Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)
1990-06-22 / 67. szám
1990. június 22. Képújság 3 * Tanácsi tanácsok a törvénytervezethez Információforrás: az újság Bizonyára a sohasem késő elve vezette dr. Dávid Ibolya országgyűlési képviselőt arra az elhatározásra, hogy megbeszélésre invitálja Tamásiba a város és a városkörnyék tanácsainak vezetőit, hogy elmondhassák az önkormányzati törvénytervezettel kapcsolatos tapasztalataikat, javaslataikat, véleményeiket. A jelenlévőket csak pár pillanatra zavarta meg az a bejelentés, miszerint a bő két hete már közkézen forgó törvénytervezet némileg változott - bőven sorolták észrevételeiket. Egységesek voltak abbajn, hogy törvénycsomag kellene, mert az önkormányzati törvény önmagában kevés. Sokan úgy vélték, látszik a tervezeten, hogy Íróasztal mellett született, s javasolták, az egyébként sok vitát kiváltott polgármester választással kapcsolatosan meg kellene határozni képesítési előírásokat, bár ez a demokratikus választással nem fér össze. Szakmai vonalon mindenképpen kellene a kontroll, húzták alá többen. E többször visszatérő téma kapcsán hangj zott el, az érzelmi alapon megválasztott polgármester nem biztos, hogy lesz olyan alkalmas, mint a testület által választott. (Természetesen sokan tiltakoztak a kijelentés igazságtartalma ellen.) Képtelenség lesz olyan polgármestert választani - érveltek mások - aki szakképzett, így a település látja a kárát. Márpedig nem a visszaesés a cél, hanem az előrelépés. Elképzelhető az eddigi gyakorlat alapján - fogalmazta meg valaki az egyetértéssel támogatott véleményét -, hogy a polgármesterrel is előfordul ugyanaz, mint velük, tuniillik sok dologgal nem értettek egyet, de a tanácstörvény rendelkezéseit, „illett” betartani. Nem a régi típusú tanácsrendszert kell alapul venni - érvelt az egyik résztvevő. Hová lettek a véradók? Olvastam a Magyar Hírlap június 19-i számában (franka) tollából, hogy a kórházak vérkészletei minimálisra csökkentek. Miért is? Az egyik budapesti vérellátó részleg főorvosa szerint: „az elmúlt esztendőig elegendő volt odatelefonálni valamelyik nagyüzem szakszervezeti vagy párttitkárának és már csomagolhatták is az egyszer használatos tűket, röviden: parancsszóra ömlött a vér. Napjainkban viszont se parancs, se titkár, se vér. " A mondattól először is olyan „vérfagyasztó” jelenetek kezdenek peregni a „képernyőmön” (olvastam az Agykont- rolltl), hogy beleborzongok. Többek között megjelenik az a bizonyos, rettegett, ellentmondást nem tűrő párttitkár és a még nagyobb hatalmú (Reszkessetek egerek!) szakszervezeti titkár, s „aktivisták" közreműködésével éberen őrködnek azon, hogy az üzem egyetlen dolgozója se kerülje ki a „vérömlesztő" helyiséget. Hát mit mondjak? A látvány rémisztő! Sebesen lapozok a képernyőmön. Ismét népművelő vagyok egy kis faluban, ahova megérkeztek a Vérellátó Szolgálat dolgozói a művelődési házba. (A cikk stílusában nevezhetnénk vérlecsapoló, vér- kiontó, vérszívó stb. szolgálatnak is.) A községi tanácson bemondták a „Hangosba”, kitettük a plakátokat (ÉLETET ADSZ, HA VÉRT ADSZ! - vagy valami ilyesmi) és jöttek az emberek. Akkor fel sem merült bennem a kérdés (Naná, fiatal és naiv voltam!) honnan a csodából jöttek eny- nyien? Emlékezetem szerint nem állt őr a bejáratnál - ha igen, ügyesen álcázta magát -, nem ellenőrizte senki, ki volt ott, azt sem hallottam utólag, hogy valakit felelősségre vontak azért, mert nem adott vért. Most viszont itt motoz bennem a kétely: Lehet, hogy titokban mindenki parancsot kapott? Még (vagy már? a véradásra is? Lehet, hogy amióta nagykorúnak mondhatom magam valahol ott állt mögöttem (mögöttünk) egy Ignatyenkóhoz hasonló figura és akaratom (akaratunk) ellenére dróton rángatott ide-oda? Kétlem, és azt gondolom, hogy az emberek többsége magától is tudta, és ma is tudja, hogy mikor mi mellé kell odaállni! A sok újra készülődéssel egy időben nem tarthatnánk meg régi, jó szokásainkat is? Most lenne csak igazán szükség a friss, egészséges, a vérkeringést meg- pezsdítő vérre! Ennek „beszerzése” azt hiszem nemcsak a Magyar Vöröskereszt feladata. így hát csak azzal tudom befejezni rövid mondókámat, hogy találkozzunk a VÉRADÁSON, semmiképpen a ” várömlesztésen ”: DEL/ ERZSÉBET Aratni: becsület dolga A kenyerünkről van szó! A polgármesterség egyfajta vállalkozás. Hogy megfelelően működjön az önkormányzat, el kell különíteni a hatósági ügyintézés feladatait. A jegyző a szak- igazgatási munkát, ezen belül a hatósági munkát végezze, akkor nem lesz ellentét közte és a polgármester között. Ki dönt abban, hogy a pályázó alkalmas vagy sem? Laikus testület tud-e szakmai szempontok alapján dönteni? Élő veszély, hogy karrieristák kerülnek a polgármesteri székbe - hangzott el többek között. A megyékkel kapcsolatban megismerhették a megbeszélés résztvevői, hogy a törvénytervezet felépíti a vármegyei ön- kormányzatot, ettől függetlenül szabályozza az ispán szerepét. Az ispán kormánymegbízott, az elnök és az alelnök képviselői a megyének, a törvényességi felügyeletet a főispán látná el. A megye is saját bevételeiből gazdálkodik. A tanácsi vezetők megfogalmazták, nem látnak garanciát arra, hogy nem a központi akarat végrehajtását erőlteti-e a megye. Ki dönti el, melyik település a hátrányos? - kérdezték. Visszaköszönt a régi szerep, de nem szükséges a megyei főispán, alispán és a megyegyűlés. Elhangzott az is, hogy az október 14-i választásokkal kapcsolatban fenntartások vannak. Az nem probléma - mondták -, hogy nekik egy hónap alatt le kell bonyolítani a választást. A kérdés: ki szervezi? A pártok? Ki tartja kézben? Mi van akkor, ha csak egy párt van a településen. Hogyan lesz a társközségekben? Ha valahol nincs párt, ott ki vigye (viszi) az ügyeket? A kérdéssor folytatható, a konklúzió azonban az, belügyminiszteri szinten irányelveket kellene kiadni. Felvetődött gondként, kinek kell megmagyarázni a társközségekben, hogy önkormányzatot válasszanak, ki tudja megmondani milyen (mennyi) pénzzel rendelkeznek. Ez ugyanis befolyásolja azt a döntésüket, hogy egyesülnek, társulnak, vagy önállóak lesznek. Novemberig meg kellene jelennie annak a törvénynek, ami szabályozza a gazdálkodást - hangsúlyozták. Fájlalták a jelenlévők azt, hogy a parlamenti pártok egyes képviselői azt mondják kettős hatalom van. A tanácsoknál a régi emberek szolgálnak, akik szabotálják a munkát, ezért nem tud a parlament megfelelő döntéseket hozni. Ez B-listá- zás, mert eleve lehetetlenné teszik a tisztességes emberek munkáját, s olyan légkört teremtenek, hogy - a minisztériumokhoz hasonlóan - sok jó szakember veszi a kalapját. Nem hiszik - hangzott el -, hogy ez akármelyik parlamenti pártnak is érdeke. A képviselőnő szívesen hallott volna - e sorok írójával egyetemben - a kisebb falvak jövőbeni gondjairól, de ez valahogy elsikkadt. Bizonyára okkal. A sok kritikai észrevétel egyike az, hogy finomabb tervezetet kellett volna alkotni, s ahhoz megkérdezhették volna a gyakorló szakembereket. Nos hát, ha ez kicsit késve is, de megtörténtTamásiban. Reméljük, máskor hamarabb kerül sor hasonló véleményezésre, mert mint ahogy ez a Koppány menti városban beigazolódott, hasznos. Igazi haszna azonban akkor lesz, ha a ma, holnap, holnapután ülésező törvényelőkészítő bizottság figyelembe is veszi az elhangzottakat.- él (Folytatás az 1. oldalról.) Mi a helyzet Tolna megyében? Mit szól a téeszelnök, illetve az állami gazdasági igazgató ahhoz, hogy a kormány nem emeli a kenyérbúza felvásárlási árát? Juhász Ferenc, a dunaföldvári Alkotmány téesz elnöke:- Mi mindent learatunk, de nem adjuk el a búzát addig, amíg az ára nem rendeződik. Tízmillió forint hitelünk van, két nyugati traktort vettünk, és a búza árából akartuk rendezni a tartozásunkat. Januárban el kellett készíteni a hitelütemezésünket, s akkor úgy kalkuláltunk, hogy augusztusban már nem lesznek pénzügyi gondjaink. Szokták mondani: a bank gondja legyen az, hogyan kapja vissza a pénzét, de ez nem lehet megoldás, különösen akkor, amikor jó partneri kapcsolatot alakítottunk ki a Budapest Bank paksi fiókjával.- A hosszú távú 5 éves szerződés értelmében 200 vagon gabonát kell leadnunk a gabonaforgalminak. Ha a felvásárló vállalat nem kap hitelt az MNB-től, illetőleg nem olyan váltót bocsát ki, ami elfogadható, nem adjuk át a terményt. Most aratás előtt igyekszünk minden négyzetméternyi használható raktárteret rendbe tenni, hogy elhelyezhessük a terményt. Az, hogy 570 forint vagy 650 az átvételi ár mázsánként, majdnem mindegy, ahhoz képest, hogy egy mázsa 46 százalékos nitrogén műtrágya 920 forintba kerül most, és tavaly még 420 forint volt mázsája. Ha mérges vagyok, azt mondom: ezer forintért kellene eladni a búzát azért, hogy egyenesben legyünk. Egyébként veszélyes az a játék, amit a kormány űz, hisz nem másról, a kenyerünkről van szó!- Ősszel csak annyit vetünk, amennyi nekünk kell: 500 hektáron, noha most 700 hektár a vetésterület. Nem tudjuk, mi lesz, mert az egyetlen információforrás az újság, ahonnan megpróbáljuk kibogarászni, hogy mi vonatkozik ránk. A MOSZ, a TOT utódja még saját magát sem tudja elhelyezni, nemhogy velünk, termelőkkel foglalkozzon. A lényeg az: ha most nem veszik meg az árut, a fél ország mezőgazdasága tönkremegy, hisz nincs bevétel! Ezt egyik rendszer, egyetlen nép sem engedheti meg magának, függetlenül attól, hogy mi volt régen. Pál József, a Paksi Állami Gazdaság igazgatója:- Aratni kell, ezt kívánja a parasztbecsület. Aki azt mondja, hogy nem arat, nem rendes magyar ember. Mi az árpa aratását már elkezdtük, a búza csak most következik. Ennek 70-80 százalékát tápban dolgozzuk fel, hisz ritka az olyan állami gazdaság, mint a miénk: igen nagy az állatsűrűség. Négyszáz vagon búzát a dunaföldvári malomba viszünk őrletni, de épp most adunk el ötven vagonnal egy vevőnek, akinek elfogyott a kenyérnek való búzája. Az Ágker 720 forintot ígér egy mázsa búzáért, amit exportra vinne, de a szovjet határig nekünk kell fizetni a szállítási költségeket.- Sajnos, nincs sok választási lehetőség: a technológia, a munkaerő adott, a termékszerkezetet tehát lényegesen megváltoztatni nem lehet. A kukoricabetakarításnál is hasonló hangulat várható, mint amit most érzékelünk, s ezek után az a kérdés, hogy vajon tudunk-e a mostani nagy létszámban állatokat tartani. A búza ára egyébként igazában akkor képezhetné alku tárgyát, ha lenne elegendő tároló a gazdaságok birtokában.- Ősszel a vetésforgónak megfelelően vetünk ismét búzát, ez 10-15 százalékkal lesz kevesebb, de csak így lehet váltani. Amennyire lehetett, eltolódtunk a szárazborsó, a konzervborsó felé. De például a napraforgót nem lehet ugyanarra a helyre vetni csakúgy, mint a cukorrépát, amelynél ráadásul a felszedő gépsor is meghatározó. Sajnos, az a helyzet, hogy a mezőgazdaság mozgásterét egyértelműen meghatározza az üzemek birtokában lévő technikai felszerelés. dvm Magyarország-NDK Sokasodnak a problémák A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában úgy látják, hogy - elsősorban a két német állam között hamarosan megvalósuló gazdasági-pénzügyi és szociális unió következményeként - veszélybe kerülnek az NDK-val kialakított évtizedes gazdasági kapcsoltaink, s megkérdőjelezhető az is, hogy Magyarország és az NDK között teljesithetö-e az 1990. évre kötött ke- . reskedelmi és fizetési megállapodás. A szakemberek jogos aggodalma abból adódik, hogy az NDK importörök és felhasználók egyre gyorsabb ütemben jelentik be: le kívánják mondani magyar partnereikkel kötött magánjogi szerződéseket. Ez a jelenség lassan kiterjed a teljes exportpalettára. A jelenlegi tendenciák arra utalnak, hogy igen magas értékű lesz az év végére a magyar passzívum. Pünkösdi találkozó Eckentalban (1.) Lépés a Közös Eurépa-ház felé denekelőtt a Frank-térségből érkezett. Az 1946-47-ben Hőgyészről kitelepített német ajkú lakosság nagy része ugyanis ott talált új otthonra. A hőgyészi találkozó olyan sikeres és jó hangulatú volt, hogy a résztvevők ott helyben, rögtön megállapodtak, két év múlva, 1990 pünkösdjén Németországban újból összejönnek. Mivel Eckentalban és közvetlen környékén sok magyarországi származású polgár lakik, a szervezők a nagyközséget kérték meg arra, hogy Mehrzweckhalleját, azaz több célra használható csarnokát bocsássa a találkozó időtartamára rendelkezésre. Az illetékes szervekkel való tárgyalások során született a német község vezetőiben a gondolat, ajánlják fel Hőgyésznek a partnerkapcsolatot. A gondolatot tett követte, az idén februárban a két település vezetői aláírták a nagyközségek közötti együttműködési megállapodást Hőgyészen. Az utazó hőgyésziek nagy része rokonokhoz ment, volt aki már napokkal korábban elindult, hogy több időt tölthessen szeretteivel. Utazott a falu NB ll-es kézilabdacsapata éppúgy, mint a német nemzetiségi kórus. Akinek nem volt rokona, az önként jelentkező eckentali polgároknál került elhelyezésre, ami ha a házigazda nem beszélt magyarul, kitűnő alkalom volt a nyelvgyakorlásra. A buszok éjjel kettőkor lépték át a határt, délután három órára érkeztek Eckentalba, ahol a tanács előtt ösz- szegyűlt tömeg hangos éljenzéssel fogadta a magyar vendégeket. Volt aki zászlót lobogtatott, volt aki sirt, más nevetett.- Emlékszel rám? Te ki vagy? - hangzott itt is ott is, a kérdés, majd a magyarázat. - Én vittem hozzátok a tejet, egy utcában laktunk, nem ismersz meg? - Boldog felkiáltások, nagy örvendezések.- Te vagy az Kuncz Kató? En a Wentzl Franci vagyok. Emlékszel? Mi spéciéi jól kijöttünk egymással -, utal az idős ember egy régi, kedves kapcsolatra. Az örömteli üdvözlések után a tanácsház dísztermében Georg Hänfling főpolgármester köszöntötte a magyar vendégeket és valameny- nyiüket meghívta az eckentali sport- csarnokban este megrendezendő nyitóünnepségre. (Folytatjuk) F. KOVÁTS ÉVA Hőgyészi vendégekre várakozók Eckental főterén „Hegy és völgy soha nem találkozhat, csak az emberek.” (Német közmondás) Kétszáznyolcvannyolc vendég, hat busszal, több tucat személygépkocsival indult útnak június elsején este Tolna megyéből, Hőgyészről, hogy részt vegyen az NSZK-ban, Eckentalban pünkösdkor megrendezésre kerülő négynapos magyar-német baráti találkozón^ Az esemény nem az első volt a két település történetében, 1988-ban Hőgyészen már találkoztak a helybeliekkel az elszármazottak, a községből német nyelvterületre kitelepítettek, valamint a világ más tájaira szétszóródottak. Két évvel ezelőtt a legtöbb vendég az NSZK-ból, minllyen helységnévtábla fogadta Eckental szélén a hőgyészieket
