Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)
1990-05-14 / 33. szám
2 NÉPÚJSÁG 1990. május 14. Elnökgyalázás — szovjet parlament A szovjet parlament szombaton nem szavazta meg az államfő becsületét fokozott védelemben részesítő törvénytervezetet. A Szövetségi Tanácsban a tervezet megkapta a szükséges többséget, de a Nemzeti Tanácsban a képviselők másképp vélekedtek, s így a dokumentumból - egyelőre - nem lett törvény. A tervezetet jelenleg egyeztetőbizottság vizsgálja, s az a szükséges módosításokat követően kerül napirendre a parlament következő ülésén, hétfőn, amikor várhatóan befejeződik a nyugdíjtörvény vitája is. A szovjet államfő becsületének és méltóságának védelméről szóló törvényjavaslat, az elnök nyilvános megsértéséért, illetve rágalmazásáért elég szigorú büntetést helyez kilátásba: három év szabadságvesztést, vagy két év javító-nevelő munkát vagy háromezer rubelig terjedő pénzbüntetést. Amennyiben ezeket a cselekményeket a sajtó felhasználásával követték el, vagy más súlyos bűncselekmény vádjával együtt kerül a bíróság elé az elkövető, akkor hat év szabadság- vesztés is kiszabható. A sajtó rágalmazásban való közreműködését 25 ezer rubellel is büntethetik, sőt, az eset megismétlése az orgánum beszüntetését is maga után vonhatja. A tervezet értelmében viszont nem büntethetők azok a megnyilatkozások, amelyben az elnök tevékenységét, vagy az általa megvalósított politikát bírálják. A vitában felszólalók többsége - tekintettel az elmúlt időszak szabados megnyilvánulásaira - támogatta egy ilyen törvény elfogadását, de sokan kifogásolták azt, hogy nincs pontosan meghatározva a „sértés” fogalma, ezért azt a jövőbeni félreértések, viták elkerülése végett pontosan körül kell írni. Zavargások Dél-Koreában A rohamrendőrség szombaton Szöulban könnygáz bevetésével fékezte meg a Ro Te Vu elnök és pártja ellen tüntető több ezer embert. Egyidejűleg sztrájkba léptek az óriási Hyundai autógyár munkásai, hogy 18 százalékos béremelést vívjanak ki. A szerdán - összesen mintegy 100 ezer ember részvételével - lezajlott országos tüntetés után, amely az utóbbi évben a legnagyobb volt Dél-Koreában, a kormány kinyilvánította: egyszer s mindenkorra véget vet az erőszakos tiltakozó akcióknak. A Reuter szerint a Szöulban bevetett 13 ezer rohamrendőr valóságos erődemonstrációt tartott: sisakban, pajzzsal és gumibottal felszerelve őrizték a kormányépületeket és a diplomáciai képviseleteket a helyenként erőszakot alkalmazó tüntetőkkel szemben. A rendőrök vaktában permeteztek könnygázt a járókelőkre és a bámészkodókra, válaszul pedig a diákok a közeli Dongguk egyetemről kőzáport zúdítottak a rendőrökre. ARoTeVu kormányt egyre több bírálat éri gazdasági kudarcai miatt, amelyek fokozták az inflációt, felverték a föld- és lakásárakat. Prágai kommunistaellenes tüntetés Közel százezer ember követelte szombaton délelőtt a prágai Vencel téren a kommunista párt törvényen kívül helyezését, vagyonának zárolását és annak megakadályozását, hogy részt vegyen a júniusi szabad és demokratikus választásokon. A demonstrációt több szervezet, köztük a Polgári Fórum szervezte. Az utóbbi idők legnagyobb prágai tömegtüntetése több órán át tartott. A Polgári Fórum képviseletében rövid beszédet mondott Ivan Havel, Václav Havel köztársasági elnök fivére. A tüntetésen felszólalt annak a húsz fiatalnak a képviselője is, akik már hat nap óta éhség- sztrájkot folytatnak a Vencel-szobornál. Arra hívta fel a kormányt, hogy fagyassza be a kommunista párt vagyonát, és akadályozza meg pénzügyi machinációit. A Politikai Foglyok Konföderációjának a képviselője arra szólította fel a választásokon induló pártokat, hogy alakítsanak kommunistaellenes koalíciót. A tüntetésen transzparenseken éltették Tomas Sokol prágai városi ügyészt, aki, mint emlékezetes, be kívánja tiltani a főváros területén a CSKP működésén. Adományokból újították fel a hőgyészi műemlék templomot (Folytatás az 1. oldalról.) külső tatarozása utáni szenteléskor Ebergardt Mülhlbacher, a Rottenburg am Neckar egyházmegye generálvikáriusa a korábban adományozott 60 ezer nyugatnémet márkán felül még 40 ezer márkát ajánlott fel a templom belső terének rendbehozatalára. A Neu Bild Post igazgatója, dr. Martin Riedlinger 25 ezer, a templom kegyurának leszármazottja, Alexander Lichtenstein 8 ezer, a faluból elszármazott és Nyugaton élő hívők összesen 20 ezer márkát adtak ösz- sze e kegyes célra. Nemcsak a külföldön élő egykori hőgyésziek viselték szivükön a templom rendbehozatalát, hanem a helybeliek is, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a rengeteg társadalmi munkán túl, amit a renoválás során végeztek, még 2,5 millió forintot is összegyűjtöttek a hívők. Számottevő volt még a helyi üzemek, vállalatok és községi tanács által nyújtott segítség is, ami nélkül nehezen tündökölhetne régi fényében a műemlék jellegű épület. A rekonstrukció keretében Závori Zoltán restaurálta a belső tér két sec- cóját, a régi ablakok helyébe pedig értékes mozaikablakok kerültek beépítésre. Az egyenként 6 négyzetméteres színes képek az államalapító Szent István királyon kívül Szent Imre herceget és Dávid királyt, valamint maAz új mozaikablakok egyike gyarországi Szent Erzsébetet, Szent Margitot és Szent Cecíliát ábrázolják. A templom felszentelésére május 13-án, vasárnap került sor. Az ünnepélyes eseményen részt vett Cserháti József nyugalmazott megyés püspök, valamint az NSZK-ból érkezett számos neves egyházi és polgári személy csakúgy, mint a község helyi vezetői és a hívők. F. KOVÁTS ÉVA Fotó: Kispál Mária-Gottvald Károly Eberhard Mülhlbacher püspöki elnök a legtöbbet tett a templomért A falu apraja-nagyja ünnepel Hírek a világgazdaságból Az USA-ban marad a gazdasági fellendülés? Dél-Dunántúl és a West-Virginia A válságok analógiája Tolna és Baranya egyaránt a szerkezetváltásból adódó súlyos gazdasági problémákkal kell megküzdjön a következő évtizedekben. Az a tény, hogy például Amerikában is van olyan térség, mely a szénbányászat és az acélipar válságával küzd, már önmagában is konzultációra ad okot. Különösen ha a találkozó egy évek óta meglévő kapcsolat keretében valósulhat meg: jelesül a pécsi székhelyű Regionális Kutatások Központja és a West-Virginia University kutatóinak közreműködésével. A napokban amerikai-magyar szemináriumot tartottak Pécsett, ahol tudományos kutatók, professzorok előadásai elemezték az ipari és bányászati területi foglalkoztatás gondjait, fejlesztési lehetőségeit a területi fejlődés vonatkozásában. A témát mindkét részről a mezőgazdaság és a környezetvédelem tekintetében is vizsgálták. Faragó László tudományos kutatót, a szeminárium szervezőjét arról kérdeztük, milyen előrelépés várható e területen a tudomány és a gyakorlat kapcsolatában.- Nagyon sok meghívót szétküldtünk, az érdeklődés azonban ennél jóval szerényebb volt. A szeminárium angol nyelven folyt, szinkrontolmácsolás nélkül. A problémák nagyon hasonlóak mindkét térségben, a különbségek a nagyságrendben jelentkeztek. Mindkét helyen nehéz a kilábalási folyamat. Hogy a miénk milyen lesz? Ez még előttünk áll. Odakint nyilvánvalóan jóval előbbre tartanak az információ és a marketing területén, ők ebben már profik. A kisvállalkozások ösztönzése, segítése is egészen más feltételek közt valósul meg, többen azt a kifejezést használták, hogy „inkubátorban” kell fejleszteni a munkahelyteremtő kis- és középvállalkozásokat. Az egyetem is ténylegesen megjelenik ebben a folyamatban, mint ismeretterjesztő-továbbképző centrum. A legkülönbözőbb tanfolyamokat szervezik, s tevőlegesen integrálódik a térség átalakulásának folyamataiba. Fel kell készülnünk arra, s be kell építenünk szemléletünkbe a gazdasági fluktuáció létét s az átmeneti bizonytalanságot. Óriási szükségünk lenne helyi és regionális szinten a hosszú távú tervezésre, s vállalkozási zónák létrehozására. Mindezt olyan elképzelésekkel, melyek ide vonzzák a tőkét, s jó üzleti klímát alakítanak ki. A nemzetközi irodalomból is közismert, hogy a kisvállalkozások reneszánszát éljük, melyek rövid távon munkahelyteremtő képességgel bírnak. Hangsúlyozni kell, hogy nem elég csupán elindítani a kisvállalkozásokat, szükséges az az inkubátor, mely a megerősödésüket is segíteni kívánja, s Így az önfejlődésüket is biztosítja. - csefkó Antall kiötlötte, Tölgyessy megvalósította Noha egyre több jel utal arra, hogy sikerült megállítani az Egyesült Államok gazdaságának az elmúlt ősszel kezdődött hanyatlását, a „vészmadarak” most mégis újabb fenyegető veszélyekről ri- koltoznak. Szerintük az adósságokkal agyonterhelt polgárok egyszerűen nem lesznek képesek annyit költeni, amennyi a gazdaság felszínen tartásához szükséges. Véget ér a hét bő esztendő, s fel kell készülni a visszaesésre (persze nem egy kelet-európai jellegüre!). Ám - meglehet - ez az aggodalom még túlzott. Mert igaz, hogy az elmúlt esztendő utolsó hónapjaiban az emberek igen keveset költöttek (több mint három év óta ebben az időszakban volt a leglassúbb a növekedés), ezt azonban inkább a zord időjárás, mint a fogyasztók anyagi helyzetének változása, költekezési kedvük lanyhulása okozta. Mindehhez hozzájárult még a detroiti autógyártók rövidlátó piacpolitikája. Most, amikor a gépkocsigyártók észbe kaptak, és ismét több kedvezményt adnak vásárlóiknak, ez a beszűkült piac újra fellendülőben van. Az amerikaiak tehát most sem költenek sokkal kevesebbet, mint korábban. Annyival biztosan nem, hogy túlzott takarékosságukkal válságba sodornák az országot. De arra a kérdésre, hogy a magas adósságszint és a csökkenő fogyasztói önbizalom nem okozhat-e mégis visszaesést az idén az Egyesült Államokban, a legvalószínűbb válasz az, hogy nem. Jóllehet a hitelek és a jelzálogkölcsönök törlesztésében tavaly nyáron tetemes elmaradást regisztráltak, ez még nem jelent semmit. Ezek a mutatók ugyanis hónapról hónapra változnak. A lényeg az, hogy a fogyasztók manapság jövedelmüknek körülbelül ugyanakkora hányadát fordítják hitelek törlesztésére, mint a hetvenes években. Se dollár, se búza Az eredeti elképzelés tulajdonképpen nagyon kézenfekvő volt, és látszólag mindenkinek megnyerte a tetszését. A többlettermelés konvertibilis valutában való kifizetése elvileg arra ösztönözhetné a szovjet parasztokat, hogy többet és jobban dolgozzanak, mivel dollárért minden olyan árucikket megkapnak, amit rubelért nem lehetne megvenni egy hiány- gazdaságban. Az állam, amely mindent értékes dollárban fizet ki, szintén nyerne ezen az „üzleten", mivel a világpiaci áraknál alacsonyabb összeget juttat a mező- gazdasági termelőknek. Inkább 100 dollárt fizet egy tonna kiváló minőségű búzáért, és ezt az összeget egy orosz parasztnak adja, mint hogy 180 dollárt fizessen ugyanezen termékért az Egyesült Államok vagy Argentína farmerjának. Az első jelzések szerint az említett „reform” teljes csődnek bizonyult. A sikertelenség nem azon múlott, hogy a termelők nem próbáltak jobban gazdálkodni. A Krím-félszigeten, az ország egyik legtermékenyebb vidékén, a hatóságok ugyanis kétszer megemelték a terv által előírt minimális mennyiséget. Az ilyen és ehhez hasonló „bűvészmutatványoknak” tudható be, hogy ezután már nem volt terméstöbblet, s így a gazdálkodók nem juthattak dollárbevételhez. Ott, ahol mindezek ellenére a termelőknek sikerült többleteredményt elérniük, egész egyszerűen megakadályozták őket, hogy jogaikat érvényesítsék. Ivan Sadura, az egyik állami gazdaság igazgatója, már korábban szerződést kötött a Stark holland vállalattal, amely kétszer magasabb áron venné meg az állami gazdaságtól a napraforgót, mint amennyit a szovjet állam adna érte. Iván Sadurát megfenyegették, hogy kizárják a kommunista pártból, és hogy az állami gazdaság nem kapja meg a már engedélyezett üzemanyag-mennyiséget. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy Ivan Sadura felhagyott az ilyen előnyös .üzletekkel. Azok, akik ennek ellenére keresztülverekednék magukat a rendelkezések és megfélemlítések „dzsungelén”, óhatatlanul szembe találnák magukat a „kísérlet lebonyolításával megbízott hét központi hivatallal”. A gabonafélék exportjával megbízott központi szerv, a Goszplan, amely egyúttal felülvizsgálja a szerszámgépek behozatalát. Az adminisztrációs labirintus másik végén található a teljhatalommal felruházott Vnehekonombank, amely jogosult arra, hogy zárolja a keményvalutákat, amelyekhez a gazdálkodó elvben hozzájuthatott. Mindennek a következménye, hogy Nyugatról változatlan ütemben folytatódik a gabonafélék importja. Az 1988-ban behozott 36 millió tonna gabona mintegy 3,8 milliárd dollárral terhelte meg a szovjet külkereskedelmi mérleget. A szakadék tehát egyre jobban mélyül Mihail Gorbacsov kezdeményezései és a mindennapi valóság között. És a fogyasztónak még mindig sorba kell állnia, naponta átlagosan három óra hosszat. Eladó gyárak Jugoszláviában A jugoszláv gazdaságban az idén gyors reprivatizálást hajtanak végre - közölte Veszelin Vukotics, a szövetségi kormány tagja. Elmondta, hogy a legközelebbi háromnegyed évben legkevesebb 15 000 új, magántulajdonban levő kis- és középvállalat alakul majd meg. Ez csak az egyik irányzat - hangsúlyozta - a másik az, hogy a tehetetlen nagyüzemeket magánszemélyeknek felkínálják megvásárlásra. Minden vállalatnak meghatározott tulajdonosa lesz: vagy az állam, vagy magánszemély. Az üzemek magánszemélyeknek történő eladásáról a munkástanács határoz. Az eladást konkrétan tekintélyes gazdasági szakemberek és jogászok közreműködésével bonyolítják le. A gyárak megvásárlásában jugoszláv és külföldi állampolgárok egyenrangúan vehetnek részt. A kormány szakértőinek becslése szerint (Folytatás az 1. oldalról.) meth Miklós, mint „független” képviselő, eséllyel indulhatott volna a köztársasági elnöki címért. Másrészt az MDF mellett a kormánykoalíciót adó másik két párttal, tehát a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal az MDF „nincs kisegítve, e pártok politikusai nem képzettek”. A kereszténydemokraták programja a „jóság és a szeretet", amit dr. Danis György kevésnek minősített. A kisgazdák „erősen küzdenek a bársonyszékekért, az Antalinál kilincselnek, közben egymást fúrják”. Ezért nevezhető eredményesnek a megállapodás, melynek eredményeként Göncz Árpád révén egy mindenki által elfogadható személy lett a köztársasági elnök. A paktumot - vélekedett dr. Danis György - ellenérzésekkel fogadta az MSZP és a Fidesz, s ez jellemezhette dr. Torgyán Józsefet is, bár ő „jó képet vágott a dologhoz”. Az Axel Springer-üggyel kapcsolatban kifejtette, hogy azt „nem az MSZP csinálta, az Axel Springer kereszténydemokrata érdekeltségű”. Éppen ezért „megpróbáljuk addig szorongatni” az MSZP-t, amíg ki nem derül, mi van a háttérben. Dr. Danis György szerint a Springer pont a legnyereségesebb (bár így lett volna az a Népújság esetében! - a szerk.) megyei lapokhoz jutott hozzá alacsony áron. A gyűlés ezt kővetően csak az SZDSZ- tagok részvételével folytatódott, a megyei koordináció helyzetének, feladatainak megvitatása szerepelt a napirenden.-szá-kpm-
