Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-07 / 05. szám

1990. április 7. TOLNATÁJ - 5 Régi ház titka tűk. „Boda Vilmos a vidéki hírlap­írásnak egyik legjelesebb úttörője és bajnoka volt” - olvashattuk nek­rológjában (Bodnár István: Boda Vilmos, Tolnamegyei Közlöny, 1916. aug. 31.). Lapalapító volt, hírlapíró, a Tolna­megyei Közlöny felelős szerkesz­tője, aki 24 éves ifjúként került Veszprémből Szekszárdra. 1861-ben vármegyei aljegyző lesz, de a Bach-korszakban le­mond állásáról; 1866-ban a köz­ponti járás szolgabírója, majd já­rásbíró, később, 1884-ben bekö­vetkező nyugdíjazásáig törvény- széki bíró. 1873-ban megalapítja a Haladó Kört, melynek célja „a meglehetősen nyárspolgárias, el­maradott s minden újítástól ide­genkedő Szekszárdot a haladás eszméjének megnyerni és a társa­dalmi válaszfalakat lerombolni”. A hatalom felforgató egyesületet gyanít a demokratikus szellemet hirdető Haladó Körben, az fel is oszlik. „Boda Vilmos azonban nem tágított, hanem eszméinek ter­jesztésére 1873. március 5-én megjelentette a Tolnamegyei Köz­lönyt." Ezenkívül megalapította a szek­szárdi Dalárdát, a szekszárdi Ön­kéntes Tornász és T űzoltó-Egyesü- letet, elnöke volt a Polgári Olvasó­körnek, a Népbanknak, az Iskola­széknek Szekszárdon, a Fürdő­egyesület és a Szekszárdi Kaszinó mellett, valamint a megyei Tűzoltó­szövetségnek és nem utolsósor­ban a Tolnamegyei Függetlenségi Pártnak. 1884-ben a szekszárdi kerület függetlenségi programmal ország- gyűlési képviselőnek választotta. „Nem volt vezérpolitikus, de programjához mindenkor hű maradt és tisztán adta vissza vá­lasztóinak a függetlenségi és 48-as zászlót” - olvashatjuk a búcsúzta­tóban. Erre utal a hajdani présház erké­lyének kovácsoltvas díszítményei közé illesztett évszám. Érdemes tudnunk, hogy lapala­pítóként, vidéki hírlapíróként épp­úgy, mint következetes, demokra­tikus gondolkodású, a köz hasz­náért fáradozó politikusként úttörő elődünk volt. Gondoljunk erre olyankor, ha föl­sétálva a Mérey utcáról a Herman Ottó utcára vezető romantikus lép­csőn, pillantásunk a régi ház erké­lyének cirádás rácsára téved. DOMOKOS ESZTER ÓTÓS RÉKA Egy évszám és egy másfél soros utalás alapján kerestük a régi ház titkát. A másfél sor dr. Töttős Gábor Történelmi séták Szekszárdon cí­mű, 1986-ban kiadott könyvében, a 69. oldalon találtatik: „...a Boda Vilmos-présház, amelynek erké­lyén az „1848” felirat nem az építés idejét, hanem a tulajdonos pártállá­sát jelzi”. Legelőször is körbejártuk a ma is tetszetős épületet, majd megkeres­tük a hajdani neves tulajdonost. A megyei könyvtár helytörténé­szeinek segítségével meg is talál­Osztatlan iskola kétfelé osztott osztálya Az „alapmű” melynek címéből fogalom lett és a II.—IV. osztályok tanulnak külön teremben. Tanácsos azonban sür­gősen elfelejteni azt, mintha az osz­tatlanság (vagy félosztottság?) nagy terhet jelentene. Természete­sen nem a tanítónak, hanem a gye­rekeknek. A továbbtanulási, a fel­sőbb-, sőt főiskolára kerülési arány nagyon jó. Fürgéd korábban a Batthyányiak birtoka volt, Vas Ge­reben - családi nevén Radákovics József - apja még ezeknél kasz- nárkodott. Aztán a Montén uovo hercegek következtek, akik ezt a magas rangot annak köszönhet­ték, hogy egyik felmenőjük-Ádám tábornok - uralkodói parancsra el­csábította Napóleon özvegyét. En­nek a nemzet mai napszámosaira már épp úgy nincs hatása, mint a 800 lelkes falucska életére. Annak azonban már igen, hogy a hercegi segédintézői házból még nap­jainkra is érdemes volt pedagó­guslakást csinálni. A látogatás egyik tervezett alapkérdését nehéz feltenni. Ugyanis az újságíró el­megy, a tanítók helyben maradnak. Nem az ő szavaik, hanem alulírt- nak magánvéleménye az, amitösz- szesűríteni próbál: - A napszámost valószínűleg 1857-ben se becsül­ték sokra. A nemzet mai napszá­mosainak helyzete nem sokat vál­tozott... • ORDAS IVAN Fényképezte: KISPÁL MÁRIA tár egy részével együtt teherautóra hányták, bevitték Ozorára. Pedig községi könyvtár itt is van. Fürgé­dén a 30 és egynéhány gyereket két pedagógusnő tanítja, az iskola vezetőjének férje pedig napközis. Van ezenkívül egy óvónő is. Aki osztatlan tanítást kíván látni, an­nak érdemes ide utaznia. Az I.—III. Segédintézői lakból lett pedagóguslakás v \c rrwFHFN i \ NEMZEl \\> \ i J v i\ * > * *1 ­v MVU r, , UH- | NAPSZÁMOSAI M.-HjYAR KUkKAJZ. J>r VAtlukv •*AM,V , ,j i \\ 1 \<i\" KMMI'AI. VAS <;ERI:B!:N. A nemzet napszámosai - Fürgédén Hamarjában nehéz lenne olyan regényeimet találni a hazai iroda­lomban, melyet megjelenése óta önmagára vonatkoztat egy népes és fontos értelmiségi réteg, a peda­gógusoké, de ezen belül is első­sorban a tanítóké. Vas Gereben 1857-ben megjelent - a maga ide­jén sikeres, ma már alig olvasható - művéről van szó: „A nemzet napszámosai”-ról. Vas Gereben, akinek egyébként ez az írói álneve is telitalálat volt, 1823-ban született Fürgédén. Rendkívül bonyolult pályájú, na­gyon termékeny író és ennél sok­kal jobb újságíró volt. A maga ide­jén népszerűsége olykor veteke­rrr VAS CiíUMíJKN (RAIJÁKOVITS JÓ/íJí .1*) \ KITŰNŐ lYIAÍiYAU HI'.lir.NVHU) Az emléktábla dett Jókaiéval, amit ma már kissé nehéz megérteni. Tagadhatatlan azonban, hogy a kisfalunak máig ő a legnevezetesebb alakja. Errefelé járván érdekesnek tűnt puhatolózni aziránt, hogy mennyire őrzik em- . lékezetét szülőhelyén és miként élnek ugyanitt a nemzet mai nap­számosai. Az emlékőrzéssel kap­csolatban nincs sok ok a dicsek­vésre. Belfürgedi szülőházát, mely masszív uradalmi épület volt, a há­ború után sietve lebontották. így az az emléktábla, melyet a mai iskola bejáratától balra lát a belépő, régi ugyan, csak a szövege nem igaz. „A kitűnő magyar regényíró” ugya­nis nem itt született. Az se vall túl­tengő kegyeletre, hogy még faluja iskolájának nevét is elvették tőle a körzetesítéskor. Ehelyett ma az elég bonyolultan hangzó „Ozorai lly- lyés Gyula Művelődési Központ Tagiskolája” névre hallgat. Könyve egy sincs, a felső ta­gozat „bekörzetesítésekor” a szer­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom