Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-09 / 06. szám

1990. április 9. KÉPÚJSÁG 3 Önvédelem a reformfolyamatban Elég volt a házasságból k közigazgatásban dolgozók kamarája Magyarországon ma 49 ezren dolgoz­nak az államigazgatásban, közülük 32 ezren a helyi és a megyei tanácsoknál, 17 ezren pedig minisztériumokban és az országos hatáskörű szerveknél. Mások­hoz hasonlóan a közigazgatásban dol­gozó, felsőfokú végzettségű szakembe­rek is létrehozták a szakmai érdekvédel­mi, érdekképviseleti szervüket, a Ma­gyar Közigazgatási Kamarát. Az alakuló ülés után beszélgettünk dr. Miller György kormányfőtanácsossal, a kama­ra ideiglenes ügyvezetőségének tagjá­val, céljaikról.- Napjaink éles politikai helyzete, a közigazgatás elkerülhetetlen és nagyon is szükséges reformja a mi szakmai réte­günk sajátos problémáira is ráirányította a figyelmet. Az ország közigazgatási ap­parátusának egzisztenciáját érintő kér­désekben, de szakmai ügyekben sem éreztük, hogy a közalkalmazottak szak- szervezeténél számíthatunk a szükséges védelemre. Ezért került sor a Magyar Közigazgatási Kamara létrehozására, s mint felhívásunkban megfogalmaztuk: a testület a szakma magasan kvalifikált képviselőinek kíván biztonságos hátteret teremteni. A közigazgatásban dolgozó jogászok, államigazgatási főiskolát vég­zettek, pedagógusok, orvosok, közgaz­dászok munkájával szemben a jövőben a helyi önkormányzatok a mainál sokkal magasabb követelményeket fognak tá­masztani, ezek teljesítése pedig csak alapvető változásokkal lehetséges - állít­ja dr. Müller György. A Kamara állásfoglalást tett közzé a közigazgatás fejlesztéséről és a közigaz­gatásban dolgozók helyzetéről. Ebben leszögezi: a közigazgatásban dolgozók döntő többsége messzemenően érde­kelt a közigazgatás reformjában, sürgeti a korszerűsítés elindítását és annak köz­ponti kézben tartását. Különösen indo­koltnak tartják az állam, ezen belül a köz- igazgatás szerepének újraszabályozá­sát, a szakmai feladatok és tevékenysé­gek ésszerűbb meghatározását, a mainál jóval egyszerűbb eljárási szabályok ki­alakítását. Ehhez alapkövetelmény, hogy a gya­korlati szakemberek tapasztalatait kikér­ve és arra építve készítsék elő a jogsza­bályokat, egy időben a közigazgatási munkavégzés korszerű feltételeinek megteremtésével (a szükséges központi anyagi források létét is beleértve). A sze­mélyi állomány biztonsága pedig azt igényli, hogy az érintettekkel egyeztes­sék a közszolgálati törvény előkészítő munkáit és alkossák meg mielőbb a tör­vényt. Fogalmazzák meg pontpsan a szakmai követelményeket, a megfelelő teljesítményt nyújtó közszolgálati dolgo­zók élvezzenek jogi védelmet s egyenle­tes jó teljesítmény esetén garantált szak­mai előmenetelre számíthassanak. Az ér­tékmérő csak az emberi alkalmasság és a szakmai teljesítmény legyen mind a munkaviszony, mind az anyagiak kérdé­sében. Ez utóbbihoz azonban új bér­rendszer bevezetését, ezzel egy időben központi bérrendezést tart elengedhetet­lennek a Kamara.- Milyen az új testület felépítése?- Alapelvünk, hogy alulról kell építkez­nünk. A tagok egy-egy munkahelyen, vagy több kisebb munkahelyről csopor­tokba szerveződhetnek, legkevesebb 10 taggal. A csoport működési rendjét és te­vékenységét az alapszabály keretei kö­zött maga határozza meg, ha taggyűlé­sük egyetért azzal. A második lépcső: a tagozat, amely azonos érdekeltségű cso­portokat köt össze. A Magyar Közigazga­tási Kamara legfőbb szerve a közgyűlés, amely a kamarai tagok küldötteiből jön össze, az elnökség előkészítésével, évente legalább egy alkalommal. Az el­nökség a közgyűlésen megválasztott ta­gokból, valamint a kamara elnökéből és helyetteseiből álló testület, a Kamara éle­tének irányító és reprezentatív szerve a két közgyűlés közötti időben. Működnek még különféle bizottságok és ügyintéző szervezet is.- Egyelőre azonban még nem tartanak itt, csak ideiglenesnek mondják szerveze­tüket...- Valóban, de csak most fogunk hozzá igazából a szervező munkához. A taná­csok mindegyike értesítést kapott már az alakuló közgyűlésünkről és az ott el­hangzottakról, a további szervezés a ki­lenctagú ügyvezetöség feladata.- Hol tart a vidéki szervezetépítés?- Meggyőződésem, hogy a vidéki köz­igazgatás nagy súlyának megfelelő sze­repet kapott már az ideiglenes szervezet kialakítása során is. Egyébként ideigle­nes ügyvezető elnökünk maga is vidéki: dr. Szabó Lajos, a Veszprém Megyei Tanács vb-titkára. S. J. Véleményünk szerint A tizenötezer forintos ember Az elmúlt év vége felé közeledve - már november elején-közepén - amiatt volt a riadalom, hogy átlagosan 20 százalék körüli a bérkiáramlás növekedése, jóval meghaladva az egész évre tervezettet. És persze: e 20 százalék mögött messze el­marad a kívánatos teljesítménynövekedés, tehát a 20 százalék egyszerűen indo­kolatlan, és ezért megengedhetetlen. Csakhogy: akinek mondjuk a tavaly 10 000 forintos bérét - s maradjunk a ria­dalmat keltő átlagnál - 20 százalékkal emelték, az végül 12 ezer forintos alapbér­rel zárhatta az esztendő utolsó hónapját. Nem rossz összeg. Ámde e bruttó 12 ezerből rögvest levonják az x százaléknyi személyi jövedelemadót, aztán még le­vonnak 10 százaléknyi nyugdíjjárulékot, marad tehát mindösszesen alig több, mint volt - emelés előtt. Még mindig nem rossz pénz volt - tavaly. Tehát: a tényleges teljesítménynövekedéshez (növekedéshez?!...) képest lé- nyegesn nagyobb bértöbblet java része adó formájában az államkasszát, 10 szá­zaléka pedig mindenképpen a nyugdíjkasszát gyarapítja. (Csak mellesleg: olva­som, hogy egészségileg most már nem a korábban jelzett 40 és 50 év közötti kor­osztály a legveszélyeztetettebb, hanem - többek között a végleges megrokkanás, illetve a hálálozás gyakoriságát tekintve - a 35 és 39 év közötti korosztály. Magya­rán és egyszerűen: nem is olyan lassan mérnem a nyugdíjasok, hanem a jócskán idő előtti rokkantságra ítéltek országa leszünk. Vissza az alaptémához, vagyis a már tavaly is vészesnek ítélt - mert úgymond inflációt gerjesztő - megengedhetetlen bérkiáramláshoz. Bármibe lefogadom, hogy az a tavalyi 20 százalék az idén minimum 30 százalék körüli lesz, de inkább magasabb. S még annyi teljesítményfedezet sem áll majd mögötte, mint tavaly, mert egy összeomlás előtt álló gazdaság izmos teljesítőképességében remény­kedni - merő illúzió. Tételezzük fel, hogy 12 ezer forintos emberünk 30 százalékos (3600 forintos) béremelést kap, összes javadalmazása - alapbérben - tehát meghaladja a 15 ezer forintot. Mennyi vándorol ebből - adó és nyugdíjjárulék formájában - az ál­lam-, illetve más kasszába? Mennyi volt a - nyilván megint riadalmat keltő - bér­emelése? Annyi, amiből jó esetben pár száz forint körüli összeg marad a boríték­ban. S mi marad még a 15 ezer forintos - még ma is kiemelkedően magas bérű - em­berünknek? Tovább és még tovább feszítenie, gyötörnie kell magát, mindaddig, amíg el nem éri a kritikus 40 évet. Ha túléli ezt a kort - s erre egyre kisebb az esélye -, akkor gyötörheti magát még tovább, mert minél nagyobb a kényszerű béremel­kedés, annál rosszabbul jár, miközben annál jobban jár a drasztikus adókat be­zsebelő államháztartás. S a legcsodálatosabb az egészben, hogy az a most már 15 ezer forintos embe­rünk éppoly riadt, mint amennyire rémült a minden bizonnyal bekövetkező nagy­arányú bérkiáramlás miatt a nagy gazdasági összefüggések ismerőjeként szá­mon tartott közgazda vagy gazdaságpolitikus. Ki jár ebben a mechanizmusban jól? A dolgozó nem, hiszen pénze az infláció miatt a valóságban nem több, hanem kevesebb lesz. Az adóhivatali dolgozók sem, mert több a munkájuk, és nem több a jövedelmük. De az állam sem, mert a nagyobb adóbevétel a kiadások (például a bérek) növekedése miatt egyre kevésbé segíti a költségvetési egyensúly megte­remtését. Tehát akkor miért az ördögi körforgás? Senki sem érti (vagy talán valaki érti?), hogy valójában mi is történik itt. Miért kerül pusztulásra az egyre nagyobb pénzeket bezsebelő államháztartás, és miért rokkan meg - hovatovább - már harmincvalahány évesen a 15 ezer forintos emberünk? Ki van ez találva. Mindany- nyiunk kárára. VÉRTES CSABA Mindenkire szükség van Értényben Jó az ellátás Berendezik az idősek klubját (Folytatás az 1. oldalról.)- Az az igazság - magyarázza Szalai József tanácstag -, hogy hir­telen jött ez az önállóság. Mi nem kértünk időpontot és azt vártuk, hogy majd január 1-jétől kapjuk meg. Úgy gondoltuk, addigra - mint azt a falu­gyűlésen többen elmondták - meg­teremti majd a Nagykónyi Községi Közös Tanács az intézmények foga­dásának feltételeit. Most eléggé megosztottak az emberek. Van egy­két hangadó, aki nem akar válni - ők nem hiszik el, hogy a kónyiak nem törődnek velük mások közömbö­sek, sértődöttek, de az idősek egy része, meg a fiatalok azt akarják, töb­bet költsünk a falura. Tettre készek... Akadnak azonban olyanok is, akik azt követelik, hogy a közös tanács mindent állítson vissza eredeti álla­potába, mert addig nem válunk el... Lapunkban már írásban és kép­ben bemutattuk, hogy mennyire le­romlott a község. A tanácsház kivé­telével, amelyet tavaly tettek rendbe belül, szinte minden a pusztulás nyo­mairól árulkodik. Hiányoznak a ki­épített járdák, a szilárd burkolatú utak, vezetékes ivóvízhálózat is csak néhány utcában van, elhanyagoltak a közterületek, omladoznak a meg­maradt szolgálati lakások és még sorolhatnám. Nem véletlen ezért a tenni akarás, az egészséges türel­metlenség, a hurráhangulat, az ösz- szefogás, és nem véletlen a mindent egyszerre megoldani igénye, az egyéni érdek, az egyéni sérelmek felszínre törése. Szerencsére a hig­gadtabbak, a tenni akarók szava a döntő. Szalaiéknál visszatérő téma a hir­telen jött önállóság, a belügyminisz­tériumi főember nem éppen eléggé átgondolt „adománya”. A döntés ugyanis legalább annyira megfonto­latlan, mint az erőszakos összevo­násnál, a körzetesítésnél volt. Úgy látszik, egyesek még mindig nem ta­nultak a múlt hibáiból... A községben a legnagyobb gon­dot - ugyanúgy mint máshol - a pénz hiánya okozza. A tervek szerint 8102000 forint lesz a bevétel és 7 840 000 forint a kiadás. Az biztos, ezzel nem lehet hencegni. Sőt! Az ér- tényiek azonban bíznak erejükben, társadalmi munkájukban és a me­gyei tanács támogatásában. Az or­vosi rendelőre és a szolgálati lakásra 500 ezer forintot költenek, emellett társadalmi munkában kerítést készí­tettek, rendezték a kertet, a ház kör­nyékét és nagy szeretettel várják a Romániából áttelepülő új orvost. Ket­ten a személygépkocsijukat is fel­ajánlották, hogy azzal közlekedjen, amíg nem jut saját autóhoz. Sokallják viszont - látva a munka minőségét - a felújítást végző tamási költségveté­si üzemnek kifizetendő pénzt, mond­ván, ezt olcsóbban is megoldhatták volna. Bizonyítani persze lehet, hi­szen jövőre vissza akarják vinni a fa­luba az alsó tagozatot, s erre 4 milliót szánnak. Az idei költségvetésből 2 milliót kívánnak felhasználni, ehhez kértek a megyétől 2 millió támoga­tást, no meg hozzáteszik a két kezük munkáját, mivel arra is nagy szükség lesz. Az elöljáróság lépett, pályázatot írt - várják a kedvező elbírálást ter­vez, felmér, cselekszik. Meg kell ol­dani az ivóvízellátást, a kultúrház fel­újítását, víztárolót kell építeni, az ut­cákat szilárd burkolattal kell ellátni, rendbe kell tenni az ifjúsági házat és tisztázni annak tulajdonjogát, az óvo­da külső tatarozását is jó lenne meg­oldani. Szóval: millió a tennivaló. Április 3-án falugyűlést tartottak Értényben, ahol - vitától sem mente­sen - megbeszélték a teendőket. Társadalmi tanácselnöknek Szalai Józsefet javasolták. Van jelölt a vb- titkári posztra, a pénzügyi előadói és az adminisztrátori állást is be tudják tölteni - szakemberrel. Hogy mi lesz az osztozkodással? Szalai József szerint megvárják a vb-titkár munká­ba állását, azután pedig igazságo­san, veszekedés nélkül, az átadási leltár alapján kivánják megoldani.- Mit vársz az önállóságtól? - te­szem fel gyerekkori pajtásomnak, Szalai Józsefnek a kérdést.- Az eddiginél jobbat - válaszol. - Az nem lesz, ami eddig volt, hogy a javakat nem megfelelően osztották el, a pályázatok is csak Nagykónyira készültek, és nem biztos, hogy fel­használták Értényre azt a pénzt, amit kapott. Értényben tudják, rengeteg munka vár rájuk, ha terveiket meg akarják valósítani. Ehhez viszont türelem kell. Az élen haladók nem várnak köszö­netét, bár tudják, lesznek hálás em­berek, de számolnak a kritikával, a gáncsoskodással is. Bíznak az ere­jükben, tesznek, mert csak így szá­míthatnak támogatásra másoktól.- Csak később is legyen ambíció! -.összegez Szalai József... - Számí­tunk az idősek értékes tanácsaira, munkájára, itt mindenkire szükség van. Érted?... Ezt a váláshoz vezető lépést pedig meg kellett tenni, mert Értény állni akar... ÉKES LÁSZLÓ Fotó: RITZEL ZOLTÁN Jövövárás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom