Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-23 / 19. szám
1990. január 23. Várhatóan szerény mértékben né' a naposbaromfi iránti kereslet A Nagydorog és Vidéke Áfész keltetőállomása Kajdacson üzemel. Heti 100 ezer tyúk tenyésztojás befogadására alkalmas. Az elmúlt év első felében 280 ezer Tetra H és New Hampshire naposcsibét, valamint 130 ezer Hunga- vis naposlibát keltettek részben lakossági, részben nagyüzemi igények kielégítésére. Október hónaptól ez év végéig további 50 ezer naposlibát produkáltak. 10 fő állandó és 6-8 fő időszakos dolgozót foglalkoztatnak a keltetőben. Az üzem éves termelési értéke 8-9 millió forint. 1990-re a gazdasági körülmények figyelembevételével - a csibekeltetés mennyiségét és összetételét az előző évi nagyságrendnek megfelelően tervezte meg a szövetkezet. Az ehhez szükséges tenyésztojást az áfész részben saját szákcsoportjától, részben pedig a Kisál- lattenyésztök Beszerző és Értékesítő Szövetkezetétől vásárolja fel. Az előrejelzések alapján a víziszárnyasok exportpiaci lehetősége továbbra is kedvező lesz, ezért a naposliba-keltetés bővítésével számolnak. A naposcsibét a megye áfészein keresztül, illetve a szövetkezet működési körzetében elő lakosság ellátására értékesítik. A naposliba döntő többsége a kecskeméti és kiskunhalasi baromfifeldolgozó közreműködésével jut el a kistermelőkhöz, nagyüzemekhez. Az elmúlt évek során a kistermelői kereslet csökkenő tendenciát mutatott a takarmányárak emelkedése, és a háztáji tojásárak önköltség alatti piaci árai miatt. Idén a termelési költségek növekedése következtében 15-20%-os értékesítési áremelkedéssel számolnak 1989-hez viszonyítva. így a keltetés gazdaságossága biztosítottnak látszik. A szövetkezet a lakossági kereslet szerény mértékű növekedését prognosztizálja elsősorban a háztáji és kisgazdaságok körében. A keltetőüzem kapacitáskihasználtsága a múlt évi szezonban 85-90%-os volt. A keltetés bővítésére tehát van lehetőség. Az első naposcsibekelések február 2-től várhatók. LEMLE ZOLTÁN nak kell lennie, nem pedig Zsombolya vagy Arad felé sétálni. A városban kellett volna lenniük, mert az utcák elég szélesek. Ott kellett volna állomásoztatni egyes alakulatokat. Ugyanez vonatkozik a Belügyminisztérium csapataira. Nekem az a benyomásom, hogy a Belügyminisztérium egységei nem voltak felfegyverezve. Elena Ceausescu elvt.: Fegyvertelenek voltak. Nicolae Ceausescu elvt.: Fegyvertelenek. Tudor Postelnicu elvt.: A határőrökön kívül. A többiek nem voltak felfegyverezve. Nicolae Ceausescu elvt.: De hát miért? Megmondtam, hogy legyenek mind felfegyverezve. Miért küld- tétek őket fegyvertelenül? Ki adott ilyen parancsot? Amikor úgy értettem, hogy állambiztonsági alakulatok mennek, világos volt számomra, hogy felfegyverezve mennek, hiszen van fegyverzetük, van minden az ellátmányukban, autó is, meg minden, csak nem külditek őket ököllel verekedni? Miféle belügyi alakulatok vagytok ti? Honnan veszitek ezeket a dolgokat? Azonnal jöjjöh Curticeanu és Vlad lulian. Ki adott ilyen utasítást? Miért tartunk fenn határőr-alakulatokat? És engem biztosítottatok afelől, hogy van 9 biztonsági szakaszotok, ami közel 1000 embert jelent. Hol voltak ezek? Fegyvertelenül vezényeltétek ki? Mit jelent ez a szisztéma? És az este tárgyaltunk, azt mondtam: Intézkedjetek ti is, hozzatok erélyes intézkedéseket. Nem mondtátok, úgy külditek oda, hogy bottal verekedjenek! Nincs szükségem ilyen biztonsági alakulatokra! A milícia is fel kellett volna legyen fegyverezve. így szóka törvény. NÉPÚJSÁG 3 Demokráciakóstolgató...? Ami itt alább következik, az a szerző magánvéleménye. Kéretik ilyenként olvasni és netán egybevetni kinek-kinek a saját magánvéleményével. Magánvélemények ugyanis érzésem szerint szép számmal akadnak ebben az országban. Mostanában mindenki úgy tesz, mintha nagyon kíváncsi lenne rá, a másikéra. Egyik nagyapám még képviselőtársa volt Mikszáth Kálmánnak, aki gyilkos politikai cikkeiben nem kevés példával .szolgált arra, hogy egykor mennyire csak választási kampányfeladat volt a szavazópolgárok véleményének tudakolása és miként fütyültek arra: - választások után. Ez remélhetőleg csak a 100-110 évvel ezelőtti hazai viszonyokra volt jellemző. Azóta tagadhatatlanul elkezdtük újra kóstolgatni a demokráciát (és a demokratizmus) ízeit. Bár, amikora kóstolgatok gusztusát firtatja valaki, könnyen úgy járhat, mint a sokszorosan átalakult A HÉT riportere január 21 -én. A megkérdezett munkások ugyanis nem a szavak, hanem a munka dicséretét zengték, cseppet sem brosúrákban megszokott módon. Az állítólag kezükbe került jogart egyikük annyiból okvetlenül hasznosnak minősítette, hogy azzal alkalom adtán fejbe is lehet csapni valakit. Jő lenne pontosan emlékezni rá, hogy kitől származik az a mondás, melynek csak a tartalmát tudom idézni. Valahogy így hangzik: „Nem értek egyet a véleményeddel, de mindvégig küzdeni szándékozom azért, hogy kimondhasd!” Ez nekem valahogy másként hangzik mint amikor egy ismert drámairó, most éppen politikai színekben, ütszéli hangú támadást intéz más véleményűek ellen, aztán kijelenti, hogy ez nem politikai tett volt, hanem írói munka. Annak sincs hosszú ideje-, hogy a rádióban elhangzott valami, ami felett túlzás lenne átsiklani, ugyanis a kóstolgatás közben nagyon keserű szájízt kelt. Eszerint valahol Pesten „valakik” biankócsekkre emlékeztetőén kérték el a kopogtatócédulák szelvényét, amire később azt írhattak, amit akartak. Az idősebbek még emlékezhetnek az ominózus kékcédulákra. Sejtelmem sincs, hogy a kopogtatócédulák milyen színűek, mert január 22-ig ilyet még nem kaptam.de az egész ügynek felettébb választási csalás íze van. Ami minden kóstolgtást elront... Néha úgy tűnik, hogy szinte túlságosan is féltjük a szánkat, hátha megégetjük. Már harminc év előtt is láttam hajléktalanokat, történetesen Arad pályaudvari csarnokában, de láttam Párizsban is. Azzal azonban nem kóstolgatjuk, hanem kiköpjük az izeket, ha eltűrjük, hogy a kétmilliós főváros egyik pályaudvarának váróteremé napokra használhatatlan legyen, mert ott néhány százan kényszerszállást vesznek. Olyanok, akik a nem elvetendő propagandaérzékű Nagybandó András megjelenésekor azzal utasítják vissza pártalapitási szándékát, hogy eddig se dolgoztak, ezután se szándékoznak ilyesmivel terhelni magukat. Amikor legveszélyesebbnek tűnt a román helyzet, önjelölt, de még meg nem választott politikusaink egy része hirtelen égető szükségét érezte a honvédség visszafejlesztésének. Ez a veszély elmúlt. Nem lehetséges viszont az, hogy az agyontámadott rendőrség most azért nem lép fel, mert romló közbiztonsági viszonyaink perspektíváira gondosan ügyelve, elijesztettük a dolgától...? A Déli pályaudvaron senki nem * gondolna lehallgató készülékek bevetésére... Tévedhetek, de amennyire megítélni tudom, a választás nem lovasroham, szönyegbombázás vagy szuronyharc, hanem egymás - tehát a köz - véleményének mérlegre tétele. Nem mentesen némi befolyásolási szándéktól, ez nemcsak velejár, hanem természetes is. A szerintem teljesen felesleges, mert már eldöntött dolgok háromnegyedét újra kérdező, népszavazáskor sikerült megmutatnunk, hogy mennyire csak kuktaszinten kóstolgatjuk a demokráciát. Nem ismerem a konyhai ranglista grádicsait, de talán már célszerű lenne előre jutnunk az alszakácsi fokozatig!'., ORDAS IVÁN---------------l-ji--------------------------------------„ Veletek vagyunk” A Déli pályaudvar várótermében orrfacsaró bűz, elképesztő látvány, zárva tartó pénztárak és információs iroda fogadja a gyanútlan utasokat. A földön, matracokon, szakadt kabátokon hajléktalanok tucatjai „heverésznek” a „Mi is emberek vagyunk” transzparens árnyékában. Nem nehéz kitalálni, hogy az információ és a pénztárak miért tartanak zárva, bár a hivatalos ok: a közegészségi állapotok. Bizonyára napokat lehetne azon vitatkozni, hogy ők a társadalom „kitaszítottjai” miképpen kerültek erre az emberhez méltatlan sorsra, és hogy ezért ki az első számú felelős. Azért első számú, mert minden bizonnyal több is van, és feltételezem, adtak okot a hajléktalanok is, bármennyire is szeretnék az egész „balhét” a társadalom nyakába varrni. A MÁV felajánlott munkát, szállást, élelmet a pályaudvarra „költözőknek”, akik közül kettő el is fogadta, igaz, az egyik már másnap kilépett.- Veletek vagyunk, veletek vagyunk - skandálta a tömegnek éppen nem nevezhető alig száz ember múlt héten, szombaton késő délután, akik a hajléktalanok sorsának megváltoztatása érdekében tüntettek. Lakást állampolgári jogon mindenkinek, munkát, magasabb bért, egyenlőséget, mondta „hangosba” a tüntetés vezetője.- Ezt nézzétek meg rózsadombi proletárok - hangzott egy öblös hang a tömegből. A kívülálló kíváncsiskodók többsége várta azt a pillanatot, amikor a tüntetők forrongása magával ragadja majd a pályaudvari „bentlakókat”, akik ledobják magukról szakadt és patyolatot évek óta nem látott takaróikat és V betűre formált ujjaikkal az ég felé böknek. Veletek vagyunk, veletek vagyunk! De nem történt semmi. A többség - többnyire alkoholmámoros tekintettel - meredt a semmibe és jól érzékelhetően fogalma sem volt arról, hogy mi történik körülötte. Csak egy kicsit összébb húzódtak, beljebb húzták az „adakozzatok” feliratú kartondobozt, és aki éppen a soros volt, megkeverte a paklit és leosztotta a lapokat... MOLNÁR ISTVÁN Tudor Postelnicu elvt.: Jelentem, főtitkár elvtárs, a milícia fel van fegyverezve. Nicolae Ceausescu elvt.: Ha fel volt fegyverezve, lőnie kellett volna, nem pedig hagynia magát, hogy megverjék és beengednie őket a megyei pártbizottság székházába. Két óra kellett a csapatoknak ahhoz, hogy odaérjenek, habár a központban vannak, amikor ott kellett volna lenniük, mert mozgósították őket, hogy erődemonstrációt végezzenek az utcán. A helyszínen kellett volna lenniük. Tárgyaltam veletek ma éjjel is, többször tárgyaltunk, 2-kor is, 3-kor is, többször is arról, mi a tennivalótok. Elena Ceausescu elvt.: Telefonánunk kell Coman elvtársnak, amikor odaér. Nicolae Ceausescu elvt.: Curticeanu, lépj kapcsolatba vele, és Coman azonnal telefonáljon nekem. Silviu Curticeanu elvt.: Megértettem. Azonnal kapcsolatba lépek Temesvárral. Nicolae Ceausescu elvt.: Ti nem hajtottátok végre a parancsot, én főparancsnoki minőségemben adtam a parancsot, amely rátok nézve, valamennyi egységre nézve, mind a Honvédelmi Minisztérium, mind a Belügyminisztérium egységeire, kötelező. Hogyan lehetséges egy ilyen helyzet? Holmi tekergők behatolnak a megyei pártbizottság székházába, megverik a katonákat, a tiszteket, s ők tétlenek maradnak?! Mit csináltak a te tisztjeid, Milea, miért nem léptek közbe azonnal, miért nem lőttek? Lőniük kellett volna, földre teríteni őket, előbb figyelmeztetni őket, s aztán a lábukba lőni. Vasila Milea elvt.: Nem adtunk nekik lőszert." (Folytatjuk) Ki fizeti a bérletet? Amikor nyilvánosságra hozták a tömegközlekedési eszközök díjemelését, bizonyára sok olyan szülő osztotta újra a család költségvetését, akiknek gyerekei autóbusszal járnak iskolába. Ám ettől a tények tények maradnak, ami nincs, azt sem beosztani, sem újraosztani nem lehet, a pénztárcák hónap végére már nem egyszerűen laposak, hanem néhol már feleslegesek is. A gyerekeknek utazniuk kell, s nemcsak a városokon belül, hanem ott is, ahol körzetesített oktatási rendszer van. A körzetesítés következtében Dombóvárra, a Zrínyi Ilona Általános Iskolába 131 gyereknek kell nap mint nap beutaznia Attalából, Ka- puspulából és Alsóhetényből autóbusszal. Eddig a buszbérleteket központi alapból az iskola vásárolta meg alanévre. Akik körzeten kívüli iskolába jártak - a „szabad” iskolaválasztás miatt -, azoknak a bérletet a szülő volt kénytelen megvenni. Most, hogy emelkednek a díjak, vajon ki fizeti majd a különbözetet? A tanács, az iskola vagy a szülő? A Zrínyi iskola tájékoztatása szerint a Volán még nem jelezte, hogy emelkednek az évi bérletek árai,- bár a havi tanulóbérletek 42 forint helyett már 52 forintba kerülnek. A tanács nem kapott pénzt a várható különbségek fedezésére, így valószínű, hogyha a Volán kéri az emelés miatti árkülönbözetet, azt a szülő fizeti meg. A Volán még nem döntött és vannak olyan jelek amelyek okot adhatnak a reménykedésre. Nem ez az első áremelés a Volán történetében, de tudni kell, hogy ezt sem a vállalat, hanem a kormány kezdeményezte. Mégis az előző esetekben a tanévre szóló bérletek árát menet közben nem módosították, csak a következő tanévtől. Most, amikor minden fillérnek legalább három helye is lenne, egyáltalán nem mindegy az a félévnyi haladék sem. Persze, csak akkor, ha a Volán álláspontja az marad, mint ami az előző években volt. S ha mégsem, aligha vetheti a szemükre bárki is. Nekik nem. . Meddig feszíthető vajon a húr? MOLNÁR ISTVÁN Óriás vágógép A Tungsram Rt. győri gépgyárában nemzetközi kooperációs szerződés alapján Szaúd-Arábia részére egy hatalmas vágógépet készítenek. A géppel - amely rövidesen elkészül - a csőgyártáshoz szükséges vaslemezeket vágják majd. (MTI-fotó) Választások előtt Lépcsőházi politika Gondolom, ki-ki tudja, mi a „lépcsőházi leikiismeret”. Arról a tünetről van szó, amikor az ember illetékes főnököknél előszobázik hosszasan, majd, amikor a hatóság előszobájából bejut a döntés lehetőségével élő vagy visszaélő hivatalba, mindent elmond, csak a lényeget nem. Az igazi mondanivaló, az igazi érvelés lefele menet, a lépcsőházban jut eszébe. De akkor már késő. Ám mindez már a múlté. A lépcsőházi lelkiismeret helyett lakóházaink lépcső- házaiba hatol be ma a választási kampány: a lépcsőházi politika. Nincs olyan nap, hogy remegve várt személyes postám helyett ne pártok szórólapjait találjam a postaládában. Illetve: van. Egy nap ugyanis a Postabank reklámképeslapja foglalta el a helyüket. Egy másik napon pedig a felhívás, hogy adakozzak a belvárosi katolikus templom felújítására. Praktikus, nemes és politikai célok érdekében mozgósítanak, nem beszélve a fekete bongóról. Választhatok? Ha lehetséges, egy nyugodt, civilizált, kulturált életet választanék. Nem vagyok nagy igényű: nekem elég volna egy szerény keretek között biztosítható, gürcöléssel elérhető anyagi biztonság is. Az megteremtené az erkölcsi biztonság keretét. Ja, hogy a keret mindig pénzt jelent? Ezer pénzforrás áll a küszöbön, csak nem élünk vele. Mi lenne, ha kijelenteném: csak akkor vagyok hajlandó elolvasni a politikai szórólapokat, ha fizetnek érte?! DOMOKOS ESZTER