Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-05 / 30. szám

1990. február 5. rtEPÜJSÄG 5 Februári csönd Fotó: ÓTÓS RÉKA Gondolatok szalagavatókor „Ennyit a szép jövőről” Levél a „titokzatos” tanyáról „Nem vagyok hive a korai házasságnak, azt hiszem, az nem jó dolog. Persze az, hogy húszévesen menyasszony vagyok, még nem jelenti azt, hogy már holnap rögtön férjhez me­gyek. A vőlegényem ugyanannyi idős mint én, a műszergyárban dolgozik villanyszerelőként. Hogy mennyit fogunk keresni? Keveset. Ha összeszámolom, úgy tizezer forintot. Ketten. Ennyit a szép jövőről. A vőlegényemnek saj­nos nagyon kevés a fizetése, nem éri el az öt­ezer forintot. Az ápolónőknek is hasonló a helyzetük, de állítólag nemsokára valamit emelnek az ápolónői béreken. Szerencsére nincsenek nagy igényeim, nekem tökéletesen megfelel egy kétszobás ház. Erre van is esé­lyünk, mert szüleim elcserélik vagy eladják a kocsolai házat. Kocsolán lakom, apukám ott az erdész, szóval biztosan ezért érzem jól magam a falu­ban, ahol mindenki ismer mindenkit. A nővé­rem á közeli Páriban fodrásznő, de néha ott is megállítanak az idős nénik, s megkérdezik, hogy szüleim hogy vannak, mi van velünk. Ezért szeretnék én is valahol falun élni, pél­dául Decsen. Tudom, ott nincs olyan mozi, mint Szekszárdon, színház meg egyáltlán nem létezik. Ennek ellenére sem szeretnék Szek­szárdon élni: itt minden olyan szürke, szeny- nyezett a levegő, s betonrengeteg, ahova csak néz az ember. Az állásom már megvan, a szekszárdi kór­ház sebészetén fogok dolgozni ápolónőként. Pedig először nem is ezt választottam. Az álta­lános iskola után két évig jártam a tamási gim­náziumba, csak utána kerültem ide, a szek­szárdi egészségügyi szakiskolába. Igen, már húszéves vagyok, de ez, amikor ide jöttem, fel sem tűnt a többieknek. Miért, most talán lát­szik, hogy két évvel idősebb vagyok az osz­tálytársaimnál? Szóval én Tamásiban kezdtem el a gimnáziumot, azután mindenféle zűrökbe keveredtem, mert nagy volt a szám, nem tud­tam elviselni az igazságtalanságokat. Voltak más esetek is, de ezekről nem érdemes írni, régen volt. Elég annyi, hogy oroszból megbuk­tam, pedig szinte az egész könyvet megtanul­tam. Itt, a szekszárdi eü-ben hamar felfi­gyeltek rám, egy kis idő elteltével még KISZ- titkárnak is megválasztottak. Nem arról van szó, hogy különösebben rajongtam volna ezért a szervezetért. Főleg azok után, amit né­A Népújság 1990. január 16-i számá­ban jelent meg „Egy (jogos) fácánkerti panasz” címmel Ordas Iván cikke, amely több téves adatot is tartalmaz. A Tolnai Városi Tanácstól kapott infor­máció alapján Fácánkerten szerdán és pénteken van orvosi rendelés. A hét többi napján orvosi rendelésre Tolnára kell utazniuk, szakorvosi rendelésre pedig Szekszárdra. Ha a cikkben szereplő betegek Szek­szárdon voltak orvosi rendelésen, úgy Fácánkertről Szekszárdra és vissza is biztosítják az eljutást a Sárbogárd-Báta- szék vonalon közlekedő személyvona­tok. Reggel Fácánkertből 6,33 órakor, Szekszárdról pedig 9.16 órakor indul személyvonat. Amennyiben a fácánkerti lakosok tolnai átszállással utaznak Szek­szárdról Fácánkertre, úgy a szekszárdi autóbuszjárattal utazhatnak Mözs, ma­lom megállóhelyig, ahová a járat 9.16-ra érkezik. Tolna-Mözs, vasútállomásról a személyvonat 9.29-kor indul Sárbogárd- ra. (Mözs, malom megállóhely és a vasút­hány városi kiszes összejövetelen ta­pasztaltam. Hát én megoldanám a mező- gazdaság munkaerő­gondjait. Mert az mégiscsak dühítő, hogy ezeken a gyűlé­seken életerős fiatal fiúk beszéltek min­denféle badarságo­kat... Viszont azt is vá­rom, de nagyon, hogy munkába álljak. A ballagás után három hét gyakorlat követ­kezik, majd a nyár elején jönnek a vizs­gák. Emlékszem, az első gyakorlaton bölcsö- désekkel foglalkoztunk, jól éreztük magunkat a kisgyerekek között. A felnőttek, az egy más világ. Ezt is meg lehet, meg kell szokni. Az ele­jén hányingerem támadt, amikor a pelenkát - a két ujjam közé fogva, elfordított fejjel - kivit­tem. Később már a csonkolt lábú idős nénit is tisztába tettem. Először azt hittem, hogy soha nem tudom jnegtenni. De azután összeszorl- tottam a fogaimat és arra gondoltam, hogy mi lenne akkor, ha az én nagymamám feküdne ott. Egyébként a nagymamám mesélte, hogy amikor kórházba került (nem a szekszárdi kór­házról van szó - a szerző), mennyire lehetetlen állapotok uralkodtak ott. Csak annyit kért a nővérkéktől, hogy a kór­terembe hozzanak be neki egy lavór vizet, amiben megmosakszik. Ekkor mondta nekem azt, hogy én biztosan nem ilyen ápolónő le­szek, mert ha igen, akkor a síron túl sem hagy nekem nyugtot. A nagyszüleim egy külön tör­ténet. A Felvidékről menekültek ide, ahol min­dent a nulláról kellett kezdeniük. Ma már nem élnek. Először a nagymamám halt meg, majd nemsokára követte őt a nagypapám. Megha­sadt a szíve. Néha megjelennek álmaimban, s ilyenkor beszélgetek velük... Elmondta: PETZ PIROSKA a szekszárdi Egészségügyi Szakiskola III. c. osztályos tanulója az intézmény szalagavató ünnepsége után Legyezte: SZERI ÁRPÁD Fotó: GOTTVALD KÁROLY állomás távolsága mintegy 150 méter.) A cikkben jelzett 9.10-es busz Tolnáról indul Szekszárdra. A Tolnáról orvosi ren­delésről hazautazó fácánkerti lakosok a fenti járattal tudnak a tolna-mözsi vasút­állomásra eljutni. A járat 9.17-kor érkezik Mözs, malom megállóhelyre. Tolna-Mözs, vasútállomás épülete elé a Tolnán helyi járatokat végző autóbu­szok közlekednek be. A helyközi járat be- közlekedtetését - amelyek Tolna és Mözs között helyi utazásra is igénybe ve­hetők - a Mözs, malom megállóhely és a vasútállomás távolsága az esetenkénti utasszám nem indokolja. Ezek alapján a menetrend-módosítás nem indokolt. A tolnai forgalmi szolgálat információja alapján 1990. január 10-én a járatot csuklós autóbusz helyett szóló autóbusz végezte. A nagy utasszám miatt rásegítő járat beállítására volt szükség, ennek ellenére 5 perc késéssel 9 óra 15 perckor már elindult a járat Szekszárdra. A zsúfoltság, Az egyéni gazdálkodó kötelezettségei Egy olvasónk - aki kérte, hogy nevét lapunkban ne közöljük - szerkesztősé­günkhöz küldött levelében írta, hogy az elmúlt év decemberében felvette a 300 ezer forintos újrakezdési kölcsönt, s me­zőgazdasági kistermelő lett. Állatok tartá­sával foglalkozik. Arról kért felvilágosí­tást, hova kell fordulnia sztk fizetésével kapcsolatban. Mit kell tennie a kellemet­lenségek elkerülésére és mire jogosult? A kérdésekre a választ Gáti Lászlótól, a Megyei Társadalombiztosítási Igazgató­ság osztályvezetőjétől kaptuk meg.- A mezőgazdasági kistermelői tevé­kenységet folytató személy, jogszabály­ban meghatározott feltételek esetén egyéni gazdálkodónak minősül. Az egyéni gazdálkodó - társadalombiztosí­tási járulékfizetési kötelezettségének és jogosultságának megállapítása céljából - köteles nyilatkozni arról, hogy mező- gazdasági kistermelői tevékenységéből származó jövedelme az évi 42 ezer forin­tot eléri. E nyilatkozatot a helyi tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve igazolással látja el. Ha az egyéni gazdálkodóként! beje­lentkezését a megyei Társadalombiztosí­tási Igazgatóság elfogadja, havi 1200 fo­rint (napi 40 forint) nyugdíjjárulékot is magában foglaló társadalombiztosítási járulékot kell fizetni. Atársadalombiztosí- tási ellátások alapjaként figyelembe ve­hető jövedelem pedig havi 3500 forint. Ez év január 1-jétől az egyéni gazdál­kodó kérelemre az említettnél magasabb összegű járulékot is fizethet, nő esetében akkor, ha 45. életévét még nem töltötte be. Természetesen ilyenkor az ellátások alapjaként figyelembe vehető jövedelem is magasabb. Jogszabály felsorolja azokat az esete­ket, amikor nem kell járulékot fizetni, pél­dául táppénz, gyed, gyes stb. folyósítá­sának tartama alatt. A járulék mindig a tárgyhónapot követő hónap első napján esedékes, és 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlékmentesen. Az egyéni gazdálkodó a járulék rend­szeres és határidőbeni fizetése esetén valamennyi társadalombiztosítási ellá­tásra jogosult. Az ellátásokat igényelni kell. Nem folyósítható azonban társada­lombiztosítási ellátás addigiamig egy hó­napot meghaladó' járuléktartozás áll fenn. a későbbi indulás okozhatott olyan ké­sést, ami miatt a vonatcsatlakozást le- késték a fácánkerti utasok, ha Tolnáról szerettek volna Fácánkertre eljutni. Január 10-e szerdai nap volt. Érthetet­len, hogy tüdőgyulladásos beteg miért utazik Tolnára, amikor szerdai napokon Fácánkerten is van orvosi rendelés? A cikkben előforduló több pontatlan­ság (például a panaszt a tolnai vasútállo­máson 9.00 órakor jegyezte fel az újságí­ró, a vonat indulási ideje pedig 9 óra 29 perc) miatt a tényleges panasz nehezen értelmezhető. Tisztelettel: PECH JÓZSEF a Gemenc Volán igazgatója * A Gemenc Volán igazgatója levélben válaszolt a lap január 16-i számában megjelent cikkemre, melyben egy jogos­nak vélt fácánkerti panaszt tettem szóvá. Pech József részletes menetrendi ada­tokkal igazolja, hogy a cége által indított járatok kielégítik a fácánkertiek igényeit, azon a napon se egészségesen, se tüdő- gyulladással senki nem kényszerülhetett gyaloglásra. Az igazgató közlésének adatszerű pontosságáról meg vagyok győződve. De arról is, amit jelenlevőként a (Az elmúlt napokban, hetekben két­szer is irtunk a szekszárdi Csalogány ut­cában álló magányos épületről. Most jelentkezett az egykori tulajdonos. A gonddal, problémával, tömény politikával foglalkozó sok írás között olvasóink szá­mára talán pihentető lesz ez a kis levél... - a szerk.) ... Néhány mondattal szeretnék emlé­ket állítani annak a kis omladozó, ódon tanyának, melyet az emberek megbá­mulnak, talán mutogatnak rá. Bizony szá­nalmas az összefirkált falával, megseb­zett palatetőjével, szinte félre lökve, meg­alázva, amint várja ismeretlen sorsát. Fel­újítják, avagy lebontják? Meghatottan nézem a képet... Hiszen az enyém volt. Igen. Ahogy az újságíró já­tékos érzékeny képzeletében felsejlett - vajon mennyi mindent láthatott, érhetett meg a magányos tanya? Összekotorgatva emlékeim morzsáit, elém botladoznak homlokom mögül a képek. Már kicsi gyerekként ott ugráltam előtte, messziről ideszármazott majdani örökösjelöltként... Később tanúja lett ifjú­ságomnak, fiatal házasként jó ideig ott­hont adott. Megértünk együtt harcos szürke hétköznapokat, hallottunk ünne­pet váró puhán lengő harangszót. Szám­talan tavaszt láttunk, és számtalan sár­gás-barna őszt. Látta az egész életemet, a sok évgyűrűt, amit magamban hordo­zok. Mellette, fölötte volt a szőlőskert, nehéz munkát követelve. Mert a szőlő paran­csol. Szüntelenül törődni kell vele. Néha haragban voltunk... Lázadoztam a gyere­keimmel együtt. Minek kell nekünk a ta­nya - a szőlőtőkék rengetege? Nem voltak könnyű évek. Mégis szép volt a hegyen nyújtózkodó tavasz, az orgonabokrok látványa, a pi­ros téglával kirakott út, a pihenő pad, a vi­rágzó mandulafa. A zöld színű esővíz a kádban, üldögélni a diófa árnyékában, mandulát törni, hallgatni a kerekes kút nyikorgását, nyári estéken a szúnyogok saját szememmel láttam, vagyis arról, hogy fagyoskodó fácánkertiek indultak gyalogszerrel falujuk felé, megfelelő jár­mű hiányában. Nagyon valószerűtlennek tartom, hogy mindezt túltengő turistásko- dási kedvtől hajtva tették volna. A falujuk- beli orvosi rendelés időpontjáról szóló közlés is tőlük származott. Az az érzésem, hogy nem az első olyan esetnek voltam szemtanúja, amikor a pa­píron rögzített elvek és a való tények nem találkoztak egymással. Pech József igaz­gatónak azonban egy dologban feltétle­nül igaza van. Mindez január 10-én csaku­gyan nem történhetett meg. Én ugyanis január 15-én tartózkodtam a tolna-mözsi állomáson. A látottakat aznap délután írtam meg és kértem sürgős megjelentetését, ami más­nap meg is történt. Semmi kedvem a hiba kereséshez, így ahhoz sincs, hogy az álta­lam kiváltságos módon tisztelt nyomdá­szokat hibáztassam az írásom első sorá­ban tévesen megjelent január 10-i dátu­mért. Mindenképpen hiba volt, ha netán én követtem volna el, akkor elnézést ké­rek. De nem a fácánkertiektől. Ők ugyanis valóban gyalogolni kényszerültek... ORDAS IVÁN kórusát a szikrázó csillagok alatt. És a csend... körös-körül. Bent a tanyában si­mogató hűvösség... a baktai vörösbor csillogó mélyvöröse a gyertya fényében. Az ott szövődött barátságok... A tangó- harmonikás esték néha, mikor bús ma­gyarnóták és tiltott suttogóra halkult régi­régi dalok szóltak és a Székely himnusz. Az évek röpültek. Vidám szüretek em­léke él és a terméketleneket a feledés párájába pólyázza az idő. A tanya pedig változatlan szépségében, gondozott lu­gasával ékeskedik a dombon és csend­ben szemléli cseperedő unokáim han­gos játékát. Aztán elérkezik egy nap, mikor kisajá­títják. Menni kell, költözünk. Kifosztjuk, kongón üressé tesszük. Valami befejező­dik. Valami süllyedni kezd bennem. Fur­csa szomorúság húz vissza. Még egy­szer belebámulni a kút feneketlen mélyé­be, titokban csak magamnak külön bú­csúzást... tanúk nélkül. Még egyszer le­geslegutoljára négyszemközt maradni a tanyával... megfordítani a kulcsot a zár­ban, hogy majd a legszebb, legértéke­sebb emlékeim mellé zárjam, mert em­lékké lesz... Aki a legtöbbet tette benne, aki naponta vigyázta és óvt, a férjem volt. Már nem él. Még most is látom meggör­nyedt hátát a tőkék között, sok év munká­jára gondolok és kevés pihenésre, mi­közben közel lép szívemhez a nosztalgia. Ha igaz az, hogy a tárgyak is tudnak sze­retni, akkor ők ketten nagyon szerették egymást. Néha arra járok, szomorúan nézem a lepusztuló esetlenségét, rútságát, ahogy még mindig ott áll megrogyva mint egy ráncos öregember. Mások számára ide­gen titkokkal, amit soha senki nem tud megfejteni. Ki tudja miért, úgy él és marad meg bennem tündöklőnek, milyen régen volt, mikor még mindig sütött a nap - az ifjúságom kezdetén. BÁBELNÉ TÖKÉSSY MELINDA Postabontás Drágul a szolgáltatás, csökken a minőség? Emlékezetem szerint még 1988 tava­szán a Népújság hasábjain megjelent egy cikk Szekszárd város vízellátásáról. Ebben többek között szó esett Jobbpa- rászta víznyomásának elégtelenségéről. Akkoriban kezdődött egy új lakótelep kiépülése, ami előreláthatólag fokozza a vízszükségletet. Az ismertetett tervek kö­zött azonban szerepelt egy tározó építé­se, ami megoldja a nyomásgondot. Ezt akkor 1988. augusztusára ígérték. A szó­beszéd szerint el is készült, de a városi "tanácsnak nem volt rá pénze, hogy átve­gye. Közben a folyamatos kis nyomás, sőt időnkénti vízhiány - a magasabb he­lyeken - kisgyermek leforrázását is okozta, ugyanis a szülők kénytelenek voltak gáztűzhelyen melegített vízzel, la­vórban fürdetni. Többhetes kórházi gyógykezelés lett a következménye. 1989 elején telefonon érdeklődtem a vízmű illetékeseitől, hogy mi várható a tá­rozó üzembe helyezését illetően. A vá­lasz „megnyugtató" volt: rövidesen meg­oldják a problémát, csak egy kis türelmet kérnek még. Azóta eltelt egy év, a lakóte­lep felépült, házai benépesültek, érthe­tően a vízhelyzet rosszabbodott. A csap­ból „csordogál” a víz nálunk, mivel nem lakunk túl magasan. A vízdíj most több mint háromszorosá­ra emelkedett. Nem tudom, ezek után örüljek vagy bosszankodjak. Örülnöm kéne, mert alig folyó vízből feltehetően kevesebbet is fogyasztunk, tehát kiadá­sainkat „visszafogja”. Ellenben ha arra gondolok, hogy ennyi pénzért ilyen mi­nőségű szolgáltatást kapok, bizony a ne­gatív érzelmek nagyobb nyomással tör­nek fel belőlem, mint amilyennel a viz fo­lyik a csapunkból. BABAINÉ BELÁNSZKY JUDIT Szekszárd, Ságvári u. 7. Visszhang Fácánkerti turisták A Dunántúli-Kapaszkodó kezdeményezése A január 9-én életbe lépett áremelések minden korábbinál nagyobb terhet jelentenek a lakosság­nak, de leginkább a bérből és fizetésből élők szá­mára okoz rendkívüli próbatételt. Különösen azok kerülnek lehetetlen helyzetbe, akik alacsony össze­gű nyugdíjból élnek, s valamilyen egészségi káro­sodás következtében nem képesek szerény jöve­delmük kiegészítésére. A legelesettebbek megse­gítése érdekében a Dunántúli-Kapaszkodó - Ba­ranya, Tolna, Somogy tanácsi vezetőivel együttmű­ködve, a Hazafias Népfront támogatásával - felhívja a lap megjelenési területén működő vállalatokat, in­tézményeket, vállalkozókat és valamennyi tehető­sebb magánszemélyt, hogy lehetőségeikhez mér­ten járuljanak hozzá az akció érdekében létreho­zandó támogatási alaphoz. A felajánlást Baranyában a 11-402-0, Somogy­bán a 790-4241, Tolnában a 840-5404 számú OTP- számlára lehet befizetni. A befolyó összeg 80%-át március 15-én, augusz­tus 20-án, december 22-én a számlákon levő ösz- szegtől függően adjuk át a rászorulóknak. A meg­maradó 20%-ot tőkésítjük. A segélyt a Dunántúli- Kapaszkodó címére elküldött pályázatokról a szer­kesztőség, a Hazafias Népfront, a tanácsok, a nyug­díjasszervezetek, és a szociális gondozóhálózat képviselőiből alakított zsűri dönt. Egy-egy nyugdíjasnak szánt összeg 5000-10000 forint. A rászorultság mértékének megfelelően. A támogatásban részesülők sorsát a Dunántúli- Kapaszkodó folyamatosan figyelemmel kíséri.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom