Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-12 / 32. szám

1990. május 12. TOLNATAJ - 5 Hit, remény, szeretet Farkas Béla, plébános Hozsanna vizit előtt Ki énekel, ki magába fordulva meditál, lecsukott szemmel, a hideg mozaiklapra térdepelve hallgatja a plébános szavait. A fehér abrosszal leterített asztalon gyertya lángja lobog. Az idősebbekét erősítő „önkéntes” fiatal lányok hangja, gitár­szólója betölti a napfényben fürdő hatalmas termet. Strand- papucsos, pizsamás híveknek szól a szentmise a megyei kór­ház belgyógyászatán, fájdalmakkal, kínokkal küszködő bete­gek ülnek a délutáni szertartáson. Felekezetűktől függően a hét más-más napjain összegyűl­nek az egykori tüdőszanatórium első emeletén, s szenvedő társaikkal közösen hozsannát mondanak, gyógyulásért, erőért, megnyugvásért könyörögnek az égiekhez. Ilyenkor egy kis időre Isten házává változik az ebédlő, csil­lapodik a fájdalom, távolodnak az otthon hagyott gondok. Csak a hit marad és a reménység, hogy súlyos betegen is élhetünk lelki békében. Cser Ildikó Fotó: Ötös Réka Remegő kézzel Egy félig sikerült lakótelep Miért Bottyán-hegy a Bottyán-hegy Szekszárdon? Rangja szerint ugyan nem, de ami kato­nai képességeit illette, Bottyán János a nagy fejedelem, II. Rákóczi Ferenc legjobb tábornoka volt Megyénket sűrűn látogatta. Verekedett Kömlőd táján, elfoglalta Duna- földvárt és véres rohamban Simontomyát is. Szekszárdra azonban nem vetődött el soha, hanem csak az egyik beosztottja, Bé­ri Balogh Ádám. Ennek ellenére örüljünk mindannyian, hogy megyénk székhelyén „hegyet” neveztek el róla. Végre egy olyan név, melynek megváltoztatásán a pillanat­nyi történelmi és politikai helyzettől függet­lenül senkinek nem kell törnie a fejét Nevekkel kapcsolatban azonban olykor tanácsos őslakos, régi szekszárdiakat is megkérdezni. Akik úgy emlékeznek, hogy ez egykoron a Balparászta felső része volt majd egy Battyán (nem gróf Batthyány) ne­vű bérlő birtoka. Bottyán-hegy lett belőle, őrizzük meg a nagy kuruc generális nevét. A hazai várostervezés csodái szerint mi általában úgy építünk új lakótelepeket hogy a kezdet kezdetén kiirtunk mindent ami a környéken zöld volt A finnek és a dá­nok erre nem hajlamosak, az oroszok in­kább. Bratszkben például a város felépíté­se előtt elpusztították a tagját, aztán egy se­Az új házak sora reg skatulyaház felépítése után elkezdtek fákat ültetni - néhány évszázados késés­sel. Mi itt csak szőlőket irtottunk ki. Fájó szívvel, de okkal. Ami a mi - talán nem is szűk - szempont­jainkat illeti, ez bizony történelmi táj. Dr. Rappai József itt ápolja féltő gonddal az egykori Babits-pincét, mellette a költő által is megénekelt, máig élő, fügebokorral. Far­kas Pál szobrászművész kertjében áll a Cenci néni keresztje - hogy csak Ba- bitséknál maradjunk. Nem maradni kellene azonban, hanem járni-kelni. E sorok írója számára örök rejtély, hogy a nem tudja hány idegenforgalmi hivatalunk közül egy­nek se jutott még eszébe városnéző busz­járatokat indítani (persze mérsékelt áron) Szekszárdon - szekszárdiaknak. Ugyanis betokosodunk, ami alól alulírott se kivétel. Aki az alsóvárosban lakik, az sose jár a Bartinában, a felsővárosiak Csatáron és a magamfajta Mészáros utcai történetesen a Bottyán-hegyen. Amikor tíz egynéhány éves késéssel ve­tődik fel erre, leesik az álla. Ezt tartósan el­kerülendő érdeklődni kezd a tanácsnál, ahol kiderül, hogy a volt kis házak, pincék helyén a 70-es és 80-as években több­szintes házakban 300 lakás épült, családi és sorházakban kereken 50. Az ember kénytelen elhinni, hogy Szekszárdon csak­ugyan van valamilyen várostervezésféle, ugyanis itt a különböző házak, házméretek nem úgy rondítják el egymást, mint például a 160 lakásos ormótlan tömbje a vá­ros közepét, hanem levegősen, szellősen állnak egymástól tűr­hetően távol. A Pál utcai fiúk grundjára nincs szükség, játszótér, hinta a házak között, okosan és egész­ségesen. Persze a szentté avatás mindezek után is elmarad. A 13-as és 14-es buszokkal (a helyiek által erősen vitatott elosztásban) a lakótelep meg­közelíthető. Bolt azonban csak egyetlen faház formájában van jelen, más szolgáltatásnak szin­te nyoma sincs, a gyakorló há­ziasszonyok - nem túl nagy lel­kesedéssel - időnként átveszik a teherhordó öszvér szerepét Fla a 350 lakást csak 4-gyel szorozzuk meg, akkor is jó kö­zepes községnyi lélekszámhoz jutunk. Lapunkban számlálhatatlan sokszor írtunk már ekkora tele­pülések panaszairól. Termé­szetesen fejlődésük elismerése mellett. Most is erre tettünk kísérletet rí Cenci néni keresztje ORDAS IVÁN Fényképezte: Gottvald Károly Frank Edit gitáron kíséri az énekeket Fohász „Bizakodjatok”

Next

/
Oldalképek
Tartalom