Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-24 / 70. szám

1990. március 24. TOLNATÁJ - 5 baduló ember pihe­nését, szórakozását akarom szolgálni. Ehhez természete­sen olyanná kell va­rázsolni a környe­zetet, amilyenné Bertalan Csaba kertészmérnök ba­rátom megtervezte. Olyan növényeket válogatott, melyek az itteni éghajlati és talajviszonyokhoz alkalmazkodnak. Körülbelül 390 örökzöld, 430 cser­je, 120 lombkoro­nás fa fogja díszíte­ni a parkot. Ezeket színesíti, ékesíti majd néhány bo­tanikai ritkaság.- Mit szólnak mindehhez a bará­tai, a családja, és mit a borjádiak? Alapvetően meghatároz minden lépésemet az ő se­gítségük. Lelket ad­nak nekem, hogy hasznos és okos az amit csinálok. Ez na­gyon fontos. Akadnak olyan magánfuva­rozók, akik látva az én küszködésemet, szinte ingyen, bérmentve segítenek. Olyan földmunkák voltak itt, ami ember­telen erőt igényelt. Megoldottuk. Aki ilyen vállalkozásba kezd, ezer és ezer falba üt­közik. Azt itt élő emberek nagyon nagy szimpátiával figyelik, mi készül. Azt érzik, hogy a lepusztult, kihalt falu újraéled. Észrevettem, hogy ki-ki a saját portáján is kezd rendet tenni. Fontos az is, hogy a ta­nács tisztességgel segíti amit elkezd­tem... Molnár János vállalkozása cseppet sem fantáziátlan. A majdani szállóval szemközti domboldalon egy piros-fehér- zöld zászlóval jelezte március 15-én a leendő kilátó helyét, ahonnét hihetetlenül szép panoráma tárul az ember szeme elé. Az egykori sörétgyár toronyépülete, ma ipartörténeti emlék. Mellette miért is ne férne el egy csillagvizsgáló (Dömény Gábor kajdacsi pedagógus, amatőr csil­lagász ötlete nyomán), borozóval. Az a tény, hogy Strobl Zsigmond a helybeli evangélikus kápolnában gyerekeskedett és első szobrait itt készítette, szinte újabb lendületet ad Molnár János képzelőere­jének. Mindezek megvalósítása nem pusztán az egyén anyagi forrásainak ta­risznyáját gyarapítja, de esélyt ad Bor- jádnak és környékének éppen úgy, mint Tolna megyének növelni jó hírét. DECSI KISS JÁNOS Fotó: GOTTVALD KÁROLY Ahonnét majd csillagot lehet választani A nyugdíjas zsaru irodát keres Az alezredessel ezelőtt utoljára az ősz­szel találkoztam. Szekszárdon, a megyei főkapitányságon magyarázta a dél-du­nántúli újságírónak, hogyan halad a nyo­mozás a Baranya, Bács, Somogy és Tol­na megyei templombetörések ügyében. Kis kiállításon mutatta be a megkerült, s főleg a gazdátlan miseruhákat, egyházi szobrokat, könyveket, kegytárgyakat, no meg azokat a szerszámokat, amelyekkel az addig horogra került betörők dolgoz­tak. Azzal fejezte, be: addig, míg mindent tisztáznak, még lesz jócskán munkájuk. Mivel a jövőről is beszélt, igencsak meglepett, hogy a napokban több helyről is hallottam, Jelics Miklós otthagyta a rendőrséget, magánnyomozó lesz. Legjobban ő tudja, gondoltam, s felhív­tam a lakásán.- A hir igaz, mondta nevetve, de... és el­mondta a Moszkvában Ladákat oszto­gatnak kezdetű viccet. Abban állapod­tunk meg, hogy találkozunk, mert telefo­non hosszú lenne, míg az egészet elme­séli. A találkozóra a régóta ismert, legtöbb­ször fáradt rendőr helyett egy pihent ar­cú, jókedvű, fiatalos ember jött. A farmer oly természetesen állt rajta, mintha hu­szonéves lenne.- Nyugdíjba mentem - kezdte. - Sokat töprengtem, végül úgy döntöttem, elég volt a harminchat év, a sok-sok negyven- nyolc, sőt hetvenkét óránál is hosszabb műszak, amikor nem lehetett lefeküdni aludni, mert a betörő, a gyilkos még futott előttünk. A sok-sok, kifizetetlen túlóra is kitenne legalább három évet. Mivel kér­hettem, kértem a korengedményt. A dön­tő ok egyébként az volt, hogy különböző átszerveződések történnek, végre úgy, ahogy azt a szakma legjobbjai akarják. A rendőrségi szervezet eddig egy csúcsá­ra állított háromszög volt. Most ezt talpára akarják állítani, hogy ne legyen az a ren­geteg áttétel. Kiváló vezetők teszik ezt. Láposival és Dobossal az élen. Én pedig úgy érzem, a jövőben szükséges fordula­tot már nem tudnám felvenni. Ugyanek­Előjáték Ez nem Woodstock. Nem is Monterey. Ez Bonyhád. Ülünk a presszóban, sörö­zünk, kávézunk, politizálunk. Nem tudsz valami munkahelyet? Én se. Választások vannak, ki győz? Az? Az ugyan nem. Nem bánom, ha ez sem, csak az ne. Drága a sör. Igaz, a kakaóhoz képest olcsó. Meg­ittad? Na, menjünk. Müvház előtere közepesen zsúfolt. Legtöbben az italos pultnál ácsorognak. Fogy a Szalon. A bejáratnál egyenruhás ember gyanakodva nézi a srácokat. Megkérdezem:- Mi a véleménye, rendben fog lezajla­ni a buli?- Hát reméljük, de én nem azért va­gyok itt, hanem tűzrendészeti szempont­ból...- Abból a szempontból csak rend le­het, nem?- Sosem lehet tudni, kérem. A buli Kezdődik ám. Besuvadunk a haverok­kal a leghátsó sorba, elvégre koncertre jöttünk, nem küzdőtérre. Úgy száznyolc­vanán lehetnek a teremben, ebből a szín­pad» előtt vagy tizenöt-húszán. Nincs nagy őrjöngés. Mennek a számok, a ré­giek meg a régebbiek. Hobo, Jimi Hend­rix, Kormorán. Egyszer csak megszólal a Zöld Csillag. No, gondolom, Radics Béla, Radics Béla nem éltél hiába, van még, aki emlékszik rád. Közben egy srácot le­vesznek a színpadról. Kicsit piásnak tű­nik. Majdnem mindenki más is, legyünk őszinték. Kaszált ma a büfés. Chuck Berryt is játszanak: Johnny B. Goode. A többségnek persze csak egy gyors szám. Nekem a nagy Dzsonnibigud. Még vagy két szám és vége, ki kell menni a magnóval, végigkérdezni az embereket. A közönség (és még sokan mások)- Hogy tetszett a buli?- Nekem nagyon, nem is vártam volna többet.- Nem voltak új számok.- Káromkodhatok is? Üzenhetek a szomszédasszonynak is? Puszi a hasad alá, szomszédasszony!- Jó volt, csak nem a Bili közönsége volt, az volt a baj. Mit tudnak ezek a trash- metálosok a bluesról meg a régi Hobó- ról?- Négy betű: jó volt. Várj, az öt...- Tíz évvel ezelőtt jobb lett volna. kor jól képzett, egyetemet végzett fiatalok kerülnének néhány évre parkolópályára, ha maradnánk, én, és még jó páran, foglal­nánk a helyet.- Más ok nem volt? Nem segítettek má­sok, vagy más? Távozásának nem voltak politikai okai, vagyis, hogy mennie kellett?- Semmi ilyen nem volt.- Pisztolya van?- Igen. Önvédelmi fegyver, már sok éve megvan. A szolgálati fegyvert leadtam, ezt megtartottam.- Milyen érzés, hogy találkozhat olyan régi ügyfelével, ellenfelével, akinek ismeri szokásait, látja, most is valami rosszban sántikál. Nem bántó, bénító, hogy már sem­mit nem tehet?- Nem zavar. Vagy nagyon jól reagáltam a történtekre, megértettem a változást, vagy, mert ez sem lehetetlen, még egy ko­moly lelki trauma előtt állok. Most úgy ér­zem, mintha szabadságon lennék. A kollé­gák hívnak, én akkor megyek be, mikor akarok. Nem közösítettek ki, sőt. És adós is vagyok még két üggyel: a hengerzártörős sorozattal, meg az egyfúróssal. Ezekről sok-sok ismeret van a fejemben, amit to­vábbadok. Hangja egészen természetes, nincs benne semmi mesterkéltség, ami önámrtást sejtetne. Mégis furcsa, ha visz- szaemlékszem egy-két korábbi éjszakára, amikor munkájának csendes tanúja vol­tam. Asztalán három telefon, rádió adó-ve­vő, néha egyszerre többön beszélt. Közben meg jöttek-mentek az emberek. A feszült­ség vibrált a levegőben. Most ez a nyugodt­ság szokatlan, valószínűtlen, szinte hamis.- Most sem pihenek. Egyedül élek, végre van időm, hogy a háztartást rendesen ve­zessem. Ma is ebben fáradtam el. Van egy kis birtokom, ott is akad bőven tennivaló. Hétvégeken hazajön a fiam, a rendőrtiszti főiskolán a bűnügyi szakra jár. A szakmáról beszélgetünk. Szeretném, ha jó zsaru len­ne. Aztán ott a rengeteg restanciám. A sok könyv, amit évek során csak megvettem, de nem volt időm elolvasni. És a sok lemez, azokba is legfeljebb bele-bele hallgattam. Úgy, hogy cseppet sem unatkozom. Zöld Csillag Sokan mások- Te kinek dolgozol, Bilinek vagy a művháznak?- A művháznak. Ez nagyon szolid kis buli volt. *- Tessék mondani, önnek, mint itt dolgo­zó embernek,« mi a véleménye a buliról?- Megmondom őszintén, én Deák Bilit szeretem, de nemigen értettem, amit énekelt. Szerintem túl erős volt az a mik­rofon. Azt hiszem egy-két embert kellett csak levenni a színpadról. Nem volt sem­mi probléma, csak kicsit kevesen voltak. És ezzel mit szoktál csinálni, amit felve­szel?- Megírom.- Igen?- Néha leközli az újság.- Mi? „A” Bili „A” Bili nagyon fáradt. Még a ruháit is átizzadta. Nem esik jól ilyenkor zavarni, de máskor nem férek hozzá.- Csá, szekszárdi csávók!- Ez a te közönséged volt, Bili?- Hát gyerekek, most mit csináljak? Én is tudom.- Mi a véleményed a fiatalság mostani helyzetéről?- Nehéz, legalább olyan nehéz, mintáz öregeké. De van, akinek jól megy...- De mégis munkát keres!- Az már megtalált. Most az irodát kere­sem.- A nyomozóit?- Mondtam már, ez egészen más. Egy al­földi cég keresett meg, amelyiknél a leg­korszerűbb riasztóberendezésekkel fog­lalkoznak. A megelőzés nekem mindig vesz- szőparipám volt. Nagyon sajnáltam, hogy a megyei főkapitányságon alighogy megala­kult, szinte meg is szűnt a bűnmegelőzési tanács. Ennek az lehetett az oka, hogy eb­ben a rendőrség magára volt hagyatva. A tulajdonosok megdöbbentően keveset foglalkoztak ezzel. De a biztosítókat sem nagyon izgatta ez a dolog. Nyugaton, ha valakinek van ezer dollárja, abból százat annak megóvására fordít És hamis az az okfejtés, hogy azért, mert ott oly fejlett a gengszterizmus. Nálunk még most sem fordítják ennek a töredékét se a vagyonvé­delemre, amikor a közrend és a közbizton­ság alaposan romlott.- Ezen akar változtatni, mint nyugdíjas rendőr?- Ez a cég is, a svájciakkal együttműköd­ve, ezen mesterkedik. így amikor megke­restek, természetes, hogy vállalkoztam.- Mit kell, és tud ott tenni?- Hogy hova érdemes tenni riasztót, meg, hogy milyent ebben adnék tanácso­kat. Mégpedig a betörő szemszögéből néz­ve az egészet Az elmúlt évtizedekben ugyancsak kiismertem szokásaikat, így nem is eredménytelenül tenném mindezt.- Tolnában a zsiványok hogyan reagál­nak a különféle riasztókra?- Szinte sehogy. Nincsenek. Vagy, ha igen, az is gyakran elavult, nem praktiku­san, a legésszerűbben, a leghatásosabban van kialakítva. Pedig nem egyszer felesle­gesen bonyolult és drága szerkezeteket szerelnek fel, amiket képzettebb betörők csak megmosolyognak.- Tehát a magándetektívség egyértel­műen ugrott?- Nem is volt soha szándékom. Ezt ma­szek alapon nálunk ma még képtelenség megvalósítani. Pesten ugyan vannak, akik pénzszállításnál fegyveres kíséretet adnak, de klasszikus nyomozóirodát nem tudok elképzelni. Jogilag ez nem rendezett.- És a riasztószakértőnek van márirodá- ja?- Sínen van, már csak napok kérdése.- Ott lesz riasztó?- Ha lesz mit félteni a betörőktől, termé­szetesen igen. -szepesi- Politikai pártállásod van?- Én nem szoktam politizálni, de tu­dom, kire szavazok.- Mi a véleményed a csápolókról?- Figyelj ide, nekem nem lehet rossz véleményem a fiatalokról, én is voltam fiatal, az az igazság, és én imádom a gye­rekeket, mert annál szebb nincs, mikor az ember fiatal és él.- Tíz év múlva élni fog még a zenéd?- Hogyha hang kijön még a torkomon, igen.- Hogy emlékszel vissza a Siryusra, a Kexre vagy Radicsra?- Orszáczky a legnagyobb ember volt Magyarországon. Csak elment, mert a Siryus, minden idők legjobb magyar ze­nekara nem tudott megélni. Bélát meg belezargatták ebbe a dologba, nem en­gedték érvényesülni, belement a piába és elvitte a pia. Volt, mikor játszottunk a Parkban és cikizett. Attól még imádtam a Bélát. Most már vannak, akik jobban gitá­roznak, de olyan nem lesz, mint Béla, ő egyéniség volt. A Baksa Soóst a Hobo fújta föl, nekem ő soha nem volt zenész, mindig egy bohóc volt. Nem tudott éne­kelni soha.- Kösz.- A szekszárdi rockereket üdvözlöm, remélem, hogy áprilisban találkozunk. Az a lényeg, hogy menjen a blues és tapad­jon a bélyeg! Utójáték Sötét az út Szekszárd felé. A kocsiban mindenki álmos, fáradt, izzadt. Ennyi volt. Ki tudja, talán tényleg ez a lényeg. SZELE TAMÁS A mikrofonnál Deák Bili Gyula Megújuló homlokzat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom