Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-30 / 25. szám

1990. január 30. NÉPÚJSÁG 3 Ki jár jól? Egy átalakulás kérdőjelei (Folytatás az 1. oldalról.) Sólyom Zoltán igazgató szólt először az előzményekről, a vállalat jelenlegi helyzetéről. Most vállalati tanács irányí­tása alatt áll a szervezet és eredményes­ség szempontjából a hasonló kereske­delmi vállalatok között a jó középme­zőnybe tartozik. A társasági törvény ha­tályba lépése után - kb. egy évvel ezelőtt - kezdtek foglalkozni az átalakulás gon­dolatával, bár tudták, hogy a továbblé­péshez mindenképpen meg kell várni az átalakulási törvényt. Az előkészítést megkezdték, sziszifuszi munkát végez­tek, hogy a mai jogszabálydzsungelben, sok szempontból zavaros, változóban le­vő helyzetben előremutató, példaadó megoldást találjanak, amely minden érintett számára a lehető legelőnyösebb változásokat hozza. Kidolgozták az átalakítás tervét, amelynek az a lényege, hogy a létreho­zandó részvénytársaság felügyelete tel­jesmértékben a helyi tanácsok - később önkormányzatok - kezébe kerül, hiszen a részvények kétharmadát birtokolják. A fennmaradó részből húsz százalékot egy - a dolgozókat és nyugdíjasokat tö­mörítő - önsegélyező kör kapna, amely szabadon döntene az osztalék felhasz­nálásáról. Ez a 64 millió forint értékű részvénycsomag nem névre szóló, nem osztható, közösségi tulajdont jelent. A fennmaradó tíz százaléknyi - 32 millió fo­rint értékű - részvényeket névre szólóan a dolgozók között osztanák ki. A Népbolt által üzemeltetett kiskeres­kedelmi egységeknek csálk kb. kéthar­mada van a vállalat tulajdonában, a többit a helyi tanácsoktól bérelik. Ezt az üzeme­lő hálózatot szétverni súlyos hiba lenne. Nagyjából közismertek a kiskereskede­lem problémái, azaz, hogy a kistelepülé­sek, külvárosok apró boltjai vesztesége­sek és a körülbelül egyharmad részt képviselő nagyobb üzletek hozzák az eredményt. A nagy - egész megyére ki­terjedő - szervezet megtartása tehát biz­tonságot nyújt, kiegyenlíti az eltérő felté­telek okozta különbségeket, ez pedig na­gyon fontos az ellátás biztonsága szem­pontjából. Éppen ezért a részvénytársa­ság létrehozásához szükséges a hét érintett tanács, valamint a megyei,tanács - mint alapitó - beleegyezése. Paks, Bonyhád, Dombóvár, Tamási, Tolna és Nagymányok tanácstestülete a megle­hetősen szűkszavú tájékoztatás ellenére elfogadta a tervet, a szekszárdi tanács­ülés viszont - a pártok heves támadásá­nak következtében - negativ eredmény­nyel zárult. A megyei tanács úgy döntött, hogy a pártok tiltakozása ellenében nem hozhat döntést a jelenlegi kényes politi­kai helyzetben. A Népbolt vezetői számára tehát nem maradt más választás, mint hogy meg­győzzék a tiltakozó pártokat az átalaku­lás helyességéről. Sólyom Zoltán további érvként említet­te, hogy a lakossági ellátást javíthatja az a körülmény, hogy a dolgozói részvények bevezetésével nő az érdekeltség. Ez az átalakulás kifejezetten a tanácsok érde­keit szolgálja, hiszen döntő szavuk lesz a kiskereskedelmi hálózat működtetésé­ben, a jobb ellátás biztosításában. Nem a jelenlegi vállalatvezetés hatalomátmen­téséről van szó, sőt, nagyon nagy kocká­zatot vállalnak az átalakulással, hiszen a választások után a megváltozott taná­csi vezetés könnyen menesztheti az egész igazgatótanácsot. Éppen ezért súlyos kényszer lesz az rt. vezetése számára az eredmények pro­dukálása és ez drasztikusabb lépéseket fog hozni a hasznos változások irányába. Ugyanakkor a tanácsok is jobban töre­kednek majd az ellátás biztosítása mel­lett a nyereséges üzemeltetésre, mert az osztalék legnagyobb hányadát ők kap­ják. Pártok - álláspontok A pártok közül elsőként a Magyar De­mokrata Fórum kért szót Szegi Béla sze­mélyében. Azzal kezdte, hogy az átalaku­lást az MDF nem támogatja, legalábbis most nem. A választások és néhány na­gyon fontos törvény elfogadása előtt rendkívül nehéz lenne megjósolni, hogy mit hoz a jövő, különösen a tulajdonre­formmal kapcsolatban, tehát nem dönt­J hető el egyértelműen, hogy ez a lépés helyes lenne-e. Éppen ezért az MDF ja­vasolja az átalakulás alaposabb előké­szítését, nyíltabb társadalmi vitát és a végrehajtás elhalasztását 1991-ig. Csáki Béla, a Magyar Szocialista Párt nevében fejtette ki álláspontját. Szakér­tőik véleménye szerint az átalakulási ter­vezet nagyon jó, megalapozott szakmai munka, az MSZP támogatja és nyugod­tan ajánlhatja támogatásra a tanácstes­tületnek is. Németh Zoltán, a Szabad Demokraták Szövetsége nevében elmondta, hogy nem támogatják a tervet - legfeljebb ala­posabb előkészítés után 1991-től - mert a tanácsi, önkormányzati vagyon tekinte­tében visszavonhatatlan változást hozna, hiszen a bevitt vagyont később nem lehet kivenni az rt-ből. Ezután kérdést intézett dr. Nemes Árpád ügyészhez - aki az át­alakulás lebonyolítását vállalta -, hogy teljes mértékben etikusnak tartja-e a ter­vezetet. Dr. Nemes Árpád kifejtette, hogy az átalakulási terv minden jogi és etikai kívánalomnak megfelel, ilyen szempont­ból nem támadható. Dr. Pálos Miklós, a Kereszténydemok­rata Néppárt Tolna Megyei Szervezeté­nek elnöke szerint nagyszerű munka fek­szik ebben a tervezetben, kétségkívül ez á jövő útja, tehát kifejezetten kívánatos a mielőbbi megvalósítás. Egyetlen hiá­nyossága az, hogy egy reprivatizációs törvény elfogadása esetére nem tartal­maz utalást arról, hogyan gondoskodjék az rt. a kártalanításról. A Szociáldemokrata Párt nem támogt- ja, de nem is ellenzi az átalakulást. Mind­ezt Bótai János a párt jelenlevő képvi­selője mondta el. Itt tart jelenleg a Népbolt átalakulásá­nak ügye. A megbeszélésen nem sikerült a vállalat vezetőinek az MDF-et és az SZDSZ-t maga mellé állítani. A tanács­testület tájékoztatása után a döntés a február második felére tervezett ta­nácsüléstől várható.- áa ­len mit csinálni, fogtam magam, és fölke­restem a Szent Mihály-plébániát. A ház­vezetőnő azt mondta, a plébános nincs odahaza. Mondtam a házvezetőnőnek, nem kell nekem okvetlen a plébános, elég, ha ő ad egy kulcsot, és a fél teher­autónyi élelmet egy raktárba berakjuk. Ö vonakodott: a raktárjaik tele vannak. Kér­tem, hogy mutassa meg. A látvány meg­döbbentő volt. Az én galériám körülbelül 10 méter hosszú, nyolc méter széles. És három és fél méter magas. Ez a helyiség, ahova bementünk, ötször nagyobb volt. És tele volt ruhával. És nyolc-tíz ember válogatott közte. De ugyanígy álltak az élelmiszerraktárak. Akkor megjelent egy káplán, aki azt mondta, hogy ő még el tudja ezt az árumennyiséget rakni a fo­lyosókon. Megkért, hogy álljak a plébá­nia mögé. Onnan legalább hatvan métert kellett cipelnünk az árut, hogy behordjuk. De csak a káplánnal ketten cipeltünk. Meg a teherautón lévő egyik sofőrünk, mert a másik belázasodott. Ezért én ma­gam kimentem a Fő térre, ahol a buszunk állt, és épp ott állt nyolc-tíz férfi. Mond­tam, miről lenne szó. Azt mondták, ők na­gyon szívesen segítenek, de csak azért, mert magyarok vagyunk. Egyébként nem tennék, mert ez a rakomány úgysem ke­rül oda, ahova kerülnie kellene. Ez azért zavart egy kicsit, mert a Szent Mihály- plébániáról volt szó. Kérdeztem: ezt hogy gondolja? Azt felelte: neki a nagyapja is itt ministrált, az ő gyereke is, sőt, ő maga is, de, amióta ezek az események zajla­nak, őt még soha nem kérdezték meg, hogy a raktárakban lévő élelemből, ruhá­ból szüksége volna-e valamire. De az itt lévő társait sem. Pedig mindannyian a Szent Mihály-plébániához tartoznak lak­hely szerint... és templomlátogatók. Megtudtam tőlük, melyikük lakik a leg­közelebb. Nagyon egyszerű volt a meg­oldás. Mondtam: hét ember hordja a szállítmányt a folyosóra, három ember pedig a ti lakásotokra. Onnan ti ezt szór­játok széjjel. Rendben van? Meg is egyeztünk. És akkor egy jó másfél-két óra alatt lepakoltuk az árut. Nagyon megdöbbentett, hogy az egy­ház sem áll a helyzet magaslatán, nem csak az állami lerakóhely. Bár ez alól van kivétel. Mert időközben jártam olyan he­lyen, ahol az egyház igenis a helyzet ma­gaslatán állt. És még mindig, ezek után is, ha arra kényszerültem volna, csak egy­háznál raktam volna le a szállítmányt. És nem az állami helyeken. Tudniillik az álla­mi helyeken lerakott holminak nyoma vész. Vagy tartalékolják valamire, és köz­ben elhordják onnan feketén a holmit, vagy pedig, ahogy Sütő András mesélte, az adomány bekerül* egy boltba, ahol mondjuk a lisztet zacskónként tíz lejért - az ár nem biztos, nem emlékszem ponto­san - árusítják, és mindenki csak egyet vehet. Egy óráig megy ez a műsor, aztán szólnak, hogy kérem, elfogyott. És elkül­dik a hőbörgő tömeget. Igen ám, de nem fogy el, mert például az említett boltnak a hátsó kapuja Marosvásárhelyen egy má­sik utcára nyílik, onnan meg magán­autókkal viszik el. Sok jóindulatú ember mondta odaát, hogy többet ne hozzunk, ők féltik a mi országunkat, hogy az anyaország teljesen legyengül, itt meg úgyis kárba vész az adomány. Mert nem a helyére kerül. Ellenőrizhetetlenül eltű­nik, senki nem tudja, hova, és az egysze­rű emberek nem kapják meg. Később többször bebizonyosodott előttem, hogy ez valóban így van. Például akkor, amikor a marosvásárhelyi 2. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán történt az az eset, hogy mielőtt odaérkeztünk volna, felhívtuk őket, és dr. Nagy Levente főor­vos arra kért bennünket, hogy vigyáz­zunk, nehogy megállítsanak bennünket valahol, ne hagyjuk, hogy eltérítsenek, és biztosan jöjjünk, mert ők várnak. Hát ez engem meglepett. Nos, mivel Kolozsvá­ron kértem a káplánt, hogy a teherautó­val jött két embernek biztosítson fürdési lehetőséget, vacsorát, fekhelyet, másnap reggelit, hogy utána pihenten indulhas­sanak vissza Magyarországra, innen a busszal már nélkülük mentünk tovább. Vásárhelyen befutottunk a klinikához. De nem fért be az autóbusz a kapun, mivel ez a legnagyobb karosszéria, ami csak léte­zik nálunk. Ezért dr. Nagy Levente főor­vos rögtön hozott egy mentőautót, perce­ken belül ott volt néhány orvos, rövidujjú ingben, úgy, ahogy a kórházban köpeny1 alatt föl volt öltözve, decemberben, hi­degben, ezzel senki sem törődött, és azonnal elkezdték rakni azt a külde­ményt, amit én adtam le a buszról. Eddig még csak gyermekeket láttam így örülni karácsonykor, akik ujjonganak minden ajándék láttán, hogy még ez is, még az is van, jé, anyukám, még ezt is kaptunk... És ujjongtak, mint ahogy a gyerek ugrál örö­mében: a fecskendőnek, a bébitápszer­nek, a bébiételeknek, a kötszereknek, nem beszélve az örömről, amit a vatta okozott. Nézzétek, hoztak vattát, van vat­ta... Én csak néztem rájuk, és valamiért, úgy éreztem, hogy szégyenkezem. Dr. Nagy Levente mesélte később a könyvtárszobában, ahová behívott ben­nünket egy kávéra, hogy itt a vattának azért örültek nagyon, mert a klinikán a nők hetek óta az elhasznált pelenkákat voltak kénytelenek maguk alá tenni. Ő mesélte: több évtizede nem vásároltak az orvosi könyvtárnak egyetlen szakköny­vet, szaklapot sem. És egyéb, számomra rettenetes dolgokat mesélt. Magam is jártam előzőleg olyan kórházban, ahol a bennfekvő betegeknek kellett összead­niuk a tüzelőt, és fölváltva jártak be a hoz­zátartozók tüzelni. Ugyanakkor ebben a kórteremben egy lavórban mosakodtak. És ez vegyes kórterem volt... Ezt Bánfihu- nyadon láttam, de ugyanígy működött, ha jól emlékszem, Gyergyószentmiklóson is a kórház. (Folytatjuk.) V Pártok - választások „Az anyagokat teljes egészében a pártok állítják össze... A szerkesztőség eze­ken nem változtat, és jelzi azt is, hogy nem a szerkesztőség álláspontjáról van szó, csak közvetítő..." (Részlet a megállapodásból) Mi ajánlunk ilyet. Tanulmányozza és is­merje meg a Magyar Függetlenségi Párt programját és így a lehetséges jövőt! Az alábbiakban közöljük a párt irányelveit, melyen a program alapul. Mi kősziklára építkezünk! (Részlet Hornyák Tibor párt­elnök beszédéből.) FÜGGETLENSÉG A pártunk nevében deklarált függet­lenség a külpolitika vonatkozásában a semlegességet, a társadalmon belül a legteljesebb személyes szabadságot je­lenti. A függetlenség eszmeköre, mely pártunk szabadalma, a következő: sze­mélyes, egyéni függetlenség, független család, munkahelyek autonómiája, szak­mai függetlenség, politikai semlegesség - függetlenség a társadalom, a politika minden szférájában. Az egyetemes pol­gárság elvét valljuk, tehát a polgárság fo­galma alatt nem osztályt értünk, hanem szellemiséget, életformát. A nemzet ér­dekében mindenkivel hajlandók va­gyunk tárgyalásra, s az ellenség fogal­mát nem ismerjük. A gazdaságpolitikában felelőtlen volna bármilyen gyors javulás ígérete, de értel­met kell adni az immár tűréshatárig foko­zott áldozatvállalásnak. Biztosítani akar­juk a politikai-hatalmi szempontoktól mentes hozzáértő szakmai vezetést a vállalatok, főhatóságok élén, a szemé­lyes felelősség következetes gyakorlatát az ipar és gazdaság irányításának min­den szintjén. Az üzemek, gyárak váljanak az ott dolgozók erkölcsi tulajdonává, ala­kuljanak autonóm munkástanácsok, hogy szintén autonóm szakmai vezetés­sel ellenőrizhessék, kiegészíthessék egymást. Akaratunk szerint az agrárolló megszűnne, s a magyar parasztság gaz­dasági súlyának megfelelően részesülne az általa megtermelt javak értékéből, olyan tulajdonformák között, melyeket ő választ magának. A csődfinanszírozás helyett a csődhelyzet áldozatainak jutna a támogatás. Elengedhetetlennek tartjuk a minden társadalmi réteget érintő szociális védő­háló fe&llitását. A nagycsaládosok, nyugdíjasok, a ta­pasztalatok híján védtelen, ám teljes em­berként kezelendő gyerekek védelme is a politikánkhoz tartozik. Hazánk bővelkedik szellemi javakban, a feladat az, hogy ezt a tőkét konkrét anyagiakká váltsuk. A magyar csecsemő magyarnak születik, és nem balosnak, jobbosnak, ilyen-olyan-amolyan párt­tagnak, ezért az oktatásban az erkölcsi nevelés mellett a hazafiasságra tanítást tartjuk a legfontosabbnak, s nem a párt­ideológiák terjesztését. A politika a nem­zet sorsa, tehát csak a tiszta erkölcs és tiszta lélek lehet segítőtársa. A többpárt­rendszer bevezetése nem szabad, hogy a hatalmon való osztozkodást jelentse. A demokrácia optimuma társadalmi ural­mat, vagyis népi ön-uralmat jelent. A többpártrendszer s benne pártunk arra hivatott, hogy ezt a társadalmi uralmat vi- , gye a megvalósulás felé. A pártok szere­pe az, hogy ellenőrizzék egymást és ön­magukat, ezen keresztül az államot; sen­ki se lehessen a hatalom kizárólagos birtokosa, mert egyedül élni a hatalom­mal annyit tesz, mint visszaélni vele. Az ember veleszületett szabadságának ga­ranciája a felelős parlamenti kormányzat és az autonóm önkormányzaton nyugvó népi közigazgatás, mely együtt dolgozik a kisebbségével, és amely a kisebbség jogait tiszteletben tartja. Pártunk, a Ma­gyar Függetlenségi Párt, ha nem ezt a közérdeket szolgálná, puszta létének ér­telmét kérdőjelezné meg. Ezek a Magyar Függetlenségi Párt irányelvei. ISTEN HAZA SZABADSÁG Magyar Paraszt Szövetség Tisztelt magyar testvéreim! Tolna megye választópolgárai! 1948: Magyar Dolgozók Pártja! 1956: Magyar Szocialista Munkáspárt! 1989: A kongresszus feloszlatta? Halottaiból feltámadott? 1990. január 25.: az MSZMP jelöltjei bemutatkoznak és elhatárolják magukat 45 év minden bű­neitől. Voltak ilyenek is? Kik tették? Miért tették? Vajon ók és utódaik most mit tesznek? Gyártulaj­donosok, földbirtokosok és új tőkések akarnak lenni? Új törvények alkotói? Megtartani a közigaz­gatás, közoktatás és igazságszolgáltatás régi módszereit, új álarcot öltve? Mikor lesz a pazarlás leállítva? A „sarló és kalapács” mikor lesz a kezeikben az alkotó munka eszköze? Mikor változtat­ják a sok felesleges íróasztalt; „munkapadokká”? és mögéjük ülnek-e a „bársonyszékek” he­lyett?, alkotó munkára! írásom félbeszakítom, mert a földművelés- és élelmezésügyi miniszter úr beszél. Hallgatom... A megváltott földek az állam tulajdonában maradnak... Marosánnak; „Fel kellett állni!” Nekem meg kell kérdezni; mennyit, mikor és mivel fizettek az elvtársak; az egyházaktól, a magán nagybirtoko­soktól, a parasztságtól, illetve a polgárságtól az elvett, vagy a „sztálini önkéntesség” módszereivel felajánlott földekért, ingó és ingatlan vagyontárgyakért és az alkotó szellem elűzéséért? Kérjük a miniszter urat, mindezek nyilvánosságra tételére, még 1990. március 25-e előtt. A Parasztszövetségnek és a Független Kisgazda Pártnak nem kell semmitől elhatárolnia ma­gát, mert hű tagjai és támogatói sem 1947-ben, sem 1989-ben nem váltak ki sorainkból. Mi - a „Túlélők” és utódaink -, most is dolgozni és alkotni akarunk, de mindannyiónk a biztos magántu­lajdon békés és nyugodt légkörében. Az önigazgatás alulról szerveződő közigazgatási rendsze­rében, ahol a „néphez hú vezetők” szabadon választhatók legyenek (közérthető egyszerű mó­don) és bármikor visszahívhatja vagy leválthatja a nép, ha nem az egyén vagy az önkéntes közös­ség önzetlen szolgája. A közős vagyon részvénye, az ott dolgozóké legyen. Célunk: Az alkotó munka teremtsen „ÚJ RENDET!” Versenyképes, nyereséges nagy- és kisipart. A termelő és fo­gyasztó közé ékelt herék és vámszedők kiiktatása az életünk minden területén. A szellem, a szor­galom, a tiszta erkölcs és a hit legyen jövőnk alapja. A pusztuló erdők és határ zöldüljön ki újra és vidám emberfüttytöl és ékes madár­daltól legyen hangos. Épüljenek újra a lombos fák között új magyar tanyák, tegyük vonzóvá a pusztuló falvakat, hogy az elűzöttek önként visszatérjenek (ne a nyomor és korgó gyomor kény­szerítse rá) oda, hol egykor bogárzó ménes és gulya vágtatott. Legyen iskola újra a régiek helyén. A „Hangya” és egyéb önkéntes szövetkezet kapja vissza régi szerepét. Legyen kisipar és keres­kedelem. A harangok és orgonák szavára gyűljön a nép hite templomába és az igaz szerelem te­remjen gyermekgyümölcsöket, hogy a falvak és tanyák boldog családi fészkei, teljenek meg is­mét vidám gyermekkacagással!... A polgári és iparos olvasókörök legyenek újra minden korosztály szórakozó, közművelődési és egymás problémái megvitatásának helyei. Alakuljanak dalárdák és daloljon újra boldogan, egy­mást szeretve a nép és csendüljön fel újra a lányok és legények ősi magyar tánca és dala. Isten, Haza, Család! Szavazz a Független Kisgazda Pártra! A félelemmentes, demokratikus új magyar jogállamra! A szebb magyar jövöre. A Parasztszövetség tagjai nevében: Görcsös János Föld, Kenyér, Szabadság 1 Magyar Kommunista Párt FÖlá a löldmlvelönek, KI szánt, vet és arat! Kenyér a dolgozónak, A magyar ág alatti SxabatlSÓQ Itt a népnek, Mely mindig ^rre vártl E három együttvéve A Kommunista párt! Akar egy jó programot? Átalakulási tervezet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom