Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-13 / 59. szám

1990. június 13. NÉPÚJSÁG 3 Nemcsak utas, tulajdonos is lehet IBUSZ-részvények hétfőtől Szekszárdon is lehet jegyeztetni Nemcsak utasa, tulajdonosa is lehet az IBUSZ Rt-nek hirdeti a legna­gyobb magyar utazási iroda legújabb akciója során, melynek kapcsán 440 ezer darab egyenként ezer forint névértékű részvényt ajánl megvé­telre bel- és külföldi vállalkozó kedvű befektetőknek. Az ezerforintos névértékű részvény ára 4900 forint és az egyéb IBUSZ-egységek mellett megyénkben, Szekszárdon is lehet jegyeztetni június 11-től 15-ig. Az akció hétfőn indult, az első napok tapasztalatairól Vereczkeiné Rajkai Piroskát, az IBUSZ Tolna Megyei Irodájának vezetőjét kérdeztük.- Nagy az érdeklődés, bár hivatalosan csak hétfőtől indult a jegyzési időszak, de már a múlt héten is voltak jelentkezők, vettünk fel előjegyzé­seket -, kaptuk a választ.- Milyen nyereségre számíthatnak az IBUSZ-részvényt vásárlók?- Az idei évre tervezett osztalék 20 százalék. Ez konzervatívabb befektetési forma, részvényt az árfolyamnyereség miatt érdemes jegyez­ni. Kedvező még, hogy a most jegyzett részvények leírhatók az adóalap 30 százalékáig.- Ez utóbbi, gondolom, részvényjegyzésre csábítja a vállalatokat is...- Igen, több vállalattól, kft-től érkezett igény részvény jegyzésére.- Mennyi volt eddig a legtöbb részvény, amit magánszemély jegyzett?- Negyven darab.- Mivel elszoktunk a tőzsdézéstől és a részvényektől, gondolom nem árt megkérdezni, hogy aki a megvásárolt részvényt ismét pénzzé akarja tenni, az mit tehet?- A részvények bármikor eladhatók, vagy visszaválthatók, pillanatnyi­lag a jelenlegi árfolyamon, de lehet, hogy rövid időn belül már értékén felül. A jegyzési időszak lezárulását követően június 21-én az IBUSZ teljes alaptőkéjét a budapesti és a bécsi tőzsdére bejegyezteti. Péntekig várjuk a részvényt jegyeztetni szándékozókat irodánkban. F. KOVÁTS ÉVA Postástalálka kérdőjelekkel Megbomlott egységben? Árki József, a Tolna Megyei Táv­közlési Vállalat kábelszerelő körzet­mestere, a postás szakszervezet megyei küldötteként vett részt a kö­zelmúltban Budapesten megtartott országos szakszervezeti küldöttér­tekezleten, melyen több mint 70 ezer dolgozó képviseletét voltak hivatot­tak ellátni. Az itt történtekről, a ta­pasztalatairól faggattuk.- A Magyar Posta megszűnt orszá­gos hatáskörű szervként működni és a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium felügyelete alá került..- Mindez egy esztendeig tartott, mert 1989. január elsejétől 1990. ja­nuár elsejéig számítható ez az idő­szak, hiszen ekkor megszűnt az egy­séges nagyvállalat és három részre bomlott. így a klasszikus értelemben vett postára (levél- és hírlapkézbesí­tés), távközlésre valamint a műsor­szórásra szakosodott. Ez utóbbi a rádióra és televízióra értendő. Mi a dolgozók minderről az égvilágon semmit nem tudtunk, tehát úgy is fo­galmazhatok, hogy rólunk döntöttek, de persze nélkülünk. A postások szakszervezete először ’89 áprilisá­ban kapott tájékoztatást a jövőjére vonatkozó elképzelésekről. Mindez persze felháborít bennün­ket, s nem tartjuk az ilyen jellegű megoldásokat feltétlenül korrektnek. Ez a három vállalat 1945. február 21-e óta mint egy egységes nagy cég, a hozzá igazított szakszervezet­tel együtt működött, amit most újfent három részre kellett szakítani.- Vélhetően akkor itt kezdődtek a valódi gondok?- Pontosan. Hiszen a 45 esztendő alatt összegyűlt nem is kicsi vágyón sorsáról (üdülők, szociális létesítmé­nyek) szintén dönteni kellene, ami vi­szont tisztességesen szinte lehetet­len. Ki képes pontosan, precízen meghatározni, hogy miből tevődött össze ez a vagyon? Akkor pedig a szétosztása sem lehet egyszerű, mert ki, mikor és mit tett a közös kasz- szába?- Független szakszervezetre, való­di érdekképviseletre azonban feltét­lenül szükség van.- Ez így igaz, de a kongresszus el­ső napján rögtön bejelentették, ha nem tudunk a vagyonmegosztás kérdésében megegyezni, akkor ál­lamigazgatási felügyelet alá vonják az egészet. Hát ez alaposan elszaba- ditotta az indulatokat, hiszen nagy vagyon gyűlt össze, amit ezzel a toll­vonással egyszerűen elvennének tő­lünk.- Mi lett végül a szakmák szerinti tagozódás „szakszervezeti” ered­ménye?- Minden szakma megalakította a maga szakmai szervezetét, s úgy volt, hogy a három mintegy laza szö­vetségben fog tömörülni.- Miért a feltételes mód?- A szövetség főtitkára miniszteri szinten lenne képes képviselni a 70 ezer dolgozó érdekeit, míg az önálló ágazatok vezetője csak államtitkári szinten. A kettő között ugye nem kell ecsetelni a különbséget. A kongresz- szus célja éppen a Távközlési Dol­gozók Szakszervezetének megala­kítása volt. Már a napirend tárgyalá­sakor kiderült, hogy a Magyar Táv­közlési Vállalat vezérigazgatói tör­zsének szakszervezete egy puccs- levelet küldött szét az ország igazga­tóságaihoz, melyben ellenezték a Távközlési Dolgozók Szakszerveze­tének megalakítását. Ök csak ideig­lenes vezetésre gondoltak.- Akkor ez valódi patthelyzetet eredményezett?- Igen. Kiderült, már maga a kong­resszus, a tagságot képviselő kül­döttek sem egységesek. A második napon a küldöttek egyharmada kivo­nult a teremből, köztük mi pécsiek, a miskolciak és a debreceniek és a helyközi távbeszélő igazgatóságiak egy része. A budapestiek a helyükön maradtak. Mi a szövetségi rendszert akartuk megvalósítani, ők csak az ágazatit erősítették.- A felborított szavazatképesség­gel csak ideiglenes megoldás szü­lethetett.- így van. Végül megalakult a Táv­közlési Dolgozók Szakszervezete, főtitkárt választottak és alapszabályt fogadtak el. Mi megalakítottuk a Táv­közlési Dolgozók Szabad Szakszer­vezetét. Létszámban kisebb csapat, de szakmai vonatkozásban feltétle­nül az erősebb.- Ez lett a vidékiek szakszerve­zete?- így is mondhatjuk. Ha már szak­mai vonalon ellentéteket szítottak a dolgozók között, akkor legalább az érdekképviseletnek kellett volna az egységet összehoznia, összetartania.- Miért nem lett volna ez előnyös a fővárosiaknak?- Ennek igazát gazdasági érvek­ben nem kereshetjük. Anyagi vonza- ta lenne? Esetleg. Netán politikai meg­fontolás is vezette őket? Nem tudom. Egy a lényeg, a dolgozókat már nem tudjuk egységesen képviselni. Ha részvénytársaságok alakulnak, az ér- dekképviseletiwn^t tökéletesen új­ra kell gondol^Up - szabó ­Az agrárvilág hírei Új kistraktor gyártását kezdi meg farmergaz­daságoknak a Tobi nevű kiserőgépéről ismert veszprémi ROBIX Mezőgazdasági Gépgyár. A kéttengelyű, 6-8 kilowattos kistraktor alkalmas többhektáros farmergazdaságok művelésére. A traktor NSZK-licenc alapján készül és várhatóan ez év közepén kerül piacra. * Használt mezőgépek exportját tervezi a nyu­gatnémet Raiffeisen szövetkezeti hálózat hanno­veri központja. Az eladásra kínált termékek jelen­tős része használt vontató és mezőgazdasági gép. Elsősorban az NSZK-piacon kevésbé ke­lendő, intenzív karbantartást nem igénylő, elekt­ronika nélküli gépeket kívánják exportálni kelet­európai országokba. Az NSZK szövetkezeti há­lózat magyar vevőkre is számit. * Az idei gyümölcs-világpiaci helyzetet az jel­lemzi, hogy: - szamócából már második éve ala­csony a kínálat -, a málnapiacon túltermelés van, de a „gurulós” málna eladási lehetőségei 1990- ben várhatóan javulnak a feketeribizliből ke­resleti piac ígérkezik, a tavalyinál mintegy 60 szá­zalékkal magasabb árakkal. * Új nagybani piac épül Budapesten, a gyáli Szabadság Mgtsz területén, a M5-ös autópálya mellett, a 15-ös kilométerkőnél. A piacot 1991 márciusában adják át a termelőknek árusításra. * Holland hagymapirító-, szárító berendezést állít be a Magyar Kertészek Egyesülete. A beren­dezés teljesítménye évi 1000 vagon. A külföldi partner a végterméket visszavásárolja. A terme­lők részére kilónként mintegy 12 forintos ár ma­rad a feldolgozási költségek levonása után. * A lúdtartó vállalkozók vigyázzanak, mert az idén túltermelés várható: 2 millióval több napos­libát keltetnek mint tavaly. Az elmúlt évi tollter- melés 50 százalékát még nem adták el. A pecse­nyelibákat a VI—Vili. hónapi értékesítésre állítsák elő, más időszakban értékesítési problémák vár­hatók. * A biotermelés gazdaságosságát mutatta ki egy izraeli vizsgálat. Az izraeli nemzetközi kutató- központ mintegy 200 biofarm tanulmányozásá­val arra a meggyőződésre jutott, hogy a kemiká­liák nélkül termesztett növények átlagosan mindössze 14 százalékkal hoznak kevesebb ter­mést. Ezzel cáfolták a terméseredmények jelen­tős visszaesésének hiedelmét. * Hörcsög- és mezeipocok-invázió várható, mi­vel a tavalyi időjárás kedvezően befolyásolta a szaporulatot. A szakemberek felmérései alapján elsősorban Hajdú-Bihar és Békés megye egyes területén várható sok hörcsög. Elképzelhető, hogy ezeken a területeken kémiai védekezés is szükségessé válik. A mezei pocok kártételei Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Veszprém, Heves és Csongrád megyében a legerősebbek. Vendéglátási kultúránk...? Csibráki példa Kellő szakértelem birtokában valaki­nek bizonyára érdemes lenne eltöpren­genie afelett, hogy áz alapvető tartalma szerint szívességet, készséget, barátsá­gosságot feltételező vendéglátás színvo­nalában nem a vendéglátóipar felbukka­násával kezdődött-e sorsdöntő változás. Nem tegnap. Aki még a 30-as évekből emlékszik a Nyugati-pályaudvarral ré­zsűt átellenben állott llkovitsra (mely tu­lajdonosát milliomossá tette), a, hazai vendéglátás iparosodásának is szemta­núja lehetett. Az llkovits a mai Me Donald tömegtápláldákhoz képest természete­sen rablóbarlang volt, és a háború után felbukkant, máig létező gyorsbüfék se sokkal különbek. Ugyanakkor a valóban nagyüzemi ará­nyokban dolgozó Gundel vagy a Mátyás­pince tartotta és tartja a színvonalát, csak legyen, aki napjainkban kifizeti árait. A vendéglátási kultúrának az ár azonban csak egyik, bár egyáltalán nem elhanya­golható összetevője. Létezéséhez mégis elsősorban kettő kell, vendéglátó és ven­dég. Előbbi megteremti a környezetet és a színvonalat, utóbbi vagy élvezi ezt, vagy tönkreteszi. Gondoljunk csak az Utasel­látó büfékocsikra, amelyekben a pult (le­számítva a valószínűleg központi rendel­kezés nyomán elterjedt pornódekorációt és antialkoholizmus elleni reklámokat) általában kulturált, elfogadható. A borsos árú ételek előrecsomagoltak, vagy gyor­san készülnek. A kedves vendég azután megteszi az első tíz kilométereket és a fo­gyasztóknak szánt rész nyomban sertés­óllá változik. Ez belhoni tünet, meglehet, hogy magyar sajátosság, afféle népi mo­tívum, mert határainktól nyugatra és északra sehol sem tapasztalható. (Egyébként tanúsíthatom, hogy Moszk­vától Irkutszkig a transzszibériai expresz- szen sem...) Egyáltalán nemcsak az Utasellátóról van szó. Sokáig szinte előre megjósolha­tó volt, hogy egy újonnan nyílott étterem meddig tartja a színvonalát, aztán miként lazul dolgozóinak ellenálló képessége a közönség igénytelenségével szemben és indul hanyatlásnak minden. Ne csak a közönségre nehezteljünk azonban. 20- 25, vagy még több éves praxisú szakem­berek egymás szavába vágva tudják pa­naszolni, hogy tanulóik, vagy frissen vég­zett ifjú szakembereik milyen odaadó kö­zönnyel képesek ellátni feladatukat. Ami természetesen kihat a vendég hangula­tára, így a vendéglátás színvonalára is. Az utóbbi években azonban tapasztal­ható változás. Fogjuk-e a vállalkozások (szóban már régen megindult, valójában csak indulgató) korára? Ez eldöntendő. Tény, hogy Furkó pusztától Dunaföldvá- rig, Simontornya pompás útmenti ven­déglőjétől Dombóvárig éppúgy lehet ízlé­ses, tiszta, és ha nem is kellemes árú, de barátságos hangulatú helyeket találni, mint Tevelen, Szakályban vagy akár a megyeszékhelyen is. Képeink az igazán nem világvárosi méretű Csibrákról és Dombóvárról szolgálnak szemléletes példákkal. Az örvendetes fejlődés egyik jele a törzsvendégek körének kialakulása is. Ha nyugdíjas értelmiségiek vasárnapon­ként következetesen a Gemenc presszó­jában verődnek össze, idős polgárok mi­se után a Szásznak ugyanazon asztalá­nál telepednek le, vagy a Platánban van vendég aki kizárólag a néki fenntartott fe­deles korsóban kapja a sörét, az aligha a balszerencsés véletlenek összejátszá­sából következik. Sok alkotóeleme van, talán az is, amit az igazi Kispipában (te­hát a régiben) a Gundel-tanítvány és a megyei vendéglátósok doyenje, Hídvégi János bácsi hirdetett valamikor:- Vizezni a bort, vagy kevesebbet tölte­ni a fröccsbe még akkor se érdemes, ha sok kicsi sokra megy. A mosoly, az udva­riasság, a jó étvágyat és egészségére vo­natkozó kívánság még borravalóban ki­fejezve is jövedelmezőbb! Az idézet nem szó szerinti, hanem tar­talmi pontosságú. Megszületésre érde­mes szavak. Még akkor is, ha tudjuk, hogy amiként hazánkban sehol, a ven­déglátásban se jött még el a Kánaán. Amitől persze még reménykedhetünk el­jövetelében... ORDAS IVÁN Fényképezte: KISPÁL MÁRIA Dombóvári hangulat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom