Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 4. szám

1990. január 5. ÍníÉPÜJSÁG 3 A banktőke is inflálódik . Lassítani nem elég Határ menti őrjárat (4.) Békésben és Csongrádban jártunk Plusz 3 százalék kamat (Folytatás az 1. oldalról.) E kérdésekkel kerestem meg Császár Józsefet, a Kereskedelmi Bank szekszár­di fiókjának igazgatóját. - A kereskedel­mi bankok - kedzte - közvetítik a jegy­banki (MNB) pénzpolitikát. A magunk háza táján maradva: mi elsősorban gaz­dálkodó egységek finanszírozásával foglalkozunk. Tehát kapunk a jegybank­tól egy bizonyos refinanszírozási keretet (ez SZekszárdon 600 millió és 1 milliárd között mozog) és továbbadjuk a gazdál­kodó szervezeteknek. Egyrészt abból a 2-3 százalékos kamatrésből élünk, ami a nekünk visszafizetett és az általunk - az MNB-nek - visszafizetett összegek kö­zött húzódik, másrészt abból, hogy beté­teket gyűjtünk, s az így befolyt öszegeket- szintén némi haszonnal - kihelyezzük. Ennyi a banki részesedés, a többi az inf­láció. Tavaly 14-18 százalék volt az a ka­mat, amit tőlünk a jegybank kért. Ez, a refinanszírozási hitel kamatlába decem­ber elsejével 3 százalékkal emelkedett, amit egyelőre még nem hárítottunk to­vább, de január 15-étől kénytelenek le­szünk megterhelni a gazdálkodó egysé­geket ezzel az összeggel. Tehát 24-25 százalék alatt hitelkamatok nem lesznek. A továbbiakban arról beszélt az igaz­gató, hogy követni kell az inflációt a bankkamatokkal, mert csak így lehet megtakarításokat összegyűjteni, és a pénzt termelő befektetésekre fordítani.- Kevés a pénz, sok a bank - folytatta.- Kell-e ez, jó-e ez? Jó, mert verseny, mert piac alakul ki e területen is. Választ­hatnak az ügyfelek, kihez forduljanak. Nálunk a betétek volumene nagyjából változatlan. Az összállomány 1 milliárd körüli. Ha azt nézzük, hogy bizonyos infláció ezt a tételt is terheli, elmondható, hogy a vállalatok pozíciói romlottak. Sok a kintlevőség, nőtt a sorban állás, sokan tartoznak sokaknak, a pénzükre várna­(Folytatás az 1. oldalról.) A vállalatoknak boltokra való „szétszedését” irreálisnak tartják, hi­szen azok működtetése a dolgozók munkájától nagyrészt független. A hálózat egyharmada önmagában veszteséges, ugyanakkor a helyi la­kosság ellátásában szerepe jelen­tős. A nyereség 90 százalékát a há­lózat további egyharmada realizálja. Ennek megfelelően önállóan a bol­tok egy része szinte azonnal tönkre­menne, míg más egységekben az új tulajdonos - különösebb erőfeszítés nélkül - milliomos lehetne. Ha az egységek önállóak lennének és ma­guk intéznék az adminisztrációt, adóbevallást, bérelszámolást, kar­bantartást, dekorációt, stb-t, azt ösz- szességében csak sokkal nagyobb költséggel lehetne elvégezni nem­csak a Népbolt, de az adóhivatal, a bankok stb. szintjén is. Szólni lehet­ne még arról is, hogy honnét lenne fi­zetőképes kereslet pl. egy Korzó Áruház értéken történő megvételére, vagy arról, hogy a törvénytervezet szerint tulajdonosként működő Álla­mi Vagyonalap - egy centralizált in­tézmény - vajon mitől tudja hatéko­nyabban működtetni a pl. nagymá- nyoki boltot a jelenleginél? Érveket és ellenérveket egybevetve döntöt­tek végül amellett, hogy a szakmá­ban elsők között megpróbálnak egy valódi részvénytársaságot létrehoz­ni. Az 1950-ben alapított, jelenleg a megye hét településén működő, az országban egyedülálló - ti. állami kiskereskedelmi vállalat megyei ille­tékességgel, három árufőcsoport forgalmazását végzi - Népboltot az átalakulási törvénynek megfelelően alakítják át. Ennek eredményekép­pen az érdekelt helyi tanácsokkal k.Jtt is érvényes a dominó elv: akad pár nagyvállalat, amelyik bajban van, s ha dől, sokan vele dőlhetnek. Ezután azon területeket vette sorra Császár József, ahol a Kereskedelmi Bank előre lépett, illetve 1990-ben jelen­tős lépéseket tervez. Ilyen a váltózás (mi­kor a vásárló egy adott lejárati időre szó­ló váltóval „fizet” az eladónak; de ez a vál­tó - egymást jól ismerő partnerek köré­ben - a lejárati idő előtt is pénzzé tehető, ha szükséges, a bankban) ilyen az export előfinanszírozás, mely arra hivatott, hogy anyagilag segítse áthidalni azt az idősza­kot, míg a külföldön értékesítendő áru ára megérkezik (ilyen a kisvállalkozások segítése a jó eredményeket kilátásba helyező formációknál) és ilyen az új, ha­tékonyabb gazdasági formákra való átté­rés finanszírozása (kft-k, rt-k, stb.... létre­hozása). Ez utóbbi bankfeladatra elkülö­nített pénzeszközök állank rendelkezés­re már az idén. _- Ez egy átmeneti gazdaság - zárta le a gondolatsort az igazgató. - Az átmeneti­ség időtartama jelenleg nem belátható. De talán egy vállalkozásbarát pénzpoliti­ka hozzájárulhat e periódus lerövidítésé­hez. A gyengén dolgozó vállalatokat át kell szervezni, le kell építeni. Lehet ag­gódni a kemény lépések miatt, de meg kell őket tenni. Mindez szociális és egyéb problémákkal fog járni, mely problémák­ra megoldásokat kell találni. De az nem megoldás, hogy továbbra is „működni” hagyunk egy működésképtelen rend­szert. A bankok csak jól gazdálkodó vál­lalatokból tudnak megélni. Országot csak jómódú, adózó állam­polgárokkal lehet korszerűen építeni. Egyelőre az irány nem jó. Még mindig rossz felé megyünk. A kocsinak előbb meg kell állni, aztán megfordulni. Lassí­tani nem elég­való együttműködést gazdasági ala­pokra helyezik úgy, hogy azok a ke­zelésükben lévő üzlethelyiségekkel apportként szállnak be az rt-be, míg a jelenlegi vállalati vagyon mintegy 45 százalékának, megfelelően forga­lomarányosan részesednak a válla­lati részvényekből. Ezáltal közvetlen beleszólási jogot szereznek az rt. üz­letpolitikájába, a települések keres­kedelmi ellátásának fejlesztésébe. Hét tanács összesen mintegy két­százmillió forintnyi részvénynek lesz a tulajdonosa. A vállalati dolgozók il­letve a kollektíva 64 millió forint név­értékben ingyenes részvényt kap­nak, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. pedig öt millió forinttal részesedik. Bár a szervezet gyakor­latilag folyamatos hitelre szorul a készletek finanszírozására - és eb­ben az árszínvonal emelkedésével kedvező változás aligha várható - külső tőke további bevonására nincs lehetőség, a részvényjegyzés zárt körű, mert az előzetesen kalkulálha­tó osztalék mértéke a potenciális befektetők igényeitől elmarad. A nyolcvan üzletet működtető vál­lalat - néhány hét múlva részvény- társaság - ezzel az átalakulással re­mények szerint úgy találta meg a va­lódi tulajdonosokat, hogy az átalaku­lás a hálózatot, a tőkeerőt, a szellemi potenciált egyben tartja, a települé­sek áruellátását nem veszélyezteti, ugyanakkor a tulajdonosi érdekek­nek megfelelően a hatékonyság erő­teljes növelésére kényszerül. Tervek, remények és kérdőjelek. Több ezer Tolna megyei lakos szá­mára fontos, hogy kedvező legyen a változás, hiszen többről van szó, mint egy-egy butik vagy zöldséges stand sorsáról. A „securitas” latin szó, biztonságot je­lent. A latin (román) nyelvcsaládhoz tar­tozó románban ebből képezték a Securi- tatet, a biztonsági rendőrség szomorú közismertségre szert tett nevét. Minden állam őrködik a maga biztonsága felett, ez kötelessége, és az állampolgárok - ha elégedettek magával az állammal - jog­gal várják el tőle. A Securitate azonban minden vitán felül nem az állampolgárok­ért', hanem ellenükre, fékentartásukra, terrorizálásukra alakult.- Messze jobban felszerelve, mint ma­ga a hadsereg -, mondta Luczi József, akinek volt alkalma látni a magasan re­pülő szekus helikopter torkolattüzét. Há­rom ilyen is visszafordult már a ma­gyar légtérből.- Ezen a talán 70 ezres hadseregen belül is volt egy szuperelit alakulat, tán 1700 ember. Fegyverzetük a legmoder­nebb, M 10-es amerikai automata kara­bélyok, izraeli géppisztolyok, sötétben is pontos, célzott lövésre alkalmas lézerke- resős puskák. Ezenkívül páncélozott Mi- ragé helikopterek. Élvonalbeli nyugati fegyverek egy „szocialista” állam birtokában. Nem fel­adatunk minősíteni se a világpolitikát, se a fegyverkereskedelmet, melynek egyébként Románia az élvonalában járt. Topái Zoltán, aki Marosvásárhelyről származik és rokonai máig ott élnek:- A Securitate az általános félelem fenntartására jött létre. Mindenhol ott volt, soha, sehol, a lakásában se lehetett biztonságban előle senki. Amikor a nővé- reméknél egyszer, minden