Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-23 / 68. szám

1990. június 23.

TOLNATAJ - 3

Kormos volt a reggel, ám egyik pillanatról a másikra világosodott. A tóparti fövenyen ott mélázott a hajnali harmat és az elhagyott gólyafészek hiába várta suhogó szárnyak visszatértét. Harapni lehetett a reggeli levegőt, s mikor a tóra ereszkedtek az első tétova fények, mintha az idő is megállt volna. Nyugalom ült a tájon, a vizen millió apró habfodor kergetőzött, s jó volt csak úgy a semmibe bámulva álmodozni.

Szép ez a táj, nem veri nyugalmát sem léptek zaja, sem gépek zúgása. A halászháló nekifeszülne a rudakon lógva a

A csend pillanatai

szélnek, de nincs szél sem. A kötélen parafafejek utánozzák a hullám vonaglásainak ívét-völgyét. A ladik még ott bújik a kidőlt, kiszáradt nyárfa közelében a csalitos részén. Minden porcikája vízre áhítozik. Végül egyre-másra összeborulnak, egymásnak csapnak ahogy találkoznak. A szárazfa csónaktest megmerítkezik a merülési vonalig a tó vizében. Madarak csapnak jöttünkre zajt. Tavi élet éled, s a halászmester kedvenc kutyája kiül a csónak elejébe... - szabó RITZEL ZOLTÁN képriportja