Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-07 / 290. szám

1989. december 7.

( TC-NA N _

TiÉPÜJSAG 3

Egy döntés utóélete

A vállalati tanács tagjai nem tulajdonosok

(Folytatás az 1. oldalról.)

A portától az üzemig alighanem egységes az álláspont. A rossz diákhoz hallom hasonlítani mindjárt belépésem után azokat, akik nemmel szavaztak; a Szigorú tanárt - ha mégoly jó eredményekkel oktat is - nem szereti a lusta nebuló. Az üzemcsarnokban dolgozók véleményét Papp Jánosné és Eberling Józsefné így összegzi; jobb lenne ha maradna a jelenlegi igazgató. Megszoktuk, nekünk nincs vele gondunk - mondják, s említik a béreket, amelyek lényegesen magasabbak, mint korábban. A rendkívüli bérfejlesztést, a jól menő termelést, a beruházásokat említi Hanoi Józsefné is, aki a dolgozók delegáltja a vállalati tanácsban, s mint mondja, nem számított ennyi ellenszavazatra. Fölhívja a figyelmemet a „körözött” aláírásgyűjtő ívre; kérik a munkások Schiller Józsefet, hogy adjon be pályázatot az igazgatóválasztásra.

Pach József üzemvezető - szintén dolgozói küldött a vt-ben, akkor választották meg, amikor még nem ezt a funkciót töltötte be - valószínűleg helyzeténél fogva kicsit más szemmel lát. Nem érti, hogy a „megbuktatták”, a „személyes indítékok” kifejezések miért jutottak az újságíró eszébe. Egyszerűen egy szavazásról volt csak szó, ahol minimálisan hiányzott a mandátum meghosszabbításához szükséges kétharmados többség. Hozzá hasonlóan vélekedik Dániel Mária termelési osztályvezető, szintén vt-tag. Titkos szavazás volt, amihez nincs mit hozzáfűzni - mondja. A tizenkilenc főből heten úgy gondolták, hogy nem szavaznak tovább bizalmat Schiller Józsefnek.

Dr. Török Erzsébet, aki regisztrálta a vállalati tanács ülésének történéseit, úgy érzékelte, hogy sokan meglepődtek - a vállalati közvéleményhez hasonlóan - a küldöttek közül is az eredmény láttán. Hiszen az igazgató beszámolóját az eddig végzett munkáról elfogadták, akárcsak a korrekt, jó minősítését. Nem állt föl senki, hogy nem ért egyet az elhangzottakkal, leírtakkal... .Az ellenszavazatok oka véleménye szerint az lehet, hogy a vállalati tanács tagjai nem tulajdonosok, akiktől el lehetne várni, hogy csupán a menedzser működésének eredményességét vegyék figyelembe a döntésnél. Mert aligha vitatható, hogy eredményként van mit számba venni.

Schiller József az egyetem elvégzése óta néhány éves megszakítással, szinte a ranglétra minden fokát megjárva dolgozik a konzervgyárban. Ö az itt töltött nyári

szünidőket is számolja, ügy mondja; lényegében nem érzi, hogy 1952-től kezdve máshol is dolgozott volna. Mindez persze nem érdem. Az már inkább, hogy ötéves igazgatói ténykedése alatt - akkor a minisztérium nevezte ki, majd az új vállalati törvény szerint a vállalati tanács megerősítette - meglehetősen jól ment a gyárnak. Többek között a tőkés export évről évre legalább 20 százalékkal nőtt, de idén például 80 százalékos a növekedés az elmúlt évhez képest. A konzerviparnak az 1989-es nehéz éve, az els& háromnegyed éves nyereség iparági átlagban alig több a tavalyi 60 százaléknál. Ezzel szemben Pakson legalább az elmúlt évihez hasonló eredménnyel, 85-86 millió forinttal számolnak! A sok veszteséges, komoly pénzügyi gondokkal küzdő konzervgyár között a paksiaknak nincsenek likviditási nehézségeik, komoly beruházásokat végeztek saját erőből. Ami pedig a dolgozók számára különösen kedves; a bérek az első 10 hónap átlagában több mint 20 százalékkal nőttek, december 1 -jén további bruttó 20 százalékos bérfejlesztés volt. A vállalati eredményekre alapozva rendkívüli, 2-3 hónapnyi bérnek megfelelő összegek kerültek kifizetésre.

*

Miután a hivatalban lévő igazgatót a vt nem választotta újra, a közeljövőben hivatalos formában pályázati fölhívást tesznek közzé. Többen a tanács tagjai közül is, sokan az üzemből is kérik Schiller Józsefet, hogy adjá be ő is pályázatát. Még nem döntött - mondja. Végül is nem egy egészségügyi kúra ezt a funkciót betölteni.

*

Nem lettem okosabb, nem tudom most sem, hogy mi lehet magasabb szempont egy vállalat életében az eredményes működésnél. Sértődöttség? A szigorúsággal, magas követelményekkel szembeni ellenállás? Unszimpátia? Vagy valóban azoknak van igaza, akik szerint nem kell különösebb okot keresni, mert egy egyszerű szavazás véletlen eredményéről van csupán szó?

Kicsit pesszimista vagyok a tulajdonosi reform megvalósulását illetően. De ha majd mégis sikerül, akkor a tulajdonosok legfőbb gondja remélhetőleg olyan menedzser választása lesz, aki eredményesen tudja működtetni a rábizott vagyont. Mi más lehet ennél fontosabb?- ri Levélváltás a parasztság sorsáról

Nyílt levél a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Pártnak!

Kapitány Ferenc elnök úr

Kárpáti András főtitkár úr

A Népújságban megjelent „Felhívás Tolna megye állampolgáraihoz” című cikkükhöz kapcsolódva kérem, hogy a következőkre reagáljanak; A felhívásban a hangzatos gondolatsorok, mint pl. ISTEN-HAZA-CSALÁD és az, hogy magyarok vagyunk sokakat lelkesíthet, s talán gyarapodik a pártuk tagjainak száma is. A realitás talaján állva én a kétkedők közé tartozom, ezért kérem Önöket, hogy a Népújság hasábjain nyíltan és konkrétan a következőkre adjanak választ:- Lehet-e ma, vagy a történelem során lehetett-e megalkuvás, egészséges kompromisszum nélkül védeni a parasztságot?- Vajon a ma élő parasztság „ősi vágya” ugyanaz-e mint az 1948-belieké?- Mit tervez a pártjuk azoknak az embereknek a sorsával, akik ma paraszti munkát végeznek, de nincs földtulajdonuk és nem is fognak örökölni?- A pártjuk kitől követeli a teljes kártalanítást és a teljes rehabilitálást?- A kártalanítás mértékét a pártjuk hogyan tervezi megállapítani?

A kérdéseimet egyszerű magyar emberként tettem fel.

Tolna, 1989. október 31. Tisztelettel;

Lampek János tsz-tag Tolna, Radnóti u. 34.

Lampek János Úr!

Az Isten-Haza-Család fogalmakat nem „hangzatos gondolatsor”-nak szántuk. Hatvan évvel ezelőtt, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt alakulásakor e hármas gondolatsort követendő eszmeként fogadta a szabadság és a jobb élet után vágyó nép és mivel sem a nevét, sem a magántulajdon szentségén alapuló, keresztény erkölcsön nyugvó programját sem kellett megváltoztatni azért, hogy gyarapodjék pártunk tagjainak a száma, továbbra is őrei és harcosai vagyunk az ISTEN-HAZA-CSALÁD ESZMÉJÉNEK.

Kérdéseire adott válaszunk a következő;

1. A mai értelemben is még mérhető kisgazda társadalmi réteg zömmel az 1848. évi törvények alapján felszabadított jobbágyságból származtatható. Ekkor vált tulajdonossá a földet használó jobbágy, de a földdel együtt nem kapta meg azokat az eszközöket, amelyekre földjének megműveléséhez szüksége volt. A kényszerűség

is arra volt ösztönző, hogy közösen keressenek megoldást gondjaikra. Fokozatosan alakultak gazdabankok, érdekszövetkezések, egyesületek és pártok. Napjainkig legismertebbek az 1881-ben létesített „gazdakör-mozgalom”, az 1898-ban alakult HANGYA érdekszövetkezeti mozgalom és a különböző agrárérdekeket védő egyesülésekből 1930-ban életre hívott Független- Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt. Ilyen volt a Parasztszövetség is. Valamennyit erőszakos módon 1948-49-ben megsemmisítették, vezetőit bebörtönözték, internálták. A pártot a Hazafias Népfrontba bezúzták, a Parasztszövetséget szétverték. Az a hatalom nem ismert kompromisszumot. A sztálini mintára életre hívott UFOSZ, DÉFOSZ és kolhoz csakis a hatalom érdekét szolgálta. A jövőben kell megtalálni az egészséges megegyezést a hatalom és a földdel foglalkozók között. Ezért küzd a Kisgazdapárt is.

2. A ma élő „1948-as parasztság” kiöregedett (bár még szép számban akad köztük vállalkozó) és kihalt. De az „ősi vágy" sok fiatalban is jelen van. Hogy milyen mértékben, annak a felmérését pártunk most végzi. A már eddig hozzánk forduló érdeklődőktől arra következtetünk, hogy jelentős mértékű. A közeljövőben a Tolna Megyei Népújság hasábjain folyamatosan ismertetünk hozzánk érkezett leveleket.

3. Ők is jussanak földhöz a jövő közösségi tulajdonjogi formáját jelentő községi közbirtokosság révén, mivel a település határát annak közössége birtokolja, és abban összpontosul az ág-ok és tsz-ek felosztásra nem került földje is. Az elöljáróság rendelkezzen felette. Ugyanúgy a jogos tulajdonba visszakerült földek is eladhatók, bérbe adhatók. Minden vállalkozó igényt ki kell elégíteni, mert csak az ilyen módon kezelt gazdaságoktól várható a gazdaszemlélet és a tulajdonosi érzés adta „hozzáállásból" a többfethozam. Hitelt az új gazdabankok folyósítanak, termelési biztonságot pedig például a dán mintájú érdekszövetkezések és az újjáéledt HANGYA-mozga- lom adhat. Természetesen, ma már a korszerű mezőgazdaság feltételeit kell biztosítani és nem a „nadrágszíj parcellákon kaszával aratva” gazdálkodni.

4. Az államtél azáltal, hogy visszaadja tulajdonába és szabadon rendelkezhet felette. Természetesen nem új földosztástakarunk. Csak az igények kielégítését látjuk fontosnak.

5. Aföld kapja vissza értékét. Erre kiindulási alap az „aranykorona” lehet. Ennek alkalmazásával kaphasson csereingatlant az, aki - bár visszakéri birtokát - de azt nyomós okok miatt nem kaphatja vissza (Lakótelep, gyár, út, közmű épült rajta, vagy egy megmaradó nagy tábla „közepébe” esne stb.). Részletes kimunkálása az új parlamentre vár.

Tisztelettel:

KÁRPÁTI ANDRÁS KAPITÁNY FERENC főtitkár elnök

Vegyes vállalat Nagykanizsán

Gázmérők gyártására NSZK- magyar vegyes vállalat alakult Nagykanizsán.

A Magyar Gázmérőtechnika Kft. a szerződéskötés után egy évvel megkezdte a G-4 típusú mérőberendezések gyártását.

A nagy pontosságú mérőműszerekből az idén tizenötezer darabot gyártanak. A betanulási időszak után az üzem évi százezer mérőműszer gyártására lesz képes.

Nehézségek a magánvállalkozás finanszírozásában

OKH B-kezdeményezések

sok hogy zajlottak. Központi irányelvek alapján bizalmi testület választotta őket, ami a tagság 1%-át is csak jóindulattal érte el.

Most bárki mondhatja: hajó volt az előkészítés, a bizalmiak a tagság nevében választottak. Ennél a pontnál kell a nyílt és a titkos szavazás demokratikus különbségéről szólni. Esetünkben a tagság nyíltan „hatalmazta” fel bizalmijait, hogy kit válasszanak? Ha megkérdezték őket akkor talán igen, de ki meri azt állítani, hogy a nyíltan nyilatkozók közül ugyanazt húzta volna ki vagy hagyta volna meg a szavazólapon, amelyet (remélem) csak ő látott volna el kézjegyével.

