Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-01 / 51. szám
1990. március 1. NÉPÚJSÁG 5 Pártok ----------- választások J a anyagokat teljes egészében a pártok állítják össze... A szerkesztőség ezeken nem változtat és jelzi azt is, hogy nem a szerkesztőség álláspontjáról van szó, csak közvetítő...” (Részlet a megállapodásból] Szabad Demokraták ■ ■ ■ ■ TUDJUK! MERJÜK! TESSZÜK! Félidőben vagyunk... Királyné Békefi Stefánia Pólyák Sándor Barcza Imre z Agrárszövetség a magyar vidékért! „Szélsőségek nélkül, felelősséggel, megfontoltan.” Amikor egy sportverseny a félidejéhez ér, a vezetésre álló csapat talán már bizakodik a győzelemben, a hátrányban levő edzője viszont biztosan kiteszi a szívét- lelkét a fiai előtt: - most kell még egy lapáttal rárakni, gyerekek! Még nem dőlt el semmi! Hát valóban nem dőlt el még a meccs, nyitott a végeredmény, egy-két dolog azonban már világos. A választópolgárok jó része érdektelen, letört, életunt, nem hisz senkinek semmit. Ez a legnagyobb bűne a levitézlett rezsimnek! A hitet, bizakodást elvenni a néptől! A hazugságokkal teli évtizedek után Istentől, hazától eltávolodott, fásult lelkek elé fogadkozó ígéretek, másik oldalról handabandázó, demagóg reformprogramok özönlenek. Hitelüket már többször elvesztett „baloldaliak” biztonságot, munkát ígérnek, a másik szélen volt földbirtokosok mézezik a madzagot a földvisszaadással, csak azt felejtik el közölni, hogy ők vajon kivel akarják megműveltetni a visszaszerzen- dő 80-100-120 holdjukat. Közben, hogy még színesebb legyen az összkép, önjelölt nemzetmentők is gyűjtenek szavazólapokat különböző jelmondatok alatt - néha nem is egészen tiszta módszerekkel -, meglehetősen zavaros program- nyilatkozatokkal. Mindebből egyelőre csak egyvalami látszik: sok a zavaros fejű ember az országban, de pénz van mindenre. Sajnos, a szerényen, hitünk és lelkiismeretünk szavát követve a szeretetet hirdető politikánk az első hetek lármájában nem hallatszik ki a többi közül. A különböző pártok, szövetségek, koalíciók frá- zispufogtatásai elnyomják a Keresztény- demokrata Néppárt reális, éppen ezért nem mindig hangzatos programját. De még hátra van a második félidő! Rá fog jönni a szurkolótábor, hogy ki mutatja az igaz utat a müveit Európa felé! Csak a reményt ne adja fel senki! Szent Balázs imájára a legenda szerint a farkas is visz- szahozta a szegény asszony elrabolt malacát. Bízzunk hát mi is, hitünk biztosan visszanyeri a mi utolsó reménységünket, kis malackánkat a gonosz ordas szájából! Dr. Tóth László H-7097 Nagyszokoly Petőfi u. 276. Kereszténydemokrata Néppárt Kedves Honfitársaink! Tisztelt Választópolgárok! A választási küzdelem a hajrájához érkezett. Már Csak egy szűk hónap van hátra, és önök az urnák elé járulnak, hogy döntsenek arról, hogy kiknek a kezébe teszik le az ország jövőjének formálását. Tudjuk, sokuknak elegük van már a pártprogramokból, az ígérgetésekből, és a már számtalanszor becsapottak fásultsága okán akadnak önök közt olyanok, akik úgy gondolják, nem kérnek egyik pártból sem, nem mennek el szavazni. Fásultságukat megértjük, hisz fárasztó terhet hagyott ránk a múlt. Most mégis egy kis figyelmet kérünk önöktöl. Kérjük szenteljenek pár percet programunkra, az Agrárszövetség programjára, őszinte szándékaink és céljaink megismerése hátha megnyeri tetszésüket, és elnyeri megtisztelő szavazatukat. Mi is az Agrárszövetség? Az Agrárszövetség nem párt, programja nem pártérdekeket szolgál, hanem az embert szolgálja. Hogy mit akarunk?- Szabad, demokratikus Magyarországot.- A vidék elmaradottságának felszámolását.- Tisztes megélhetést biztosító munkahelyeket.- Alkotó lehetőséget, biztos jövőt a vidéken, falun élő fiataloknak.- Megbecsülést, biztonságot és jobb anyagi körülményeket az időskorú nyugdíjasoknak.- Valódi népképviseletet, önkormányzatot városainkban, faivainkban.- Az agrártermelésben dolgozók másod- rendűségének megszüntetését.- Magas színvonalú, kiegyenlített élelmiszerellátást. Hogyan akarjuk a programunkat megvalósítani? Mi tudjuk, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Ezért programpontjaink megvalósításának legfőbb alapja a tisztességes és becsületes emberi munka. Az Agrár- szövetség politikai és gazdasági rendszerváltást akar, de szélsőségek nélkül, megfontoltan. Programunk alapja a felelősség. Felelősségünk átöleli életterünket, a földet és környezetünket, a magyar vidéket, az embert, tartozzon az bármely valláshoz, vagy felekezet- hez, iletve nemzetiséghez. Felelősségünk kiterjed a most felnövekvő nemzedékre, az öregekre, és a nyugodt, biztos megélhetésre vágyó középkorosztályra. Tudjuk, hogy amikora jövőnket formáljuk, szembe kell néznünk a múltunkkal is. A múlt rendezésének egyik legsúlyosabb pontja a tulajdon - és ezen belül a földtulajdon - kérdése. Mi azt valljuk, hogy átfogó tulajdonreformra van szükség. A tulajdonnal kapcsolatos sérelmek politikai jellegűvé váltak, de emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az ország jövője szempontjából döntő fontosságú kérdés, hogy a tulajdonnal kapcsolatos múltbeli sérelmeket úgy rendezzék le, hogy újabb sérelmeket ne okozzunk, az agrártermelés ne essen vissza. x Elismerjük a szabad vállalkozás szükségességét a' mezőgazdaságban, és szükségesnek tartjuk a vállalkozás feltételrendszerének kialakítását. De kiállunk amellett, hogy akik nem tudnak vagy nem akarnak vállalkozni, azoknak biztosítsuk a munkalehetőséget, és a munkájuk után járó tisztességes bért. Az Agrárszövetség ezért elengedhetetlennek tartja az átfogó bérreform megvalósitását az agrárágazatban. Az Agrárszövetség alapvető erkölcsi kérdésnek tartja a vidéken, a falun élők életfeltételeinek jelentős javítását. Mi a gazdaság területén az állam visszavonulását követeljük, de ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a falu felemelkedéséhez az államnak jelentős segítséget kell nyújtania. Nem vonulhat ki az állam a falufejlesztési politikából, nem hagyhatja magukra az elsorvasztott, hátrányos helyzetbe került településeket. Olyan iparfejlesztést, és településpolitikát várunk a kormánytól, amely a vidéki lakosság életfeltételeinek jelentős javulását eredményezi. Politikai célkitűzéseink megvalósítása során mindenkire számítunk, akit a sorsa a vidékhez, a magyar faluhoz köt. Milyen kormányt fog támogatni az Agrár- szövetség az új parlament felállása után? Az Agrárszövetség azt a kormányt támogatja, amelyik elősegíti egy igazságos tulajdonreform megvalósitását. Amely kormány elősegíti és biztosítja a valódi szövetkezést. Amelyik kormány kihasználja a célszerű és ésszerű termelési koncentráció előnyeit. Amely kormány megbecsüli a föld művelőjét, az állattenyésztőt, a kertészkedő embert, dolgozzon az magántulajdonú, vagy szövetkezeti, illetve közösségi (állami) tulajdonú földön. Amely kormány támogatja a szektorsemleges vállalkozást, és támogatja a vidéki ipar és kereskedelem fejlesztését. Ehhez a programunk megvalósításához hívunk segítségül minden a hazáját szerető, a vidéki magyarország sorsáért felelősséget érző állampolgárt. Köszönjük figyelmüket! Amennyiben egyetértenek elképzeléseinkkel, úgy szavazataikkal támogassák jelöltjeinket. Szekszárd, 1990. február 26. Dr. Szűcs. László az Agrárszövetség Megyei Választmányának elnöke A Magyar Néppárt a gazdaságról (2) A gazdaság csak emberközpontú lehet „Bürokrácia helyett személyi felkészültséget!” (Folytatás az előző számból.) A gazdaság csak emberközpontú lehet. Ez szükségessé teszi a szociális szempontok érvényesítését. Ennek az ember egészségének védelmében, kulturális felemelkedésének szolgálatában és a család erősítésében kell kifejezésre jutnia. A magyar gazdaság tőkeszegénységét elsősorban saját erőforrásaink mozgósításával kell leküzdenünk. A jelenlegi helyzetben azonban szükségünk van az idegen működő tőkére. Ez feltételezi olyan jogi biztosítékok érvényesítését, amelyek a biztonságos és eredményes működés feltételeit megteremtik. Az idegen tőke bevonásának a korszerű technikák és technológiák behozatalát is lehetővé kell tenniük. Gazdaságunk súlyos tehertétele nagyfokú eladósodottságunk. A részletek és a kamatok fizetését úgy kell megoldanunk, hogy az ne járjon együtt az életszínvonal romlásával, amely a gazdasági felemelkedést lehetetlenné teszi. Ennek érdekében lehetőséget kell kapnunk a rövid és középlejáratú hitelek felváltására hosszú lejáratú hitelekkel, a kamatterhek enyhítésére és az adósságállomány mérséklésére. A vegyes gazdaság feltételezi az állam gazdaságirányitó szerepének érvényesítését. Ennek azonban az irányítás módszereinek, szervezeti kereteinek jelentős módosításában kell kifejezésre jutnia. A bürokráciát le kell építenünk és a személyi felkészültséget jelentősen növelnünk kell. Gazdaságunk nyitottságát növelni kívánjuk. A világgazdaság megbecsült tagjaivá kell válnunk. Minden olyan gazdasági közösség tagja óhajtunk lenni, amely a kölcsönös előnyök alapján gazdaságunk működési feltételeinek javítását teszi lehetővé. A hatalom rekontrája „... nekem még semmiféle pozitívumot nem hozott az, hogy az egypártrendszert többpártrendszer, a diktatúrát demokrácia váltotta fel.” (Részlet; Wessely Gábor; „Módos ember legyen, ki kölcsönre vágyik” c. cikkéből. Tolna Megyei Népújság 1990. II. 20.) Az idézett újságcikk szerzője nyilván csodálkozik azon, hogy írásából csupán egyetlen részletet ragadunk ki. Ennek azonban az az oka, hogy a cikk konkrét részével egyet kell érteni, mert való igaz, a kiemelt részlet és a kapcsolt fejtegetések viszont egy alapvető tévedést tárnak elénk. Ez a tévedés legalább annyira veszélyes, mint amennyire álnok is lenne, ha tudatos csúsztatásról volna szó. Az olvasó viszont csak az eredményt ismerheti, de a szándékot nem. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az egypártrendszert még nem váltotta fel a többpártrendszer, sem a diktatúrát a demokrácia, sőt: ez a hatalom még az a hatalom ami volt. A változás csupán annyi, hogy hagyományos változatában ellehetetlenült, eredeti formájában kimúlófélben van, de ma még ugyancsak kezében tartja hatalmi-gazdasági hadállásainak zömét és elkeseredett utódvédharcát vívja. A hatalmi vezető káderrétegnek az a része, amely már régen leírta magában hatalmának kényelmetlenné vált fedőszervét; a levitézlett állampártot, sorsára hagyva a párt ideológiai őskövületeit, kellő időben el is hajította azt magától. Még arra is volt gondja, hogy lehetőleg a megújulást hirdető utódpárt soraiban se igen tűnjék fel, jól tudván, hogy ez a párt is elkerülhetetlenül cipelni fogja a múlt terheit és az elkövetkező politikai csatákban ugyancsak körüllövöldözik majd. Lényegében kezében maradt azonban a törvényhozói és végrehajtó hatalom és legfőképpen a gazdaság - tehát mindaz, ami a tényleges hatalmat jelenti. A gyakorta emlegetett hatalmi vákuum merő porhintés. Az a tény, hogy ma ellenzéki pártok léteznek, az korántsem jelent többpártrendszerű demokratikus hatalmat, a jog- államiság pedig nem jelenti azt, hogy ezek a keretek ma már valós tartalmat is hordozhatnak. A polgári demokrácia, a többpártrendszerű jogállamiság létrehozásához majd a választások után lehet hozzáfogni. Ennek szükségessége olyan okozat, aminek az oka éppen az a helyzet, ami eddig volt és ami napjainkra kialakult az országban. A mai körülmények egyedül annak a rendszernek és annak a hatalomnak a számlájára írandók, aminek a felszámolását majd az országgyűlési és helyhatósági választások eredményei tehetik lehetővé. Ne rójuk fel tehát a többpártrendszerű polgári demokráciának azt, aminek nem oka, de amit megváltoztatni majd feladata lesz. Az egész nem is érdemelne talán ennyi figyelmet, ha nem illenék bele abba az ellenzéki progresszió elleni stratégiai ellentámadásba, amit ugyan rendkívül alattomos módon, de egyre arcátlanabbul láthatunk kibontakozni. Ennek a stratégiai ellentámadásnak egyik megnyilvánulása az az eszeveszett igyekezet, ami a közvéleményt akarja megdolgozni híven sugallva azt a téveszmét, hogy az egyre nehezebb életkörülményeket, a gazdaság ellehetetlenülését, a költségvetési zsarnokságot és mindent, ami alatt most a káderhatalom végjátszmája idején az ország nyög, a „reformkodás”, a többpártrendszer, no meg a nagy demokrácia okozza. Az „úgysem változik semmi” szemlélet terjesztésének és a változás iránti bizalmatlanság szításának az a célja, hogy a közömbösség, a csalódottság és a kilátástalanság érzésének táplálásával éppen a sorsdöntő időkben; a rendszerváltás lehetőségét kínáló országgyűlési és helyhatósági választások során késztesse az embereket az aktív állam- polgári cselekvéstől való tartózkodásra. A hatalom ellentámadásának másik iránya a gazdaság, ahol mindeddig sikerült biztosítania a saját átmentésének jogszabályi, anyagi-gazdasági és strukturális kereteit. A káder-elit nagyon is jól tudja, hogy a mindenkori politikai, hatalmi viszonyok végül a gazdasági erőviszonyok mentén rendeződnek. Nem véletlen, hogy a káder-elit a kirívóan magas javadalmazását, érdemtelenül szerzett anyagi eszközeit és meglévő pozícióit felhasználva sorra tulajdonosi jogosítványokat szerez, egyúttal a túlhaladott gazdasági struktúrák átmentését is nem kis sikerrel kíséreli meg. Olyan sietős átvedlésének lehetünk tanúi, amikor a főelvtársból úr, a vagyonkezelőből tulajdonos lesz, megterhelve mindjárt a jövőt is az évtizedes kontraszelekciónak olyan jeles vívmányaival, mint a közép- szerűség és az amatörség. Az sem vitatható, hogy kezében a gazdaság olyan fegyver, amivel az ország közállapotát, a lakosság közérzetét alapvetően befolyásolja, és amit időzített bombaként kezelhet. Ne legyen kétségünk az iránt, hogy ezt a lehetőségek határáig meg is teszi. Miután a saját anyagi-egzisztenciális helyzetét a gazdasági romlás körülményei között is biztosítani sőt javítani képes, az infláció, a munkanélküliség, az elszegényedés és a kilátástalanság ugyancsak hidegen hagyja. Különösen akkor, ha mindezt mindjárt a többpártrendszer, a demokrácia ma még nem is létező társadalmának a nyakába lehet varrni. A változás elkerülhetetlen, és be is fog következni. A ma még aktuális hatalom csupán azt teheti, amit végóráiban láthatóan meg is tesz; miközben lázasan dolgozik kádereinek átmentésén, olyan közállapotokat teremt és közhangulatot szít, ami bizonytalanságot, bizalmatlanságot kelt, és fokozza a kilátástalanság, a kiúttalansag érzését - azt remélve, hogy mindez talán távol tartja az állampolgárok jó részét a választásoktól. Azonban mindén játszmának egyszer vége lesz, és a lapokat ki kell teríteni. Az eredményt pedig bízvást meg lehet jósolni; a hatalmi rekontra befuccsol. MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM megyei választási irodája Simony József Sárhegyi Attila
