Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
1990. február 3. TOLNATÁJ - 7 Nyomdaalapító Knerek A gyomai csoda könyvtermelés és könyvnyomtatás úttörő mesterévé fejlődött. Amikor kis nyomdáját úgyszólván a semmiből megalapította, az ország nyomdai állapota siralmas volt, csupán néhány fővárosi és egy-két igényes vidéki nyomda működött. Új beruházásokra neki se telt, de megbízható szakmai igényessége, ötletessége, páratlan szorgalma átsegítette a nehézségeken. Eleinte egyedül dolgozott, később maga nevelte ki munkatársait. Első gyorssajtóján díszes, nagyméretű betűmintalapot jelentetett meg. Könyvei rendezett tipográfiájukkal, szép, tiszta, éles nyomásukkal már a kor legjobb színvonalát tükrözik. Az üzem létalapját mindvégig a nagyszámú közigazgatási formanyomtatványok, 1890-től kezdve pedig a báli meghívók kiadása képezte. A báji meghívók is tükrözik igényességét, melyek tervezésére - korát messze megelőzve - művészeket kért fel, amikor az alkalmazott grafikának még híre sem volt. A díszítésekre Geiger Richárd, Góró Lajos, Földes Imre, Saray Ákos, Major Henrik munkáit használta fel (Röpke Lapok). Meghívóival nemzetközi sikert is elkönyvelhetett magának. Az 1914-es lipcsei könyvművészeti kiállítás nagy aranyérmét nyerte el. Irodalmi vállalkozásait a századforduló táján kezdte meg, de ez irányú munkásságát 1907-től legidősebb fiára, művészi törekvései továbbfolytatójára és kiteljesi- tőjére, a modern magyar könyvművészet megteremtőjére, Imrére bízta. Száz éve, 1890. február 4-én született, s 1944-ben, élete derekán a fasiszta terror áldozatává lett az európai hírű könyvművész, Kner Imre. A mesterség alapjait Gyomán sajátította el, majd 1904-től, Lipcsében az európai könyvkészítés évszázados fellegvárában tanult tovább. Ekkor kötött életre szóló barátságot a szakma későbbi vezetőivel. 1916-ban vette át a könyvkiadás vezetését atyjától. Mesterségének nemcsak művésze, de tudós kutatója is volt, aki egész életén át a tipográfia és a könyvművészet hagyományának és újításának titkait fürkészte, írásaiban és a gyakorlatban egyaránt. A Kner műhely a felszabadulás előtti évtizedekben a könyvkészítés iskolája lett. Ezt a szerepét máig megőrizte. Kner Imre munkásságának első felében a hagyományokat kutatta fel, és Kozma Lajos építőművésszel, az alkalmazott grafika úttörőjével népies átirású barokk szellemben újította fel (Három Csepke könyv, Kner Klasszikusok, Monumenta Literarum). Fametszetes illusztrációkkal, A régi gyomai nyomdában a régi magyar nyomdák díszítőanyagának újjáélesztésével igen sajátos, szép kiadványokat készítettek, melyek nemcsak e hazában, hanem azon túl is megbecsülést hoztak a magyar könyvművészetnek. Kner Imre a fontolva haladás híve volt: „Azt akarjuk, hogy a múltban megszerzett erők ne vesszenek el, hanem szárnyat adjanak a mának, és segítsék meghódítani a jövőt." Törekvéseit modern üzemben, modern eszközökkel valósította meg, erre nevelte munkatársait is, akik a szakma tudorai lettek, és ily szellemben vezetik ma is a nevét hordozó nyomdát, amely ma elsősorban a Kner által feltárt és modernizált hagyományt szolgálja. Kner Imre élete utolsó évtizedeiben az „új tárgyilagosság” képviselője lett a magyar tipográfiában a kor ízlésváltozását követve. Itt is a saját útját járta, mert eljuGyomát a századfordulótól kezdve a Kner család tette közismertté, századunk első évtizedeiben pedig híre határainkon túl is egyre nőtt. A poros alföldi kisvárosban - amelynek sem középiskolája, sem könyvkereskedése nem volt, százharminc éve, 1860. február 5-én született Kner Izidor, régi felvidéki könyvkötők, „knyihárok” ivadékaként. Innen származik neve is. A fiatalságában sokat próbált, vállalkozó szellemű, koldusszegény könyvkötősegéd 1882-ben alapított nyomdát szülővárosában, amely fennállása folyamán új korszakot nyitott a magyar könyvnyomtatás, tipográfia és könyvművészet történetében. A tehetséges, kitartó munkabírású, nagy fantáziájú Kner Izidor 1935-ben bekövetkezett haláláig állandó önképzéssel a művészi Kner Imre és Kner Izidor >30 tott a XVIII. század végének, a XIX. század elejének klasszicista betűtípusaihoz, amelyeket határozottan a magyar ízléshez illőnek érzett. Kiadványait klasszicista betűk, szigorúan tárgyilagos, mértékletes térelosztás, a szöveg világos tagolása, a kompozíció síkszerűsége jellemzik. Azt vallotta, hogy az anyag, a technika és az adott nyomtatvány hármas egysége határozza meg a tipográfiai formát, amelyet a hagyomány tiszteletével egyeztetett. Élete utolsó éveiben a fasiszta terror fokozódása elleni tiltakozásként a nemzeti hagyományhoz menekült Misztótfa- lusi Kis Miklós Mentségének és Kölcsey Nemzeti hagyományok című művének kiadásával. E tette is példa és útmutatás a jelennek. BRESTYÁNSZKYILONA v-ö' Konstruktivizmus Lengyelországból Avantgárd, konstruktivista lengyel és nemzetközi anyagot állít ki Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában a lodzi Múzeum Sztuki. A múKiállítás a Nemzeti Galériában zeumnak két jelentős gyűjteménye van. Az egyik a 20-as, 30-as évek lengyel művészetét öleli fel, a másik, a modern európai kollekció, amely a Henryk Stazewski: Kompozíció (1930)- f i a-.'?.-*. / — - . • * w.’ > - - - "í; művészek ajándékozása révén jött létre, az 1930-as években. Számunkra mindkét gyűjtemény bemutatkozása rendkívül érdekes. A korai lengyel avantgárd azért, mert azt alig ismeri a magyar közönség. De még a kutatás se tud például arról, hogy a lengyel-magyar avantgárd kapcsolatok intenzívek lettek volna. Mégis, Kassák lapjában, a Mában megjelentek a lengyel lapokról szóló híradások, csakúgy, amit ahogy a Biok, a Praesens vagy a Zworotnica is közölte magyar aktivisták írásait, grafikáit. A nemzetközi gyűjtemény pedig olyan művészek révén vonzó, mint Arp, Calder, Theo van Doesburg, Max Ernst, Léger, Picasso, Ozenfant, vagy a magyar származású Huszár Vilmos. Absztrakt festmények, grafikák, térkompozíciók, építészeti tervek, plakátok, dokumentumok láthatók a kiállításon. Jelentős még a 60-as évek művészetére is közvetlenül hatást gyakorló alkotók - Strzeminski, Kobro, Stazewski - kompozíciói. A lengyel avantgárd legfontosabb irányzata a konstruktivizmus volt; ennek sokszínű, sajátop változata a 20-as, 30-as években bontakozott ki. Ez az irányzat a művészet fórra-, dalmát a társadalmi forradalmiság- hoz hasonlította, azzal azonosította. A művészetet a társadalmi változások részesének, cselekvő tényezőjének vélte. E felfogás ma már illúziónak tűnik. Ám a művészetben ebből az utópiából nagy erejű művek és művészeti tények születtek. Első kiállításukat Új Művészeteimmel 1923-ban rendezték a lengyel konstruktivisták Wilnóban, csaknem minden képviselőjük részvételével. 1924-ben alakult meg az első lengyel konstruktivista csoport, a Biok. Henryk Berlewi: Menchano-faktúra kompozíció (1924) (Hasonló névvel magazint is kiadtak.) Ezt követte 1926-ban a Praesens csoport és az azonos című folyóirat. A mindössze két számot megélt lapban olyan nemzetközi tekintélyek jelentek meg, mint Moholy- Nagy László, Hans Richter, Piet Mondrian. Avantgárd költők közreműködésével alakult meg az a. r. (forradalmi művészek, vagy valódi avantgárd) csoport. Működési idején (1929-36) a legalkotóbb módon mai- nifesztálódott a nyomdai, kiadói tevékenység a lengyel konstruktivista mozgalom képviselőinek munkájában. Az a. r. csoportnak Brzekowski és Stazewski közreműködésével sikerült megvalósítania Lengyel- országban a modern európai művészeti gyűjteményt. A 20-as, 30-as évek több mint száz alkotását gyűjtötték össze. A második világháború után egy része megsemmisült, többségük azonban megmaradt, s alapját képezte a lodzi Művészeti Múzeum gyűjteményének. (kádár)
