Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
2 - TOLNATÁJ 1990. február 3. Bis dat, qui cito dat! Adalékok egy földreform előtörténetéhez- A hétfői nap számomra azt is jelenti, hogy a Népújság szerkesztőségében megjelenik Csányi László és leadja a televízió-műsorokról írt jegyzeteit, kritikai megjegyzéseit, de ezek mellett az utóbbi időben írás közben című elmélkedéseire is lehet számítani. A gyakorlatban ez a jelenet úgy játszódik le, hogy a kéziratok átvétele után marad pár perc, amikor én nagyot hallgatok és igyekszem elraktározni az irodalomtörténeti előadásnak is minősíthető gondolatokat. Egyik ilyen reggelen emlékeztettél arra, hogy milyen divat lett napjainkban az Európához való csatlakozást, kapcsolódást sürgetni, szorgalmazni, de arról nem esik szó, hogy melyik N Európáról beszélnek.- Mosókkor megismétlem, hogy az én számomra mindig is két Európa volt. Az egyik, az hódított, gyűlölködött, embereket irtott, hatalmi gőgben élt. Hirtelen eszembe jut, amikor a Szent Várost, Rómát hónapokig dúlták-rabolták, gyilkolták a keresztény hadak. A Ferenc József-i béke korszaka is tele volt gyűlölséggel. Van tehát egy ilyen Európa, ami a huszadik században iszonyatos dolgokat művelt. Koromnál fogva szemtanú vagyok, például a zsidódeportálásokra. A napjaink hóhérlásait meg sem értem. Aggódva nézek minden gyűlölséget. Ez nem az én Európám. Ugyanakkor van egy másik Európa, ami katedrálisokat, városokat épített, tudósokat nevelt, irodalmat, művészetet teremtett és ez az Európa az első pillanattól jelen van a magyar életben. Szent István zsenialitása volt, hogy - mai szóhasználattal éljek - azonnal fölzárkózott Európához. A legjobb német, francia, (olasz tudósokat, művészeket hozta ide. I- Hangsúlyozod tehát, hogy a kereszténységgel nem csupán a vallás jelenik meg, hanem életforma-változás is történik.- Igen, ezt nagyon fontosnak tartom. Nem tudjuk, hogy a pogány magyarok milyenek voltak, mert viszonylag kevés adat áll rendelkezésre, de a kereszténységgel egy új minőség jelenik meg. Ez a mi Európánk! Í- Ebben aztán mindig jelen is voltunk, ha előszámláljuk irodalomvagy művészettörténetünket.- Szívem egyik nagyon kedves költőjét mondom: Berzsenyi Dánielt. Egy falusi nemes, aki elég silány körülmények kö- zött élt Niklán, de Niklára oda tudta varázsolni Európát. Ö az én emberem. Azt igondolom, hogy ezt mindenki meg tudja 'teremteni a.maga módján. Í- Ez akár kötelessége is lehet min- .dénkinek!- A gondolatot, az erkölcsi tisztaságot, atudást, amennyire ez a tehetségéből te- lijv.-igen! Kötelessége! Mondok egy má- srk példát is: Orczy Lörincet. Valahol a Ti- szá-tájon franciául silabizálja Voltaire-t.- Ha már szóba került a neve, akkor jegyezzük le róla azt a néhány lexikális adatot, hogy 1718 és 1789 között élt. Az osztrák örökösödési háborúban részt vett és Abaúj megyében főispán lett, elsősorban gazdálkodott, de költészetében - lévén irodalompártoló - az új felvilágosult eszméket is megjeleníti...- Bessenyeiék bevonták a bécsi írótársaságba és mint említettem, ismerte a francia felvilágosodást, rokonszenvezett velük és mindezt hol tette? Na, igen! Én hiszem, hogy ezek jellemezték a magyarságot. Ehhez szükséges olyan erkölcs, amiről ma egyre inkább megfeledkezünk. Úgy érzem, intellektuális válság is van a mai Magyarországon. Ez már sokkal nagyobb gond, amiből nehéz megtalálni a kivezető utat. Az erkölcsre gondolva én mindig - azt tartom fontosnak, hogy értek-e ahhoz, amit csinálok. A magunk mesterségénél maradva, tudok-e szabatos mondatokat fogalmazni és főleg, tu- dok-e olyant mondani, hogy az embereknek fontos legyen. I- Ehhez a gondolathoz hadd idézzem saját szavaidat, amit, bevallom, nem tudom mikor és miért jelöltem meg a Szekszárdi napló című kötetben, de most belelapozok. Azt írod, hogy csak minőségben lenne szabad gondolkodnunk, hisz a maga eszközeivel mindenki mester lehet, ha önismeret hiánya nem torzít el jellemet és ítéletet... Néhány sorral tovább, a mit is szerettem? kérdésre válaszolva mondod: írni, mert a szó élet és tett, cselekvés és erő, szépség és erkölcs, ígéret és beteljesülés. írni, mert két szó között megnyílik a menny, s a tollat fogó kéz csak a jelet követi, mint a haldokló Goethe titkos ábrákat vonó ujjai. írni, elmondani a szépséget és igazságot, azt, amiért érdemes volt, azt is, hogy lehetett volna másként... A szó vallomás, parancs, ígéret és számonkérés, ábránd és megismerés lágyan lebegő és kőként koppanó, fenyegetően zengő és kétségbeesetten kiáltó, könnyelműen fecsegő és megfontoltan hangzó. Emberi szó: szépség és igazság szava, légy és maradj menedékünk... Valóban nem tudom megmondani miért húztam alá ezeket, most mindenesetre örülök nekik ismét, hiszen fölhasználhattam éppen a veled való beszélgetésben. Az Égtájak utassal című könyvedből, az életrajzi vonatkozású tanulmányokból kitűnik, hogy mindig írói eszközökkel dolgoztál.- Igen, ennek az a magyarázata, hogy már gimnazista koromban azt éreztem, a győri bencéseknél, az a feladatom, hogy megismerjem a világot, amit Isten élénkbe tett. Ez vezetett és nem is érdekelt más. Kézi munkákhoz ügyetlenek az uj- jaim. írtam, írok itt Szekszárdon.- Az, hogy közel negyven esztendeje élsz Tolna megyében, ez számomra azt is jelenti: megbecsültnek érzed itt munkálkodásod, aztán a két elődre, Berzsenyire, Orczyra gondolva remek műveket vidéken is lehet világra hozni.- Az, hogy remek vagy sem, nem az én dolgom megítélni, de az alkotáshoz nem feltétlenül fontos a főváros közege. A decentralizáció is ezt cáfolta a legutóbbi évtizedekben. Abban, hogy maradtam, valóban érzek megbecsülést, de van benne némi jóravaló restség is. Dolgozom, ma már aligha mozdulnék ki a városból. Erről a tájról.- Talán rossz apropó, de a tájról jutott eszembe a Dunatáj című folyóirat, melynek egyik szerkesztője vagy. Ha jól emlékszem, évtizednél nagyobb múltra tekint vissza. Miként éli meg ez a lap a piaci túltelítettséget?- A Dunatáj tizenkettedik évfolyamát zártuk le tavaly. Egyelőre megyeget, de sajnos anyagi gondok vannak, vagy előbb-utóbb lesznek. Nagyon kedvetlenül hallgattam a miniszterünk szavait az. elvonásokról. A kultúráért mindenütt fizetnek. Ez pénzbe kerül, sosem volt nyereséges. A mi esetünkben esszéfolyóiratról van szó. Ma az országunkban nagyon sok kiváló esszéista él, dolgozik. E vonatkozásban láttunk feladatokat kezdettől fogva és így próbáltunk meg szolgálni.- Azt tapasztalhatjuk, hogy a szellemi élet legjobbjai is jelen vannak e lapban. Ha meg kellene szűnni, nem volna jó dolog. E lapon keresztül, de < életed során végig olyan emberek barátságát mondhatod magadénak, akik az európai kultúra útján hagytak nyomot. Martyn Ferenc, Várkonyi Nándor, Weöres Sándor, Keresztúry Dezső, Illyés Gyula és gondolom lehetne még sorolni a ma élők között is. Milyen hatással voltak ezek a kapcsolatok, találkozások magatartásodra, pályádra?- Egy szóval válaszolhatok: a konok- ságuk. Ez volt rám hatással. Várkonyi Nándor irta nekem intelemként is egyszer, hogy „először írni és azután élni!” Martyn Ferenc nagyon rossz körülmények között is konokul dolgozott. Képet nem is igen adott el. Ha nem volt egy vasa sem, akkor is azt mondta: a kép nem azért van, hogy eladjuk, hanem, hogy legyen. Illyésnél is a cél pontos ismerete szükséges. Azt is pontosan tudnom kell, hogy milyen eszközeim vannak, mire vagyok képes. Az életnek egy nagy ajándéka volt, hogy ilyen szellemek körében lehettem jelen. Ezek a barátságok aztán nem is múltak el. Egy megszakadt beszélgetést néha több év távolából is ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Nem tudom ma vannak-e ilyen barátságok. Én nagyon tartalmasnak éreztem az enyéimet. I- Takács Gyula esetében éppen munkát is jelent számodra ez a barátság, mert korábban említetted...- Ja, igen! Hozzá nagyon meghitt barátság köt. Kötetnyi tanulmányt írtam róla az elmúlt évtizedekben és most a nyolcvanadikszületésnapján ünnepi alkalom ezt egyben megjelentetni. Most fejeztem be ennek kiegészítését. I- Nyilván sok személyes élmény olvasható ebben a kötetben, amit Takács Gyulával közösen éltetek meg.- Kaposváron is sokat voltunk együtt, most ősszel Becehegyen, bor mellett nagyot beszélgettünk Isten kegyelméről. I- Hívő ember vagy? Megtartó erő számodra az Isten fogalom? A bencéseknél töltött évek meghatározták a lelki próbáidat?- Szabad szellem vagyok, mindig is az voltam. Filozófiailag nézve az tűnt abszurdnak, mikor azt mondták, nincs Isten. Ebből azért nem következik, hogy bármilyen vallási szabályokat be kelljen tartani, mert aki pénteken húst eszik, még lehet tisztességesember. Agimnáziumnak magának nem volt nagy hatása rám, mert akkor - hogy úgy mondjam az intézmény nem volt jó formában. A legjobb tanárok akkor éppen Ottó királyfit nevelték. Győr, maga a város, a barokk pompa hatott rám. Ezzel együtt a hitnek is aza része, ami az esztétikai körben jelen volt. A katolikus vallás mindig látványos, ünnepélyes szertartásai külsőségeivel hatottak. Keresztény ember vagyok, de hiszek az akarat szabadságában, abban, hogy a legrémségesebb helyzetekben is valamilyen emberséges magatartást kell tanúsítani. Nem az érdemem, de úgy nézz rám, hogy nem volt a kezemben fegyver. Nem tudom, hogy ezt az őrangyalnak kell e köszönnöm, de megkímélt a sors, hogy olyan helyzetbe kerüljek, ahol gyilkossá válhattam volna. Hiszek továbbá a szellem jelenlétében. I- Mondjuk, abban, hogy Babits szelleme jelen van Szekszárdon és az kihat a szellemi életre?- Szülővárosomban'Tapolcán Batsányi szelleme volt jelen, itt Szekszárdon Babitsét kellene ápolni. Az, hogy a szülőházát meg tudjuk mutatni, jó. Viszont úgy gondolom, hogy nincs tudatában az itt élő lakosság, hogy Babitson, Illyésen keresztül ez egy európai városnak számit. Illyés irta éppen Babits halálakor, hogy Szekszárd most léphetne be az európai városok sorába. Elmulasztották ezt akkor. Később pláne elmaradt ez a csatlakozás. Ma is elmarad. I- Mondjál egészen konkrét lépést, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy Szekszárd is felzárkózzék az európai városok sorába!- Népművelő, pedagógus sosem voltam, szervező sem, de mindenekelőtt tudatosítani kell a Babits-emlékek létét, annak művelődéstörténeti jelentőségét. Azt kellene elültetni az emberekben, hogy ezekre legyenek büszkék, olvassák. A lokálpatrióta önérzetüket kellene fölébreszteni, legyen meg mindenkiben. Mit csinált Kecskemét Kodállyal? Kultusza van! A világ minden tájáról járnak oda. Azt is el kell mondani és ebben kicsit a Dunatájnak is van szerepe úgy gondolom, hogy akik Szekszárdra jönnek, kicsit jobb a város szellemi életérőlé kialakult véleményük, mint amilyen a valóságban megvan. Ha az emberekben tudatosulna, hogy ez világirodalmi, európai színhely... Azt ne kérdezd, hogy ennek milyen módszerei vannak. A társas érintkezésnek régen hagyományai voltak. Ma az alig félszáz négyzetméter alapterületű lakásokban ugyan hova hívjanak baráti társaságot?- ...és erről már tudjuk, hogy az nem a mi európaiságunk jellemzője. Nekünk magyaroknak itt kell úgy dolgoznunk, hogy megfeleljünk Illyés gondolatiságának, aki azt írta valahol: „magyar az, aki az értelmet szereti, aki szenvedélyét csak akkor engedi szabadon, midőn a szó már nem használ az igazság elfogadtatására.” Amikor köszönöm a beszélgetést, hadd ismételjem meg kívánságodat, ami kapcsolható ez előző mondathoz: „szépség és igazság szava, légy és maradj menedékünk.” Úgy legyen! A hatalmat megszerző rendszer minden lehetséges eszközt kihasználva a maga oldalára kívánta állítani a szegényparasztságot is. A parasztság megnyerésére kiváló eszköznek kínálkozott a földreform széles körű propagálása. E program ébren tartásával évekig el lehetett hitetni a parasztsággal, hogy a birtokelosztás tervszerű végrehajtásával a földkérdést végleg megoldják. Az élharcosok azok a gazdag parasztok voltak, akik birtokaik gyarapításával és ezzel párhuzamosan a nagybirtokok gyengítésével, gazdasági szerepük és ennek következtében politikai befolyásuk növelésére is törekedtek. 1919 őszén a Friedrich-kormányt a mindennapi problémák megoldása foglalkoztatta: bevezették a radikális cse- lédkommenció-csökkentést, folytatták a népszerűtlen gabonabegyűjtést, szaporodtak a rekvirálások, folytak a Magyar Nemzeti Hadseregbe való sorozások, a pótcsendőri bevonultatások... A falvak lakóira építő kisgazdák lépéselőnyhöz jutottak a nemzetgyűlési választási előkészületek idején. Ők felkarolták és hangsúlyozták a paraszti érdekeket. Az agrárreformot egyedül megvalósítani akaró és tudó pártként indították jelöltjeiket és szereztek nagy népszerűséget többek között Tolna megyében is. A földreform kapcsán - mint oly sokszor a történelem során - ismét előtérbe került az egyházi birtokok kérdése. A katolikus egyház féltette ugyan birtokait, de nem zárkózhatott el mereven a földreform ügyétől, mert az komoly hitelvesztést jelentett volna a parasztság körében, ezért azt javasolta, hogy a kívánatos birtokreform az egyházi birtokokat is csak a többi nagybirtokot meghaladó mértékben érintse. A nagybirtokosok komolyabb mennyiségű földről nem óhajtottak lemondani. Alapelvük a „földéhséget nem kell maradéktalanul kielégíteni, nem kell a nincstelenekből gazdát csinálni” és lehetőleg kevés közép- és kisparaszt jusson földhöz. Még a földreform elfogadása előtt számos vélemény látott napvilágot. A Tolnamegyei Újság nagy teret szentelt az e témával foglalkozó cikkek, tanulmányok terjesztésére. Benkovich István nyugalmazott szekszárdi főjegyző a „100-200 holdas középbirtok kialakítását” tartotta megfelelőnek. Többen javasolták földművesiskola felállítását, ahol a gazdálkodást meg lehetne tanulni. Érdekes, hogy a tanulmányok szerzői miközben az adható földterület nagyságát maximálni óhajtották, a megváltási összeget, azaz a vételárat nem, hanem a szabadpiaci áraknak megfelelően, alku tárgyává kívánták tenni. 1920 második felében megjelent egy rendelet a házhelyekről és a kishaszon- bérletekről. Az igények felülbírálását nem az igénylők lakhelye szerinti, hanem az ingatlan fekvése szerinti település képviselőtestületére bízták. Ezért megyénkben számos igénylő kedvezőtlen helyzetbe került. A várdombi, alsónánai kérelmekről pl. Decs, Sárpilis vagy éppen Öcsény képviselőtestületének kellett határozni, holott az igények realitását nem is ismerhették. A földreform törvénytervezetét nem az előkészítésben jelentős szerepet játszó Rubinek Gyula, hanem a Teleki-kormány új minisztere, Nagyatádi Szabó István terjesztette az Országgyűlés elé. Egy hónappal később a Horthy Miklós kormányzó által szentesített törvényt már ki is hirdették. A törvény előírta, hogy „a földbirtok helyesebb megoszlása közérdek lévén, egyéni jogcímen senkinek sincs követelési joga arra, hogy neki földet juttassanak”. A földhöz jutásnak két alapvető kritériumát: „amennyiben a törvény célja megengedi és elegendő földterület áll rendelkezésre" - jelentette. Amennyiben ezek a feltételek adottak voltak, akkor következtek az egyéni érdemek. Ilyen a becsületes hadiszolgálat stb. Az érdemek alapján a következő sorrend és nagyságrend volt mérvadó: a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák kerültek a névsor elejére, ök családonként 600 négyszögöl házhelyet és belsőséget kaphattak. Amennyiben földműveléssel kívántak foglalkozni, akkor maximum 3 kát. holdat kaphattak, illetve meglévő ingatlanukat ennyire lehetett kiegészíteni. Mezőgazdasági, föld nélküli, önálló kereső, önjogú munkások ugyancsak 3 kát. holdig voltak földhöz juttathatók. Törpe- és kisbirtokosok összes birtoka a 15 kh-t, közszolgálati alkalmazottak, föld nélküli kisiparosok és ipari munkások fölterülete a családonkénti 1 kh-t nem haladhatta meg. Községeknek, közbirtokosságoknak, legeltetési társulatoknak, volt úrbéres közösségeknek legelő létesítéséhez, vagy a meglévő- kiegészítéséhez terület volt adható. Különleges kategóriának számítottak az úgyneyezett mintagazdaságok, amelyek területe meghaladhatta a fentieket. Az ilyen birtokokhoz az állam árverésen, szabad kézből vagy elővásárlási jog alapján jutott és azt kisbirtokosoknak, okleveles gazdáknak, gazdatiszteknek juttatta. A földreform végrehajtása országosan rendkívül vontatottan haladt. Ez alól a megállapítás alól Tolna vármegye sem jelentett kivételt. Az ideális az lett volna, ha a tavaszi munkák megkezdésére már a reform megvalósul. Ez azonban nem következett be. Már az is sikernek számított, hogy új kishaszonbérleti szerződések megkötésére sor került. Eördögh Zoltán m. kir. gazdasági felügyelő egyik jelentésében jelezte, hogy 56 igénylő és Sztankovánszky János birtokos között sikerült egyezséget létrehoznia. Az igénylők holdanként és évenként két mázsa tengerit fizetnek. A házhelyet igénylők nagy számban voltak, de mikor megtudták, hogy azért fizetni is kell, azonnal lemondtak igényükről, visszaléptek. Klein Antal főispán a vármegyei közgyűlésen erősen kikelt a földreform, házhelyek és kishaszonbérletekről szóló törvények ellen, mondván ezek Európa ösz- szes hasontárgyú törvénye között a legkonzervatívabbak. Ennek ellenére még á mérsékelt reformoknak is számos kerékkötője akad, a megvalósítás döcög, pedig az ország érdeke sokkal tempó- sabb és eredményesebb tevékenységet kívánna. Bis dat, qui cito dat! (Kétszer ad, aki gyorsan ad!) idézte a latin közmondást, remélve szavainak foganatját. A helyzet nem sokat változott egy év alatt. Elekes Imre gazdasági felügyelő a közigazgatási bizottság 1921. decemberi ülésén a következő összegzést adta a földreform Tolna megyei végrehajtásáról. A megye településeinek mindössze felén (53 községben és Szekszárdon) gyűjtötték össze a kérelmeket és juttatták fel az Országos Földbirtokrendező Bizottsághoz. Szomorúan ismerte be, hogy a felügyelőség csupán kisbérieteket tudott létesíteni. „Örökáron földhöz juttatni sepkit sem sikerült, mert a birtokosok a vagyonválság végrehajtását várják és csupán akkor lesznek erre a célra hajlandók ingatlanaik bizonyos részét átengedni". Az 1922-es év a képviselőválasztások éve volt. A pártok közötti harc, a választási jelölőgyűlések állandó témája, a földreform kérdése lett. Az ellenzéki jelöltek a kormány halogató ügyintézését, a reformok konzervatív jellegét bírálták. Képviselői mandátum megszerzése érdekében igyekeztek maguk mögé állítani a földért áhítozók tömegeit. Felmerült az ingyenes földosztás, vagy éppen a földfoglalás gondolata is. A megyei lap éles cikkekben bírálta a nagy népámitókat és hazafias érzelmükre apellált. Mindenki figyelmébe ajánlotta a törvény hamis értelmezéséért, a félrevezetésért járó 15 napi elzárást és a 2000 koronáig terjedhető pénzbírságot. Mivel a megvalósítás csak nem gyorsult fel, a választási küzdelemben az OFB-nél elért siker egy-egy község számára földet, az illető képviselőjelölt szántára pedig jelentős szavazatot eredményezett. DR. DOBOS GYULA Csányi László és Decsi Kiss János a kultúráról
