Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-30 / 308. szám

4 - TOLNATAJ 1989. december 30. Mindenki mást csinál... Mármint mindenki mást csinál, mint amihez ért. Ez persze nem újság, legföljebb az a rendhagyó, ha ezt valaki be is vallja. Kis összeállításunk szerzői, tekintettel a szilveszterre, olyan témát, műfajt választottak, ami számukra szokatlan - és reményeik szerint az olvasó számára humoros... Lányok a (görbe)tükörben A fiatal lányok, a fruskák a teremtés korona- (köve)i, sőt: ékkövei! Azok az örök nők! De mi is kell ahhoz, hogy valaki Valaki legyen? Természetesen a külső megjelenéssel kell kezdeni, hiszen a ruha teszi az embert. Madarat tolláról, embert ruhájáról. Csak butikban, mé­regdrágán, otthon hisztikkel kikönyörgött-har- colt pénzen vásárolt cuccban sikk járni manap­ság, ezért hát nem is érdemes Skála, vagy áfész- áruházba betenni kicsiny lábainkat; az az efféle hölgyekhez méltatlan is lenne. Menjünk a Boutiqe-ba, ha mai „menő”-k aka­runk lenni. A cél eléréséhez jól meg kell ám választani a kreációt, nem lehet csak úgy, a jóizlésre hagyat­kozva öltözködni. (Főleg nem akkor, ha az már nagyanyáink korában is vitatott dolog volt...) Nézzük az alapanyagokat! Lehetőleg gyűrött, kőmosott, batikolt, vagy a padlásról, a tulipános ládából előkotort anyagok közül válogassunk. Ruhatárunk sarkalatos darabjai közül is leg­fontosabb a blúz. Pardon: a pulcsi. Nem, igy sem jó, igy kicsi. Pulóóóóver. Annyi ó-val, ahány számmal nagyobb méretünknél. Ha a válla (he­lye) könyökünknél végződik, már esélye lehet, hogy kiválasztjuk. Természetesen olyanyira bő, hogy alá akár a bélelt farmerdzsekit is felvehet­nénk... A hossza lehet térdig, vagányabbaknál bokáig érő. Ha a válla hátul a hátad közepéig esik vissza, minél extrémebb mintájú, öklömnyibetűs feliratokkal ékesített, és kék-zöld-piros-sárga-H- la összeállítású, s mosás után garantáltan duplá­jára nyúlik, ott ne hagyd! Nem baj, ha anyukád havi kosztpénzének felét kell érte adnod, ne le­gyen lelkiismeret-furdalásod; egy menő lánynak adnia kell magára! Erre hivatkozhatsz is otthon, s kiskeresetű fel­menőidtől kikönyöröghetsz e felsőruházati för- medvény alá egy lehetőleg HOPPÁ, LACOSTE, ADIDAS, vagy a jó ég tudja milyen, de márkás in­get is. Ennyit igazán áldozhatnak csitri leányká­jukra. Azt ugye már mondanom sem kell, hogy az ingnek illik kilógnia a pulóóóóvered alól. Nem baj, ha a fehér ingedet beáztatva tanultál meg mosni, és egybe tetted a pirossal, a foltok klasz- szul egészítik ki az összhatást. Laza, kényelmes és Ízléstelen. Ez a lényeg! Akkor se ess kétségbe, ha 40 C-nál melegebb vízbe tetted, kicsit ugyan hullámos és változatos hosszúságú az alja, de hát a változatosság tud­valevőleg gyönyörködtet... No, most a nadrágon a sor, emancipált lányok örökös ruhadarabján. Már nem bársony és far- mergatyó, hanem gatya. Pamutból, vászonból, szaténból, selyemből alkotandó meg, ha varratod. Az egyszínű sze­mélytelen és tucatáru lenne, igy hát feliratos, cirfa nagyvirágost tudok ajánlani. Ezen kívül van még Űj-Zéland hegy- és vízrajzi térképének kereszt- metszetével elöl hímzett, s olyan is, amelyiknek két szárán a Júlia nem akarja körmét rágni című világsikerű havy metal-dal szövege olvasható. Az első mosásig. Ez a csípő felé haladva egyre inkább egy hor­dóhoz hasonlít, sűrű ráncolása miatt. Számtalan zseb teszi hangulatosabbá, s szárai lefelé a hat­ványtörvényeknek megfelelően bővülnek. Igaz, hogy egy-egy szárból 2-3 merészebb miniszok­nya is kitelne, de ne akadékoskodj már folyton, csak ilyen dögös cuccban biztos a sikered! A lábszárközépen véget érő nadigrág alól kar­csú bokádon kivillan a zokni. Természetesen sport, márkás, vastag csíkokkal, de a legújabb módi az, hogy a Petőfi-kutatások legfrissebb adatait nyomják a kis harisnya szárára. Képzeld csak el, pádon ülve egy egész újságcikket elol­vashatnál mások zoknijáról! Most jön a magas szárú sportcipő ortopéd talppal, lehetőleg zöld és hirtelenrózsaszín vas­tag cipőfűzővel. Hogy miért felemás? Láttatni kell, hogy te milyen színes egyéniség vagy. Ha nőies nőt kívánsz alakítani, akkora pulóver alá szoknyát veszel. Persze feketét, mert az fiata­los és vidám. Ezen ránc és holl a hátán, s mindez több, vál­takozó alakú és színű gombbal megszórva. Most már fel is öltöztünk. Jöhetnek a kiegészí­tők. Remélem, van fekete, lila és zöld körömlak­kod is?! Ezekre azért van feltétlenül szükséged, hogy csak minden negyedik ujjadnál kelljen kez­dened a színskálát. A csuklódon okvetlenül 3-4 db, 4-5 cm vas­tag karkötőnek kell csattognia. Ezek színe és mintája lehet elütő, fő a változatosság. Hogy csúszkálnak és nem tudsz tőlük írni? Te kis buta! Hát nem a bal kezedet kell felékesite- ned! Arra órát teszünk. Búvárórát. Malomkerék­nyi számlapja és (ehetetlen színű műanyag szija tökéletesen kiegészíti a körvonalazódó egyéni­ségedet. Nyakadba zöldparadicsomnyi műanyag-fém összeállítású mértani formákat aggass, de a fűid­be már ne tégy hasonlót. Érdekesebb, ha mind­egyikbe mást szúrsz-akasztasz-lyukasztasz-ló- gatsz-furatsz-lövetsz. Ha egyik-másik hallószerved cimpáján több­féle is ékeskedik, elismerésre számíthatsz. A tálátmérőjű karikától a derekadig érő csin- gilingiig minden divat. Eddig csak ébresztőórát nem láttam még fülbe préselve, próbáld meg te elsőként; újíts! Hajadban lehet pánt, csat, az a fő, hogy sokfé­le legyen. Csilloghat, villoghat, foszforeszkálhat, masniban végződhet, mindegyik elfogadott. (Utóbbit alkalomadtán akár ejtőernyőnek is használhatod...) Látod, ha nem mondom, különféle ezüst-, és bizsugyűrűket sem vásárolsz, mindegyik ujjadra minimum kettőt! Az övét is elfelejtetted volna, fo­gadom! Pedig az fontos. De eszedbe ne jusson becsatolni! Lazán leeresztve viselendő, s csak combközépnél kattintandó össze, hogy azért mégse essen le. Hátizsákot vettél? Fűzőid Benettont, Adidast 9-féle folttal ajánl­hatok, az egyiken az utolsó mohikán garantált nyomaival. (Lehet, hogy később ereklye lesz, üz­let, kisanyám!) Miért is vagy ilyen furcsa? Hát persze! Nem ál! szét a hajad oroszlánsörény módjára, felelőtlenül egyszínű. Pedig nem kell más hozzá, mint egy kétórás dauer, tépés, vágás, zselé, nul­lás gép, egy szál gyufa, tupír - s máris kész a haj­meresztő frizúr. S az arcod is mily sápatag! De ezen is könnyen segíthetünk. Loboncod alá feltétlenül kell egy színezett és sötétre is árnyékolt szemöldök, fokozatosan és részle­gesen az orrodig húzódó színskála, s a szem­meder is vastagon, feketére festendő. Tudom, hogy nem te játszod az Éjkirálynőt, de csak ilyen külsővel valósíthatod meg önmagad. Az arcpír után a rúzst se hagyd el. Ahol már nem tart az ajkad, ott rajzolj magadnak. Mire való a kontúrceruza? Mélypirosra fesd, ettől leszel erotikus. Azt hiszem, készen is vagy. Hogy nem mernél így kimenni az utcára? Nem értelek. Nézz csak körül, mennyi ön­bohóc van. Te nem akarsz közéjük tartozni? Pedig ma ők a Valakik. A te civil külsőddel ész­re sem fognak venni! Hogy inkább a belső ér­tékeiddel akarsz kitűnni? Állj! Nem mondtad, hogy ennyire elütsz a többitől. Téged nem érdemes beavatni a mesterfo­gásokba. Téged nem szabad. Igaz, immunis vagy az éppen dúló kórokkal szemben. Azt hiszem, neked nem kell félned a tükörbe nézni. A görbében is egyenes, és önmagad maradtál. Kevesen vagytok, ti öröknő-kezdemé- nyek. (Sz - ó) Zwack az unikumban Hosszan töprengtem a szilveszterre ránk osztott feladaton, hogy vajon mi le­het az, amihez nem értek, hogy aztán ar­ról írjak sziporkázóan, bombasztikus for­dulatokkal, rekeszizom-rezegtetően, úgy, hogyha a Farkasházi Tivadar elol­vassa, sírva fakadjon az irigységtől. Szóval komolyan gondolkodtam, tör­tem a fejem, míg aztán többnapos lélek-, és tudatbúvárkodás után rádöbbentem, hogy ilyen terület nem létezik. Egysze­rűen és szerényen, szemlesütve bár, de bevallom, hogy univerzális vagyok! Nem tehetek róla, de én vagyok a Zwack az unikumban. Volt idő ugyan -, óh boldog, hamvas kor -, amikor azt gondoltam, hogy ehhez vagy ahhoz nem értek és talán más kollé­ga, akinek az a szakterülete, sokkal job­bat produkálna, ha ő írna a dologról, de ilyenkor a főnökeim, kitűnő taktikai ér­zékkel, rögtön rám osztották a témát mondván; egy jó újságírónak minden te­rületen, minden műfajban otthonosan kell mozognia, a sertésólak mellett épp­úgy, mint a fületlen lábasok körül. így aztán hála nekik, nincs miért panaszkod­nom, elértem a tökélyt, mindenhez érdek. Ha netántán mégis akadna olyan, ami­hez nem, azt most már a világért sem árulnám el. Még csak az hiányozna! Holnap már arról írhatnék és nemcsak a szilveszteri számban... F. KOVÁTS ÉVA W. C.-nek ajánlom Nem szeretem az ünnepet! ez a kis malac szenvedett míg az asztalra tették Engem meg Délen leszedtek, hat hónapon át érleltek de héjam nem sárgult, csak festék Reméltem, hogy majd megúszom a kezei közül kicsúszom de a szakács nem könyörült Apró kis lelkem romokban reszketek a malac-torokban gerezdjeim könnye kicsördült. csi-cser-i Totót-lottót, szavazócédulát tessék Hogy, írjak arról, amihez nem értek? Nem lehet egyszerű, bár ha belegondolok... Nem értek például a kormány-szaktanácsadáshoz, az üzlet­hez, mégis ha adhatnék egy tanácsot. A legközelebbi népsza­vazás előtt ne iskolás gyerekekkel küldözzék szét a „kopogta­tócédulákat” hanem adják el ugyanúgy, minta totót, vagya lot­tót. Aki szabadon akar szavazni, az fizessen. Jó, tudom, mit akarnak mondani, azt, hogy már több mint negyven éve fizet­jük, de ne felejtsék el, hogy részletben, és hát a kamat se kutya. Az első népszavazás lezajlott, igaz nem mindenki értette meg, bizonyára szaktanácsok híján, hogy mire, kire, hogyan, miért kell, vagy lehet szavazni. Ennek aztán meg is lett az eredmé­nye. így szavazott... A bűntárs- Sokan azt mondják, hogyha a három utolsóra igennel sza­vazunk, akkor elismerjük a parlament legitimitását.- Amilyen lökött vagy, te még azt is elismered, amit nem is te követtél el. Mától nem vagyok a bűntársad. És ezek után csoda, ha szaktanácsadó szeretnék lenni? Eh-' hez értek! A szerencsejátékosok- Tessék mondani, nincs véletlenül egy totóindexe?- De van, csak azt nem értem, hogy minek az a szavazáshoz.- Pedig egyszerű. Van már három fixem, de az elsőre sze­retnék egy kétesélyest tenni. *- Mondja, maga miért ikszelte be valamennyi rubrikát?- A múltkor vettem egy hatos lottót é eltaláltam három szá­mot. Nyolcból csak nagyobb az esélyem? *- Nincs véletlenül egy jó tippje, tétre - befutóra? Megfize­tem.- Nincs, de ha megfizeti? A kézimunkázó- Honnan vetted ezt a csodálatos kötésmintát drágám?- A szomszéd szavazócéduiáján láttam. A kétkedő Az egyik párt azt mondja, hogyha otthon maradok, akkor a múltra szavazok, ha elmegyek, akkor a jövőre. Nekem már van múltam, jövőm aligha, nem lehetne mégis a jelenre is szavazni. MOLNÁR ISTVÁN Footballverseny Kissé hűvös december végi napon kerül sor megyénk két kiváló csapatá­nak, a válogatott Dózsának és az NB Ili­as Kismányoki SC-nek összecsapására. Bár kint zimankós volt az idő, annál mele­gebb érzés uralkodott a csapat játéko­sainak és a gólzáport szerető szurkoló­gárdának a szíve körül. Alábbi tudósítá­sunkban csupán a legizgalmasabb rész­leteket osztjuk meg lapunk sportrajongó kedves olvasóival. A félidő utáni 35. percben Varga kettő mereven felfelé ívelt, ám ebben a pilla­natban a bal lába a levegőben maradt. Csak nem görcsöt kapott? Ez a remek, kitűnő balszélső, akit bátran hasonlítha­tunk a Bundeszliga legelegánsabb játé­kosához Udo Bekkerhez. A szurkolóknak tátva maradt a szájuk. A kínos esetet a bal oldalon szolgáló kismányoki taccsjelző oldotta meg, aki zászlaját a feje felett len­getve berohant a pályára és a gyúrót hív­ta segítségül. Rezső, a gyúró a csapat színeiben, lila-sárga mezben (a váci kö­töttárugyár ajándékában) azonnal a helyszínen termett, nyomában dr. Imrével a csapat házi belorvosával. A földre fek­tették, a még mindig elképesztő állapot­ban fetrengő Varga kettőt, aki néhányat nyögött, megköszönte a kellemes masszázst, majd talpra ugrott. Az eset a sportrajongók fülében visszacseng: mintha ugyanezt látták volna az 1966-os Brazília-Magyarország világbajnoksá­gon, mikor is Euzébiót mentette meg Kis- falvai, a szekszárdiak kitűnő játékvezető­je. Szabadrúgás következik. Hiába, sok ma a hend. A csapat sorban áll a hazai kapu előtt, két kezüket össze­kulcsolva a nemi szervük elé teszik. Ró­zsa játékvezető bal karját feltartva hatal­mastüdővel a sípjába fúj, s ebben a pilla­natban a szálkaiak reménysége Mausz veszi jobb lábára a pöttyöst. A labda óriási iramban a középvonaltól a felező irányába szökell, a kitűnő kapus vetődik, de nem állíthatja meg az eszeveszett erejű lövést. Remeg a háló, a gólszerető közönség fékevesztett örömkiáltást hal­lat: goól, goól, goól!!! A helyi sportszurkolók igazi ünnepe ez a mai csodálatos gólzápor. A Toprongy Kft. nagyrabecsült ügyvezető elnöke, aki áldását adja a csapat üzemeltetésére és A divat rabja Divat a tiltakozás. Divat a külön­vélemény hangoztatása. Divat a politika. Az állásfoglalás. Budapesten jártunk. A körúton föld begyökerező lábbal torpan­tunk meg egy különös jelenség láttán: talpig elegáns hölgy állt nagykabát nélkül egy maszek bolt bejáratánál - a falhoz láncol­va.- Asszonyom, szabad a nevét?- Próba Béláné Divat Baba.- Mit csinál itt?- Állást foglalok. A Cicciolina ilyenkor vetkőzik. Engem öltöz­tetnek.- Nem fázik? Nem érzi szüksé­gét néha, hogy leüljön?- Ugyan. Az levonna az állás- foglalásom erkölcsi értékéből.- No de hát miért láncoltatta magát a falhoz?- Hogy érzékeltessem: csak kényszer hatására hagyom ma­gam falhoz állítani.- Ön régóta politizál?- Amióta lehetőség nyílt a fal- melléki politizálásra.- És miért harcol?- Az esélyegyenlőségért.- Ezt hogy érti?- Nem egyenlőek az esélyeink.- Kiknek?- A magamfajta magányos nőknek, meg az utca lányainak. az anyagiakat sem sajnálta, magából kikelve üvölti: „szép volt fiúk”. Az egész stadion csatlakozik a szavalókórushoz, s most már egy ütemben skandálják az ősi polifon rigmust: vivát lilák, vivát lilák. Egyedül Számadó edző arcáról nem olvasható le semmi, magába roskadva ül a kispadon. Vajon min töpreng Száma­dó? Talán nem készítette fel csapatát legjobb tudása szerint a hazai visszavá­góra? Vagy az ellenfél csapat váratlan fordulatos játékára számít, amit legutóbb az összeurópai válogatott világkupán produkáltak? Nem lehet tudni, az ellenfél csapat játékát elemezve arra a megál­lapításra jutott: ennek a gárdának a leg­nagyobb erőssége a balbekktaccsa. Mit lehet tudni - tépelődhet az edző - még ez a nagyágyú hátralehet, s hiába a center­half, ha a védők éppen nincsenek a he­lyükön. Pedig a félidőben tartott taktikai megbeszélésen világosan megmondta: a centerhalf középen az indulókörben le­gyen, s ha jobbról jön a labda, várható a balszélső ellentámadása. Szemben a lelátó árnyékában az ellen­fél edzője higgadtan várja a fejleménye­ket. Nyugi-nyugi fiúk - inti játékostársait, s ez a mérhetetlen nyugalom átterjed a zöld gyep ovális pázsitjára, melynek szé­lén az edző még mint kalapácsvető rótta a köröket. Az edző szándéka nem vitás: tarolni akar. Ász volt valaha a nyugati világku­pán, s most sem adhatja alább, csapatát az 1991 -es Olympián a győztesek emel­vényén szeretné látni. De mit szól ehhez dr. Fifa az LMSZ el­nöke? A hangosbeszélő készüléken már olvassák is üdvözlő táviratát: „Gratulálok a helyi csapat barvúros játékához, min­den reményünk megvan arra, hogy talál­kozzunk a legközelebbi tornán. Ilyen csapat kell, amely felemeli a nemzeti footballversenyt a világranglista 63. he­lyére.” így volt teljes ez a csodálatosan szép december végi kupanap, amely sikert si­kerre halmozott a tartalékoknak és a csa­pat tíztagú játékosgárdájának. Búcsú­zunk ezzel, s levonhatjuk az örök tanul­ságot: igazán nagy dolgok csak akkor sülhetnek ki, ha mindenki azt csinálja amihez ért. D. VARGA III.- De hiszen Ön férjnél van.- Ja, a Próba. Az rég volt.- Mi a pártállása?- Ez mindig az alkalmi partner­től függ.- Hogyan egyezteti össze a láncok viselését a jogállamiság­gal?- Na ne vicceljen. Most mindent lehet viselni. Olyan a divat.- Ki az Ön férfiideálja?- Ribánszki Róbert. Ezért is szeretném Ribanszra magyarosí­tani a nevemet...- Eddig mit sikerült elérnie?- Privatizáltak. Lejegyezte: Domokos Eszter Fotó: Gottvald Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom