Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-30 / 75. szám

1990. március 30. NÉPÚJSÁG 3 Völgységi vállalkozók A műszerész Tovább csökkent a kiskereskedelmi forgalom Kovács Szilveszter mechanikai műsze­rész, s a tetejében mindezt falun műveli. Édesanyjával 1980-ban költözött Győrébe, s jól tudta, falun az iparosembert nem úgy fizetik, mint a nagyvárosban. Falun van is­merős és szomszéd, akad barát és jótevő, haragos és pletykás..., falun sok mindenre figyelni kell. Javltja a háztartási gépek teljes családját, ami egyre nehezebb feladat lesz. No nem a technika mérhetetlen fejlődése, sokkal inkábba pocsék anyagellátás miatt Ma az iparos is arra fanyalodik, ha a kun­csaft előbb be tudja szerezni a keresett al­katrészt, jobb ha teszi, mert előbb lehet javí­tani. Munka lenne falun is több, s tán ha az a bizonyos (Kovács Szilveszter szerint ostobának ítélt) Györe-lzmény ellentét nem lenne, esetleg onnan is jönnének ta­lán többen is. Oroszlányban tanulta a szakmát, s világ­életében órás szeretett volna lenni. Még az alkalmassági vizsgán is erre tet­tek javaslatot mégis műszerész lett belőle. Nem bánja, hisz mindig is imádott szerel- getni, szétszedni, összerakni, javítani.Több munkahelyen is próbálkozott, de hol két műszakból egyet csináltak, hol átszervez­tek, hol „te nem vagy nős” elvet vallottak... Végül megunta, s ipart váltott. 1980-tól ügyködik, s mint mondja, egy istállóban kezdte, mert hely ott akadt csak, s az egy műszerésznek csapás is volt, de Győrén sikerült a műhely is. Sokat járt há­zakhoz, sok öreg gépet javított 80-100 fo­rintokért, s nevetve mondja: valószínű, na­gyon jól megcsinálhatta őket mert azóta nem rossz egy sem. - Falun Gelka-áron dolgozni nem lehet, mindig ár alatt marad­tam, ami a sok munkával visszatérül. S hogy ne szóljanak meg: - Hű, de „megvá­gott”, nem vagyok borsos árú. Csak ebből élni lehetetlen, így édesanyja alkalmazottja is egyben, aki napraforgó-pörköléssel, - csomagolással foglalkozik, s ez az úgyne­vezett egyéb sütögető... kategória a tanács szerint. Egészen szerény kis családi vállalkozá­sukban teljes az egyetértés. Sztorija volt-e - kérdezem. íme: - Hoz­tak nekem talicskában mosógépet, talált rézgyűrűt nagyobbításra, zipzárat felújítás­ra... s egy csodás öreg órát is javítás­ra. Elkészült Az idős néni még nálam is kisebb lévén, magam akasztottam az órát az asztal tetejéről a falra, de egy alkatré­sze kiakadt.. Jött a néni. - Fiam, azt még tűrtem, hogy 10 órakor 44-et üssön, de mi­kor éjfélkor 360-at kongatott... Visszahozta, jót derültünk, s jól a helyére tettük. Kovács Szilveszter györei műszerész és szotyipiri- tó alkalmazott a vidám lelkű emberek egyike. -szabó­(Folytatás az 1. oldalról.) A forgalmi adatok tanúsága szerint a kiskereskedelem az év első két hónapjá­ban 119,7 miliárd forint értékű árut érté­kesített, fogyasztói áron 12 százalékkal többet, mint a múlt év azonos időszaká­ban, változatlan áron azonban - tehát mennyiségében - 9,1 százalékkal keve­sebbet. Az első két havi forgalomból a vállalatok 42 százalékkal, az újonnan alakult gazdasági társulások 10 száza­lékkal, a szövetkezetek 31, az egyéb vál­lalati szervezetek 14, a magánkereske­dők pedig 3 százalékkal részesedtek. Az év eleji jelentős áremelkedések miatt az élelmiszerforgalom 12,7 száza­lékkal, a vendéglátás bevétele 19,4 szá­zalékkal esett vissza a múlt év hasonló időszakához képest. Az értékesítési gon­dok növekedése szinte valamennyi ke­reskedelmi szakmában további gazdál­kodási, érdekeltségi és pénzügyi problé­mákat vetít előre - állapítja meg a gyors- jelentés. A kereskedelem beszerzései a hazai forrású árualapokból mérsékelten - 3,7 százalékkal - növekedtek, az import azonban 2,6 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest. Az importliberalizáció eredményeként mű­szaki árukból, kultúrcikkekből és vegyi árukból a behozatal ugyan továbbra is növekvő tendenciát mutat, valamivel ki­sebb mértékben nőtt az import élelmi­szerekből és élvezeti cikkekből is, de számottevően csökkent a vasárukból, tü­zelő- és építőanyagokból. A kereskedelem készletei összessé­gében növekedtek - elsősorban élelmi­szerekből. Az év első két hónapjának forgalmi ta­pasztalatai azt mutatják, hogy a belföldi kereslet - meglehetősen alacsony szin­ten várhatóan tovább stagnál. Nem várható növekedés a tőkehúsforgalom­ban, ami a tavalyihoz képest igen jelentő­sen - 30-40 százalékkal - visszaesett. A kereslet növelése érdekében néhány húsipari vállalat és húsüzem kedvezmé­nyes áron kínál egyes húsféleségeket és húskészítményeket. Ám a tapasztalatok szerint e termékek kereslete sem kiugró, s nem haladja meg a tavalyi szintet. Az egyébként is olcsóbb húsfélék iránt várhatóan növekednek az igények, ám belőlük nincs kellő árumennyiség. A drá­gább termékek forgalmának élénkítésé­re több határ menti megye kezdemé­nyezte az élelmiszerkiviteli tilalom részle­ges feloldását, hogy el tudják adni a drá­gább húsipari termékeket. Ez ügyben még nem született döntés. A kereskedelem felkészült a húsvéti ünnepekre, ám - akárcsak az ipar - nem tudja felmérni a várható igényeket. A ma­gas árak, illetve a szokottnál lényegesen több a magánvágás miatt jelentősen csökken a kereslet, de ennek mértékét még felbecsülni sem tudják. Füstölt áruk­ból például mintegy 10 százalékos forga­lomcsökkenéssel számolnak. Továbbra is gondot okoz a kereskede­lemnek a cukorellátás. Noha februárban már nem voltak hiányok, a biztonságos készletek kialakítására még mindig nincs lehetőség, mert az újabb áremelésekre számítva a cukorgyárak keveset szállíta­nak. Az ipar és a kereskedelem tárgyalá­sai e területen eddig nem jártak ered­ménnyel. Kedvező viszont, hogy meg­szűnt a fűszerpaprika-hiány, bár ez első­sorban annak köszönhető, hogy ennek a cikknek az ára is több ízben emelkedett. Az iparcikkek kínálatában nem sok a változás, továbbra is hiánycikk a hazai hűtőszekrény, mélyhűtő, automata mo­sógép és gázbojler. Az autóalkatrész-el­látás is változatlanul kritikus - állapította meg a gyorsjelentés. Kirakatlámpák Nagykanizsáról A TUNGSRAM Nagykanizsai Fényfor­rás Gyárában számítógép-vezérlésű automata gépsoron készülnek az úgynevezett hidegtükrös kirakatlám­pák. A különleges világítótestek jel­lemzője, hogy a hőt a tükör hátrafelé átengedi, így előre csak hideg fényt bocsát ki, nem károsítva ezzel a kira­katban lévő árukat. Az üzemrészben műszakonként 5 ezer hidegtükrös ki­rakatlámpa készül 20, 30, 50 és 65 wattos kivitelben. MTI-fotó Elfogult érvelés a világkiállítás megrendezése mellett Egyre többen emelnek szót a világkiál­lítás megrendezése ellen. Az érvelés egyszerű: amikor ilyen nehéz helyzetben vagyunk, ne pocsékoljuk ilyen nagy és talán meg sem térülő célokra a pénzün­ket. Nem is vagyunk alkalmasak az ilyen nagy feladatokra. Melyek az én érveim a megrendezés mellett? Történelmi ismereteim egyértel­műen azt bizonyítják, hogy csak az a tár­sadalom ért el eredményeket, amelyik vállalkozott az erejét meghaladó felada­tokra is. Civilizációnk úttörőit, a pirami­sok, a középkori katedrálisok építőit az jellemzi, hogy még mai szemmel mérve is irreális feladatokat valósítottak meg. Élettapasztalatom, hogy csak úgy ér­demes élni, ha az ember mindennapi ügyeit ugyan nagyon racionálisan, meg­fontolva intézi, a nagy sorsfordulók előtt azonban nem a fejére, hanem a szí­vére hallgat. Nincs szomorúbb élet annál, amelynek során a házasság, a család- nagyság, a pályaválasztás kérdéseiben csak a mindennapi racionalizmus alap­ján döntünk. Reménytelen az az élet, amelyből kimarad a költészet, a szív sza­vának a követése. Érvényes ez a nemzet­re is. Mint közgazdász is azt tanultam meg, hogy feltétlen csődbe jut az a társada­lom, amely nem a kisemberek napi ér­dekérvényesítése alapján fejlődik. De az is, amelyben a nagy ügyekben a bürok­rata megfontolások válnak mérvadóvá. Fenti érveim érzelmi alapokon állnak. Déván racionális érvem is: az elmúlt száz év legjobb beruházásának a millenniumi nagy rendezvénymániát tartom. Egy olyan nemzet, amelyikben a lakosság nagy többségének még a mindennapi betevő fajjat is gondot jelentett, magára akarta vonni a világ figyelmét. Ebben fű­tötte a nacionalizmusa is. Meg akarta mutatni, hogy már európaiak vagyunk, és Budapest a világ egyik nagyvárosa, mél­tó párja Bécsnek. A millenniumi ünnep­ségekkel kapcsolatban szinte csupa olyan építkezés történt, aminek a gazda­sági hatékonyságát senki nem vizsgálta. És mi lett a végeredmény? Az Andrássy út, a földalatti, a Hősök tere, a közművek, a telefonok kiépítése. Ekkor jött létre az a budapesti infrastruktúra és városrende­zési helyzet, amiből mindmáig élünk, amire a megháromszorozódott főváros épülhetett. Most, szinte pontosan száz év után, a felkínálkozó alkalom sokkal kedvezőbb, ugyanakkor Budapest életében a lépés- hátrány behozása legalább annyira in­dokolt. Budapest infrastruktúrája rendkí­vül elmaradott. Száz évvel ezelőtt azért volt szükség az irreálisan nagy és költsé­ges feladatra, mert előtte évtizedeken ke­resztül a fejlődő polgárság csak a maga racionális hasznát tartotta szem előtt, a közművek fejlesztésére sajnálta a pén­zét. Most azért vannak a főváros közmű­vei szinte botrányos állapotban, mert a megelőző hatvan évben a háború, majd a „racionális” tervgazdálkodás az ilyen, nem közvetlenül mérhető gazdasági eredményeket ígérő feladatokra sajnálta a pénzt. Mi szól még a világkiállítás mellett? A világ előtti megítélésünk, a nyugat­hoz való tartozásunk reprezentációja lenne a Béccsel közös kiállítás. Száz év­vel ezelőtt a kiállítást azért rendeztük, hogy a Béccsel való egyenrangúságot és elkülönülést bizonyítsuk. Most arra van szükség, hogy az összefonódás szándé­kát fejezzük ki. Száz éve is az volt az igaz, hogy Európához csak az osztrákokkal és a csehekkel összefogva juthatunk el, de akkor a két néppel szembeni maximális bizalmatlanságunk, féltékenységünk uralkodott a közhangulatban és a politi­kában. Ha egy nagyvárosnak elmaradott az infrastruktúrája, akkor semmiféle beru­házás nem hatékonyabb annak fejleszté­sénél. Budapesten a sok százmilliárd fo­rintot érő telkek, irodaépületek, szállo­dák, üzlethelyiségek értéke sokszor na­gyobb összeggel nőne, ha fejlett lenne az azokat kiszolgáló infrastruktúra. Az Egyesült Államokban találkoztam pél­dákkal arra, hogy a szolgáltatások fej­lesztése milyen nagymértékben növeli az ingatlanok árát. Ezt azzal illusztrálha­tom mindennapi tapasztalataink fényé­ben, hogy ma egy üzlethelyiség ára 1:10 arányban eltér, attól függően, hol van. Egy jó helyen fekvő irodahelyiséget vagy lakást sokkal magasabb bérért lehet kiadni, ha van garázsa, telefonja, szép a környezete. Még egy ipari üzem értéke is függ a környezet fejlettségétől, nem­csak a kerítésen belüli technikai felsze­reltségtől. Tokióban egy jó fekvésű telek ára többször akkora, mint a ráépített iro­daház létesítési költsége. Vég nélkül le­hetne sorolni a példákat arra, hogy Bu­dapesten szinte minden ingatlan azért értéklődik le a világvárosokban jellemző­höz képest, mert az infrastruktúra elma­radott. Számomra bizonyos, hogy a bu­dapesti ingatlanok ára csak a világkiállí­tás érdekében szükséges közművesíté­sek, fejlesztések miatt is többel emelked­ne, mint ezek építési költsége. A világkiállítás ellen azt szokták felhoz­ni, hogy az azzal járó előnyök csak Buda­pestet és a Bécs-Budapest tengelyen el­helyezkedő területet érintik kedvezően. Ebben van igazság. Ebből aztán azt a kö­vetkeztetést vonják le, hogy ezáltal még nagyobb lesz a főváros és a vidék közötti különbség. Ez már sokkal kevésbé igaz. Az utolsó fél évszázad minden ország­ban azt igazolta, hogy a területi különb­ségeket mesterséges beavatkozásokkal, jogszabályi támogatásokkal nem lehet csökkenteni. Csak ott csökkentek a fejlettségbeli különbségek, ahol ennek elérését nem tekintették állami feladatnak. A fejlettebb és gazdagabb Budapest szükségsze­rűen magával húzza majd az ország egé­szét, a szegény és elmaradott Budapest­nek pedig az egész ország fizetné a ká­rát. Ezen túlmenően: az ország távlati gaz­dasági motorjának a Budapest-Po- zsony-Bécs medence kiépülését tekin­tem. Ha ez megvalósul, akkora erő lesz, ami könnyen magával raaadja az ország egészét. * KOPÁTSY SÁNDOR l wtcXÁf ^ O . Vuft. UA í "tév »AO ( JUl LLwC tottcL x LijO V* ­vv* A/v&L ( icLaL­[suX, A. L iSAtA* äaLu-wL | «Le IO VaA Let { ' NO > S-lJvAv**vtL t’S . Dr. Jánosi Györny (x) Ausztria (is) öregszik Ausztriában is csökken az újszülöttek­nek, és növekszik az idős embereknek a száma. 1986-ban mintegy 87 000 gyer­mek született, s ez annyit jelent, hogy át­lagosan minden nőre 1,45 gyermek ju­tott, holott csupán a szülőket „pótlandó”, ennek az átlagnak 2,1-nek kellene len­nie. így most az újszülöttek a szüleik nemzedékét csak háromnegyed részben pótolják. Az osztrák nők várható átlagos élettar­tama a statisztikai hivatal előrebecslése szerint az 1986. évi 77,7 évről 2015-ig 81,9 évre, a férfiaké 71-ről 75 évre nö­vekszik. Ha ez az előrejelzés helyesnek bizonyul, 2015-re az osztrákoknak több mint a negyede hatvanévesnél idősebb lesz. A nyugati tartományokban (Salzburg­ban, Tirolban és Voralbergben) viszony­lag lassabban csökken majd a lakosság lélekszáma, mégpedig részben azért, mert van egy keletről nyugatra irányuló lakossági vándorlás, részben pedig mert az alpesi tartományokban több gyermek születik. Ellenben valószínű, hogy az át­lagosnál előnytelenebből alakul a hely­zet Burgenlandban, ahol 2030-ban már a 38,6 százalékot is elérheti a hatvanéves­nél idősebbek aránya. Tej­napraforgómagból A japán Sumitomo új módszerével a vitaminokban gazdag tejhez ha­sonló, jó ízű emulzió készíthető nap­raforgómagból. Az eljárást eddig 19 órszágban szabadalmaztatták. A napraforgótejben levő tápanyagok (lenolajsav, E-vitamin, aminosavak és ásványi anyagok) védenek az érelmeszesedéstől, a magas vér­nyomástól és a szívbetegségektől.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom