Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-06 / 5. szám

1990. január 6. TOLNATÁJ - 5 Készül a törvénytervezet Önkormányzás - üres zsebbel? Interjú Jákli Péterrel Sok szó esik mostanában az önkor­mányzatokról, a jelenlegi tanácsi rend­szer átalakításának szükségességéről. Valahol, valakik dolgoznak egy erre vo­natkozó törvénytervezeten, de annak tar­talmáról nemhogy az egyszerű állampol­gár, de még a tanácsi vezetők sem sokat tudnak. Jákli Péter, Paks tanácselnöke viszont maga is részt vesz az önkor­mányzatokra vonatkozó törvényalkotás folyamatában.- Tulajdonképpen hogyan kapcsoló­dott ön ebbe a munkába?- Felkérésre. A belügyminiszter létre­hozott egy törvényelőkészítő bizottságot és felkért, hogy ebben működjek közre. Egyébként most már a második forduló zajlik, jellemző módon az első forduló­ban mindössze ketten voltunka szakértői bizottságban olyanok, akik valamilyen település tanácsán dolgozunk. Pedig ép­pen a települések életét, jövőjét megha­tározó törvénytervezetet készítünk. A második fordulóra valamicskét javult az arány: most négyen vagyunk település­ről, nyolcán különböző pártokat képvi­selnek, tíz minisztériumi szakember és hat tudós vesz még részt a törvényelőké­szítő bizottságban.- Mikor kezdődött ez a munka és mi- kőrra várhatjuk, hogy új törvény lesz az önkormányzatokról?- A felkérést most december elején kaptam és 12-én volt az első munkaülés, bár az előkészítő munka ennél jóval ko­rábban kezdődött. Készült egy szabályo­zási koncepció, amelyet még megtár­gyalunk, ha kell átdolgozunk. Ez tulaj­donképpen a készülő törvény lényegét, vázát jelenti. A kész koncepciót átadjuk az illetékes országgyűlési bizottságok­nak, akik szintén megtárgyalják, vélemé­nyezik. Ha minden rendben, akkor a megfelelő szakemberek elkészítik az ön- kormányzati törvény egységes szöveg- tervezetét, majd ezt mi, valamint egyéb hazai és külföldi szakértők újra megvitat­juk, ha kell átdolgozzuk, végül beterjeszt­jük a kormánynak, amely aztán dönt ar­ról, hogy az Országgyűlés elé viszi-e a törvényjavaslatot. Ekkor már természete­sen új Országgyűlésünk lesz, hiszen a tervek szerint májusban vagy június ele­jén kerül a parlamentbe a kész önkor­mányzati törvényjavaslat, amelyből aztán remélhetőleg törvény lesz.- Akkor térjünk rá a tartalmi kérdések­re. Melyek azok a legfőbb okok, amelyek miatt a jelenlegi tanácsi rendszert meg kell változtatni?- 1950-ben a sztálini államszervezet mintájára épült fel a tanácsrendszer Ma­gyarországon. A túlzottan központosított, felülről vezérelt rendszerben a tanácsi hivatalnokok dolga az utasítások szolgai végrehajtása volt, a választott tanácstes­tület pedig súlytalan helyzetbe került, a legfontosabb döntéseket nélküle hozták meg. Másként fogalmazva, az apparátus a saját vagy felsőbb érdekeknek megfe­lelően még ma is kijátszhatja a tanács­testületet. Kicsit sarkosabban: egy ta­nácsülés nem más, mint színház, ahol a kulisszák mögött dőlhetnek el a dolgok, ahol a már megszületett döntések meg­erősítése, szentesítése a tennivaló. Túl nagy hatalom összpontosul tehát az ap­parátus kezében, érdekeik pedig nem egyeznek az adott település érdekeivel. Hiszen az apparátus nem szereti a nyil­vánosságot, a demokráciát, mert akkor kiderülnek a hiányosságok, felszínre ke­rülnek a problémák, amelyek mind-mind csak munkát adnak neki. Ezért fontos, hogy a tényleges hatalom, a leglényege­sebb döntések ne az apparátus, hanem a lakosság által választott testület kezében legyenek. A tanács munkájának közép­pontjában csak egy érdek lehet, ez pedig a település érdeke, különben irracionális lesz az egész működés.- Ezzel el is érkeztünk a felépítendő, új rendszerhez, de még nem tudjuk ponto­san, hogy ez mit takar. Hogyan lehetne röviden megfogalmazni a valódi önkor­mányzat lényegét?- A centralizált, diktatórikus hatalmi struktúrát kell most lebontanunk és fel­építenünk egy modern jogállamot. Ez pe­dig csak a valóban önálló területi önkor­mányzatok alapjain épülhet fel. Ez azt je­lenti, hogy a lakosság szabadon intézheti a helyi közügyeket, akár közvetlenül - te­hát helyi népszavazás útján - akár vá­lasztott képviselőin keresztül. Minden olyan ügy, amely a helyi lakosság széle­sebb körét érinti, önkormányzati hatás­körbe tartozik, ebben csak választott testület vagy személy dönthet és az ilyen helyi döntést más állami szervek csak jogszabálysértés esetén bírálhatják felül. E döntések célszerűségét pedig csak a választott testület, vagy maga a lakosság ítélheti meg, tehát ilyen szempontból a helyi döntések véglegesnek tekintendők. A lényeg tehát az, hogy a nép akarata ér­vényesüljön, ehhez nyújt keretet az ön- kormányzati rendszer. A helyi kormány­zás demokratizmusát igazából majd a többpártrendszerű, szabad választások biztosítják a jövőben. Az egymással ver­sengő, egymást ellenőrző szervezetek a legjobb biztosítékai annak, hogy minden jelentősebb helyi érdek nyíltan felszínre kerüljön és ütközzön, ami a demokrati­kus működés feltétele. Az önkormányza­tok kiépítésének másik alapvető követel­ménye a nagyfokú önállóság a helyi ügyekben, ugyanakkora környező régiót is figyelembe kell venni, azaz biztosítani a területi komplexitást, hiszen egy-egy te­lepülés nem szakítható ki adott környe­zetéből.- Eddig csak az önkormányzati jogok­ról, feladatokról beszéltünk, pedig nyil­vánvaló, hogy államigazgatási funkciókat is el kell látni minden településen. Mit tar­talmaz a koncepció erről a kérdésről?- Eddig a lakosság által választott tes­tületről beszéltünk, az apparátusról nem. Ez az apparátus lényegében a választott testület végrehajtó szerve, amelynek az a feladata, hogy előkészítse és végrehajtsa az önkormányzati döntéseket. A tör­vényelőkészítő bizottság úgy látja, hogy ez az apparátus alkalmas arra is, hogy ál­lamigazgatási feladatokat önállóan old­jon meg, vagyis hatóságként is működ­jön. Ez a lakosságnak jó, hiszen így hely­ben intézheti hatósági ügyeit, arra vi­szont nagyon kell vigyázni, hogy az ön- kormányzati és az államigazgatási funk­ciók ne keveredjenek.- Nem beszéltünk még a megyék sze­repéről a jövendő önkormányzati rend­szerben.- A megyei tanácsok funkcióinak je­lentős részét le kell építeni, más szervek­nek átadni, az intézmények egy részét központi, más részét helyi rendelkezés alá kell vonni. Annyi biztos, hogy radikális változások lesznek, de még sok a vitás kérdés. Az valószínű, hogy a megyének a jövőben is lesznek államigazgatási fel­adatai, de még több, politikai döntést igénylő kérdés nyitott az önkormányzati szereppel kapcsolatban. Kétségtelenül vannak olyan önkormányzati funkciók, amelyeket megyei szinten lehet a legha­tékonyabban ellátni. Önkormányzati me­gye esetén egy demokratikus összetéte­lű megyegyűlés lenne képes ütköztetni és összegezni a települési érdekeket, közvetíteni azokat a kormány felé. E me­gyegyűlés kialakítása többféleképpen lehetséges. A lakosság közvetlenül választhatja meg tagjait, választhatják a helyi önkor­mányzatok, illetve lehetnek a tagok auto­matikusan a helyi polgármesterek. Vi­szont az is elképzelhető, hogy a megyei szint funkciója kizárólag az államigazga­tási feladatok ellátása lesz.- Az egyik legfontosabb és mindenkit közelről érintő kérdés: miből és hogyan gazdálkodhat majd a helyi önkormány­zat? Üres zsebbel ugyanis nehéz demok­ráciát csinálni.- Az önkormányzati rendszer kiépíté­séhez gazdasági alapok kellenek. Mi eu­rópai színvonalú demokratikus önkor­mányzatokban gondolkodunk, de sajnos ázsiai anyagi feltételekkel. Most azonban nincs más választásunk, mint hogy ilyen körülmények között próbáljuk meg elérni ezt a célt. A legfontosabb lépés, hogy a jelenlegi állami tulajdon nagy része az önkormányzatok tulajdonába megy át teljes rendelkezési joggal. A saját vagyon- például a földek, vállalatok, épületek- profitbevételt tesznek lehetővé, illetve vállalkozásokra adnak alkalmat. A másik nagy bevételi forrást képezik a különbö­ző adók és illetékek. Ezek lehetnek he­lyiek, vagy központi előírás szerintiek, mint a személyi jövedelemadó. Ez utób­binak például a jelenlegi elképzelések szerint 70 százaléka maradna a helyi ön- kormányzatoknál. A befolyt pénzből kell gazdálkodni, tehát nem a kiadásokhoz kell szabni a költségvetést, ahogyan ed­dig. Ez érdekeltséget is teremt, az önkor­mányzat a törvényes keretek között sza­badon gazdálkodhat vagyonával, vállal­kozhat, területére csábíthat különböző kedvezményekkel jól működő cégeket, hiszen ezek mind a bevételeit növelik, amit pedig végső soron a lakosság élvez majd ajavuló közellátáson, közszolgálta­táson keresztül.- áa ­Hadifogság havi ötszázért Arctalan igazság... Megkopott léptekkel ballag, jön le a lépcsőn. Megilletődötten markolja a borí­tékot. Festőecsethez szokott ujjai alig észrevehetően remegnek. Sárgára fakult az előkerülő irat, színe bántón elüt a fe­hér borítéktól. Fejlécén ez áll: Magyar Népjóléti Minisztérium hadifogolygondo­zó kirendeltsége.... (aztán a név). Neve­zett, aki mint katona hadifogságban volt. Debrecen 1947. VII. 18. E fontos személyi okmányt a hatóságok el nem vehetik és vissza nem tarthatják. Tulajdonosa saját érdekében őrizze meg. Hogyne tette volna, hiszen szomorú hónapok, nehéz pillanatok dokumentu­maként kísérnek végig egy életet. Valla­nak a múltról, a háború borzalmainak pa­piros bizonyítékaként. Rajta áll mikor és hol esett fogságba az illető. Mikor is? 1945. II. 12-én. Azon a bizonyos utolsó napon, amikor bezárult Pest és Buda kö­rül az ostromgyűrű.- Néhánynak még sikerült a Bécsi úton kitörni, de mi bentrekedtünk. Katonák voltunk, akiket parancsra mozgattak. így estem hadifogságba Budán, amikor már a főváros nagy része szabad volt. A papír arról is vall, a marsanci hadifo­golytáborból érkezett, s ennek a száma 7064 volt.- Hatalmas tábor volt, több mint 12 ezer hadifogollyal. Arra határozottan em­lékszem, hogy 3 ezer japán is volt köz­tünk. A megsárgult elbocsátó levélen még ez áll: köpeny: jó, felsőruha: jó, alsóne­mű: jó... Ezek és egyéb hadifogságból hozott kincstári ruhák a ... rendelet értel­mében a hazatért személyi tulajdonát ké­pezik, tőle el nem vehetők. S végül a pa­pír legalján: 5 forintos gyorssegélyben részesült.- Az első dolgom volt, hogy vettem egy doboz magyar cigarettát. Még a neve is ez volt: Magyar. Szolnokon ittam három cent pálinkát... a maradék forintomat egy világtalan harmonikásnak adtam, hogy húzza el a „Tengerész, a szivem tenge­rész" című nótát. Az volt világéletemben a kedvencem. Könnyen sír. A megtört lélek könnyen enged sírni az emlékek súlya alatt. Vele sír a felesége is. Két idős ember a múltját siratja, a fiatal évek rosszízű emlékeit, melynek szenvedő részese volt a férj.- Az édesanyja megmondta, hogy megjön, ő előre tudta, hogy hazatér. Megálmodta, hogy áldja meg az Isten ér­te - meséli a feleség, aki egyfolytában szenved férje néma zokogása láttán. Ez a legrosszabb fajta sírás, ez az, amit egy­szerűen nem lehet abbahagyni. Ez csak úgy elmarad, abbamarad, mikor meg­nyugszik a lélek.- Beteg voltam. Nagybeteg. A hadifog­ságban tüdőgyulladást kaptam, ott is há­romnegyed évet kórházban töltöttem. Mozsajszkban, meg később Marsanc- ban is. Itthon a Szüle tanár úr Szekszár- don adott egy igazolást a rokkantságom­ról. Az a fránya tüdőgyulladás elintézett. Műteni akarták, de én nem hittem ebben. Elmentem Lábodi tanár úrhoz, aki egye­temi magántanárként rendelt, megrönt­genezett, ő mondta. - Szépen gyógyul, ne engedjem műteni... vigyázzak ma­gamra! Nem engedtem, így aztán rokkant sem maradtam. Ha nem engedem műte­ni, elveszik a szakvéleményt. El is vették. Egy évig kaptam havi 80 forintot, azt így elvesztettem. Égy szobafestő-mázoló, akinek létráz­ni kell, akinek keményen kell dolgozni, s a tetejébe nagybeteg, ezt megsínyli. Megsínylette volán ezt még egy portás is.- Megfáztam. Sokat betegeskedtem, hát irány Mátraháza. De mikor nem volt lázam, a Fehér főorvos úr küldött dolgozni. Toron- di doktor segített volna, mert látta, nem va­gyok jól, de én röstelltem belekeverni. A vé­ge megint két hónap kórház lett. Vissza-vissza térnek a múlt kisértő emlékei. Az ellátás siralmassága, az egy háton elvitt félzsáknyi burizs, ami a tábor 1200 lakójának üstjébe került Aztán egy meg­döbbentő emlék.- Dombóváron a vöröskeresztesek fo­gadtak. Nem úgy mint Debrecenben, de majd azt is elmesélem. Szóval Dombóvár. Jól emlékszem, tökfőzelék volt, sült sza­lonna darabkákkal. Sok volt a gyenge ember, így óvtak is bennünket, ne sokat együnk, mert nem bírjuk ki. Egy Dombó­várhoz közeli pusztán lakó fiú nem bírta. Evett egyszer, majd még egyszer. Végül felugrott, összecsukott. Belehalt az evésbe. A debreceni emléket említve újra köny- nyes lesz az 1921. Vili. 10-én született 68 éves ember szeme. Nem úgy fogadták őket, ahogy várták, képzelték. Nem azt kapták amire számítottak. „Hogy néznek ki? Nem ettek, hogy ilyen éhesek? Meny­nyi élelmiszert küldött a magyar kormány a hazatérő hadifoglyoknak az útra... ba­bot, lisztet... és ilyen gyengék?” - Ilyenek hangzottak el, s ők elmondták: semmiből sem kaptak, híg löttyön alig tengődtek, s a vagonban a kéthetes út alatt ketten meg is haltak... Mire egy ember azt mondta: - „Hallgassanak, ha nem akar­nak oda visszakerülni ahonnan jöttek!" Hát így fogadták őket akkor, s ez a megfélelmlítés még mára is hagyott apró, de életképes csírákat bennük.- Az ember fél. Megöregedett, dolgo­zott 43 év 127 napot és elküldték nyug­díjba 3700 forinttal. Mára lett 5300, de mi az a pénz?! Ha szól az ember talán még rosszabb lesz. A Képes Újság írta, a tele­vízió mutatta.... ott rendezték a borítéko­kat, a hadifogságért kapunk havi ötszá­zat. Havi ötszázért voltunk hadifogság­ban. A kormány rendeletet fogadott el, melyben az 55 ezer internáltból ma is élő 17 ezret politikailag, erkölcsileg rehabili­tálja, s korrigálja a nyugdijakat is. No­vemberre ígérték a dolgot. Hibás politikai döntés volt... szólnak a hírek, s várnak az élők. Kérdezgetik csendesen, vajon havi ötszázért, előlegben voltak évekig ide­genben? Ötszáz forintos ígéret. Nem nagy pénz. Havi ötszáz...- A nevemet ne írja meg fiam! Ha ér­deklődne valaki, hogy mindez igaz-e, csak bátran küldje ide. Majd elmesélem neki részletesen. De tudja, mindjárt kér­dezgetnék az emberek mit akar ez? Van háza, mit ugrál ez? Hát nem ugrálok. Csak egy vagyok a még élő 17 ezerből. SZABÓ SÁNDOR Illusztráció: RITZEL ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom