Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-07 / 56. szám

1990. március 7. ,■ TOLNA \ í KÉPÚJSÁG 5 Pártok ----------- választások J a anyagokat teljes egészében a pártok állítják össze... A szerkesztőség ezeken nem változtat és jelzi azt is, hogy nem a szerkesztőség álláspontjáról van szó, csak közvetítő»’’ (Részlet a megállapodásból) Elszámoltatás és nemzeti megbékélés „Nincs sem harag, sem gyűlölet Bennem „ csak szánlak Benneteket. Örültek voltatok, mint Néró, Ki szavalt égő Róma felett Fületek zsírtól eldugulva Könnyre, jajjra süketek." A Magyar Függetlenségi Pért nemzeti és jogpolgári párt. Világnézete az Evangéliumon alapul és az egyéni szabadság elvét hirdeti! Síkraszáll: a posztsztalinista rendszer min­den maradványának végleges felszámolá­sáért, és az ezen idő alatt elkövetett bűntettek, hatalommal való visszaélések szigorú, de jog­szerű elszámoltatásáért. Forgács Ferenc kérdései Hornyák Tibor­hoz: Elnök úr! Milyen intézkedéseket kezdemé­nyeznének az MFP-képviselők parlamentbe jutásuk esetén? Válasz: Kérem, azonnali vizsgálat elrende­lését követelnék, hogy, deklarative, tehát nem büntetőjogi felelősségrevonás céljából álla­píttassák meg az utókor számára, hogy kik voltak a felelősök az alábbiakban.- A pártállam és - diktatúra létrehozá­sáért.- A vérblróságok felállításáért, az 56-os for­radalmárok kivégzéséért és bebörtönzéséért.- A Szovjetunió törvénytelen beavatkozá­sáért, fővárosunk szétlövéséért, a magyar éle­tek kioltásáért és az országot ért felbecsülhe­tetlen politikai és gazdasági kárért.- A nemzeti kincsünk és vagyonunk el­herdálásáért, ideértve a sokszor adott ún. testvéri segélynyújtásokat, és a soha be nem hajtható kölcsönöket is.- Ugyanígy: a Nyugattól felvett mintegy 20 milliárd dollár elherdálásáért, annál is in­kább, mivel szerintünk ennek egy részéből származott a „Kádár-korszak” közmegegye­zése is.- Szellemi tőkénk elsorvasztásáért.- A prágai tavasz leverésében való részvé­telünkért.- Az ország számára hátrányos külön­böző nemzetközi szerződések megkötéséért. (Tengiz, Bös-Nagymaros stb.)- Az MSZMP és szervezetei, épületei (kb. 4000) és a 8000 alkalmazott részére a 32 év alatt az állami költségvetésből juttatott, sok­sok milliárdnyi összeg biztosításáért.- A „Kádár-korszak” alatt országrontó tevé­kenységet folytatott vezetők kiemelt és máig is fizetett 20-40000 Ft-os nyugdijainak biztosí­tásáért.- A fenti deklarativ vizsgálat után az ered­ménytől függően mit javasolna? - illetve mit látna szükségesnek? Az első intézkedést annak a szellemében hoznánk meg, ami 56-tól 63-ig a „Kádár-kor­mány" politikai ügyekben alkalmazott, vagyis minden gyanúsítható személy vagyonának azonnali zár alá vételét. Tehát mi is ennek a szellemében elrendel­nénk az országrontó személyek minden ingó és ingatlan vagyonának zár alá vételét a vizs­gálatok tartamára. Az országrontó bűnösök ellen a Nemzeti Megbékélés és a keresztény megbocsátás szellemében nem kívánnánk büntetőeljárást folytatni, de anyagi felelősségüket fenntarta­nánk és a tőlük elkobzott vagyonukat a „Ká­dár-korszak” politikai károsultjai között oszta­nánk szét, valamint az érdemtelenül szerzett magas nyugdijak azonnali csökkentését esz­közölnénk ki a parlamenttől, mégpedig az országos átlagra. A Magyar Függetlenségi Párt elnök­sége nevében az összeállítást készítette dr. Tóth Zoltán Tolna megyei elnök, képviselőjelölt Az ajándék házgyárakról A trójai falónak is nézd meg a fogát! Hát még ha keletről jön! Még dörögtek a fegyverek Afganisz­tánban, de a „felszabadított” területeken szovjet segítséggel megkezdődött egy „fejlettebb” társadalom építése egy bé- keszeretőbb, szocialista embertípus ki- tenyésztése (kinevelése). Hogyan kezdenénk hozzá? A trükk nagyon egyszerű, de hatásos! Adj két házgyárat ajándékba nagylel­kűen - a testvéri népnek -, majd vetess vele meg hármat, vagy ki tudja más meg­hódított országokban mennyivel többet és lehet új, „korszerű” panelokba költöz­tetni a fiatal házasokat, akik fogékonyak az újra s elvetik az évezredes hagyomá­nyokon alapuló régit. S hogy ez jobban sikerüljön, leválasztják az öreg nagyszü­lőket a fiatalokról. Nemcsak azért, hogy a vallás magvait a „nagyik” ne csempészhessék bele unokáik fogékony leikébe, hanem azért is, hogy az 50-70 négyzetméteren átlag 2 gyereknél ne nevelhessenek többet. Hiszen jól néznénk ki, ha nagy Oroszor­szág nyakára nőnének 10-12 gyerekkel ezek a történelem szemétdombjára való vallású - legyen az mohamedán vagy ke­resztény - nemzetecskék! Ha jól emlék­szem, a Magyar Ifjúság irt Nadzsibullah elvtársról és tanítónő feleségéről, hogy - lám csak - az ország első számú vezető­je létére, milyen tiszteletreméltóan egy­szerű körülmények között nevel két gye­reket a kétszobás panellakásban! Talmi (hamis) volt ez az ajándék! Nézzünk csak körül hazánkban is a betonsivatagokban! Sorvaszd el a tanyát, kistelepülést, szisztematizálj, körzetesíts, növeld Buda­pestet 2 millió fölötti nagyságúra, s rá­jössz, hogy e modern nyúlketrecekben le kelj mondanod kis háztájidról, bár ebben megtermelhetted volna a családod több havi tartalékát szűkebb napokra. (Jobb volt ez a kiszolgáltatottságod így a pártál­lamnak!) Használj szobaexpandert - mit egy­magad úgyis megunsz -, mert nem tudsz a nem létező udvaron focizni, vagy „body buildingezni” haverjaiddal. S hadd nőjön föl - mint az elmúlt 30-40 évben láttuk - egy „hajlott gerincű” és „elferdült érték­rendű” nemzedék, amit a hivatalos okta­tás elhanyagolt testnevelés-politikával ugyancsak alátámasztott! S ilyen beha­tárolt fizikai és szellemi képességekkel kell (kellett) versenyezni a fejlett nyugat­tal! Aligha verjük őket „ipponra”. Még mindig a földprogramról! A Független Kisgazdapárt programjá­nak egyik, igaz sarkalatos pontja a föld­kérdés. Már szinte unalomig ismertettük, de úgy látszik, mégsem elégszer, mivel ellenfeleink mindig kitalálnak valami újat, amivel próbálják elferdíteni, félremagya­rázni programunkat. Miért teszik ezt? Azért, mert tudják, vidéken és elsősorban falvakban mi vagyunk a legerősebb párt. A mi programunk földkérdéssel foglalko­zó része rengeteg embert érint. Érint még nagyon sok városban, sőt a fővárosban élőt is! Ne feledjük, a vér nem válik vízzé! Hiába űzték el a földjéről az állampolgárt, annak szülőjét, nagyszülőjét és tették vá­roslakóvá, valami megmozdul benne, még akkor is, ha ő soha nem művelt földet, hanem csak a szülei, nagyszülei. Szive hevesebben dobog, amikor szó esik ősei földjéről! Az ő életformájuk már messze esik a földműveléstől, de a joguk az őseik földjére nekik is megvan. Az ő szüleik is azért dolgoztak látástól va- kulásig, hogy fiaiknak, unokáiknak több jusson. A sors közbeszólt és az erősza­kos kolhozositás könyörtelenül keresz­tülhúzta számításaikat. A jobb élet remé­nyében el kellett hagyni az ősi földet és városba kellett menni. De ez miatt a jogu­kat is elvesztik? Nem! Soha! Ha ők már nem akarnak földművelés­sel foglalkozni, mert már más életformára rendezkedtek be, a joguk nem vitatható el! Nekik fizessenek tisztességes bérletet a földek használói! Egyes szemforgatók, akik a földműves nép „érdekében” beszélnek, azt mond­ják, az eredeti tulajdonosoktól vagy örö­köseiktől, akik később nem lettek tsz-ta- gok megvette a tsz a földet és ez törvé­nyes is, mert az akkori törvények szerint jártak el. Kezdjük ott, hogy az akkori tör­vény nem az igazságon, hanem egy tév­eszmére alapozott párt diktátumán ala­pult! Ezt józan ésszel igazságos törvény­nek nem fogadhatjuk el, mint ahogy a „zsidótörvényeken” alapuló népirtást sem fogadhatjuk el! Az ún. szocialista társadalom alapvető tévedése az emberi természet figyelmen kívül hagyása. Az öntudatot tették az első helyre és nem az egyéni érdekeltséget. Fontos tényező az öntudat, de akik a leghangosabban hir­dették az igét, a szocialista öntudatot, a szocialista embertípust, azok voltak a legnagyobb gazemberek. Azok nyúltak a legmélyebben a közösség zsebébe. Erre példát hozni is felesleges, mert min­denki számtalant ismer. Az igazi báró a sajátját herdálta, ha herdálta, de a „vö­rös báró” nem a sajátját, hanem a népét, a közösségét! A szocialista nagyüzem téveszméjét tűzzel-vassal érvényre juttatták. A népet bekényszeritették a kolhozokba, ahol azután kiölték az emberekből a tulajdo­nosi érzést. Aki régen egyénileg gazdál­kodó korában leszállt a kocsiról egy cső földön heverő kukoricát felvenni, az a ga­bonaforgalmihoz szállítva, több mázsa gabonát elszórt a pótkocsiról, minden lelkiismeret-furdalás nélkül! De ha ér­vényre jutott valahol az egyéni érdekelt­ség, mindjárt másképp gondolkozott az ember. Ha a tsz-ben pár év alatt tönkre­ment gépet megvásárolta, az magánkéz­ben még akár évtizedig is megfelelő és üzembiztos volt! Nagy nehezen 30 évi gyötrelem után kialakult egy elfogadható nagyüzemi ter­melés. De milyen áron! Mi támogatást kapott a nagyüzem ezalatt! Ha ennek tö­redékét kapták volna az egyénileg gaz­dálkodók, nem itt tartanánk! Miért ma­radtunk el nyugattól? Talán nyugaton a farmerek okosabbak nálunk? Vagy ők talán szorgalmasabbak? Nem! Egyik sem igaz! Nálunk magas az emberek át­lagos szellemi színvonala! A magyar em­bert meg lehet szakítani a munkában, ha értelmét látja! De kihasználták-e a ma­gyar észt, és értelmes munkával az erőt? Nem! Elpocsékolták! Az agrármérnök kapált, a gépészmérnök hegesztett, a ta­nár dinnyét termelt vagy hibrid kukoricát vállalt, a szakmunkás elment segédmun­kát végezni, a segédmunkással meg ér­telmetlen munkát végeztettek! Ha hagy­ták volna a magyar parasztot most ők is ott lehetnének, ahol a nyugaton élők! Nem szakadnának bele a munkába, mégisjobban élnének, mint most! Nálunk nem a gépi, hanem az emberi munka az olcsó! De hiába vált döntő termelési for­mává a nagyüzem, mégsem tudta, tudja az ország ellátását döntően biztosítani az élelmiszerekből. Van, aminek a megter­melésére alkalmasabb a méreténél fog­va (pl. búza, kukorica stb.), de van amit bárhogy erőltetnek, nemigen megy. Hiá­ba vannak szakosított sertéstelepek stb., mégis a háztájiban termelik meg a hús, a tojás, a zöldség stb. zömét. Mindezt szin­te minden gépesítés nélkül! Sok esetben a „csettegőkkel”, meg a tsz-ben „leve­tett” gépekkel oldva meg a gépi munká­kat! És még ezek használatát is üldözték sokáig! Hol lett volna a nagyüzem fölénye, ha az egyéniek is ugyanolyan elbírálás alá estek volna? Ugye világos, miért féltik sokan a nagyüzemet a kisüzemtől? Pedig, ha tár­gyilagosak akarunk lenni, világosan látni kell, mindegyiknek megvan a maga helye és szerepe. Nem egymás rovására, hanem egy­más mellett, egymást kiegészítve kell működniök! Van, amit az egyikben cél­szerű csinálni, van amit a másikban! A farmergazdaságok létrehozásával lehetővé kell tenni a vállalkozó kedvű egyének kibontakozását. Tudniuk kelle­ne a tsz-vezetőknek, hogy nem mindenki vinné ki a földjét a közösből! De ők még ettől a kevéstől is félnek! Hangzatosán az „ország kenyerét” féltik. Ők nem az or­szág kenyerét féltik! Ők nagyon jól tud­ják, hogy sok mindenben nem a nagy­üzem adja az ország kenyerét, hanem a háztáji, a kisüzem! ők inkább a saját jö­vőjüket féltik! Féltik a sokszor milliós pré­miumot, nyereséget! Félnek attól, hogy ezután nem lesznek teljhatalmú kiskirá­lyok! Félnek a demokráciától, az egyen­jogúságtól! Hatalmukat át akarják menteni gaz­dasági téren! Pár éve a tsz élére kerülő elnök több részesedést kíván magának, mint amennyit annak adna, aki a vagyo­nát 20-30 éve a tsz-be vitte és azóta is ott dolgozik. Némelyek nem átallják azzal ijesztget­ni a nyugdíjas tagokat, hogy megszűnik a nyugdíj, ha ki kell adni a földet. Hát a nyugdíjat nem a tsz adja és az nem is függ a tsz gazdálkodásától! És gondoltak-e arra, mi lesz a munka- nélküliekkel? Mert bár úgy tanultuk, ez a szocializmustól idegen, de már itt van! És tudnunk kell, erősödni fog. Miért nem gondolnak arra egyes tsz-vezetők, ezek az emberek új életet kezdhetnek, ha föl­det kapnak? Vagy talán tudnának nekik a tsz-ben munkát adni? Bajosan, hiszen a tagokat is sokszor alig tudják foglalkoz­tatni. Amikor a Kisgazdapárt hatalomra ke­rül, megkapja a földjét a tulajdonos, ha kéri azt! Ez nem jelenti a pár hektáros birtokok kialakulását, mert aki most 1 kh földön gazdálkodik munkahely mellett (vagy még annyin sem), és hizlal évente 20 db disznót vagy lead 150 db nyulat, ha megkapja a maga 1 -2 vagy több hektár földjét, az majd 30 disznót vagy 250 nyulat fog leadni. Aki több földön tud gazdálkodni, az le­het főállású gazdálkodó. Akinek meg va­lamilyen oknál fogva nem kell a föld, az bérletet kap a földje után. Természetesen ehhez az új kormánynak a megfelelő közgazdasági feltételeket meg kell te­remtenie, mert jelenleg a tsz-ek tisztes­séges bérlet fizetésére képtelenek len­nének. A Kisgazdapárt a programjának végre­hajtásába már most belekezdett! Ter­jesztjük a földigénylő lapokat, melyen fel­mérjük és előre dokumentáljuk, ki ho­gyan akarja hasznosítani a tulajdonát? Ezt azután a hatalomra kerülésünk után megalakítandó Földhasznosítási Bizott­ságok rendezik a most szinte korlátlan hatalmú, de akkora majd „csak” egyen­rangúvá tett tsz-vezetőkkel! A Kisgazdapárt már most segíti szer­vezni a Hangyaszövetkezetét, mely sok helyen megalakult (nálunk pl. Tolnán) és alakulóban van. Ezzel a lánckereskedelmet kiiktatva ol­csóbbá teszi a fogyasztó számára az árut. Ezzel a kereskedőket, egyéni vállal­kozókat máris segíteni tudja. A Kisgazdapárt a vidék legerősebb pártja! Felkarolja az eddig kisemmizette­ket, elesetteket, ők számíthatnak rá, biz­hatnak benne, nekik barátja, de félhet­nek tőle azok, akik eddig csak kiskirály- kodtak, a másik nyakán éltek, mert nekik nem barátja! őket lerántja a magas polc­ról! Kérjük, reméljük és tudjuk, a vidék la­kosságának elsöprő többsége rá fog szavazni. Független Kisgazdapárt Decsi Szervezete Lakni mindenképpen kell! A nemzet felemelkedéséhez, több gyerek vállalá­sához szükséges lenne lehetőleg családi házhoz juttatni az embereket főleg vidé­ken. Ez olyan stratégiai feladat kell, hogy legyen, amit akár a katonai költségvetés­ből is finanszírozni lehetne. Halmozottan hátrányos nagycsalá­dokban nőnek fel olyan gyerekek, akik egy kuckóba sem tudnak elvonulni, hogy nyugodtan tanulhassanak. Hiszen mint tudjuk, kiművelt emberfőkkel lehet a leg­nagyobb gazdasági, kulturális fejlődést elérni. A lassan eltávozó szovjet csapatok pe­dig vigyék magukkal házgyáraikat, e hi­res keleti „csúcstechnológiájukat”, hisz hirtelenjében szállásgondjuk támadt. Bár ha a szivünkre hallgatunk, talán jobb lenne szabadtéri múzeumokká ala­kítani ezeket. Fidesz A Magyar Néppárt Tolna megyében a legsikeresebb A Magyar Néppárt a kisebb, de elvek­ben következetes pártok közé tartozik. Sorait eddig megkímélték a látványos személyeskedések. Módszereit a hig­gadt és mértéktartó hangvétel jellemezte. Ezzel is összefügg, hogy a jelöltállító kampány nyomán a Magyar Néppárt elérte ugyan az országos jelentőségű rangot, de egyéni jelöltet csak az ország választókerületeinek közel 30%-ában tu­dott állítani, területi listát pedig 12 me­gyében. A legerősebb néppártos megyének a népességszámhoz arányítva Tolna me­gye bizonyult. (Az ezt elősegítő bizalmu­kat e sorok közé rejtve is külön köszön­jük.) Az említett tényt magyarázhatja az is, hogy Tolna megye az elsők között vált pluralistává, haladást hirdető megyévé, s így a választók felkészültebbek, nem­csak a nagyhangú, olykor demagóg pártjelentkezésekre reagálnak, hanem értik és elfogadják a nyugodtabb hang­vételűeket is. Nemcsak a gazdag eszköz- tárú pártokra figyelnek, észreveszik a szerényebbeket is. Tolna megye meghatározó néppártos szerepe több módon is kifejezésre jut. Az 5-ből 3 kerületben indul a megyében néppártos jelöjt. A szekszárdi kerületben dr. Záborszky Judit, decsi népművészeti szövetkezeti elnök, a paksi kerületben Pál József, paksi államigazdaság-igazgató, a tamási kerületben Lönhárd Ferenc gyönki mű- velődésiház-igazgató. Ők hárman vezetik a megyei területi listát is, amely további öt személlyel egé­szül ki. „Listások” Váraljáról Joó Aranka tanácsi vb-titkár, Dombóvárról Szalai Bognár Sándor közlekedési mérnök, Kö- lesdről Fábián Gyula író-főszerkesztő, Sárszentlőrinc-Uzdról Renkecz József nyugalmazott iskolaigazgató és Szek- szárdról dr. Say István művelődésiköz- pont-igazgató. Tolna megyei „erőjelző" az is, hogy a Magyar Néppárt országos listáján mind a nyolc előbbi személy szerepel, sőt Tolna megyéből további ketten társulnak hoz­zájuk: Szekszárdról Horváth József ker­tészmérnök és Medináról Szabó József gazdálkodó nyugdíjas. (MNP)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom