Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-20 / 15. szám

1990. április 20. NÉPÚJSÁG 3 Berlinben megrendeli, Majoson megkapja! „Márkás” előfizető (Folytatás az 1. oldalról.) Egy nyugat-berlini levél nyomában A borítékon az Axel Springer Verlag berlini cime áll, míg a levélpapíron a kö­vetkező: - „Tudomásomra jutott, hogy a cég Magyarországon napilapokat ad ki. Szeretném önöknél Berlinben előfizetni egy esztendőre azt a regionális újságot, amelyik Bonyhád-Majos térségében je­lenik meg. A számlát nyugatnémet már­kában fizetem ki az Axel Springer társa­ságnak. A magyarországi cím, ahova a lapot kérem: G. Borsos Bonyhád-Majos, Vili. u. 18. 7187 Ungarn. Baráti üdvözlettel: B. Drzewiecki Bruchwitz Str. 41. 1000. Berlin 46.” Akinek márkában fizetik elő a lapot Kiváncsivá tett bennünket a hír, vajon ki lehet az, akinek az NSZK-ból előfizetik lapunkat? Tud-e róla, vagy számára is meglepetés lesz mindez? Lakásán ke­restük fel Boros G-t. Először Gáborra tip­peltünk, majd másodszori próbálkozás­képpen Gézára. Mindenesetre rövid úton kiderült, tippelni aztán nem tudunk, hi­szen a majosi családi ház udvarára egy fiatal, csinos asszonyka nézett ki jöttünk- re. Borsos Gabriella, aki az NDK-ban, Drezdában dolgozó Borsos Lászlóhoz ment feleségül. így került Magyarország­ra. Kezébe adtuk a Berlinből érkezett le­velet.- Igazából nem is Gabriella vagyok, csak itt Magyarországon hívnak így, a keresztelőn a Bérieké nevet kaptam. Mi ez a levél? Ki irta? Ez itt alul, a cím pontos, a név valóban én vagyok: Gabriella Bor­sos. Nekem jön az újság? De ki küldi? Áh... megvan... az unokahúgom Berlin­ből! Nem, mégsem, az ő írása nem ilyen „vonalkás” (szálkás). Akkor csak a nagy­bácsim lehet. Igen ő az! B. Drzewiecki... Bernhard­Lassan összeáll a kép. Gabriella (Ge- ricke) családja valamikor a német-len­gyel határszéli kis faluban élt, az anyai családnevük is Hoffmann volt. Mégis hogy került akkor rokonságba ezzel a lengyeles hangzású névvel?! Igen egy­szerű, Drzewiecki úr vette feleségül Gab­riella édesanyjának leánytestvérét, s év­tizedek óta Nyugat-Berlinben élnek.- Úgy látom, a bácsikám ráér olvasni, és most húsvéti meglepetésnek küldte egy évre ezt az újságot - nevet a fiatalasz- szony. Meglepetést akart, hát ez sikerült neki! Jövőre jön, majd jót kacagunk a dolgon - folytatja, s meséli, a nagybácsi az idén Kanadába utazik. Elbeszélgetünk az egységes Németor­szágról, s Gabriella lelkes örömmel me­séli, hogy mikor márciusban otthon volt, minden házon ott lengett a német zászló és ez borzasztó jó érzés volt. Kezébe veszi az újságot, mondja, kicsit nehezen olvas még magyarul, de most lesz rá alkalma naponta, hiszen a nagy­bácsi iderendelte neki Berlinből Majosra a Tolnai Népújságot. Jópofa, vidám asz- szony Gabriella, aki megszerette Ma­gyarországot, szívesen él itt, de haza-ha­za látogat. Mesél arról a pár évvel ezelőtti ügyről, amikor rendőrök keresték fel, hogy sies­sen tolmácsolni egy balesetet követően, mert nem boldogulnak a némettel. Segí­tett. Éjjel háromig volt ott.- Csak ne ígérték volna, hogy megfize­tik a tolmácsolást, mert azóta is fizetik. Nem szabad könnyen ígérni.- A nagybácsi nem ígért, csak küldött...- Hát meg is lepett! Amúgy is várjuk a levelét, de bizonyára már „az újságdo­logról” is érdeklődni fog. Ezúton üzenjük, nyugodt lehet, unoka­húga egy évig mindenféleképpen meg­kapja a Tolnai Népújságot. Hiába, Drze­wiecki úr egy valódi, „márkás" előfizető. SZABÓ SÁNDOR Fotó: RITZEL ZOLTÁN Völgységi vállalkozók A pékmester Szeptember­ben már 40 éve lesz annak, hogy Miszler Mátyás először odállt a kemence elé, s jóleső érzéssel vette lapátra az elsőnek kisült ke­nyeret. Ma Bony- hád egyik jó hírű pékmestere, s akad ember aki a megyeközpont­ból autózik ki fe­hér kenyérért hozzá. Nevetve meséli, hogy annak idején mint kissrác, a nagymamánál nevel­kedve csintalanságból bedobta az őcsényi pékmester ablakát. Mikor később meg akarta venni a péksé­get, az idős mester emlékeztette erre a csínyre. Azóta viszont sok viz lefolyt a Dunán, s Miszler Mátyás éppen a Duna közelében, Dunaújvárosban kezdte a szakmát művelni, majd 28 éven át dolgozott a Bonyhádi Sütő­ipari Vállalatnál. Volt üzemvezető is, de szerinte romlott a szakmai színvo­nal, kiöregedett egy réteg, lebontot­ták a régi bonyhádi gyárat, az újat még csak kezdték építeni, így arra szánta magát, hogy önállósodik. Mert egy pékmester önállóan is képes éj­félkor fölkelni dagasztani, figyelni arra, hogy jól keljen meg a tészta, nehogy túlkeljen, képes hokedlin egy órácskát bóbiskolva pihenni...- Építeni kezdtünk, s abban már gyakorlatunk is volt, hiszen éppen a harmadik esetben kellett „a házhoz fogni”. Azonnal úgy épült, hogy ke­mence is került hozzá, meg raktár, s a gépeket is megvásáröltuk. Sok pénz kellett, akkoriban még nem lé­tezett ám a vállalkozói kölcsön, leg­följebb csak a vállalkozói bátorság- sokat kellett futni mire összeállt, lett kiflisodró a komlóiaktól. S mindez akkoriban még az isten háta mögötti szecskái városrészen volt, s a fele­ség a Zöldértnél dolgozott. Ö is haza­került azzal, hogy nyitott egy vegyes­boltot. Férje ma is a régi, hagyomá­nyos fehér kenyeret süti, a péksüte­ményt sem tejporral készíti, hanem tejjel, s neki hiába is meséltem a régi pékviccet valahogy így: két pék be­szélget, kérdi az egyik: - Na mi van a kezemben? Mi más lenne mint zsemle... - jön a válasz, mire a társ: - No jó, de hány...? Miszler Mátyás a kuncsaftnak, ha kell a kenyér, akár 10 kilót is kisüt Ő tudja, hogy a sóskifli nem állhat, s a vegyesboltjuk az első Tolna megyé­ben amelyik nyit, reggel négykor, s már akad vevőjük. Szombaton egész éjszaka dolgoznak. Nekik nem fur­csa, mint mesélik egész életükben már hozzászoktak. - Nekem nem pa­rancsol senki - mondja a pékmester, akinek az fájt a sütőiparnál, hogy az parancsolt nekik, aki nem is értett az egészhez... Sóhajtva, s nevetve emlék­szik az ötvenes évek Bánkuti lisztjeire, mi pedig meglátjuk a falon az 1971- ben mestervizsgát tett pékmester leg­utolsó elismerését: Az ipar kiváló mes­tere. - szabó - ritzel ­Újrakezdési kölcsönből: Autó, szekrénysor, hűtőláda Aki csak ismerte őket tudta; nem a legszorgalmasabb emberek. Nevez­zük a családot talán Sárutcainak. A Szekszárd közelében lévő téesz sző­lészetében dolgoztak - ha dolgoztak. Ez évtől a téesz a szőlő nagy részét kiadta részmunkába. Ezzel megnyílt a nagy lehetőség, hogy a téesz meg­szabaduljon az enyhén szólva gyen­ge munkaerőtől. A Sárutcai család gondolt egyet és igényelt 400 ezer forint újrakezdési kölcsönt. A jelszavuk így hangzott: aki mer az nyer. Az igénylés jogcíme: disznóhizlalással, állattartással fog­lalkoznak. Aztán megkapták a pénzt, igaz, míg a kérelemből valóság lett hosszú idő telt el. Ez alatt is kellett enni na meg inni. Igaz becsülettel kifizették mindazokat, akik nekik előlegeztek vagy hitelben adtak. Es megnőtt a fantázia: vettek egy személyautót. Jogosítványuk nincs és nem is lehet, de bérelnek sofőrt. Aztán vettek a fiúknak is egy autót, utóvégre miért ne legyen a gyerek­nek is. Aztán mindketten felöltöztek, mert mégis más a benyomás, ha az újdonsült „farmer” jólöltözött. Aztán láttak egy szép szekrénysort, azt is megvették. Hallottak arról is, hogy milyen jó dolog a mélyhűtőláda. Azt is vásároltak. Mindjárt magyarázatot is adtak: majd egy-két hízót levágnak és abban tárolják. No de ne legyünk igazságtalanok. Vettek még téglát, homokot, csere­pet, meszet, hogy majd építenek disznóólát Az még nem kész, utó- végre nem kell azt elkapkodni... Az egyik falubelije megkérdezte: - Aztán miből fizetitek vissza a 400 ezer forintot, ha a pénzt másra költi- tek?- Az a mi dolgunk, különben is öt évre kaptuk - hangzott a válasz a gyenge lábon álló erősen ittas új „far­mer” szájából. - s ­Akik bennünket képviselnek az új Országgyűlésben Megérteni és elfogadni a másságot Interjú dr. Térnék Gáborral (Folytatás az 1. oldalról.)- Nyilvánvalóan az MDF-et tartja annak az erőnek, mely hozzásegíthet e folyamat kiteljesedéséhez...- Hadd pontosítsák:' nem önmagában az MDF-ről van szó, hanem a politikai változásokról, ami errefelé mutat. Az MDF bizonyos részt vállal mindebből, persze, választási eredményesség ide vagy oda, nem szabad elbízni magunkat.- Mégis, miért pont az MDF zászlaját választotta dr. Ternák Gábor?- Ez a párt nem arra törekedett első­sorban, hogy folytonosan csak botrá­nyokat leplezzen le, nem hirdette a „mi mindent jobban tudunk” jelmondatot. Helyette a nyugodt erőt, az együttgon­dolkodás eszméjét vallotta. Ez a párt állt hozzám - éppen az előbb elmlítettek miatt - a legközelebb.- Ám utalva az ön orvosklubos tevé­kenységére, talán már akkor „MDF”-es volt, amikor ez a párt még nem is létezett.- Azt hiszem, ez így van. Az orvos­klubot eleinte gyanakvással fogadták az illetékesek, egyfajta ellenzéki mozgalom­nak tartották, S az a tény, hogy a klub lét­rehozásával jó fél évvel megelőztük az MDF szekszárdi megalakulását.- Az ide vezető út azonban meglehető­sen sokáig tartott. Dr. Ternák Gábor tu­domásom szerint korábban Baranya me­gyében dolgozott, leszámítva azt a nem kis időt, amit külföldön, Nigériában és Laoszban töltött gyakorló orvosként.- Öt évet töltöttem ezekben az orszá­gokban, ahol rendkívül sokat tanultam szakmai és emberi szempontból egy­aránt. Egyebek mellett azt, hogy mit jelent toleránsnak, a másság iránt megértőnek lenni. Megtanultam azt, hogy oda kell fi­gyelni a másik emberre, s beleélni maga­mat az ő helyzetébe. Ez sok mindenben segít, nem utolsósorban a békés egymás mellett élésben.- Az életpálya jelenlegi állomása Szek­szárd. Mennyire érzi itthon magát ebben a megyében és ebben a városban?- Laoszból 1983-ban tértem haza, s „Helyére kell tenni az értékrendeket” akkor pályáztam meg sikerrel jelenlegi állásomat. Meggyőződésem, hogy Szek­szárd számos vonatkozásban kellemes hely. Előnyére válik viszonylagos kisvá­rosi jellege és családiassága. Ez persze egyúttal hátrány is, mert mindenki mind­enről mindent és jobban tud. Nekem is sikerült feltűnést keltenem azzal, hogy laoszi feleségem van, aki két kislányát is magával hozta Laoszból. Ezzel együtt semmi gondom ezzel a léttel, s igyekezni fogok megfelelni a bizalomnak. Az en­gem kötelez, hogy a második fordulóban én kerültem ki győztesként.- Sokan feltették már azt a kérdést, hogy dr. Ternák Gábor miként lesz képes összeegyeztetni orvosi hivatását és kép­viselői munkáját?- A hivatásomat semmiképpen sem ■ adom fel, ezt már a megmérettetés előtt is kijelentettem. Illúziónak tartom azt a so­kat hangoztatott koncepciót, mely szerint mostantól kezdve csak főállású képvise­lők legyenek. Tudomásul kell venni, hogy átmeneti időszakban élünk, nincs olyan réteg, mely hivatásos képviselőnek ne­vezhetné magát. Nem hiszem, hogy a parlament helyesen jár el, ha döntésével kényszerhelyzetbe hozná, anyagi, erköl­csi, szakmai létbizonytalanságba sodor­ná a képviselők sokaságát.- Az ön által említett átmeneti időszak bizonyos értelemben átmeneti parla­mentet is feltételez, kényelmetlen és há­látlan döntésekkel...- Ez egyértelmű. Kellemetlen felada­tok várnak ránk, s ebben simán bele le­het bukni. Bízom viszont a választópolgá­rokkal folytatott párbeszédben, az őszin­te eszmecsere erejében.- Parlamenti munkájában bizonyára az egészségügy kap kiemelet szerepet.- Szerencsére az MDF-en belül is hu­szonkét kollégával találkoztam, így két­ségkívül erős lesz az egészségügy kép­viselete. Sürgősen meg kell valósítani a korábban már beharangozott egészség- ügyi reformot, amelynek folyamán helyé­re kell tenni az értékrendeket. Az embe­reknek tudniuk kell, hogy az erre a terü­letre szánt pénzt mire költik, mi mennyibe kerül. Konkrét elképzelésekkel rendel­kezünk azon rendszerek bevezetését il­letően, amelyek máshol kitűnően mű­ködnek.- Ezek az elképzelések a jövőben is feltételezik a nálunk ugyan’elvben létező ingyenes orvosi ellátást?- Természetesen. Az ingyenességet úgy kell érteni, hogy nem a beteg fizet - suba alatt -, hanem a biztosító. A lényeg az, hogy az orvos-betegbiztosító kap­csolatban az orvos a tisztességes mun­kához kapjon indíttatást. Ehhez nyilván­valóan tisztességes fizetés szükséges. Külföldön nekem eszembe sem jutott, hogy más jövedelemforrásom legyen, mint a fizetésem.- Dr. Ternák Gábor és a szekszárdi or­vosklub gyakorlatilag elválaszthatatlan egymástól. A képviselői munka mellett jut-e idő a további klubvezetésre?- Attól félek, hogy ez nem mindig fog sikerülni. Ha marad időm, azért igyek­szem majd eleget tenni ennek a feladat­nak is, ami mindig is érdekességet jelen­tett számomra. SZERI ÁRPÁD „Ernyő” Tolna megye fölé? A jégeső elleni védekezés új módszere Ebben az évben megszűnik a rakétás jégeső-elhárítás Magyarországon. Az 1976-ban baranyai területen felállított rendszer működését az utóbbi időben sok kritika érte. Végül is az Állami Biztosí­tó bejelentette; nem hajlandó tovább fi­nanszírozni a szolgálatot, mivel a véde­kezés költségei nem állnak arányban a jégeső-elhárítás gazdaságosságával és hatékonyságával. A szakemberek most új - eredményesebb és olcsóbb - mód­szert keresnek, s ennek lehetőségeit vitatták meg szerdán Pécsett. Fejes István, a baranyai jégeső-elhárí­tási egység vezetője emlékeztetett arra, hogy jelenleg három védekezési eljárást alkalmaznak a világon: az amerikai repü­lőgépes, a szovjet rakétás és a francia ta­lajgenerátoros módszert. Lényegében csak a hatóanyagnak a zivatarfelhőbe juttatása módját illetően van eltérés kö­zöttük. Magyarországon - kézenfekvő okok miatt - a szovjet rakétás rendszert hono­sították meg. A háromféle eljárás közül a leggazdaságosabb a Franciaország­ban harminc éve alkalmazott talajgene­rátor. A francia technológia nemzetközi hírű szakértője, Jean Dessenstoulouse-i pro­fesszor bemutatta a tanácskozás részt­vevőinek a három darabból álló beren­dezést. A reagens anyag - a jégeső ki­alakulását gátló ezüstjodid - egy égés­csőben gőzzé válik, és a parányi ré­szecskéket a felszálló légáramlás viszi a magasba. Legalább olyan hatékony, mint a rakétás védekezés, de lényegesen ol­csóbb. Az erősen jégveszélyes Délnyu- gat-Franciaországban félezer generátor működik, amelyek öt és fél millió hektár fölé vonnak „jégernyőt”. A szomszédos Spanyolországban kétmillió hetkáron al­kalmazzák az eljárást. A magyar szakemberek véleménye szerint talajgenerátorral lenne célszerű felváltani a rakétakilövő állomásokat. A védett területet Baranya és Bács-Kiskun, valamint Tolna és Somogy megye csatla­kozó részei alkotják, s kiterjesztésében együttműködnének Jugoszláviával. Egy berendezést körülbelül negyvenezer fo­rintért lehet előállítani, s működtetési költségeit hektáronként 40-50 forintra becsülik, ami egytizede a jelenlegi költ­ségnek. Sikeres a Müszi Rt indulása Sikerrel zárta részvénytársasági működésének indító évét a Mezőgazdasági Üzem- szervezési, Számítástechnikai és Informatikai Rt. Dr. Tóth Tibor vezérigazgató a Buda­pesti Kongresszusi Központban tartott közgyűlésen arról adhatott számot, hogy a ko­rábban közös vállalati, majd 1989. július 1 -tői részvénytársasági formában működő cég tavaly 1 milliárd 85 millió forintos árbevételt ért el, nyeresége 15 százalékkal nőtt és megközelítette az 50 millió forintot. A 270 részvényes - amelyeknek nagy része me­zőgazdasági üzem, a zárszámadó közgyűlésen 12 százalékos osztalék kiutalásáról dönthetett. A MÜSZI tavaly több mint 1800 hazai köztük Tolna megyei üzemnek, termelői társulásnak, vállalkozásnak nyújtott szolgáltatást. A cég jól kezdte ezt az évet is, part­nereitől az elmúlt három hónapban jóval több megrendelést kapott, mint tavaly az első negyedévben. Nemrég helyezték üzembe az új számítóközpontot. A Magyar Postával közösen me­zőgazdasági-piaci adatbankot hoztak létre, amely a nagyüzemeknek és a kisebb ter­melői szervezeteknek rendszeresen ad információt a gazdálkodási, ügyviteli kérdé­sekben. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom