Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-05 / 288. szám
1989. december 5. ^NÉPÚJSÁG 5 Felújítják a templomot Jó tudni Nyugellátások egyszeri kiegészítéséről Az Országgyűlés október 31-én született döntése értelmében a 110/89. (XI. 3.) MT sz. rendelet alapján a nyugdíjban, nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásban részesülők egyszeri kiegészítést kapnak az alábbiak szerint: 1. 2000 Ft egyszeri nyugdíjkiegészítést kap, aki 1989. november 1-jén a következőkben felsorolt ellátásban részesül - és az ellátás havi 6000 Ft-nál nem magasabb:- öregségi nyugdíj,- III. csop. rokkantság alapján rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj,- öregségi, munkaképtelenségi járadék,- növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadék,- özvegyi nyugdíj,- árvaellátás,- szülői nyugdíj,- özvegyi járadék,- növelt összegű özvegyi járadék,- átmeneti járadék,- rendszeres szociális járadék,- hadigondozási pénzellátás,- vakok személyi járadéka,- vakok rendszeres szociális segélye,- sorkatona hozzátartozóinak családi segélye. 2.1000 Ft egyszeri kiegészítésre jogosult az 1. pontban felsorolt ellátások valamelyikében 1989. november 1 -jén részesülő, ha az ellátás 6000 Ft-nál több, de havi 7000 Ft-nál nem magasabb. 3. 2000 Ft egyszeri kiegészítésre jogosult az aki l-ll. csoportú rokkantsági-baleseti rokkantsági nyugdíjban, rokkantsági járadékra részesül, 1989. november 1 -jérty függetlenül az ellátás összegétől. 4. Az előző pontokban felsorolt összegeken túlmenően további 2000 Ft egyszeri ki-, egészítést kap a nyugdíjas, aki 1989. november 1 -jén házastársi pótlékban részesül, illetve- ha házastársa után jövedelempótlékban részesül és a nyugdíja 7000 Ft-ot nem haladja meg. A 6000, illetve a 7000 Ft határösszegbe nem számít be a házastársi pótlék, a családi pótlék, a házastárs, a gyermek után járó jövedelempótlék, és a nyugdíj mellett folyósított társadalombiztosítási ellátás. Az egyszeri kiegészítés kifizetését kérni nem kell. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság kérelem nélkül - december hónapban - az esedékes nyugdíjfolyósításból elkülönítve, külön utalványon még karácsony előtt kiutalja. Fia a nyugdíjat OTP átutalási betétszámlára folyósítják, akkor az egyszeri kiegészítést is oda utalja a nyugdíjfolyósító szerv. FÖLDESI JÓZSEFNÉ osztályvezető (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Új, rézzel borított kupolát kapott a medinai szerb templom. A teljes külső rendbetételre 750 ezer forintot költenek, s ebből a legnagyobb értéket kitevő rézműves munka közel 400 ezerbe került. A következő évben a tetőzet cseréjére kerül sor és a falak máladozó vakolatát javítják ki. E munkában a szerb lakosság is felajánlotta a segítséget. KONRÁD LÁSZLÓ Jogszabályokról - röviden A menekültként elismert személyek jogállásáról szól az 1989. évi 19. törvényerejű rendelet, s a menekültként való elismerésről a Miniszter- tanács 101/1989. (IX. 28.) MT számú rendelete. Az előbbi szerint a menekültként elismert személyt a jogszabályok alkalmazása szempontjából - a törvényerejű rendeletben megjelölt eltéréssel - magyar állampolgárnak kell tekinteni. Az eltérések közül példaként említjük meg, hogy a menekültként elismert személyt nem illeti meg választójog, nem terheli hadkötelezettség, viszont jogosult díjmentes magyar nyelvoktatásban váló részvételre, kérelmére pedig a lakóhelye szerint illetékes rendőr-főkapitányság ellátja az 1951. évi genfi egyezményben meghatározott kétnyelvű útiokmánnyal. A minisztertanácsi rendelet, amelynek hatálya arra a nem magyar állampolgárra terjed ki, aki a Magyar Köztársaság határát átlépve menekültként való elismerését kéri, meghatározza, hogy ki jogosult menekültként való elismerésre és ki nem ismerhető el menekültként (nem ismerhető el pl. akinek Magyarországon való tartózkodása az állam biztonságát, a közrendet, vagy a közegészségügyet sérti), részletesen szabályozza a menekültként való elismerés iránti eljárást, azt, hogy az elismerést kérőnek hol és menynyi idő alatt kell jelentkeznie, milyen tartalmú nyilatkozatot kell tennie, milyen iratokat, adatokat kell az eljáró hatóság rendelkezésére bocsátania, az eljáró hatóság az eljárás idejére öt milyen igazolvánnyal látja el, majd pedig milyen döntést hozhat s e döntés ellen milyen jogorvoslatnak van helye. Mindkét említett jogszabály a Magyar Közlöny idei 66. számában jelent meg és f. évi október 15. napján lépett hatályba. Hivatalos lapunk f. évi 67. számában olvasható a Minisztertanácsnak az egyes, személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek helyzetének rendezéséről szóló 104/ 1989. (X. 4.) MT számú rendelete, amely a rendőrhatósági őrizetben fogva tartott személyek munkaviszonyának és társadalombiztosítási helyzetének rendezését szabályozó - f. évi szeptember 19-i lapszámunkban ismertetett - jogszabályban írtak alkalmazását írja elő többek között az 1945. január 1 -je és 1948. december 31 -e között internáltakra, az 1945. január 1 -je és 1953. december 31 -e között tartózkodási helyéről, illetőleg az ország bizonyos részeiből kitiltott és az ország más helyén rendőrhatósági felügyelet alá helyezett személyre, ha a kitelepítés megszüntetéséig a 14. életévét betöltötte, arra, akit polgári személyként a második világháborúval összefüggésben munkavégzés céljából a Szovjetunióba szállítottak, stb. Rögzíti a jogszabály, hogy annak előírásai mely esetekben nem alkalmazhatók (pl. azokra, akiket háborús és népellenes bűncselekmény miatt jogerősen elítéltek, akik volksbun- dista, fasiszta, nyilas szervezetben vezető szerepet töltöttek be, stb.), kimondja azt is, hogy az internálás, a kitelepítés, a Szovjetunióban, valamint ezt követően átmeneti táborban töltött idő igazolásával kapcsolatban hozott határozat ellen a bírósághoz lehet fordulni, a bíróság az államigazgatási határozatot megváltoztathatja. A rendelet f. évi november 1. napján lépett hatályba. DR. DEÁK KONRÁD Ha kedd, akkor OTP Aprópénz Visszhang Az alsónánai óvodások étkeztetéséről Lapunk november 21-i számában képes riport jelent meg „Éhes óvodások Alsónánán” címmel. Az óvoda dolgozói írásban tiltakoztak az ellen, hogy kevés az ennivaló és kicsi a porció. Ezt köve-, tőén személyesen kerestük fel az alsónánai óvodát, ahol szóban elmondták: ritkán, de előfordul, hogy nincs repeta a gyerekeknek. Egyébként mint megtudtuk: a cikk megjelenését követően javult az ellátás... Tíz-, húsz-, ötvenfilléresek. Az ember nem szívesen vacakol velük a bolti pénztáraknál. Inkább bedobja otthon a gyerek perselyébe, vagy a spájzban egy üres be- főttes üvegben gyűjti a háziasszony. Több száz, akár ezer forint is összegyűlik idővel a fillérekből, útban van, ideje lenne már beváltani. Mit tesz az egyszerű állampolgár ilyenkor? Elmegy az OTP-be kilónyi aprópénzével abban a reményben, hogy néhány grammnyi papírpénzzel távozhat. Persze azonnal kiderül, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. Aprópénzváltás csak keddi napokon háromnegyed“ nyolctól tizenegyig van. A pénzt kérik fajtánként szétválogatni és megszámolni. Sebaj, ez jó esti szórakozás lesz és a következő kedden már biztos a siker. Következő kedd, reggel kilenc óra. Az egyszerű állampolgár kezében a szétválogatott, megszámolt aprópénzt tartalmazó zacskókkal az illetékes pénztári ablakhoz járul. Az illetékes hölgy közli, hogy elkésett, hogy mára már nem fogad el aprópénzt váltásra, olyan sokat hoztak már, hogy egy napra az neki bőven elég. Az egyszerű állampolgár felháborodik, türelme elfogy. Legszívesebben kukába hajítaná a kilónyi aprót és melegebb éghajlatra küldené az OTP tisztelt dolgozóit. Az egyszerű állampolgár főnökért kiált. A főnök védelmébe veszi a pénztáros hölgyet. A dolgozók sajnos túlterheltek és annyi, de annyi munka van ezekkel a fillérekkel, haszon pedig semmi. Igaz, van egy gép, amely gyorsan megszámolja az aprót, de utána még be kell zacskózni, a papírzacskókra ráírni a szükséges adatokat, lepecsételni, spárgával kötegekbe kötözni, majd, ha mindez kész, az egész napi aprópénzt az értéktárba átszállítani, számlázni, bizonylatolni, jegyzőkönyvezni... A főnök elmondja, hogy hihetetlenül sok - napi ötven-százezer forint értékű - aprót hoznak beváltásra, legnagyobb szállítóik az egyházak, a céllövöldések, a lángossü- tők. Nincs erre külön emberük, az egyik pénztáros áldozza erre hetente egy napját. Különben is, a többi banknak is kötelessége lenne az ilyen szolgáltatás, de ez már rajtuk maradt, mint szamáron a fül. A főnök megnyugtatja az egyszerű állampolgárt, hogy felmérik a helyzetet és amennyiben valóban nagyobb igény mutatkozik a fillérek ügyében, úgy növelni fogják a pénzváltási napok számát. Az egyszerű állampolgár még vára megnyugvással és közben elgondolkodik. Állítólag erősödik a verseny a pénzintézetek között. Állítólag a verseny csak jó az egyszerű állampolgárnak, hiszen mindenki az ő kegyeit lesi, amelyik bank nem ezt teszi, amelyik nem tesz meg mindent a kuncsaft lehető legjobb kiszolgálásáért, attól elpártolnak az ügyfelek, az alulmarad a versenyben. Állítólag!- árki Hogy él egy rossz lány? Yvette nem született rossz lánynak. Tradicionális polgárcsaládban, egyke gyerekként nőtt fel. A gimnáziumig úgy élt, mint mi, a barátnői, az osztálytársai. Negyedikben, amikor apját, aki egy nagyvállalat vezetője volt, eltemették, már egyre ritkábban láttuk magunk között. Minthogy az érettségit is elbliccelte, s nem jelent meg a vizsgákon sem, keresni kezdtük. Leggyakrabban egy csodaautóban volt látható, s később már más helyeken is, férfitársaságban. Szerényen, szinte alig észrevehetően tartotta fenn ezeket a kapcsolatokat, s nem is értettük, anyáink miért tiltanak tőle, mondván Yvettel nem kell barátkozni. Nem tudtuk, miért rossz lány, hiszen egy-egy szerelem akkoriban mindannyiunkat behálózott, s titokzatos beszélgetéseinken másról sem esett szó, mint véget nem érő csókolózásokról, romantikus táncos estékről, ahol mi csak kilencig maradhattunk el. A gimnázium végeztével a régi barátságok elmaradtak, s újak köttettek az egyetemeken. Yvette eltűnt közülünk, a belvárosban járva néha-néha láttuk egy csodaautóból ki- vagy épp beszállni, mindig csak egyetlen autóból. Több mint húsz éve nyitja hűségesen ennek a kocsinak az ajtaját. Hűséges lett első szerelméhez, aki ma már eltartója, de kamaszkorunkban mindannyiunk vágyálma volt. Egy gyönyörű férfi, akit mindany- nyian irigyeltünk - akkor. Hű volt másokhoz is, akiknek boltjából hetente megrakott szatyrokkal tért haza. Nem voltak ezek gyomrot felfordító kapcsolatok, s őrá sem kívántunk kígyót-békát kiáltani, hiszen gyönyörű kamaszlányként (ő volt a legszebb, a legmagasabb, s ő festette először a haját közülünk) felelőtlenül került bele, s miközben ő felnőtt, a viszony megmaradt. Felnőtt? Talán sohasem nőtt fel igazán. Édesanyját is elvesztette, s egyedül, kilenc macskájával él a lakásban. Abban az otthonban, ahova jómódba, egyetlen gyerekként született. S ez az otthon, amíg tudta, óvta az élet nehézségeitől, küzdelmeitől. Anyja helyette is varrt otthon, a munkaviszonya az ő halálával véget ért. Yvette nem ért semmihez. Nem azért, mert nem tanult, s le sem érettségizett, hanem azért, mert kiszakadva az élet normális kerékvágásából, családból, a munkahely soha meg nem ismert alkalmazkodási szokásaitól, kiszakadt az emberek közül. Még mindig szép és fiatal. Néhány barátja meghallgatja csapongó fecsegését, s az együttlét után családjához, gyerekeihez tér haza. S Yvette egyedül marad, nyakában a macskák gondja, akiknek főzni kell. Talán ez az egyedüli tevékenység: a gondoskodás másokról, ami a normálishoz köti. Yvette egyedül fog maradni. A barátság nem hatalmazott fel senkit arra, hogy beleszóljon e különös sorsba, melynek fordulói ma már, a negyvenedik év felé, világosan rajzolódnak ki. Maguktól alakultak úgy a dolgok, ahogy. Yvette soha nem volt és nem lesz olyan, aki akar valamit. Gondolatai talán vannak (melyekről ma már talán magának sem ad számot szívesen), de szándékai sosem voltak. A közvélemény a város egyik legszebb rossz lányának tartja. Hogy él? Nem tudni, csak látni, ahogy autók, s emberek forgatagában közlekedik, ma már legtöbbször hazaviszik, hiszen nincsenek a szülők, s a korholó szó. Él, egyik napról a másikra. Szereti a macskáit s senki mást. Mi, akik ismertük, tudjuk: nem rossz ő, csak szerencsétlen. CSEFKÓ JUDIT Vajon hány szülő nézte rettegve Szek- szárdon - és nyilván szerte az országban is - a vasból készült lámpaoszlopok alján levő nyílásból kikandikáló vastag vezetékeket, biztosítékokat, lógó, esetleg'heve- nyészve bedrótozott ajtókat, arra gondolva, hogy gyermekeit halálos áramütés veszélye fenyegeti? Nyilván sokan. Hiszen a gyerekek mindenhez hozzányúlnak, még ha az veszélyes is. Nos, e veszély Szekszárdon elhárult, amint azt az utcákon járókelők nyilván észrevették: a Dédász új ajtókat szereltetett fel a lámpaoszlopokra. Érdeklődésünkre Gombás Zsolt kirendeltségvezető elmondta, hogy a szolnoki Szoltisz Kisszövetkezet által gyártott, szabadalmaztatott, új ajtókból 200-at szereltek fel a városban, darabonként több mint ezer forintért. A baleset-megelőzés mellett az is fontos szempont, hogy így várhatóan kevesebb műszaki probléma adódik majd a lámpaoszlopokkal, hiszen nem ver be az eső és illetéktelen kezek sem férnek hozzá a biztosítékokhoz. Sajnos sok a károkozás, szándékos is, véletlen is. Jellemző például, hogy tolató gépkocsik rongálják meg az új ajtókat. Jövőre folytatni kívánják az akciót a megye területén, ahogy az. anyagi lehetőségeik megengedik.- áa - Fotó: - ór A veszélynek vége?
