Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-24 / 18. szám
1990. április 24. * NÉPÚJSÁG 3 Völgységi vállalkozók A fafaragó Ilyentájt tavaszkor, valami csoda szállja meg az embert. Különösen ha a csend szegődik mellé társnak a zöldellő, faluszéli fák alatt. Nagyvejke nincs az Isten háta mögött, mégis oly békés és csendes, hogy szinte döng az ember lépte. Szi- veslátás jellemzi Beréti Istvánt, a házigazdát, aki két kezének varázslatos adottságát a kés és a fa találkozásakor kamatoztatja. Fafaragó. Már több mint mester, de az ellen tiltakozik, hogy művész, legfeljebb ha népművész, ö csak megfaragja azt, ami a kezében, a fában, a köröttünk lévő világban van. Nagyon régen kezdte, s mikor kiszámolja, mióta, és előjön az elmúlt negyedszázad, maga is meglepődik. 1966-ban kezdte önmagának mondogatni, hogy ebből lehet valami. Ezt lehet folytatni. Ezt kell fejleszteni. Két évre rá már tagja is volt a fafaragók megyei egyesületének.- Minden évben volt egy-egy fafaragótáborunk. Hát az csodálatos volt. Balási Gyula bácsi - szegény már meghalt - igen sokat segített, s ott bizony az ő táborában nem volt kilógó a sorból. Rengeteget lehetett tőle tanulni. Nem terelgetett semerre, hagyott menni a saját elképzeléseim után. Nem akart senkire stílust rákényszeríteni, egyszerűen csak segített. Nem szabta ő meg, hogy szobron vagy díszítő faragáson dolgozz. Idő kell mire kiforrja magát az ember. Nekem is van olyan munkám, amit ma nem szívesen vennék elő. Leköt a faragás, kikapcsol, boldoggá tesz. A forma előcsalogatása, a figura megfogása, az az egyetlen, de jellemző vonás... Csodavilág a faragóké is. Olyan, ami nincs időhöz szabva, mert lám, Beréti István is csak 23 évesen nyúlt először a fához. Dolgozik a Botond cipőgyárban, s mellette saját örömére, s most már másokéra is farag. Mutatja az anyókát, kezében a kapa, hátán a zsák, benne a kevéske. kukoricája,*amit elvet... Szinte él a figura, mintha csak megállt volna kezében a kapa. Csodás dolgokat tud ez az ember. Síkfaragásaiban ott díszük Stekli Zsuzsa csodaszép tűzzománc képeinek világa, beleapplikálva. Mozgalmasan zárt formáiban sok szerephez jut az öregség, a paraszti lét ábrázolása. Jókezű fafaragó, tele hittel s jóindulattal. Kiváltotta a másodállást, de csak a lelke lesz mindig gazdag, mert a népművészet nem termeli a milliomosokat. Sok vásárt kell végigjárni ha a mai világ forintjait kívánja kiegészítőként hazacsalni a családi kasszába. Érezhetően boldog ember, pedig szobrai, sikfaragványai nem kerülnek sokba. Nem sokszorosít. Egyedi darabokat farag. Nincs két egyforma arc és sors, ami a keze alól kikandikálna.- Ezek ilyen kis meleg szobrok - búcsúzik, s hozzáteszi, nem kellene adóztatni, iparos jellegűvé tenni.- szabó - ritzel 1 vonalkódrendszer alkalmazása A vonalkódtechnika magyarországi elterjesztésére az AIM Europe nemzetközi \ szervezet kelet-nyugati találkozót, bemutatót és szimpóziumot rendezett az Intercontinental Szállóban hétfőn. A tanácskozássorozat kedden is tart. A vonalkódtechnikát világszerte alkalmazzák, hazánkban azonban egyelőre még nem terjedt el általánosan. Elsősorban a termékazonosítást segíti ez a módszer, ám más azonosítási rendszer alkalmazásához is ajánlják a szakemberek. Jól használható például a banki szakmába is, mégpedig a csekkek azonosítására, továbbá az iparban a termelési folyamatirányításnál, a gyártásellenőrzésnél és készletek nyilvántartásánál. Nagyon nagy a baj Antal László kormányfőtanácsos a csődökről, a rubelexportról, a privatizációról- Miniszterhelyettes úr! Ön szerint milyen érdekek motiválják, és milyen érdekek fékezik a veszteséges vállalatok mindeddig csak puszta fenyegetésnek bizonyult felszámolását?- A frontok világosak. A bankok szempontja a döntő. Durván közelítve, nekik az az érdekük, hogy befagyott pénzeiket kiszabadítsák. De az a vállalat, amelyik éppen nem likvid, tehát átmeneti pénzgondokkal küzd, nyereséges még. lehet. A vállalattól a bank büntetőkamatot szed, de ha csődeljárást kezdeményez, még a kamatbevételtől is elesik, amely pedig mégiscsak növeli a profitját és a tulajdonosok osztalékát. Aki tehát túl mohón sütögeti a csődöt, az a tőkéje egy részét is veszteségként könyvelheti el. Ezért érvényesülnie kell a józan ellenérdekeltségnek, amire a tőkés világban is számtalan példát látni. Az ellenérdekeltség mögött az államnak kell állnia; csak az állam kényszerítheti ki, hogy a bankok bizonyos ütemezésben, de leírják kétes követeléseiket. A tapasztalat azt mutatja, hogy az állami irányító szervek, köztük a Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium érdekeltek a felszámolásokban. Ha ugyanis húzzák-ha- lasztják a csődeljárást, tovább nőnek a veszteségek. A példa nem is olyan elvont: ha a csődbe került vállalat rubelért exportál, a csőd bejelentése megállítja az ország erőforrásainak elfolyását. Érdekeltek azért is, mert ha a tömegesen csődbe jutó vállalatok fennmaradnak, - aligha sikerül a gazdaságot újra - és a kívánatos irányban - mozgásba hozni. Nyilvánvaló az is, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményekkel - Világbank, Nemzetközi Valutaalap - folytatott tárgyalások során lényeges szempont a csődök megindftása. A bizalomnak ugyanis egyik fő forrása a pénzügyi fegyelem megkövetelése és betartása. Az import oldaláról is felmerült a csődeljárás szükségessége. Ha ugyanis bejelentik a csődöt, a vállalat importja biztosan nem rontja tovább a gazdaság egyensúlyát. Nem érdeke viszont a felszámolás az ágazati irányító apparátusnak. Ezekért a vállalatokért eddig - bizonyos értelemben tulajdonosként - ők harcoltak, és ők látják a legjobban azt is, mennyi esetleges tényező játszhat közre a cég csődbe jutásában. Ugyanúgy nem érdekeltek a felszámolásban a helyi tanácsok vezetői sem. Budapestről ugyanis könnyű azt mondani, hogy ötvenezer munkanélküli nemzetközi összehasonlításban nem sok.. De aki látja az arcokat... És végül nem érdeke a csőd a vállalati vezetőknek, és a munkavállalóknak. Amíg a világ világ, nekik ellenérdekeltnek kell lenniük. Az érdekek tehát nagyon megosztottak. A tulajdonreform, a privatizáció úgy kapcsolódik ehhez, hogy az érdekeltek közül egyedül a tulajdonos ,az, aki előtt úgy jelenik meg a kérdés, növekszik vagy zsugorodik a vagyon? Ha tönkremenőfélben van, szabadul veszteségeitől.- Vagyis az ellentétes érdekek kereszttüzében a kormány egyetlen mozgásterét ma a privatizálás adja?- Ha ezt mondanám, azt állítanám, hogy belátható időn belül nem várható semmi. A privatizálás ugyanis nagyon hosszú folyamat. Ennek az országnak pedig elege van már a várakozásból. Ezzel szemben azt mondom, hogy ahol az államnak egyre többen, egyre többel tartoznak - ide sorolom a társadalombiztosítást, az APEH-et, a közszolgáltatásokat is, ugyanis közülük is mind többen adósodnak el - ott az állam akár közvetlenül is megindíthatja a felszámolásokat. A sorban állás ellen határozottan fel kell lépni. Megvannak tehát azok a pontok, amelyeknél mindenképpen harcba kell szállni, és a fő kezdeményezőnek valóban az államnak kell lennie.- Hónapok óta különböző listák keringenek a csődbe jutottakról. Január óta szinte hadiállapot van a rubelexport körül is. Hol az a pont, ahonnan a rossz folyamatok megfordíthatók?- Valóban vannak listák, a sajtóban nyilvánosságra is hoztak neveket, amit azonban a demokrácia játékszabályai súlyos megsértésének tartok. Ami pedig a rubelexport körül kialakult helyzetet illeti, a kormányzatnak itt valóban meg kell vívnia a harcot a következő hónapokban. De amikora bajok ennyire elhatalmasodtak, nem lehet mechanikus döntéseket hozni, mert akkor a dominóelv alapján összeomlik minden. Igenis mérlegelni kell, még akkor is, ha az adminisztratív mérlegelésnek, teljesen nyilvánvalóan - nagyon sok a hibája.- Milyen lépések várhatók?- Az az elhatározás született, hogy tizenöt nagyvállalat ellen végre csődeljárás indul. A bankok most egyeztetnek, a kormányzat pedig ehhez megadja a maga segítségét, garanciáit. Sajnos, nagyon torz az árrendszer, az értékviszonyok pedig kuszák. De a csőd az csőd. Vannak, persze hogy vannak nyomós érvek. Például az: melyik vállalat képes arra, hogy piacváltással kimeneküljön a csődből? Vagy: a menekülés milyen belső átalakulást követel? Én azért vagyok híve a privatizációnak, mert a magánszférában valóságos teljesítménykényszer alakul ki. Ebből a szempontból a késlekedés, a halogatás már felelőtlenség a jövönkre nézve. A kormányban, úgy látom, megvan ehhez az elhatározás. Ennek a kormánynak persze nem az a történelmi feladata, hogy az egyensúlyt helyreállítsa, hanem az, hogy a stafétabotot békésen átadja. Ami a mai helyzetben ugyancsak nagyon nehéz. Sajnos, nem tudatosodott még, hogy a mai válság sokkal több, mint a régi rendszer válsága. És az sem, hogy ezt nem oldja meg a többpártrendszer „bevezetése”. Az eladósodás terheit minden létező kormány cipelni fogja. Legfeljebb az új kormány eleinte bizalmat kap, ami természetesen nagyon sokat számit. Csakhogy ezt a gazdaságot már jórészt kezelhetetlen folyamatok befolyásolják. Furcsa helyzet állt elő mára. A szabadság ugyan erősen megnőtt, viszont a piac kényszerítő ereje még nem működik. A rosszul dolgozó, a csőd felé masírozó vállalati vezető például nem fél az egzisztenciális bukás kockázatától. Igaz, a tőkések javakat teremtő profitéhsége sincs meg benne. Szóval, így nézünk a jövő elébe. Nekem pedig az a véleményem, hogy a fellendüléshez vezető út további mély gödrökön át vezet. És csak reménykedhetünk, hogy lesz erőnk elviselni a ránk váró nehézségeket. R. E. Munkanélkülisegélyek Januárban 10 323 munkanélkülinek fizettek munkanélküli-segélyt, közülük csaknem 8200-an még a múlt évben szereztek jogosultságot erre a segítségre, mintegy 2100-an pedig januárban váltak segélyezetté. Az év első hónapjában ösz- szesen 30,9 millió forintot folyósítottak nekik, ez átlagosan havonta 4800 forintnak felel meg - ez áll az Országos Munkaerőpiaci Központ most megjelent ösz- szesítésében. A segélyrendszer bevezetése, 1989. január 1. óta összesen 14 841 -en része- y sültek munkanélküli-segélyben, 1990. január 22-ig csaknem ötezren kerültek ki a segélyezettek köréből, de közülük csak mintegy 3100-an tudtak ismét elhelyezkedni, a többieknél különféle más okok miatt szűnt meg vagy szünetel ez a segítség (például egyesek időközben elérték a nyugdíjkorhatárt, másokat a munkaerő-hivatalokkal való együttműködés megtagadása miatt kizártak a segélyezettek köréből, s szünetelhet az ellátás gyes, illetve gyed miatt is.) Bizonyos feltételek megléte esetén, a munkanélküli-segély 365 napos folyósítása után, munkanélküli-járadékra szerezhetnek jogosultságot a munkanélküliek. A segélyezettek köréből kikerültek száma januárban 782 fő volt. Ez volt az első olyan időszak, amikor 285 főnél a segélyezés megszűnésének oka az, hogy lejárt a munkanélküli-segély maximális igénybe vételének 365 napja. Az előzetes számítások szerint - áll az összesítésben - közülük 98-an válnak jogosulttá a munkanélküli-járadékra. Februárban mintegy 600 munkanélkülit fenyegetett a se- 0- gélyen tölthető idő lejárta, róluk még nem voltak adatok az összesítésben. Az újonnan segélyezettek között csökkenő arányban szerepelnek az általános iskola nyolc osztályánál alacsonyabb végzettségűek, és egyre nagyobb arányban az általános iskolát, szakmunkásképzőt és gimnáziumot végzettek. Az utóbbi hónapokban csökkent a segélyezettek között a felsőfokú végzettségűek aránya. Csak a névkártya működik Csámpán, a 6-os út mellett, a védőerdősáv mögött tárul az arrajáró elé a vékony drótkerítéssel körülvett roncstelep (?) látványa... Bár még üzemképesnek tűnik a járműpark, amit ottfelejtettek. Érdeklődésünkre a szomszéd házból elősiető Vencel Józsefné elmondta, hogy ő már egy éve őrzi a gépeket, amelyek az atomerőmű-építés földmunkálatain dolgoztak. Hogy ki hagyta rá őket, arra mindössze egy névjegykártya szolgál támpontul: Dobos Lóránté, a dombóvári Univerzál Ipari Szolgáltató és Szállító Kisszövetkezet elnökéé... Fotó: GOTTVALD KÁROLY
