Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-19 / 38. szám

1990. május 19. KiÉPÚJSAG 3 A Népbolt-hálózat átszervezése Szekszárdon Helycserés támadás Cél a racionálisabb kihasználás fc"""' ; P^umwTTre Az átszervezés első lépése: az Otthon Áruház földszintjén illatszer-, kristály-, üveg­részleg nyílik Kényszer szülte lépésekre szánta el magát a Tolna Megyei Népbolt Vállalat vezetése, mégpedig úgy, hogy e kényszerből megpróbálnak erényt kovácsolni. A kényszer abból fakad, hogy a tanácsi tulajdonú üz­lethelyiségek bérleti díját a Szek­szárdi Városgazdálkodási Vállalat idén nyolcvan százalékkal emelte, ami csak itt mintegy hárommillió fo­rintos többletkiadást jelentene a Népboltnak.- Vállalatunk kártalanítás fejében viszszaad a tanácsnak három üzlet- helyiséget és ezt összekapcsoljuk egy komoly hálózatátszervezéssel úgy, hogy ezzel akut problémákat ol­dunk meg, intenzívebb helykihasz­nálást érünk el és szélesebb áruvá­lasztékot biztosítunk a vásárlóknak - mondta Pámer Ferenc kereskedelmi igazgatóhelyettes. A szekszárdiaknak tehát több vál­tozásra kell felkészülniük az elkövet­kezendő másfél hónapban, üzletek cserélnek helyet, költöznek tevé­kenységüknek és forgalmuknak job­ban megfelelő helyiségbe. Első lé­pésként az Otthon Áruház földszint­jén alakítanak ki egy illatszer-, kris­tály-, üvegosztályt, amely már május 18-án, pénteken fogadja a vásárló­kat. Az áruház melletti, eddigi Amfora üzletbe költözik a Széchenyi utcai jármű- és járműalkatrész-bolt, an­nak helyére pedig a vasbolt. Ez utób­bi helyzete régóta gondot okozott, hi­szen a Domus Áruház hátsó frontján néhány évvel ezelőtt történt elhe­lyezését mindig ideiglenesnek tekin­tették. Nagyobb, 440 négyzetméte­res alapterületen vas-mezőgazda- sági-munkaruházati profillal műkö­dik majd az új helyén, szélesebb áru- választékkal, a kisgazdaságok igé­nyeit jobban kiszolgáló mezőgazda­sági gépekkel, eszközökkel áll a vá­sárlók rendelkezésére. A Széchenyi utcai volt illatszerbolt helyére költözik a Tisza Cipőgyárral közösen üzemeltetett cipőüzlet, en­nek korábbi - a postával szemközti - helyiségét visszaadják a tanácsnak, rossz műszaki állapota miatt szaná­lásra kerül. A Kölcsey lakótelepi munkaruházati bolt megszűnik, en­nek helyén a városban működő ok­tatási kabineteket összevonják és a kereskedőtanulók számára tanboltot alakítanak ki műszaki-ruházati pro­fillal. A Korzó Áruházban játékrész­leg kerül kialakításra, ide költözik a Garay téri üzlet, a műszaki bizományi melletti nyomtatványbolt pedig a volt játékbolt helyére kerül. Itt elsősorban a számítástechnikában használatos nyomtatványok kínálatát szeretnék bővíteni. Végeredményben tehát három he­lyiséget ad le a Népbolt a tanácsnak Szekszárdon, mégpedig a volt Tisza cipőbolt, a Garay téri nyomtatvány- bolt és a Gemenc Hotel melletti 72. számú húsbolt helyiségeit. Ez utóbbi nem költözik, hanem megszűnik a húskereslet csökkenése miatt. Az át­költözések előtt az üzlethelyiségeket természetesen rendbe hozza, felújít­ja a Népbolt ami bizony rá is fér azokra. Az akció július 1 -jén zárul, ebben az időpontban már valamennyi emlí­tett üzlet új helyen várja a vásárló­kat.- áa - Fotó: Gottvald Az ezüsttál titka Elkésett tanúk „A földön a természet nem eszelt ki sosem gonoszabbat, mint aki barátsá­got színlel, a képmutatót...” (Lukianosz) 7. A fenyegető jövőt előrevetítő rajzolato­kat Seianus nem fedezte fel. Ennek bizo­nyítéka, hogy hadsereg nélkül, sőt az egyszerű nép számára vidámságot keltő módon jelent meg családjával a találko­zón. Ezt egy korabeli ezüstpénzen láthat­ják, mely a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona és Tiberius római pénzének eraviscus változata. Hogy miért nem az utánzat szót használtam, arra jó okom van. A római pénzen Tiberius feje látható, körben felirattal. Az eraviscus pénzen is fejet látunk, de vizsgálódásunk során ki­derül, hogy ez különböző formák külön­leges módon való elhelyezésének csaló­ka látszata. Hátul a tarkó fölött sisakszerű ábra. Ez egy hal, amely valósággal összefonódik a fejjel, ránőtt. A Hal, mint tudjuk Seianust jelenti. Az érme szélén kopottas dombo­rulatok. A valóságban egy vonuló hatal­mas tömeg, zászlókkal, gyalogosan, ló­háton. A tömegből három apró fehér folt emelkedik ki. Haladásuk iránya kiderül újbóli feltűnésükkor. Előttük Vesta isten­nő, fából faragott szobrát cipelik. A me­net, hatalmas tömeg által közrefogott (fal?) mellett (az orr vonala) halad el, s egy zárt térbe jut (a szem). A későbbiek során látni fogjuk, hogy ez Vesta kerek szentélye. De mielőtt tovább mennénk, hasonlítsuk össze a fejről lecsüngő sza­lagszerű díszítményeket Tiberius pén­zén valódi szalag. A korábbi forgatós módszert ismerve kíséreljük meg e titok megfejtését is. Ha a látszólagos orrnyer­get az érme aljára fordítjuk és vízszintes helyzetben tekintetünket a „szalagokra” emeljük, négy emberi alakot látunk: egy kitárt karú szakállas, bajuszos férfit, négyszögletes fejfedővel, egy sötétken- dős női fejet, testét eltakarja az ölében ülő nevető gyermek és mintegy őket szemlélve, mellettük szőrmeszegélyes, csúcsos sapkában, mely alól kikunkoro­Északí germán fejedelmi szán a IX. szá­zadból Balra fönn: Tiberius pénze. Római dénár eraviscus utánzata dik a haja, kerek arcú, fiatal lány áll, hátra tett kezekkel. Ismerősök, ugye? őket lát­tuk a Tiberius által ajándékba küldött tá­lon is. A lányalak mögött egy magas homlokú férfiarc látszik, mögötte római sisak ár­nyéka. Ez Tiberius. Azt ígértem bebizo­nyítom, hogy katonai kiséret nélkül ér­keztek a valószínűleg nagyszabásúnak ígérkező, sok embert vonzó ünnepség színhelyére. A sisak (nevezzük a fej furcsa díszíté­sét ezután így), alulról negyedik díszít­ménye, mely egy csúzliszerű ág alsó szá­ja, valójában jegesmedvék által húzott szánok sora. Mögöttük, a bámészkodó néptől jól elkülöníthetően, kevés kíséret. A központba érve, fehér ruhás alakok fogják közre őket. A fejtetőn három hófe­hérbe öltözött papnőt látunk (velük egy újabb bizonyítékként szolgáló tárgyon találkozunk újra). A középen haladó szögletes csuklyás papnő mögött, sötét köpenyes, fejtetőn kopaszodó férfit lá­tunk. Tiberius az, még ugyanezen az ér­mén ismét feltűnik. Ha a bevonulási kép­hez Tiberius ajkának lefelé fordított csú­csán át egyenes vonalat húzunk, ott talál­juk a bal karját előrenyújtó Hare istennő szobrát, fején sisak, jobb karjánál pajzs, lábai előtt térdeplő alak, s valamilyen ál­lat. Most fordítsuk úgy az érmét, hogy „Ti­berius” ajka felfelé mutasson. A hal fejé­ből, mint egy kemencéből a tűz-láng, fény árad ki, megvilágítva egy kisgyer­mek fejét és felsőtestét. Karjával támasz­kodik. Mögötte, a hal testén kívül, he­gyes sipkás alak hatalmas pallossal. Ha kissé balra fordítjuk a képet, a lá­bain álló „csúzlit” látjuk és termékeny­ség-istennő fából faragott képmását. A csúzli egyik szára (a szemlélőnek a bal oldali) nem fa. Láthatóan felakasztott, előrehajló fejű meztelen fiatal nő, combjai között fabun­kóval (Seianus leánya). A „csúzli” mellett balról, negatívban (halálra váltan) földbe gyökerezett lábbal a már jól ismert négyszögletes süvegben szakállas, bajuszos alak áll, átölelve az előtte álló nőt. Ez Seianus és felesége. Most már betekintést nyerünk a barlang­ba. Két karját fához szögezve, fehér ru­hás alak áll. Mellette feketében, kénysze­ríti (fejét tartva), hogy az előtte lejátszódó eseményt nézze. A kép annyira kicsiny, hogy tárgyisme­ret hiányában (elnézést, de közel kétezer év nagy idő) be kell iktatni egy Tolna me­gyei községben, Regölyben talált öntő­mintát. A rajta látható kép ugyanezt az eseményt rögzítette és részleteiben jól látható. Kegyetlen kínzóeszközt láthatunk. Az úgynevezett „istenlovát”. Amelynek tulaj­donképpen semmi köze nem volta lóhoz, mindössze annyi, hogy lábai voltak. Az ezen való „lovaglással” büntették a há- zasságtörőket. Egyik fele a férfi számára Pénz öntőminta Regölyből készült, másik pedig a nőére. Erre a célra a rugalmasságáról ismert fagyöngy tör­zsét és ágait használták fel. Bármelyikük mozgása mérhetetlen fájdalmat váltott ki, mely végül is halálhoz vezetett. A „ló” mozgatható része a barlang falának tá­maszkodik, így lefelé csúszása közben egyre beljebb hatolnak a közepén kihe­gyezett részek a rajta ülő testekbe. A nagy állat teste alatt kerékkel forgatható újabb kinzóeszközt láthatunk, mely a férfitestet satuba fogva forgatja. A világ edig nem ismert legnagyobb kegyetlenséggel elkövetett gyilkossága volt ez. Egyik oldalon az anya, szemben vele kisfia térdel a mozgatható rúdon, a másik oldalra, ahol a „ló” hátsó fele van, éppen az áléit lányt helyezik rá. Az őt cipelő alak arcáról ítélve, maga Tiberius. A közhasz­nálatú pénzen levő állatnak figyelemelte­relő feladata van. Bár a részleteiben lévő ábrák az események folyamatát illuszt­rálják. Farkának tört vonalában (fény) fekete köpenyben, látjuk Tiberiust. Legalul, ál- dozókövön, összecsavarodott testű ala­kot látunk, fején a jól ismert négyszögle­tes süveg, ő Seianus. De térjünk vissza a római dénár eravis­cus ábráihoz. A barlang fölött, ahol ezek a szörnyű események lejátszódtak, fény­csíkkal a háta mögött, karjában gyerme­ket vive köpenyes férfit látunk. Aztán már csak egy gyermekarcot sö­tét, göndör hajjal egy gőzölgő üstben. Fordítsuk meg a képet úgy, hogy a még együtt lévő, felöltözött család legyen előt­tünk. Az apa teste alatt, amely rész tulaj­donképpen Tiberius arca lenne, egy gyermek szőrmesapkát látunk, s benne egy kis koponyát. (A mellékleten erősen felnagyított pénz mindössze 18x19 milli­méteres, tehát nem egészen kettő centi­méter. Anyaga ezüst, 510. sorszám alatt a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. El­nevezése: Istennőfej.) Állítsuk még egyszer fejtetőre a „sisa­kot”. A borzalmak barlangjából sötét kö­penyben, fehér gallérral, Tiberiust látjuk kilépni, kezében gyertya, melynek fénye megvilágítja az arcát. (folytatjuk) - SZNÉVÉ ­Milyen kapitalizmust akarunk? A szocialista gazdálkodás teljes csődjét megélt kelet-euró­paiakat ma már aligha kell győzködni arról, hogy a szabad­piac, nevezzük nevén, a kapitalizmus felé vezet az oly nagyon keresett kiút. Csakhogy ez a piacgazdaság, ahogy közele­dünk hozzá, egyre bonyolultabbnak látszik, s sajnos az is. A kapitalizmus is sokféle, és nem biztos, hogy például Magyar- ország máris megtalálta azt a piacgazdasági modellt, amely az ország adottságainak megfelel. Az újonnan „piacositó” országok egyik nagy buktatójára hivja fel a figyelmet az International Herald Tribune cikke, amely a kelet-ázsiai gazdasági csoda néhány tapasztalatát veti egybe a Kelet-Európábán kibontakozó folyamatokkal. Dél-Koreát, Tajvant és a többi „kis tigrist” gyakran állítják elénk példaként, ám mint a cikkből is kitűnik, az ott alkalma­zott módszerek gyökereiben eltérnek a minálunk most terve­zettektől. Széles köbén elterjedt nézet, hogy a szabadpiaci sokkterá­piára van leginkább szükségünk: azaz győzzön a jobb, ha a Videoton nem életképes, jöjjön a Samsung, ha a Tisza Cipő képtelen felzárkózni a cipőnagyhatalmakhoz, jöjjön a kinai ci- pődömping. A tekintélyes amerikai lap szerint a „kis tigrisek” ezt nem így csinálták. Az ottani kormányok évtizedeken át tudatosan eltérítették az árakat a világpiactól, hogy ösztö­nözzék a hazai beruházásokat és a kereskedelmet. Sőt a ná­lunk most teljesen felszámolásra ítélt állami támogatást is be­vetették, hogy versenyképessé tegyék a hazai termelést. Dél- Korea és Tajvan exporttámogatással és kereskedelmi korlá­tokkal védte a belső piacot és kedvező feltételek mellett nyúj­tott hiteleket. Államosították a magánbankokat, és a kölcsö­nöket azoknak az iparágaknak nyújtották, amelyek más or­szágokban már bizonyították versenyképességüket. A szöuli kormány következetesen vállalta a költségvetési hiányokat, hogy ily módon finanszírozza az infrastruktúra hallatlan kor­szerűsítését, és létrehozza többek között a világon a legki­sebb önköltséggel működő acélgyártását. Dél-Korea ugyan­akkor szigorúan fellépett a hazai monopóliumok létrejötte el­len. A mai hazai liberális gazdaságszemlélet mellett talán fur­csának tűnik, hogy a szöuli kormány olyan részletekig szabá­lyozta a gazdaságot, mint a nejlonharisnya vagy a cement maximális ára. Mindez azért történik, hogy az egész gazda­ság versenyképességét veszélyeztető monopóliumokat visz- szaszorítsák. Persze, az állami támogatás igen sok veszéllyel jár, visz- szaélésekre adhat lehetőséget. Ezért sok múlik az illető or­szág politikai intézményein. Az amerikai lap szerint Japán­ban, Dél-Koreában és Tajvanon a kormány alaposan szem­ügyre veszi azt a vállalatot, amelynek támogatást ad. Kedvez­ményes hitelt folyósít neki, de az nem fordulhat elő, hogy ez­zel a pénzzel később mondjuk Svájcban spekulálnak. A kelet-ázsiai intézmények valószínűleg nem honosíthatók meg Kelet-Európábán - írja az International Herald Tribune. A tanulság azonban leszűrhető; nálunk is olyan intézményeket kell létrehozni, amelyek kamatoztatják a piac ösztönző hatá­sát, de ugyanakkor ezt korlátozzák is addig, amíg az új ipar­ágak el nem érik a külföldi versenytársak színvonalát. P. É. A felújított kirakatok is várják az új árukat

Next

/
Oldalképek
Tartalom