Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)
1990-06-12 / 58. szám
1990. június 12. NÉPÚJSÁG 3 Az agrárvilág hírei Az elkövetkező 3-5 évben Tajvan lesz az USA legnagyobb mezőgazdasági exportpiaca - az amerikai mezőgazdasági minisztérium szerint. Tajvan után Dél- Korea, Japán, Hongkong, Egyiptom, Pakisztán, Irak, Szingapúr, a Szovjetunió és Törökország következik majd fontossági sorrendben. (IHT) * A FAO jelentése szerint 1988-ban az egész világon 1,11 millió tonna mézet gyűjtöttek be, nagyjából ugyanannyit, mint egy évvel előbb. A legtöbb méz - 202 ezer tonna - a kinai kaptárakból származott. (Az előző évi mennyiség 206 ezer tonna volt.) A Szovjetunió termelése 180 ezerről 192 ezer tonnára nőtt és ezzel a második helyre került a legnagyobb termelők között. (Agra-Europe) * Kanada felkérte a világ legnagyobb agrártermelő országait közös program kidolgozására, amely biztosítaná a fogyasztásra kerülő élelmiszerek ártalmatlan voltát, és elejét venné annak, hogy a fogyasztók bizalmának megrendülése miatt krízis alakuljon ki egyes élelmiszerek forgalmában. A múlt év elején az USA-ban és Kanadában ijedtséget okoztak azok a hírek, hogy az Alar nevű vegyszer rákos megbetegedést okozhat, ha hosszabb ideig fogyasztják a vele kezelt almát (az Alar állítólag élénkíti az alma szinét és meghosz- szabbitja frissességét). Hasonlóképpen súlyos kárt okozott az, hogy a Chiléből származó szőlőtételekben egyes esetekben ciánt találtak és emiatt Chile szőlőtermelése majdnem válságba került. Kívánatos lenne - mondják a kanadai körökben ha az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a FAO által Codex Alimentarius néven kidolgozott nemzetközi szabályozást mindenütt elfogadnák. (Reuter). * Az USA-ban vizsgálják annak lehetőségét, hogy hernyók tömeges „bevetésével” elpusztíthatók-e a perui és bolíviai őserdőkben rejtőző kokacserje-ültetvé- nyek - írja a The Washington Post című napilap. A titkos terv középpontjában a malumiai nevű fehér lepke áll, amely az említett országok erdeiben őshonos. Lárvái egyebek között a kokacserje leveleivel táplálkoznak, komoly pusztítást okozva a növényekben. A perui Huallagavölgy felső részén tevékenykedő illegális kokatermelők - tőlük származik a világon forgalomba kerülő kokain több mint fele - permetezéssel igyekeznek védekezni ellenük. A szóban forgó kutatások egyik irányítója szerint összehangolt akcióval, megfelelő tömegben leszórt petékkel és lárvákkal el lehet érni, hogy a lárvák a cserjék levélzetének jelentős részét elpusztítsák, s az ottani növények aligha élnék túl az inváziót. (AP-DJ) * A hollandiai Aalsmeer városkahires virágtőzsdéje 1990-re is jó évet vár. A múlt évben a szoba- és kerti növények forgalma 10 százalékkal nőtt, s igy elérte a 370 millió darabot, vágott virágból pedig 9 százalékkal többet, azaz 3,5 milliárd darabot adtak el. A csökkenő árak miatt a virágtőzsde értékben mért teljes forgalma azonban csak 6 százalékkal emelkedett, de igy eléri az 1,6 milliárd nyugatnémet márkát. A nemzetközi gyorsétterem-hálózatot üzemeltető McDonald’s konszern bejelentette, hogy széles körű kísérleteket folytat a hasábburgonya növényi olajokkal való sütésére. A cég azt szeretné elérni, hogy erőteljesen csökkenjen a felszolgált ételekben a telitett zsírok aránya, ezáltal is mérséklendő a szív- és keringési rendellenességek kockázatát. Piaci elemzők szerint a nagy vállalatot az késztette erre a lépésre, hogy egy fogyasztói érdekképviseleti csoport kampányt indított a készítmények tápértéke és vitatható összetétele miatt. (Reuter) Például Mözsön: Kertészet volt - nincs Szomorú dokumentumfotókat láthat az olvasó: mindkét felvétel Mözsön, az Új Élet Téesz kertészetében készült, két különböző időpontban. Az üvegházban díszlő paprikapalántákat 1979-ben, a siralmas, fűbe hanyatlott fóliavázakat pedig most 1990-ben kapták lencsevégre fotóriportereink. Ez utóbbi fotónak a következő címet is adhatnánk: „Tájkép zöldségcsata után". Akadt ugyanis jó néhány keserves csata az elmúlt évtizedben a zöldségpiacon, aminek a következménye a mai állapot lett: egyetlen zöldségpalántát nem ültettek el idén Mözsön a megye konyhakertjében. A villanyvezetékkel, öntözési lehetőséggel ellátott területen kukorica terem ebben az évben. S hogy miért? Egyszerű az oka. A kistermelők és a nagyüzemek nem azonos eséllyel termelnek, mert amíg a kistermelő 500 ezer forintig adómentes, olcsóbban kapja az energiát és készpénzzel, nem pedig számlával fizet, addig helyzeti mm Virágzó paprikakuttúra 1979-ben Gazba hanyatlott fóliavázak a kukoricavetés előtt 1990-ben előnyben van. A mözsi kertészet nem bírta a versenyt: az árak emelkedése, a magas termelési költségek, a közvetítő kereskedelem földre terítette a fóliaházakat, az egykor virágzó kertészetet. A megyében utoljára Mözsön hagyták abba a primőr zöldségtermesztést: tavaly még szüreteltek paprikát paradicsomot uborkát. Kár lenne pedig abrakot termelni azon a területen, amelyen emberemlékezet óta zöldségkertészet virult. Talán ismét lesz kertészet Mözsön, ha majd ehhez megteremtik a feltételeket, ha a tagok vállalkoznak, ha földtulajdonosok lesznek, ha gépeket vesznek, s ha az állam - mint minden országban - segíti, támogatja a hazai kertészetet. Egyelőre azonban csak feltételes módban beszélhetünk. A kérdés viszont az lenne: mikor lesznek a szó szoros értelmében paradicsomi állapotok egykori szép kertünkben: Mözsön. —dvm— Fotó: gk-bj Titkok és tanúk Részlet a polgári ezüsttripusról: sípot fújó tengeri kentaur hátán ülő jóságos tengeri tündér, nereida (Folytatás az 1. oldalról.) A kérdés megválaszolása azonban árnyaltabb megfogalmazást igényel. Az embernek természetes szükséglete, hogy minél több és minél teljesebb ismereteket szerezzen környezetéről, és e környezetnek része a történelem is. A régészeti leletek gyűjtése, tanulmányozása, értelmezése és újraértelmezése egyik módja annak, hogy múltunkafmi- nél részletesebben megismerjük. Ahol elfogynak a múlt eseményeire vonatkozó írott források, ott az elmúlt korok tárgyainak tanulmányozása adhat újabb és újabb információkat. A múlt „vallatása” azonban nem lehet önkényes - jól tudják ezt a régiségtudománnyal már a reneszánsz óta foglalkozó szakemberek éa amatőrök egyaránt. * A Tolnai Népújság májusi számaiban jelent meg egy sorozat „Az ezüsttál titka. Elkésett tanúk” címmel, SZNÉVÉ aláírással. A tanulmányban a szerző a Pannóniái eredetű Seuso-kinccsel foglalkozott. A nagyszerű ezüst készlet és gazdag díszítése méltán keltett érdeklődést. A szerző kísérletet tett a lelet „titkának” megfejtésére. Főként a Balaton antik Pel- so nevét is feltüntető tál medaillonja ábrázolásának az értelmezésével, a körbefutó felirat jelentésével és a készlet eredeti tulajdonosának meghatározásával foglalkozott. Röviden összefoglaljuk, hogy feltételezéseivel miért nem értünk egyet, véleménye miért nem lehet kiindulópont a me- daillon jelenlétének értelmezésénél. Nézeteivel nem kívánjuk saját, a kincs tanulmányozása során kialakult következtetéseinket szembeállítani, ugyanis a sorozat szerzőjének már kiindulópontjai is alapjaiban tévesek. A lelet értelmezéséről augusztusban jelenik meg tanulmányunk a Valóság című folyóiratban, ott összefoglaljuk mindazt, ami az eddig nyilvánosságra került adatok alapján megállapítható, vagy alappal feltételezhető. A Seuso-kincs kulcsfontosságú darabja kétségtelenül a 71 cm átmérőjű ezüsttál, amelynek közepét jelenet díszíti, azt pedig a megajándékozott nevét feltüntető felirat keretezi. SZNÉVÉ megkísérli a felirat olvasatát megváltoztatni, és sajátos, a pszichológiai kísérletekből ismert percepciós ábrákhoz hasonló módszerrel az ábrázolásokat értelmezni, végül azonosítani a Seuso név viselőjét. A szerzővel ellentétben meg kell állapítanunk, hogy a körirat szövegének olvasata problémamentes, abban semmiféle kétértelműség nem fedezhető fel. A disztichonban írt latin ajánlási feliratot, a Tolnai Népújságban D. Varga Márta tollából megjelent cikkben is említett fordítástól lényegesen eltérő formában nem lehet értelmezni. A tiszta, világos betűformák, az egyes szavak közötti, a római feliratokban szokásos központozás eleve kizárja, hogy egyes szavakat másként tagoljunk, vagy össze nem tartozó szótagokat egybeolvassunk. A felirat a megajándékozottnak, Seusonak és utódainak azt kívánja, hogy az edényeket sokáig használják. Az egyértelmű latin szöveget csak egyféleképpen lehet olvasni, és ez az olvasat nem tesz lehetővé olyan értelmezést, amilyet SZNÉVÉ közölt. A szerző úgy gondolta, hogy az ábrázoláson „az északnyugati kelta hitvilág legjellemzőbb részleteit látjuk”, majd ezt követően az egyik faábrázolásban az Yggdrasil-világfát ismeri fel, és a jelenetet értelmezi. A kiindulás itt is téves. Az Yggdrasil-világfához kapcsolódó mítoszok és világértelmezés a germán, nem pedig a kelta hitvilág központi témája. Pannóniának egyébként nem germán, hanem kelta és illyr őslakossága volt. A jeleneteket, amelyeken sem a germán, sem'a kelta, vagy másmilyen mitologikus téma nem fedezhető fel, a szerző tévesen értelmezte. A medaillon témája jól ismert az ókori, különösen a későantik művészetben, nemcsak ezüsttárgyakon, hanem kisplasztikái alkotásokon és padlómozaikokon is előfordul. Életkép-ábrázolás ez kétségtelenül: tájba komponált folyamatos cselekménysort, a tál gazdag tulajdonosának kedvenc foglalatosságát ábrázolja. Fent vadász űzi a szarvast kifeszített háló felé (nem halászjelenet!), középen lakomázó társaság, körülöttük a szolgák, vadászkutyák, az elejtett vadak feldolgozása, sütés-főzés, tálalás látható. A lakomázók közelében ábrázolták a tulajdonos kedvenc lovát, Inocentiust. A lakomajelenet alatt látható a Balaton, az őskori Pelso képe. A medaillon legalján kutyával vadászni induló alakot és vaddisznót látunk. Az ábrázolás egyértelműen zsánerkép, hasonló az itáliai Cese- nában előkerült, ugyancsak i. sz. 4. századi ezüsttál medaillonjának képéhez. A szerző Seusót Tiberius császár ke- gyencével, Lucius Aelius Seianussal azonosítja. Függetlenül attól, hogy egyes részletekben sem érthetünk egyet a fejtegetésekkel, (pl. Seianus nem kelta származású volt, hanem lovagi rangú itáliai családban született, így kelta nevet sejn viselt) a két személy azonosítása lehetetlen. Egyszerűen azért, mert Seianust i. sz. 18. október 31 -én halálra ítélték, és ítéletét még aznap végre is hajtották, a Seu- sokincset, az egész együttest, magát a tálat is, kétségbevonhatatlanul kb. 300 évvel később, az i. sz. 4. században készítették és ajándékozták Seusónak. A leletegyüttes-4. századi készítését nemcsak a latin szöveg jellegzetességei (pl. a nyelvtanilag helyes HAEC mutatónévmás helyett HEC használata) bizonyítják, hanem a felirat kezdetén kivésett Krisztusmonogram, amire a szerző bizonyára a rossz minőségű fényképfelvétel miatt nem figyelt fel, illetőleg azt az isteni hatalom jeleként határozta meg. A Krisztusmonogramot az i. sz. 4. század előtt nem véshették fel a tálra, mivel az csak Nagy Konstantin császár uralkodása (i. sz. 306-377) alatt keletkezett. A kincs 4. századi keltezése mindenféle azonosítást kizár Seianusszal, ezért a szerző további vélekedésével szükségtelen vitázni. A régészeti módszerű történetírás sem kivétel a gondolkodás és a következtetések általános szabályai alól. Ezek a következtetések csakis tényeken alapulhatnak. A régészeti-történeti gondolkodás is csak biztos tényekből indulhat ki, és az általános, vagy a tudományszakra jellemző, kidolgozott és bevált módszerek segítségével juthat csak megbízható eredményekre, következtetésekre és feltételezésekre. Tudni kell, hogy a következtetések mely ponton válhatnak ellenőrizhetetlen feltételezésekké.' A módszertani elvárások, vizsgálati „szabályok” figyelembevétele nélkül írt tanulmány könnyen félrecsúszhat a történelmi témájú sci-fi irányába, de hiteles eredményre nem vezet. Ezért az i. sz. 1. század elején meghalt Seianus és az i. sz. 4. századi kincs között semmiféle tulajdonosi kapcsolat nem állhat fenn. Ugyanígy, a római kori feliratokkal foglalkozó tudományágnak, az epigráfiának régen kidolgozott és bevált szabályok alapján kialakult megállapításai is ellentmondanak SZNÉVÉ fejtegetéseinek. A képes medaillon értelmezéséhez visszatérve: egy faábrázolás önmagában, vagy jelenet részeként, többféleképpen,. így szimbolikusan, vagy a hitvilág oldaláról is értelmezhető. Hogy milyen oldalról közelítsünk az ábrázolt tárgyhoz, az eldönthető a környezet, a képtípus, illetve a tárgy alapján. Olyan adottság ez, amitől nem tanácsos eltérni. A Seusotál medaillonjának témája egyértelműen életkép, és abban kiterjedt mitologikus értelmezést keresni fölösleges. SZNÉVÉ írásaiban a fentebb említett szabályok figyelembevétele hiányzik, ezért kutatási eredményei még feltételesen sem fogadhatók el. A szerző módszerét jól szemlélteti egy, a D. Varga Márta által készített - egyébként objektív hangvételű - riportból vett idézet: „Ennek a háromlábnak a fotóját - amely a Népszava április 28-i számában jelent meg - valószínűleg tárgyismeret hiányában fordítva közölték. így kerülhettek fölülre az eredetileg kör alakú sínen guruló kerekei.” Amint képünkön is látható, szó sincs itt kerekekről, melyek sínen gurulnának. A helyes pozícióban közölt háromlábú edénytartó-állvány lábainak felső végét kis szoborcsoportok díszítik. Az eset tanulságként szolgálhat: a nem túl jó felbontású, gyakran többször reprodukált újságillusztrációk tanulmányozása nem helyettesítheti a tárgyra vonatkozó, személyes tapasztalat útján nyert megfigyeléseket. * Távol áll tőlünk, hogy a jó szándékú, érdeklődő szerzőt megbántsuk, vagy hogy az ő, vagy más, a múlttal foglalkozó, nem hivatásos kutató kedvét elvegyük e hasznos és követendő tevékenységtől. Csupán arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy a mégoly csábítóan kínálkozó értelmezési lehetőségeket, a képzelőerőt visz- szafogva, kritikával kell kezelni. A tolnai régiségbúvárok könnyű helyzetben vannak, hiszen van egy jónevű „amatőr” régész elődjük, aki megmutatta, a munkában milyen szintre kell helyezni a mércét; az egykori „szegszárdi esperes-plébános”, Wosinsky Mór. Dr. Nagy Mihály - Dr. Tóth Endre Magyar Nemzeti Múzeum
