Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-29 / 307. szám

1989. december 29. TOLNA \ "ivÉPÜJSÁG 3 A csoda nem külföldről érkezik Újabb adományok Nem akarom lebecsülni azok fárado­zását, akik külföldi segélyekért sürög- nek. Van olyan szorult a helyzet, hogy ez is elkerülhetetlen. Nagy baj azonban, hogy eközben szinte semmi figyelmet sem fordítunk a belső tartalékok feltárá­sára. A gazdaságpolitika hovatovább csak két eszközt alkalmaz: annak a bizo­nyos nadrágszíjnak a meghúzását és a külföldi kölcsönöket. Újabban még a po­litikában is ez kap nagyobb hangsúlyt. A napokban minduntalan azt hallom: micsoda jelentősége van annak, hogy a Szociáldemokrata Pártot elismerte a Szocialista Internacionálé. Az fel sem merült, hogy azzal kellene foglalkozni, mennyire ismeri el a magyar munkásság a pártot. De ez csak egy példa, hiszen minden párt a nemzetközi kapcsolatok ápolásában nyüzsög, úgy hogy a néppel nem is érnek rá törődni. Talán majd a vá­lasztások előtti néhány héten. Márpedig a gazdaságtörténet nem is­mer egyetlen olyan gazdasági csodát sem, aminek fő, vagy akárcsak a jelentős oka a külső segély volt. Tudom, hogy a Marshall segély ilyennek maradt meg a köztudatban, de elsősorban azért, mert külső parancsra nem részesülhettünk belőle. A számok azt bizonyítják, hogy az érintett országok gazdasági sikere fordí­tottan aránylott az egy lakosra jutó segít­ség nagyságával. Elég bizonyítékul any- nyi, hogy az NSZK kapott a legkeveseb­bet a segélyből, a nyugatnémet csoda ugyanakkor vitathatatlanul a legjelentő­sebb volt egész Európában. A másik pél­da Izrael szokott lenni. Ide is kívánkozik egy adat: Izrael az elmúlt három évtized alatt háromszor annyit fordított katonai kiadásokra, mint amennyi segélyben ré­szesült, fejlődésének tehát semmikép­pen nem lehetett motorja az- amerikai adomány. Távol-Keleten sem játszott je­lentős szerepet a segély, Japán nem is engedett be külföldi tőkét, sőt, exportált, Tajvan és Dél-Korea pedig több deviza- tartalékkal rendelkezik, mint amennyi külföldi tőke van az országban. Minden gazdasági csodának belső oka van. Mindenekelőtt a nép szorgalma, igyekezete. Ezt kell megnyerni, hasznosí­tani. Ez még akkor is így van, ha az illető or­szág politikai és gazdasági rendszere gúzsba kötötte a nép kezdeményező kedvét és szorgalmát. Példa erre Jugo­szlávián belül a szlovének és a Szovjet­unióban az észtek és a grúzok átlagosnál sokkal magasabb életszínvonala. De nem kell a bizonyítékokért külföldre sem menni. Vannak az országnak olyan tájai, ahol az életszínvonal meghaladja az átla­gos kétszeresét. Ma még nem is ott, ahol sok a magas állású, a diplomával rendel­kező, hanem ott, ahol eleven hagyomá­nyai vannak a vállalkozásnak. Mely vidé­kek életszínvonala kiemelkedő? Ide so­rolandók Bács és Csongrád megyéknek azon részei, hol vagy fóliázás, vagy a bor­termelés virágzik. A Dunántúlon, még ma is kiemelkednek azok a vidékek, ahol a sváb civilizációs hagyományok tovább élnek. Azoknak tehát, akik nem elsősorban politikai karrierre vágynak, hanem az or­szág sorsát tartják szem előtt, nem csak, illetve nem is elsősorban a világ főváro­sait kellene járniuk, hanem a magyar vi­déket. Akkor például tudnák, hogy a nép nem turizmusra költött félmilliárd dollár­ral többet, mint azt a költségvetés „meg­tervezte”, hanem okos beruházásokra. Az így végrehajtott beruházásoknak ugyan a bürokraták soha nem lesznek képesek kiszámítani a gazdasági hatá­sát, többek között ezért nem szabad rá­juk bízni fontos kérdésben a döntést. Aki azonban nyitott szemmel jár az or­szágban, az tudja, hogy ez az általuk tu­rizmusnak becézett kiutazás többet javí­tott az ország hitelképességén, mint amit a korlátozásával megtakarítani vélnek. Csak az az ország lehet exportképes Európában, ahol az igényességet többek között az is táplálja, hogy a lakosság je­lentős többsége a saját szemével láthat­ja, hogy élnek mások, mekkora ott a munkafegyelem és a rend, a tisztaság. Amíg csak az illetékes tisztviselők járják a világot, a nép itthon közönyösen fogja szemlélni az urak erőfeszítéseit, közben sokat dolgozva igyekszik elérni legalább azt, amit az adott, deformált szemlélet és gazdaságpolitika mellett elérhet. Építi a család egyre több tagjának a házát, na- gyobbítja a fóliasátrait, igyekszik mind­ebből valami pénzt csinálni, vagy kiadást megtakarítani. Mindezt nem látni, nagy hiba. Annál in­kább, mivel vitathatatlanul az elmúlt tíz év minden gazdasági sikere a nép nagyobb szorgalmából, több munkájából fakadt. Ha ez a nép nem lesz képes gyorsan úrrá lenni a nehézségeken, az a vezetésről ál­lít ki rossz bizonyítványt. Kopátsy Sándor Január 1-jétől módosulnak a vámjogszabályok Január 1-jétöl - a pénzügyminiszter és a kereskedelmi mi­niszter együttes rendelete alapján - módosulnak a vámjogsza­bályok. A jövőben a nagyobb értékű vámáruk után fizetendő vámokat a kereskedelmi vámtarifa alapján állapítják meg. A fizetendő vám alapja továbbra is a külföldi számla szerinti ár, gépkocsi esetében pedig a Schwacke katalógus szerinti ár. Január 1 -jétől egységesen 17 százalékos vám terheli az utas- forgalomban és az ajándékforgalomban érkező valamennyi vámárut, ha azok összértéke a 15 ezer forintot nem haladja meg. Ha az így bekerülő áru értékesebb 15 ezer forintnál, ám tartalmaz 500 forint vagy annál kisebb értékű cikkeket is, az ilyen kis értékű vámáruk után is 17 százalékos vámot számíta­nak fel. A17 százalékos vámtétellel vámkezelt árukat vámkezelési díj nem terheli. Más esetben a vámkezelési díj a vámérték 2 szá­zaléka. Egy korábbi parlamenti döntés alapán 1990. január 1 -jétől a beérkező nem vámmentes termékek után általános forgalmi adót is kell fizetni. A jogszabályok módosításának eredménye­ként a vámteher összességében - az általános forgalmi adót is figyelembe véve - nem nő. Egyes árucikkeket januártól az idei 45 százaléknál kisebb, a vámáruk nagy része tekintetében 45 százalék körüli, néhány esetben - ilyen a gépkocsi - a jelenlegi­nél nagyobb vám és adó terheli a kereskedelmi vámtarifának megfelelően. A mozgássérültek részére beérkező gépkocsira vonatkozó vámmentesség a jövőben csak a 2000 köbcentit meg nem hala­dó lökettérfogatú benzinüzemű, és a 2500 köbcentis vagy annál kisebb űrtartalmú dízelgépkocsikra alkalmazható. Megszűnik az engedéllyel külföldön munkát vállalók vámmentessége, me­lyet végleges hazatérésük alkalmával vehettek igénybe. Ez utóbbi rendelkezés nem vonatkozik azokra a munkavállalókra, akik a rendelet kihirdetését megelőzően utaztak ki munkavég­zés céljából, és 1990. december 31-éig véglegesen hazatér­nek. A rendelkezéseket a Magyar Közlöny 1989. december 27-ei száma tartalmazza. az onkológus szemével III. ezt idézőjelbe tenném: két-háromszáz asz- szony betegszik meg ebben az igen súlyos lefolyású betegségben hazánkban. Ezek az asszonyok sem jártak rendszeresen rákszűrésre. Elméletileg egyetlen asszony­nak sem szabadna meghalnia méhnyak­rákban, ha az átszűrtség 100 százalékos lenne. De ez sajnos már túlnő az egészség­ügy feladatán. Az emberiség szemléleti vál­tozását kellene elérnünk ahhoz, hogy az egészség ismét érték legyen, ami manap­ság nem mondható el. Rohanó életünkben megfeledkezünk a természetes életmód előnyeiről, a helyes táplálkozásról. Erős drogokkal mérgezzük magunkat és kör­nyezetünket. Dr. Béres József kutatásai so­rán is arra a következtetésre jutott, hogy a betegségek megelőzésére kell a hangsúlyt helyezni és amennyiben lehetséges, a kez­dődő betegséget előre jelezni. Mint tudjuk, a daganat akkor gyógyítható kellőképpen és ez a tudomány álláspontja is, ha nagyon korán felfedezésre kerül. Béres doktor arra törekedett kutatásaiban, hogy találjon olyan vizsgálati módszert, amely előre jelzi a daganat kialakulását. Rájött, hogy olyan anyagokat kell találnia, amelyek a szerve­zet szűrőjén, a vesén keresztül ürülnek. Ezért a továbbiakban a vizelet vizsgálatával kezdett el foglalkozni. Persze, ez nem ment olyan gyorsan, hosszú idő után jött rá, hogy milyen reagensekkel tudja kimutatni a da­ganatsejtek feltételezett anyagcseretermé­keit. Ma már rendelkezésre áll három rea­genscsoport, melyből kettő az anyagcsere állapotát mutatja. Egy reagenscsoport pe­dig az immunrendszer működésének reakcióját jelzi. Az anyagcserereakciók kö­zül egy a prekarcinómát mutatja ki nagy biztonsággal, de nem 100 százalékkal. Az ilyen betegnél, akinél ez az állapot észlel­hető, a Béres-cseppek szedése után idő­vel megvizsgálva újra a vizeletét, megszű­nik ez az állapot, tehát tulajdonképpen a daganat kialakulása függeszthető fel. Ha a szervezet immunrendszere normális, ak­kor nem reagál a vizeletben lévő anyag a reagenssel. Amikor a szervezet immunitá­sa csökken, akkor egytől ötig értékszámot ad a megfelelő színreakció. Ez a gyakorlati tapasztalatokkal nagyon jól egybe vág. Ezért is nagyon fontos lesz majd, ha a vize­letvizsgálati módszer közforgalomba kerül. 1989. január óta egy hatósági intézet beha­tóan vizsgálja ezt a módszert. Az eddigi vizsgálatok jó eredménnyel zárultak. Béres doktor nagyon kéri ezért a betegeket, hogy ne küldjenek vizeleteket kisvárdai lakásá­ra, mert képtelen napi ezer-ezerötszáz be­teget megvizsgálni, több száz levélre vála­szolni és vizeletet elemezni. A hatósági vizsgálatok mind a Béres-cseppek, mind pedig a vizeletvizsgálati módszereket ille­tően nagyon előrehaladott állapotban van­nak. Remény van rá, hogy hamarosan a közvélemény is megismerkedhet a szer va­lódi értékével. A Magyar Orvosi Kamara is felajánlotta közreműködését, hogy a leg­nagyobb tudású szakemberek bevonásá­val kész részt venni a Béres-cseppek klini­kai kipróbálásában. Mint köztudott, a Bé­res-cseppek, mint gyógyhatású készít­mény már több mint tíz éve forgalomban van. A feltaláló által megadott recept alap­ján a Herbária tolnai üzemében gyártják és megvásárolható a gyógynövényszaküzle­tekben. Mivel bebizonyosodott, hogy sem­milyen mellékhatása nincs, ezért a gyógy­szertári forgalmazása is megkezdődött. A tévében jelentette be a feltaláló, hogy a Bé­res részvénytársaság egy neves fővárosi gyógyszerészeti intézetben megkezdi az úgynevezett Béres-csepp plusz gyártását, mely annyiban különbözik a Herbária által gyártott készítménytől, hogy az alapanya­gok analitikai tisztaságúak és újabb ered­ményeit is felhasználta az összetétel meg­adásánál. Különben ezt a szert csak gyógyszertári forgalomban árusítják. Vé­gezetül szeretném ismertetni azokat a terá­piás lehetőségeket, amelyek a szer eddigi alkalmazásánál tapasztaltak Itt a Béres doktor által elmondottakra, és saját kör­nyezetemben hallottakra és látottakra ha- gyatkozhatom. Egyértelműen igen jó ered­mények figyelhetők meg fáradékonyság, étvágytalanság, álmatlanság, elesettség, emésztési zavarok, puffadás, szellemi fá­radtság, makacs fejfájás, menstruációs za­varok, klimaxos panaszok, vérszegénység, hányinger (itt a citosztatikus kezelések okozta hányingerre is gondolok), aranyér­betegség, fekélyek, influenza, ízületi és egyéb fájdalmak, például rákos betegek csillapíthatatlan fájdalmai is. Bár, mint emlí­tettem, a cseppeknek semmilyen mellék­hatásuk nincs, nem ajánlatos az orvos megkérdezése nélkül szedni. Sajnos, még kevés orvos rendelkezik a megfelelő isme­retekkel, de ha az előzőekben ismertetett hatósági vizsgálatok befejeződnek, a szak­emberek is széles körben tájékoztatást kapnak az alkalmazás módjáról. Feltétlenül meg kell még említenem, hogy senkinek sem szabad abbahagyni az eddig szedett gyógyszereit, mert a Béres-cseppek ön­magában nem képesek minden betegsé­get meggyógyítani. Kérem, aki bármilyen tapasztalattal rendelkezik a szer alkalma­zását illetően, legyen az jó, vagy rossz, szí­veskedjék vagy személyesen, vagy levél­ben keressen meg a Megyei Onkológiai Gondozóban, Szekszárd, Vörösmarty u. 5. Ezek az információk is meggyorsíthatják a Béres-cseppek gyógyszerré válását. (Vége) DR. TÓTH JÁNOS megyei onkológus szakfőorvos Tolnából (Folytatás az 1. oldalról.) röntgenfilm, altatógáz, elem, elemlámpa és villanyégő. Egy szemtanú Nagyváradról Az az erdélyi származású fiatalember, aki december 28-án érkezett hírekkel Dombóvárra, mit sem sejtve, a karácsony előtti héten utazott Nagyváradra felesé­géhez és gyermekeihez magyar rend­számú autójával...- Családi körben néztem a román tele­vízió adását december 22-én, pénteken délelőtt 11 órakor. Láttam a bukaresti te­levízió épületét körülvevő tankokat, a té­ren összegyűlt hatalmas tömeget. Tanúja voltam a közvetítésen keresztül, amikor két tank szétnyitotta a „gyűrűt” a tömeg előtt, s a nép beözönlött az épületbe. Nagyváradon szinte pillanatok alatt min­denki az utcán volt, mindenki a Szent László (Viktória) térre igyekezett. A kato­naság velünk van - kiabálta a nép -, ki­nyílt a tanácsépület ajtaja, pár perc múl­va megjelent az erkélyen a színházigaz­gató, s még valaki a nép közül. Az embe­rek sírva-zokogva, táncolva borultak egymás nyakába. A pártirodákról lever­ték a feliratokat, majd elhangzott egy fel­hívás, hogy a katonaság, a rendőrség és a biztonsági szolgálat alakulatai vonulja­nak a laktanyáikba, ahol a katonaság a Szekuritátét lefegyverezte. Az éjszakánk álmatlanul, félelemben telt el. Mi lesz, ha visszatér a régi rend? A gépkocsim ma­gyar rendszámmal a házunk előtt állt. Nem volt kétségem afelől, hogy ha elbu­kik a felkelés, mindannyian meghalunk a családommal együtt. De nem történt semmi. Amint másnap megtudtam, Nagyvárad katonai parancsnoka már a temesvári vérengzés után bejelentette, hogy bármi történik is, ő nem lövet a tö­megbe. Nyugodtan telt el a karácsony, bár az utcára újra és újra kitóduló tömeg, köztük nemegyszer én is, gyanakodva nézték a mellékutcákat, a háztetőket, ahonnan eldördülhettek volna a szekuri- tátésok fegyverei. December 26-án jöt­tem vissza Magyarországra, mert 27-én munkába kellett állnom ott, ahol befo­gadtak, lakást, munkát adtak, ahova vá­rom a családomat is. Remélem már nem sokáig... Nagyváradon vér nélkül történt meg a hatalom átvétele, ám az emberekben mé­lyen, nagyon mélyen él a félelem, mint abban a fiatalemberben is, aki családja iránti féltésében most még nem adta, nem adhatta nevét az interjúhoz. Rádiós hírháló (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A cím a középkorosztályt bizonyára emlékezteti egy olyan filmre, melyben a rádióamatőrök segítettek a bajbajutotta­kon. Napjainkban ismét összefogott a rá­dióamatőrök tábora, a romániai esemé­nyek kapcsán olvasóink bizonyára hal­lották a rádióban, tv-ben, hogy bizonyos információkat a rádióamatőrök juttattak el a hírközlő szervek számára. Emögött hatalmas munka volt és van ma is. Az el­ső pillanattól kezdve elkezdődött a hír­láncok kialakítása és a hírközlés segíté­se. (Ez egyébként kötelességünk is.) Nem éppen köztudott, hogy az amatőrök különböző frekvenciákon és terjedési vi­szonyok között szinte az egész világot elérik. Az események kezdetétől fogva éjjel-nappal készültségben voltak, első­sorban a délvidéki kollektív állomások és a budapestiek, mint segély-rádióháló­zat, és ebből ,az ország szinte minden amatőré kivette a részét, így a Tolna me­gyeiek is. Állandó kapcsolatot tartottak határátkelőhelyekkel, vöröskeresztes szervezetekkel, kórházakkal, orvosokkal és később a Vöröskereszt külföldön szé­kelő központjaival. A romániai lehetősé­gektől függően (áramszolgáltatás) állan­dó kapcsolatban álltak a román amatő­rökkel, akik pedig a román hatóságokkal, kórházakkal és továbbították a kérése­ket, információkat. Figyelemmel kísérték a konvojok útját, sőt, több rádióamatőr személyesen is részt vett a konvojok munkájában, biztosítva a híradást, leg­alább a határig. A segítségnyújtás még ma is folyik és mindaddig, míg erre szük­Ség l6SZ BELES LAJOS (Hívójele: HA3UN) Csomagok Dombóvárról A segélycsomagok gyűjtése változat­lan intenzitással folyik, a tárolóhelyisé­gek megteltek, december 28-án délután megkezdődött a rakodás. Egy pótkocsis teherautó ugyanezen a napon éjfélkor in­dult a határon túlra, egy autóbusszal együtt. Beérkeztek az első szállítmányok a városkörnyékről, csak Gyulajról, Kurd- ról és Döbröközröl egy pótkocsis teher­autó élelmet hoztak be, a készpénzado­mányokból az országos felhívásnak megfelelően az igények szerint vásárol­tak a Vöröskereszt aktivistái. A Vöröske­reszt dombóvári irodájában egyébként reggel óta szinte egyfolytában csörög a telefon, innen koordinálják a városkör­nyék gyűjtését is. Várják a tehergépko­csi-tulajdonosok jelentkezését, és kérik, hogy csatlakozzanak a szállítási felhívá­sokhoz országszerte. Ha szegények vagyunk is... Szekszárdon, a Bezerédj utcában ki­alakított gyűjtőhelyen napok óta lázas munka folyik. A Fidesz, az SZDSZ, a Ma­gyar Demokrata Fórum aktivistái szortí­rozzák a dobozhegyeket, válogatják szét a hagymát a cukortól, narancsot az ét­olajtól, liszttől, mosóportól, szappantól. A benti munkát rövid időre megszakítják, amikor újabb szállítmányok érkeznek. Ottjártunkkor éppen Kisvejkéről hoztak egy kis teherautóra való élelmiszert do­bozokban, zsákokban. Folyamatosan jönnek helybéliek is adományaikkal. Cseri Józsefné egy kabátot hozott a kar­ján, férje pedig megkérdezte, hogy mire lenne még szükség, mit vásároljon - Zsírért, vajért indulnak a boltba...- Ha minket segítettek volna, mi is elő­rébb tartanánk. Jó érzés, hogy ha szegé­nyek vagyunk is, tudunk még adni - mondják. Miért? Nehéz, nagyon nehéz elérzékenyülés nélkül napokat eltölteni a Vöröskereszt dombóvári irodájában, ahova segély- csomagok, pénzadományok érkeznek szakadatlan. Hogy miért?- Hány éves a néni?- Fontos ez? Nyugdíjas vagyok, élek. Kérem, fogadják el tőlem ezt a 300 forin­tot. Ennyit tudok felajánlani. Kaptam a vasúttól karácsonyra 1000 forint segélyt. Ennyi maradt belőle. Ugye, tudnak vele mit kezdeni? * Bőr Nagy Tamás 14 éves, öccse, Péter 11. A farmernadrágjuk zsebéből egy-egy gyűrött 100 forintos kerül elő.- Miért hoztátok? A gyerekek egymásra néznek, nem fél­szegek, nem feszengenék. - Mi is szeret­nénk segíteni, ez a zsebpénzünk. Hungáriával Temesváron- Üresek az ABC-k, a ruházati szaküz­letek, minden. Az Opera tér egyik oldalán még a kirakatokat is szétverték, felgyúj­tották a Ceausescu műveit árusító köny­vesboltot, kiégett a játékáruház. Láttam olyan ablakokat, mint amilyeneknél ná­lunk a fagyit adják, egy-egy szelet kenye­ret és szalámit osztottak a sorban állók­nak. Azt hiszem, a legnagyobb segítség, ha alapanyagot, lisztet, burgonyát, zsírt viszünk. Agner László, a megyei koordinációs iroda munkatársa aki mindezt elmondta, a Hungária Taxi segítségével szerdán hajnalban indult a temesvári központi kórházba, amely röntgenfilmeket, sebé­szeti varrócérnát kért a Vöröskereszttől. Mintegy másfél millió forint értékű rako­mányt vittek két kocsival.- Történt valami incidens az úton?- Meglepően simán célhoz értünk, a városok határában lévő ellenőrzési pon­tokon azonnal átengedtek bennünket, amikor látták a magyar rendszámokat és a vöröskeresztes jelzést. Csodálatos ér­zés volt az is, ahogy a kórházban fogad­tak bennünket, annál is inkább, mert én korábban többször is jártam már Romá­niában, amikor még az se szólalt meg magyarul, aki tudott.- A kórház milyen állapotban van?- Katonák őrzik. Magán az épületen nem láttunk sérüléseket, de a kapun kívül összetört mentőautót többet is. Az utcán sok hozzátartozó várakozott, hogy bejus­son. Az orvosok, ápolók, betegek nagyon örültek nekünk, meglepődtek, hogy két nappal a kérésük után már meg is érkez­tek azok a fontos segédeszközök. El kel­lett mondanom konkrétan, hogy honnan származik az adomány, mert az AGER- PRESS hírügynökségen keresztül meg akarják köszönni.- Még mire van szükség ebben a kór­házban?- Altatószerekre, érzéstelenítökre, egy egész hosszú listát hoztunk. Továbbítot­tuk a megyei kórháznak. Vállalkozók... A Kisosz Tolna Megyei Szervezete gyűjtést szervez a romániai rászorultak részére. Valamennyi vállalkozó adomá­nyát várják a megyei székházban (Szek­szárd, Kecskés Ferenc u. 7.) december 31. és január 1. kivételével mindennap 8-tól 16 óráig. Telefonszámuk: 74/12- 847. A tudósításokat készítették: Cser Ildikó, Molnár István, Ötös Réka, Rostás Ilona, Szabó Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom