Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-28 / 22. szám
2 - TOLNATAJ 1990. április 28. Rigler István és D. Varga Márta a szellemi termék menedzselésről- Reménytelenül keresem önökkel a kapcsolatot vagy fél esztendeje, de egyszerűen képtelen voltam utolérni. Cetlik tömkelegé jelezte, hogy telefonon visszahívott, s gondolom, ön is talált az asztalán néhányat Szóval ennyire elfoglalt?- Igen, nagyon elfoglalt vagyok. De nemcsak én, hanem az Alisca-Patent Szellemitermék Hasznosító Kft minden egyes tagja. A munkánk egyben a hobbink is, s ez a nap 18-20 óráját leköti. Persze rengeteg időt töltünk el utazással, sokat kell tárgyalnunk, az anyagokat földolgoznunk, menedzselnünk. Í- Húsz órát dolgoznak? És mikor alszanak?- Sokszor bizony éjjel is felébred az em bér, és spekulál a problémákon. De előfordul az is, hogy megyek az utcán, nézek, de nem látok semmit, és persze nem köszönök az ismerősöknek. Nem fárasztó ez számunkra, nem nyűgös, állandóan fantáziáink, azon töprengünk, hogyan lehetne megoldani egy-egy problémát többféle módon. Az aktív munkánk naponta hozzávetőleg tíz óra. I- Tudom, hogy rettenetesen illetlenség, de megengedi, hogy belenézzek a heti előjegyzési naptárába?- Minden további nélkül, persze, parancsoljon. Kedden reggel 9-korTatán tárgyaltam, ez azt jelentette, hogy hajnali ötkor el kellett indulnom. Délután egy másik tárgyalásom volt Szekszár- don, utána a napi ügyeket kellett átnéznem. Szerdán negyed nyolckor a Bajai Városi Tanács műszaki osztályán ültünk, majd Hercegszántón a téeszben vártak bennünket, vegyes vállalat szervezéséről tárgyaltunk. Délután az itthoni munkánkat intéztük. Csütörtökön egy osztrák vendéget és egy budapesti menedzser kollégát fogadtunk, délután ismét tárgyalás, majd négy órára jött a vplt főmérnököm, aki a jövőben vállalkozni kíván. így telt eddig a hét, de néha ennél jóval cifrább a programunk. A heti munkát persze mindig le kell zárni, rendszerezni, erre a szombat vagy vasárnap az alkalmas. Hétfőn azzal kezdünk, hogy a kollégákkal megbeszéljük, ki mit csinál, hova kell mennie.- Hát ez nem semmi. De erről talán majd később. Az Alisca-Patent Szellemitermék Hasznosító Kft. az első ilyen jellegű társasági forma Tolna megyében. Legelőször egy szűk kis mellékutca bérelt magánlakásának apró szobájában találkoztunk, ahol békés, nyugodt körülmények között dolgozott a Teszöv tervezőcsoportjánál, garantált havi fixfizetésért. Tulajdonképpen miért adták föl ezt a konszolidált biztos munkahelyet?- Ennek több oka van. Az egyik: a személyes motiváció. Mi mind a tizenketten mérnökemberek vagyunk, és szerettünk volna alkotni, tudni azt, hogy mik is akarunk lenni. Ezelőtt háromnégy évvel, 31 évesen építőmérnökként még nem tudtam, hogy mit is szeretnék valójában, holott diplomám volt, tízéves gyakorlatom. Néhány kollégámmal elkezdtünk műszaki fejlesztéssel foglalkozni, találmányaink voltak, ezek kapcsán aztán végigjártuk a feltalálók poklát. Arra gondoltunk ekkor, hogy miért ne csinálhatnánk ezt vállalkozás formájában, úgy, hogy a sajátunkon kívül mások hasonló gondjain is megpróbálunk segíteni. Í- De ha tudták, hogy ez a poklok pokla, miért vállalták mégis?- Pontosan azért, mert a feltaláló, az alkotó kiszolgáltatott helyzetben volt Magyarországon, bankoknak, innovációs cégeknek, a gaídasági környezetnek. Mi nem akartunk kiszolgáltatottak lenni, s úgy gondoltuk, hogy a műszaki fejlesztés kapcsán a tehetségünket, az ambíciónkat kamatoztatjuk. Kapóra jött az is, hogy 1988-ban a mezőgazdaságban kezdték megszüntetni az állami támogatást, s mi ilyen jellegű beruházásokkal foglalkoztunk. A kényszerhelyzet hozta, hogy mi 12-en olyan dologba kezdjünk, aminek van jövője, piaca, amiből meg is tudunk élni. A kérdés az volt: részvénytársaság, gmk. vagy kft. formájában dolgozzunk. ATeszöv-nél adottak voltak a jó kapcsolataink, többek között a bonyhádi, teveli téesszel, s fölvetődött: alapítsunk olyan részvénytársaságot, amelyben mi vállalnánk az adminisztratív, ügyviteli szerepet Ezt számtalan akadály miatt nem lehetett megvalósítani, például több milliós alaptőkével kellett volna rendelkeznünk. Ennyi pénze senkinek sem volt. Mit tudtunk tenni? Az egyik barátomat, aki kisszövetkezetet vezetett, felkerestem és megkérdeztem tőle, beszállna-e egy kft-be. Nekem akkor egy fillérem sem volt, nem tudtam mit tenni: fölértékeltettem és elzálogosítottam a garázsomat. Ezzel a pénzzel léptem be a kft-be. A kisszövetkezettől 300 ezer forintot kaptunk, két kollégám 100-100 ezer forint készpénzt hozott, és így 675 ezer forinttal megalapítottuk az Alisca-Patent Kft-t. Ekkor még nem tudtam például azt, hogy miből is lesz a következő havi fizetésünk. Olyan témákkal kellett tehát foglalkoznunk, ami egy hónap alatt pénzt hoz. Pénzünk, tőkénk, bankunk nem volt, és senki nem állt velünk szóba, mégis belevágtunk. Í- De hát hogyan merészeltek ekkora kockázatot vállalni?- Bátorság kellett ehhez, de bíztunk magunkban és ez volt a legfontosabb. Tudtuk, hogy ha megszűnnek a korlátáink, s a lehetőségeink tőlünk és nem a különböző szervezetektől függnek s az ügyességünkön múlik, hogy milyen piacokra, és hogyan tudunk behatolni, akkor nyert ügyünk van. Minden vállalkozónak optimistának kell lennie, s hinnie abban, hogy amit elképzelt az csak jó lehet.- E nélkül kár is lenne bármibe belefogni. De ha az ember változtatni szeretne, akár azért, mert többre képes, a pénz hajtja, vagy a teljesebb élet, a más munkastílus, az önálló gondolkodás, alkotás lehetősége, kikkel és hogyan kell „ringbe szállnia”, hogy az elképzeléseit megvalósítsa?-Mivoltunkaz50001 -escégbírósági bejegyzésű kft, a legelső a megyében. Tudtuk, hogy mit akarunk csinálni, kidolgoztuk a stratégiánkat, volt célunk, határozott elképzelésünk. De ez csak egy dolog. A bankok például nem tudták, hogy ez kisvállalkozás, vagy vállalatszerűén gazdálkodó jogi személyű társaság. Az egyik bank ide, a másik oda akart besorolni. A társadalombiztosításnál nem ismerték, hogy milyen kategóriák vonatkoznak ránk. Az adószámunk után körülbelül három hónapig futottunk. Mindenütt csak néztek, hogy mi az, hogy kft? Í- Tényleg, mitől korlátolt felelősségű a társaság?- Attól, hogy a tagok a bevitt tőkéjük értékéig felelnek a munkájukért. Tehát én mint ügyvezető igazgató felelek például a lakásommal, de a tagok már nem, csak azt veszíthetik el, amit bevittek. De hát ezt 1988-ban nem sokan tudták, hiszen ekkor vették elő a jogszabályokat. Miránk még a múlt századi törvények élő paragrafusai vonatkoztak, s a cégbíróságnak sem volt könnyű a dolga. I- A kft-be tilos a tagokat nyilvános felhívás alapján „gyűjteni”. Titok-e vagy sem, hogy hogyan, kiket sikerült meggyőzni arról, hogy ez a kft jó üzlet lesz, s érdemes készpénzzel, ingatlannal beszállni a vállalkozásba?- Végül is nem titok: öt magánszemély és egy kisszövetkezet az alapítónk. A magánszemélyek közül hárman főállásban, egy pedig mellékállásban dolgozik a kft-ben. Nagyon előnyös, ha az alapító egyben munkatárs is, hisz a saját érdekét, az érdekünket képviseli a munkájában is, és egyáltalán mindenütt, ahol megfordul. Most 18- an dolgozunk itt, ketten gyeden, illetve gyesen vannak. I- Felügyeli-e valamilyen szervezet azt, hogy a kft. körül rendben mennek-e a dolgok?- A felügyelő szervünk a cégbíróság, a munkánkért a közgyűlésünk, tehát saját magunk felelünk. A nagyobb horderejű dolgokat, a jövőt, a stratégiát a közgyűlésen határozzuk meg. Egyébként mi már két szóból is értjük egymást, nem tartunk értekezleteket, hanem állva, zsebre tett kézzel beszéljük meg a mindennapi dolgainkat.- Merem mondani: ez a munkastílus minta lehet bárhol. Engem azonban végtelenül izgat: hogyan lehet szellemi termékek hasznosításából megélni: Ki adja el önöknek a találmányát? S hogyan találja meg az Alisca-Patentet az, aki nem a két keze munkájával, hanem az értelméből, az eszéből képes minden szellemi megerőltetés nélkül megélni?- Számtalan megoldás létezik. Igen sok feltalálónk az utcáról jön be, hallott rólunk, s keres egy céget, amely föl tudná karolni. Bejön, bemutatja azt, amit alkotott. Ezt mi titkosan kezeljük, elmondjuk hogy egy-két napon belül szeretnénk alaposan utánanézni. Ha érdekes a téma, akkor elvállaljuk. Ez azt jelenti, hogy fölajánljuk: pénzt, energiát fektetünk a találmányba, hajlandók vagyunk a szabadalmaztatást elintézni, a prototípust legyártani, a piaci igényeket fölmérni, kül-és belföldön reklámozni. Ezért mi egy fillért nem kérünk, viszont készítünk egy szerződést, amelyben rögzítjük, hogy milyen jövedelmet kap a feltaláló az alkotásáért. Emellett igyekeztünk bekapcsolódni különböző fejlesztő társaságok munkájába, olyan cégekkel alakítottunk ki együttműködést, amelyek hasonló tevékenységgel foglalkoznak, s a találmányaikat menedzseljük. I- Ez azt jelenti, hogy létezik egy speciális „Alisca-profü”?- Mi a mezőgazdasággal foglalkozunk többnyire, ügyfeleink 60-70 százalékát ez teszi ki. Kapcsolatban állunk a termelési rendszerekkel, semleges területről közvetítünk az egyes rendszerek között, visszük, „terítjük” az ötleteket. Mi nem foglalkozunk azzal, hogy létezik ma Magyarországon piacfelosztás, azzal, hogy a találmány kinek a színeiben játszik, hanem felmutatjuk az eredményt. Talán nem vagyok szerénytelen, ha elmondom, hogy a good will- je, a jó hire az Alisca-Patentnek a mezőgazdaságban eléggé elterjedt már. I- Mégis, miket találnak fel mostanában az emberek?- Nagyon sok értelmes mérnök, orvos, gyógyszerész, szervező és számtalan jó szakember dolgozik ebben az országban, aki gondolkodik is. És kitalál valamit. Ha ezt nem tudja a munkahelyén hasznosítani, akkor keres egy stábot, amely az ötletét megforgatja, továbbviszi és hasznosítja. Nálunk több száz megoldás van már a legkülönbözőbb témákban. I- Mondana néhány konkrét találmányt? Mi most a sláger?- Rengeteg a környezetvédelemmel kapcsolatos hasznos találmány. Az egyik ilyen például: a lakásban elhelyezett bizonyos szobanövénytársulás képes kiszűrni, földolgozni a levegőből a szennyezőanyagokat, a ként, a szén-monoxidot, a rákkeltő anyagokat. Aztán. Egy amerikai feltaláló olyan berendezést készített, amelyet ha beépítenek az állatokat ellátó ivóvízrendszerbe, a tehenek több tejet adnak. Röviden: ionizálja a vizet, mégpedig úgy, hogy az az állatok takarmányhasznosltását elősegíti. A decsi téeszben ezt már kipróbálták és tíz százalékkal emelkedett a tejhozam. De használható a vízkezelésben, a permetezésben, sőt az erőgépek üzemanyag-megtakari- tásánál is. Az Intertechnik svéd-magyar társaság az Alisca-Patentnek adta a mezőgazdasági felhasználásra vonatkozó kizárólagos jogot, a rendszer komplett berendezését. Biztos siker, hisz például Amerikában 40 százalékkal tudták csökkenteni a növényvédő szerek fel- használását. Aztán. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem három professzora alkotott egy olyan hidromechanizációs elven működő szivattyút, amelyet egy kis hajóba építettek be. Ez tavak, vízfolyások iszaptalanitására, kavics, homokkitermelésre alkalmas. Az egyik hajó a mőcsényi tavon dolgozik. Erre a hajóra az Alisca-Patent megkapta a kizárólagos forgalmazási és bérmunkavállalási jogot. Körülbelül 200 az olyan műszaki megoldások száma, amely valamilyen újítási, találmányi szinten nálunk van. I- Milyen illemszabályokat kell betartaniuk?- A legfontosabb: korrektnek kell lennünk a partnereinkkel szemben. Ez értendő a pontosságtól kezdve az ügy, a találmány bizalmas kezeléséig. Meg kell bíznia bennünk a feltalálónak, hisz csak ekkor mondja el az ötletét, bízza ránk az ügyét. I- Ha nem vagyok indiszkrét: jól meg lehet élni az értelem hasznosításából?- A legtöbb ügy nagyon sokszor nem is anyagi, hanem inkább szellemi és munkabefektetést igényel. Akad, amikor 3-4 menedzser hónapokig dolgozik egyetlen találmányon. Ha elkészül egy prototípus, még mindig nem biztos, hogy el lehet adni a piacon, bármi közbejöhet, rengeteg a rizikó. Ha száz ügyből mondjuk öt jól prosperál, eltartja a többi kilencvenötöt. I- Az ilyen menedzsertípusú vállalkozásnál, mint az önöké, fontos-e a kultúrált, konszolidált megjelenés, a nyelvismeret, a tárgyalókészség?- Feltétlenül. A kollégáim öltönyt vagy zakót és természetesen nyakkendőt viselnek. Ügy kell megjelennünk, hogy már a külsőnkből is kitűnjék: az Alisca-Patent tagja vagyunk. Nem lehet improvizálni, a tárgyalásokra föl kell készülni. A nyelvtudás óriási probléma volt eleinte: jöttek a külföldiek és nem tudtunk velük beszélgetni. Most heti két alkalommal angol nyelvtanár jár hozzánk és jónéhányan aktívan tanulunk angolul, azért, hogy angolul tudjunk tárgyalni. Az egyik kollégánk jól beszéli a németet, ő erre a nyelvre oktat minket hetente egyszer. De jó előre tudjuk azt is, hogy melyik kollégát mikor és milyen irányba fogjuk továbbképezni, hisz mindenkinek kitűztünk valamilyen célt. Nálunk nem lehet leállni, hisz az Alisca-Patentnek állandóan „helyzetben” kell lennie. I- Sok sikert kívánok önöknek, és köszönöm a beszélgetést. A dunaföldvári vár Dunaföldvár város - régen mezőváros (oppidum) - a Duna jobb partján terül el. Jelentős rév- és átkelőhely, valamint egy fontos kereskedelmi út is vezetett át a városon. Ebből az következik, hogy Földvárnak jelentős volt a gazdasági élete. A város az őskortól kezdve lakott terület. A nagy számban előkerülő régészeti leletek is erről tanúskodnak. A torony keleti oldalánál is találtak őskori településnyomot, egy bronzkori szemétgödröt a löszbe beásva. A gödörből vassalak, agancseszköz, durva falú kerámiatöredékek, bütyökdíszes edénytöredékek, valamint egy csiszolt kőeszköz került elő. . • A római korban a Duna jobb partján húzódott a limes vonal, melynek mentén a római castrumok kiépültek! Római véd- mű volt - Dunaföldvár mellett - Baracs- pusztán. Hl. századi kerámia előfordul a torony körüli ásatás anyagában is. Wosinsky Mór a népvándorlás kori leletekről is megemlékezik. Dunaföldvár tehát ebben a korban is lakott volt. Cziráky monográfiájában arról ír, hogy a betelepülő szlávok az avar uralom alatt a Kálvária-hegy lefelé nyúló oldalát szállták meg. Településüket Zamonynak nevezték. Földvár - a honfoglalás után — területileg a fejedelmi törzs szálláshelyéhez tartozott. A helység első említését, amelyben már Földvár alakban szerepel, egy 1199- ből származó oklevél őrizte meg. A XII. században már itt bencés apátság volt, ahogy ez az adatokból kitűnik. Az apátságról tudjuk, hogy hiteles helyként működött és a pécsi egyházmegyéhez tartozott. „A torony építési idejét Hőke Lajos a XV. század legelejére datálja rendeltetése és építési anyaga alapján. Cziráky Gyula a tatár pusztítást követő időkre határozza meg korát, mert véleménye szerint a lőrések hiányoznak, és azt a torony magassága indokolja. Genthon István rövid műemléki leírásában a XV. századra helyezi építését.” (Kozák Éva). Dunaföldváron vezetett át a Buda- Eszék kereskedelmi és hadi út. 1526- ban ezen az úton vonult Mohács felé II.’ Lajos magyar király. I. Szulejmán naplóiból kiderül, hogy török csapatok tartózkodtak a városban 1529-ben.” Táborozás Koldvár (Földvár) nevű állomáson, mely a Duna mellett van.” 1542-ben már - a kincstári defterekben leírtak szerint -, mint török birtok szerepel. A török történetírók feljegyzései mellett a XVI—XVII. századi kincstári defterek is rengeteg érdekes adatot tartalmaznak. A budai szandzsákba tartozott a város, és zsoldos haderőkkel megrakott erősség volt. Az erősséget a budai pasa igazgatta. A földvári palánkban 106 főből álló őrség - amint ez az 1628-29-es zsoldlajstro- mokból kiderült - gyalogságból (müszta- fizok), lovasságból (ulufedzsik), tüzérségből (topcsik) és gyalogos őrségből (azábok) állott. „A város XVI—XVII. századi gazdasági életéről több fontos feljegyzés maradt ránk, melyet szintén kincstári defterek őriztek meg számunkra. Az 1560-1561. évi kincstári defterekből fő terményeit is megállapíthatjuk és egyéb jövedelmi forrásait. Fő terményei voltak: búza, len, árpa, rozs, kender, köles, must.” (Kozák Éva). A XVII. század második feléből két utazó nyomán a toronyra vonatkozó adatok maradtak ránk. Egy bécsi hadmérnök, Ottendorf Henrik járt itt, és sematikus rajzot készített a várról, a városról. Az ábrázoláson a vár látható (pálánkvédmüvel körülvéve) két saroktoronnyal, a nyugati oldal közepén várkapuval. A négyszögletű torony kiemelkedik a váron belül. A torony tetején félhold látható. Jobbról egy nyeregtetős házat rajzolt. A vár többi részét a rajz készítője elnagyolta. A Kálvária-hegyen egy kastély állt, lent több kert és ház volt. Kívülről magas kerítés és szárazárok vette körül az egész települést. Az utakat is feltüntette a rajzoló. A legfontosabb út a pentelei volt, ebből ágazott el a Dunához és a várhoz. Az ábrázolásnak nagyon jó kiegészítője Evlia Cselebi 1663-ból származó leírása „Földvár váráról”. A következőket írja: „Lajos magyar király építtette. Azután 1529-ben Szulejmán kán elfoglalta és fejlődötté tette.” A négyszintes, négyszögletes alaprajzú torony kőből épült, melyet sok helyen téglával kipótoltak. A sarkok középméretű kövekkel armírozottak. Az épületet sárgás vakolat fedi kívülről. Körülbelül egyméteres darabón a torony felső része utólagos ráfalazás téglából. Buda visszavételekor, 1686-ban, a visszavonuló török seregek felgyújtották. Csak a csonka torony kőfala maradt meg. A császári csapatok helyőrséget hagytak itt. A város egynegyede leégett 1858-baji, s a tűz tönkretette a torony fazsindelyét is. Leégtek a belső faemelvények, á fa- lépcsők. A belső tér helyén űr tátongott. A tűzvész után a torony új tetőt kapott, ez fedi ma is. A föld alatti börtönök a torony legalsó szintjén helyezkednek el. A közös folyosóról hat börtöncella nyílik, ez a torony földszinti része, amely eredetileg egy tér volt. Egyedül itt maradt meg az eredeti boltozat, melyet a XVIII, században fiókos dongaboltozattá alakítottak. A hat börtöncella ajtaja jó állapotban megmaradt. 1832-től 1855-ig biztosan börtönül szolgált, ezt a rabok bekarcolá- saiból tudjuk. Nagyméretű reneszánsz ablakokat találtak a kutatások során. Ezeket a török időkben lőrésekké alakították át. Az eredeti helyen előkerült részietek a XVI. századra teszik az építés idejét. „A Tallher-féle terven látható épület maradványait vizsgálva derült ki, hogy a XVIII. században épülhetett és ekkor alakították ki a torony déli és nyugati földszinti bejáratát.” (Kozák Éva) A környező területeken az épületek felkutatásával párhuzamosan is folyt feltáró munka, melynek során megállapították, hogy a XVI. század során megerősítések folytak a torony környékén. Ennek a maradványait a keleti és déli oldalon figyelték meg. A török időkben egy támfalat építettek a torony keleti falához. Erre feltétlen szükség volt a terep meredeksége miatt. A török kori palánkvédmű nyomait a déli és a keleti oldalon találták meg. Ez * különösen a keleti oldalon figyelhető meg jól. A cölöpöket felül szöggel, karókkal erősítették össze, földdel erősen bedöngölték a köztük levő hézagokat, majd a Duna felé tömör földdombbal tették még erősebbé. Egy kemencét alakítottak ki a torony falában a török korban, melynek tűzterét cseréptöredékkel rakták ki. Innen kerültek elő a szép kályhaszemek és korsótöredékek. A torony nem magányosan álló épület volt - ezt az egykori ábárzolásokból és leírásokból láthattuk -, hanem egy várnak képezte a legerősebb részét. A terméskő épületek előkerült maradványai is ezt bizonyítják. Igaz, ezek száma igen csekély. Az északi udvarrészen a régészeknek sikerült egy rekonstruálható török kori épületet feltárniuk. Az épület közepén lévő nagyméretű, kerek gödörből Árpádkori cserépdarabok kerültek elő. Négy őrlőkő is feküdt a házban. 4 A vártorony utolsó hadi eseményeit a Rákóczi vezette szabadságharc alatt élte. Vak Bottyán János 1705. november, 4-én szabadította fel a dunaföldvári várat Ma múzeum. Időszakos és állandó kiállításokat láthatunk. Időszakos kiállítást tekinthettünk meg Magyar Lászlóról, Beszédes Józsefről. Az emeleteken állandó kiállítást nézhet meg az érdeklődő. A legfelső emeleten presszó várja a látogatókat. Dr. Gaál Attila így ír a „...Vagyon az hatalmas császárnak egy Földvár nevű vára...” című útmutatójában: „Ha kitekintünk a Vármúzeumnak, azaz a dunaföldvári Öregtorony épületének valamelyik keletre néző emeleti ablakán, ma is hatalmas távlatot nyitó, párját ritkítóan szép panoráma tárul szemünk elé.” GAJDÓ ÁGNES U Irodalomjegyzék 1. Kozák Éva: Régészeti és műemléki kutatásoka dunaföldvári Öregtoronynál (Irodalom a szekszárdi Béri*Balogh Ádám Múzeum 1970-es évkönyvéhez). 2. Dr. Gaál Attila: „...Vagyon az hatalmas császárnak egy Földvár nevű vára...” vezető a vármúzeum kiállításához.