Érdemes az előkészítésről is szólni hiszen lehet szabályos minden, ha jó elő van készítve. Csakhogy a szabályos meg demokratikus fogalom az kettő, mert hogy központi szabályzat mondta ki azt is, hogy a jelölőbizottságok felkészítését a funkcióban lévő titkárok végezzék el. Csak ennek demokratikus voltát azt hiszem nem kell ecsetelnem. A tisztelt olvasóra bízom: ha a funkcióban lévő titkár maradni akart tisztségében meg azt akarta, hogy az elnök is maradjon, na meg ő állítson össze (magának egy kis csapatot) szb-tagságot, akkor hogy zajlott az előkészítés?

Példát egyik szóban forgó vállalattól hozunk:

A központi szabályzatnak megfelelően a funkcióban lévő titkár „igazította el-, útnak” a jelölőbizottságot. (Aki a példánkat elmondta szándékosan nem a jelölőbizottság elkészítéséről beszélt, mert az „minden volt csak felkészítés nem”). Ebbe a „felkészítésbe” belefért a másik titkárjelöltnek a távol tartása és távollétében 45 percen át való rágalmazása, hitelrontása, pocskondiázása. Ez a központi szabályzású demokrácia? Kérdés kinek és milyen célt szolgált?

Vizsgáljuk meg a szakszervezeti demokráciát egy másik szemszögből: A 80- ás évek közepén központi kezdeményezésre születtek sorban olyan megállapodások a vállalatok és a szakszervezetek között, miszerint a vállalatok saját béralapjukból fizetik a kebelükön belül működő szakszervezeti titkárokat és függetlenített munkatársainak némelyikét.

Már az induló bér is magasabb lett jelentősen a korábbi szakszervezettől kapottnál. Az emelés, a 13. havi, a célprémium, a gépkocsiátalány, meg ki tudja még mi nem, tehát a vállalati béralapból került és kerül még ma is kifizetésre.

Ebben természetesen nemcsak az sérti durván a demokráciát, hogy a béremelés pld. 4 hónappal a tényleges emelés után került a jóváhagyásra illetékes testület elé, vagy hogy ma sem tudja ugyanaz a testület, hogy titkára mennyi célprémiumot kap?

Milyen feltételeknek kell, hogy megfeleljen érte? Kin múlik, hogy megkapják, stb.

A demokrácia alapvető sérelme, manipulálása, torzítása magában az ily módon való el- és lekötelezettségben van. Mert, hogy egyszerre három érdeket tartson szem előtt. Pl. a titkár úgy mint elsőrangút a munkavállalóét, másodszor a vállalatét és nem utolsó sorban személyes érdekét az lehetetlen. (De hiszen ő is a piacról él mondják a konformisták.) Csakhogy a több mint ezer kétkezi munkás is a piacról él, akinek napi munkavállalói érdekét kellene, hogy képviselje és védje a titkár a munkaadóval szemben.

Ez azonban sajnos számtalanszor csorbát szenved, mert a fenti érdekek valóban összeegyeztethetetlenek. (Igaz ez rejtve marad, de számtalan példa segít tetten érni.)

A demokrácia fogalmába sorolom az elkötelezettséget és hogy ki, hol és mi iránt elkötelezett ez számtalan ténytől függ (fentiekben foglaltakon kívül). Pl. elvből? Karrier-szereplési, feltűnési vágyból? Egyik vszb-titkár például a pártnál több szinten, állami oldalon a tanácsnál mint választott, szakszervezeteknél felsőbb szinten legalább 4-5 helyen is „dolgozik”. A demokrácia kifürkészhetetlen rejtelmei adták neki a lehetőséget, hogy egyetlen helyen sem a vállalati szakszervezeti tagság választottjaként vett részt. (Mindenhol „felsőbb akaratra”.)

Sajnos nemcsak tagsága, de még a munkáltatói jogot gyakorló testület sem tudott a funkcióhalmozásról. Pedig e testületnek aztán igazán kellett volna ezekről tudni, neki kellett volna engedélyezni. „De.”

A demokrácia alapkérdése tehát itt sem kap igazi választ. Az említett „funkci” vajon melyik a demokráciát sértő, manipuláló, torzító tény miatt nem tud maradéktalanul eleget tenni kötelezettségének.

A demokrácia fontos alapeleme, követelménye és következménye a bírálat elfogadása az önkritika. Csakhogy ez sem fér össze a mindenáron pozícióban maradással. Amint ez a fentiekből remélem egyértelműen kiderül, sajnos a bírálat elfogadása, az önkritika, a bírált munka- magatartás kijavítása helyett gyakorivá lett a féktelen, sokszor gátlástalan pozi- cipféltés, szakmai féltékenység. (Na meg az aktív védekezés szintén féktelen és gátlástalan ellenvádaskodás, sértegetés, rágalmazás, hitelrontás stb. „Mit tesz a pozíció, a hatalomféltés?!” Sajnos ezek is divattá lettek.)

Mielőtt tisztelt olvasóim szememre hánynák, hogy a szakszervezeti demokráciáról csak a negatív példát hozom felszínre, natúr vagyok, stb. Azonnal védekezem (csak én nem aktívan). Az általános ok és okozati összefüggések itt rejlenek a szakszervezeti demokrácia körül.

Tudatosan nyitva is hagytam néhány kérdést, mert írásomat vitaindítónak is felfoghatjuk a szakszervezet életéről, munkájáról. Talán jó lett volna a vitánkat előbb indítani, lefolytatni kongresszusunk (Medosz) előtt. Lehet, hogy segített volna elkerülni a várható „rosszat”, mint például a bányászszakszervezet közelmúlt kongresszusának minősített volta.

TÖRTELI BÉLA

Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank jelentős mértékben bővíteni kívánja a kisvállalkozók finanszírozását. Ezzel ellentétes hatású, hogy az MNB drasztikusan csökkentette a refinanszírozási hitelkeretet, és így az OKHB arra kényszerült, hogy korlátozza a kisvállalkozók hitelezését Jelenleg a bank egy évnél hosszabb lejáratra csak kivételesen tud kölcsönt folyósítani, és akadozik a Világbank által kisvállalkozóknak nyújtott hitelek kihelyezése is - tájékoztatta az újságírókat Kontra László, az OKHB főosztályvezető-helyettese abból az alkalomból, hogy a bank megnyitotta legújabb budapesti fiókját az Örs vezér téren.

Elmondotta, hogy ez a fiók elsősorban a kisvállalkozók és a lakosság kiszolgálására specializálódott és cél, hogy javuljanak a kisvállalkozók kölcsönfelvételi lehetőségei. Ennek alapfeltétele, hogy növekedjék a hitelnyújtásra rendelkezésre álló forrás. Az OKHB mindent megtesz azért, hogy újabb lakossági forrásokhoz jusson. Bővíti fiókhálózatát, a nyáron Esztergomban nyitottak új fiókot, szerdán pedig az Örs vezér téren. E kirendeltség legfőbb feladata a kisvállalkozók számláinak vezetése, s a lakossági betétgyűjtés. A vállalkozói számlavezetésre új számítógépes rendszert alakítottak ki, amely jelentős mértékben meggyorsítja az adminisztrációs tevékenységet.

A sajtótájékoztatón elmondották azt is: a világbanki hitelek felhasználása azért akadozik, mert a szigorú feltételek csak kevés vállalkozó számára teszik lehetővé ezeknek a pénzeknek a felhasználását. A hitel kamata bár kedvezményes, 15,5 százalék, ám a lejárata meglehetősen rövid, három év, és felhasználásához 50 százalék saját erő biztosítása is szükséges. Ez utóbbira a legtöbb kisvállalkozó nem képes. Az OKHB ezért azt javasolja a Magyar Nemzeti Banknak, hogy tegye lehetővé a világbanki hitelkeret egy részének saját kezelésben történő felhasználását, illetve azt, hogy a forrásokat előre bocsássa a jegybank a kereskedelmi bank rendelkezésére. Jelenleg a kereskedelmi bankok csak utólag kapják meg az MNB-től á hitelfolyósításhoz szükséges forrásokat

Az Örs vezér téri fiók emellett bekapcsolódik az értékpapírok forgalmazásába, beleértve a bank saját részvényeinek árusítását is.

Mint ismeretes, az OKHB az első kereskedelmi bank, amely lehetővé tette, hogy részvényeit magánszemélyek is megvásárolják. Az érdeklődés az első tapasztalatok szerint nagy, már csak azért is, mert jövőre a személyi jövedelemadó-rendszer kedvezményt biztosít az ilyen típusú befektetéseknek.