kérés vagy hí­vás nélkül váratlanul felbukkantak a pos­ta fáziskeresői, akkor már tudtuk, hogy lehallgatókészüléket kaptunk. Ami még a szerencsésebb eset, mert el lehetett tűnni, méghozzá végérvényesen. Egy hölgy, aki nem engedte fényké­pezted magát:- Hallottak itthon a lupényi bányászok sztrájkjáról? A lehetségesnél is rosszab­bul fizették őket, amíg végül beszüntették a munkát. Kijött egy rangos valaki vala­honnan. Barátságos volt és mindent megígért. Egy-két hétig tartották is a sza­vát. Aztán valamilyen távoli üzembe szer­veztek egy tapasztalatcserét. A sztrájk valamennyi vezetője buszra ült és soha többet, egyikük se jött vissza mindmáig! Topái Zoltán:- Úgy is el lehet tenni valakit láb alól, hogy a legaprólékosabb boncolás se álla­pít meg mást, mint természetes halált. A Se- curitatét „dicséri” a módszer kiagyalása. A földre fektetett ember mellkasán deszkát káli keresztbe vetni, és azt bizonyos ritmus szerint kalapáccsal ütni. Előbb-utóbb ok­vetlenül beáll az infarktusos halál... A marosvásárhelyi Topái Zoltán Egy közbevetett kérdésünk:- Mi volt tulajdonképpen a sokat emle­getett falurombolás? Létéről és ellenke­zőjéről egyformán lehetett hallani...- Nem rombolást kell emlegetni, ha­nem szisztematizálást Amellett, hogy ez a Ceausescu-féle kifejezés, a lényeget is jobban kifejezi. Arról van szó, hogy a meg­szüntetett, emberi és főleg emberséges környezetű falusi házakból, ahol mindenki nemzedékekre visszamenően ismerte a szomszédjai felmenőit falanszterszerű, fél- komfortos panelépületekbe telepítették a lakosokat. A szomszédtalanság, társtalan- ság tudatos lélekrombolás és ismét csak része annak, hogy mindenki féljen minden­kitől, senki ne bízzon senkiben.- És a szekusok egymásban...? Erre természetesen nincs válasz. Be­szélgetőtársaink egyike se volt emberi kapcsolatban a titkosrendőrség tagjaival.- Az elzárkózásukra mindenesetre vi­gyáztak! Amikor a Securitate főnöke Ma­rosvásárhelyen új lakást természetesen villát kapott, az egész utcát lezárták a forga­lom elől... Erre emlékeztetőre valamikor a Ráko- si-világban Magyarországon is láttunk pél­dát. Csakhogy Rákosi kezdő volt Ceauses- cuhoz mérten... Akinek a halála, ez is hangulatjelenté­sünkhöz tartozik, határ menti őrjáratunk szinte egyetlen televíziós élménye volt. Nyomasztó egyénisége abban is tükrö­ződött, hogy többen nem akarták elhinni a házaspár kivégzésének tényét. Egy ön­maga - odahaza kevés, itt sok - pénzé­nek kábulatában élő nyugatnémet-ma­gyar egyszerűen azért nem, mert elkép­zelni se tudta, hogy ennyi százmillió dol­lár birtokában valaki ki ne válthassa ön­magát. Orosházi segítőnk: Koszorús Oszkár A többiek azonban az évtizedes zsib- basztó megszokás hatása alatt- Aki istenben hisz, annak az ördöggel is számot kell vetnie. Most meg kell szok­nunk az ördög nélkül élni! - így az egyik Gyopár presszóbeli ismeretlen ismerős, a tulajdonos Farkas János önmagát meg­nevezni (és fényképeztetni) nem akaró vendége. Bízzunk bizonytalansága szűnté- ben. *- A félelem természetesen itt élt közöt­tünk is -, így Koszorús Oszkár Orosházá­ról. - Városban kevésbé szembeszö­kően, mint falun. A mindenfelől áramló segítség gyönyörű és talán meglepő. Az emberek azonban nem felejtették el ma­gyarságukat és úgy látszik emberségü­ket sem. Az ajándékokat szállító konvojok nem náció, hanem rászorultság szerint kere­sik a túloldaliakat. A jövőt persze senki nem tudhatja, de az eddigieknél csak kü­lönb lehet. Főleg, ha megőrizzük eddigi mértéktartásunkat... * Ezzel őrjárat formájába öltöztetett han­gulatjelentésünknek végére értünk. 1989. december 26-29. között csak Sze­geden, Hódmezővásárhelyen, Oroshá­zán, Makón, Nagylakon, Békéscsabán, Gyulán, Sarkadon, Biharugrán és Kőrös- nagyharsányban jártunk. Volt, ahol órákig beszélgettünk, más­hol csak néhány szó, jellemzőnek vélt mondat erejéig. A végeredmény elbírálá­sa az olvasó dolga. (Vége) ORDAS IVÁN Fényképezte: KISPÁL MÁRIA Ez a doboz már a második tonnához tartozik, melyet Orosházáról indítottak útnak- Wy­Valódi tulajdonosokat kerestek Népbolt, de részvénytársaság-ri-ór-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom