Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-30 / 308. szám
1989. december 30. NÉPÚJSÁG 5 Szilveszteri szívküldi Vábró József paksi (felmentett) labdarúgóedzőnek: „Elmondani jaj, de nehéz, mit érzek én, talán álom csak az egész, hogy látom én.” Kerekes Antal kézilabda-játékvezetőnek: „Hazudni kéne most magának, de én hazudni nem tudok, már magára másutt várnak, én érzelmet nem koldulok”. Az Atomerőmű SE kosárlabdacsapatának: „Tíz kicsi indián tűz körül táncot jár, heja-heja, héja hó”. Vertetics István szekszárdi kosárlabdaedzőnek: „Se veled, se nélküled, élni nem tudok”. A Decs-Szekszárdi Dózsa II. körzeti labdarúgó-mérkőzés játékvezetőjének: „Mondd, ugye álom volt csak az egész, mondd, hogyan szédült meg a józan ész?” Simon Károly paksi (felmentett) labdarúgóedzőnek: „Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok, még nem tudom...” Kovács Ferenc bonyhádi (felmentett) labdarúgóedzőnek: „Várjatok még őszi rózsák, ne mondjatok búcsút a szép nyárnak”. Balogh László a Sportszakszervezet országos elnökségi tagjának: „Fizetek főúr, volt egy feketém...” Botos Antal paksi (felmentett) labdarúgóedzőnek: „Ki volt a hibás, lehet hogy én, annál szomorúbb”. Szilveszteri szívküldi „Megelőzzük a Népstadiont” A búcsúzó óév utolsó előtti napján sietünk közreadni azon gyors információnkat, miszerint 1990-ben sem marad rangos esemény nélkül a Szekszárdi Dózsa stadionja. Mint köztudott, felmerült a kérdés a klubnál: lenni, vagy nem lenni? Az előidéző ok: kiapadóban a belügyiektől csordogáló anyagi támogatás. A sebtében összehívott válságstáb hosszasan ülésezett és...- Megelőzzük jövőre a Népstadiont. Istenkém, esetleg nem lesznek focimeccsek, lesznek viszont bikaviadalok - újságolta a stáb egyik tagja. - Leszerződtettük Jose Ortega Cano rettenthetetlen matadort, aki Szekszárdon is bemutatja egyedüli mutatványát: puszit nyom a bika félelmetes szarvára. Reklám a popon A szekszárdi Sió-kupa kosárlabdatornán szerepelt belga BBC Waregem csapatának első fellépésekor egy öt év körüli kis srác kérdezte a mellette ülő idős férfitől: „Nagypapi, mi van írva a lányok nadrágjára?” Az örgúr föltette az okulárét, aztán rávágta: „Mini falat".- Ugyan már, kedves bátyám! - replikázott egy nyugdíjas. - Attól még, hogy nálunk 1990-ben szabadáras termék lesz a hús is, no meg tényleg formás a lányok reklámhordozója, azért a feliratot nem muszáj sajtóhibával olvasni. Neki volt igaza. A belga hölgyek popóján feszülő felirat sajtóhiba nélkül: Mini-flat, ami a kis ablakok üvegezését végző szponzort reklámozta. Nekünk viszont megindult az agyunk és dalra fakadtunk: Kis ablakok nyílnak, egymás után sorban... Melles(leg) megkérdeztük... fel úgy az általános elesettségi ál- lapotúakat, mint a naponkénti aktus. Fusson a sportoló akár negyven kilométert, utána a nemi élet egyszeriben regenerálja. Ami fontos: erről nem beszélni kell csacsi- káim, hanem csinálni. B. U. É. K. Fárasztó az élet, mondják a franciák. Egy Marseille-ben megjelenő lap közölte az ottani professzor kutatási eredményét. Abból kitűnik, hogy a fáradt francia nem tizenéves és nem is aggastyán, hanem az esetek többségében negyven év feletti. A panaszosok zöménél valamiféle stresszhatásban mutatható ki levertségük oka. A tanulmánynak el nem hanyagolható szépséghibája, hogy a tudós kutató nem adott receptet sem a megelőzésre, sem a kigyógyulásra. így aztán ki-ki a maga módján kénytelen kezelni az életmódját, fáradozzon bár a Pireneusokban vagy éppen a Sárközben. Mi mindenesetre nem szeretnénk kétséget hagyni olvasóinkban. Ezért mellesleg megkérdeztük Dudus Mc Fáradt szexológust: vajon a nemi élet is fáraszt?- Csacsikáim, legyen reménysugár és mindenféle érvelést romba döntő a válaszom: a nemi élet önmagában nem fáraszt. Higgyék el nekem, még a negyven év felettiek is, hogy a rendszeres szex az élet elixirje. A hecsedlilek- vár vitamindömpingje sem dobja Az oldal anyagait Fekete László írta. A felvételeket Gottvald Károly és Ritzel Zoltán készítette * [ Ufóval érkezett az erősítés Szenzációs hírt kopogtak a telexgépek: december 29-én délután hatalmas fénycsóva kíséretében ufó szállt le Pakson, a PSE Fehérvári úti sporttelepén. Röviddel a landolás után már nagy tömeg állta körül a különös űrjármüvet, amelyből kilenc felnőtt és egy gyermek lépett a varjúcsapat károgásától hangos pálya gyepére. A kíváncsiskodó tömeg, a frakkba és szmokingba öltözött legénység láttán, még közelebb húzódott az ufóhoz. Ekkor a járgány pilótája, egy csodálatosan szép, szőke hajú, hosszú com- bú lány a Helená Puccosová divattervező által kreált Lambada rafiás fantázia nevű (bikini felső, alul köldök alatt tépőzáras gyíkbőrövre fűzött rafia szálak) fölöttébb lenge öltözetben vérpezsdítő lambadát lejtett. Óriási sikere volt, különösen azt követően, hogy a rafia csüngő szálaira égő csillagszórókat akasztva táncolt a kopott pázsiton.- Nem lett igazuk azoknak, akik a Paksi SE labdarúgóinak edzőmenesztö sztrájkját egyszerű kézlegyintéssel elin- tézettnek vélték. A kiesési zónában tanyázó csapat vezetőinek megannyi álmatlan éjszakai fohásza az égieknéi meghallgatásra talált. Az Üstökös SC kilenc játékosa segítségül érkezett. Bárki legyen is a PSE vezető edzője, ezek a derék focisták tavasszal kirántjáka Duna- partiak kátyúbá ragadt szekerét - mondta a küldöttség egyetlen gyermek tagja, mint szóvivő. Villogtak a vakuk, fotósok raja serénykedett az égiáldást jelentő labdarúgók körül. Kollégám dohogott, hogy hosszú percekig a fák tövénél csapatostul hátat fordítottak a fiúk. A szóvivő magyarázata nem késett:- Hölgyeim és uraim! Elnézést, de a fiúk az Üstökös SC-ben megtanulták: az eredményes csapatmunka azt kívánja, hogy mindent egyszerre végezzenek. Most... szóval, pardon, érthető emberi szükségből megkönnyebbülnek, hiszen hosszú volt az út Paksig. Ráadásul, de ezt csak zárójelben közlöm az újságírókkal, szóval idefele egy kisebb hordó Wer- nesgrüner sört is elfogyasztottak. Fél órával később már az öltöző klubszobájában ismerkedtünk a kilencekkel.- Elöljáróban szeretném leszögezni: mi mindannyian amatőr státusúak vagyunk, a munka mellett futballozunk - mondta Wawrick Praxis söprögetö. - Én spéciéi a „Fényszórófényben a kéjszóró vén kóró” Korlátlan Felelötlenségű Társaság irodájában dolgozom. Fiatal lányok és elvált asszonyok szexuális problémáira adunk kimerítő felvilágosításokat.- Én pedig az Űr URH-rádió munkatársaként dolgoztam eleddig - mutatkozott be Hi-szem Ha jobb oldali középpályás.- Melyek a paramétereik?- 2010-es megaherzen az Esthajnalcsillag és a Göncölszekér közötti frekvencián szórjuk műsorunkat. Kövüljegy- zékszám 22666, totalizatőr 40, befutóra 9999. Bocsánat, ez utóbbi kettő már a legutóbbi lóverseny apanázsai.- Melyik rovatnál folytat áldásos tevékenységet?- A Gazos Gizi szerkesztő vezette „Szánt a babám recece” mezőgazdaságiban. Tudja, ez éjfélkor kezdődik, másfél órán át tart, sok zenével, mélyszántással, műtrágyázással és tollfosztással. Legutóbb a „Mitől büdös a lisztes répabarkó?” témát jártuk körül. Gazos Gizi a ré- paegyelésről, én pedig a Wofatox-ken- cék permetezéséről elmélkedtem.- Milyen a hallgatottságuk?- Nagy. Gondolja el, műsorunk egybeesik azzal az idővel, amikor a kikapós és kapatos férjek választékos vakerban mesélik el a feleségeknek, hogy merre jártak reggel óta. Szóval, sokan ébren vannak és bennünket hallgatnak. Pezsgővel a kézben, szemlátomást jó hangulatban válaszolgatott az érdeklődők kérdéseire Howard von Town, a középcsatár.- Tegeződjünk, hiszen kollégák vagyunk - javasolta, miközben asztalához telepedtem. - Igen, odafönt én a „Csóvák a Tejúton” képes magazin irodalmi rovatát szerkesztem.- Egy gólvágó és az irodalom?- Hogy az igazat megvalljam és téged erről instruáljalak, a hogy is mondjam... A kettő remekül megfér egymással, hiszen én mindkét pályán intellektuális egyéniség vagyok.- Mikor kezdtél írni?- Nézd, hogy úgy mondjam, én nem kezdtem. Én írtam.- Miket?- Dráma, novella, vers, esszé. No, és eo ipso de facto, életem fő művét a „Gesztenyepüré tejszínhabbal”. Teljesen absztrahált élmény, szalmonelláktól sterilizálva.- Példaképed?- Én, magam.- Kit irigyelsz a szakmában?- Önmagamat, ritka filozófiai műveltségemért, leginkább pedig a tömörségemért.- Terveid?- Szeretnék sok gólt rúgni kölcsönjá- tékosként az elkövetkező hat hónapban itt, Pakson. A másik: „Kába bába a vicinális farában” címmel élethű riportban akarom feldolgozni a Tamási-Keszőhideg- kút-Gyönk vasútvonalon utazók napi élményeit. Be kell bizonyítanom, tévedett a főszerkesztőm odafönt, amikor így minősített: hiába csillogsz, nincs csóvád, amit időnként csóválhatsz. Bizalmasan közelhajolt és a fülembe súgta: „Te, tényleg remek sört mérnek az Anna presszóban?” Összeszokott csapatmunkáról árulkodnak a fiúk
