Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-23 / 304. szám
1989. december 23. "rsíÉPÜJSÁG 5- Peregnek az évek az idő végtelen homokóráján, váltogatja egymást a jó és a rossz. Tavaly óta sok családban nagyot fordult az élet örökmozgó nagy kereke. Hinni szeretnénk, hogy mosoly fakad az idei karácsonykor ott, ahol esztendeje még nem lobbant a kicsi gyertyák szeretetet árasztó lángvirága.- Való igaz, hogy váltogatja egymást a jó és a rossz. Fájdalom, a sors kegyetlen rendező, s gyakorta nem válogat a szereposztásban. Tavaly a fenyőfa csillogó fényében az angliai Carshalton egyik családi házában sem gondolhatták a szülők, hogy gyermekük, Craig Shepherd az idei szeretet ünnepét gyógyíthatatlan betegként a kórházi ágyon tölti.- Szivszoritó, különösen ha arra gondolok, Craig mindössze hétéves, még az önfeledt játékból, a sikerélményt nyújtó sportból is kevés jutott neki, s máris... Ahogy a hírügynökségek világgá röpítették: számára a legbecsesebb ajándék, ha rekordszámú levelet küldenek neki. Megyénk sportolóinak nagy családja nevében mi is ezt tesszük: Craig mi reménykedünk, hogy a szervezetedet megtámadó kórt mégis legyőzi az orvostudomány.- Ünnepek, ünnepek, karácsony éjjelek, a föld minden gyermeke vár... Várják a gyertyagyújtást idehaza a nevelőotthonokban élő gyerekek is. Bizonyára ajándék is jut nekik, csak éppen a család, a szülők szeretetéből fakadó melegség nem gyúl szivükben. Pedig, az elvesztett hitnek a gyökerei örökre megmaradnak a szívben. Mi ajándékozzuk meg a faddi nevelőotthon ifjú sportolóit, akik a Start Diák Sportegyesület versenyein nagyszerűen helytálltak. Az országos összetett kondibajnokságon másodszor is aranyérmes Bukros Erzsébetet, a bronzérmet nyert Kolompár Évát, s a dobogóról éppen csak leszorult Sztojka Bélát és Slámer Istvánt.- Időzzünk még néhány gondolat erejéig megyénk iskolai sportjánál. Hiba lenne nem észrevenni az araszolgató javulást, a létesítmény- és feltétel- rendszer bővülését Dunaszentgyörgytől Dombóvárig, vagy éppen Tamásitól Bátáig. Osztozunk a megyei Diáksport Tanács vezetőinek apró örömeiben, amikor a kiválasztási központokban folyó nevelö- és szakmai munkát egyre több dicsérettel illetik. Az immár önálló jogi személyként működő testület élén titkárként tevékenykedő Róhn Tiborné agilitása biztosíték arra, hogy a napjaink örökzöld’ témájaként szereplő anyagi nehézségekkel is megbirkózzanak.- Pedig ez cseppet sem ígérkezik könnyűnek. A versenysportban is a pénzhiány a legnagyobb kerékkötő. Nincs szakosztályi ülés, elnökségi megbeszélés panaszáradat nélkül. Napirenden van a szakosztályok kényszerű elsorvadása. Fizetett és társadalmi munkás egyesületi vezetők barázdálják homlokukat, amikor ezekben a napokban tervezni kezdik az 1990-es esztendő klubszintű költségvetését.- A karácsonyfán látok egy csekkfüzetet. Ha képletesen is, de töltsük ki annak minden lapját, nyújtsuk át a kis és nagy egyesületeknek.- Rendben, de sajnos ettől még nem szűnik meg a valós szűkmarkúság. Tudja, fejemben motoszkál a DVMSE baráti kör tagjának, Szabotin Károlynak a megfogalmazása. Ö azt nyilatkozta novemberben: „Elismeréssel kell szólni azokról, akik nem a sporttámogatások megvonásában látják a gazdaság megváltását!”- Milyen igaza van. Csak hát... Az ünneprontás szándéka nélkül - megtették azt helyettem a honatyák a múlt heti parlamenti ülésükön - mondom: minden jel arra utal, hogy gazdaságunk krízise közepette egyre nehezebb lesz szponzorokat találni a sport számára is. Holott nem kisebb a tét, mint az ifjúság, a felnövekvő generáció egészségi állapota.- Látja, ebben az anyagiak szorító kelepcéjében is eredményekben gazdag a megye versenysportjának idei karácsonya. Nem, ne értsen félre! Mindez cseppet sem hivalkodás, ám szükebb pátriánk legjobbjai 1989-ben is felejthetetlen pillanatokat szereztek a hazai és a nemzetközi küzdőtéren elért sikereikkel.- Javaslom, kezdjük is az év végi számvetést a világ- és Európa-bajnokságokon részt vevőkkel.- Hoffmann Ervinért, az atomvárosiak kenus üdvöskéjéért nemhiába szorítottunk élete első felnőtt világbajnokságán. Plovdivban bizalmat szavazott számára az új szövetségi kapitány, Ervin ezt két ezüstéremmel hálálta meg. A női súlyemelő vb és EB-küzdelmein Manchesterben Kollmann Klára, a férfiakén Athénban Lénád Ferenc képviselte a szekszárdi húsiparosok színeit. Egy-egy EB negyedik helyük előtt le a kalappal. A paksi Erős Lajosnak még kedvesebb élményei kötődnek Athénhoz. Az ökölvívó Euróoa-bajnokság ünnepélyes eredmény- hirdetésekor ezüstérmesként állt a dobogóra.- Mondja, a Szabó Kovács Beáta átnyergelt a bicikliről a háromtusára?- Nem. Bea sokoldalúságát bizonyítja, hogy a kerékpáros országos bajnoki címe megnyerése után Svájcból, a juniorok triatlon EB-jéről ezüstérmes csapattagként jött haza.- Akkor jó, illetve nem is tudom...- Segíthetek dilemmája megoldásában?- Nézze, szóval a karácsonyfán csak egy verseny- kerékpád látok. Most akkor kinek ajándékozzam: Beának, vagy Tamásiban az Egyedi Zolinak?- Jogos a tépelődés. Egyedi, a karrierjét már-már derékba törni látszó sérüléséből felépülve ismét leadta névjegyét. Itthon és külföldön egyaránt. Tudja, az osztrák sógorok szívét is megdobogtatta a híres Práter előtti befutóban, amikor megnyede a Bu- dapet-Bécs közötti 270 kilométeres nemzetközi etapot.- Apropó, kerékpár! Háromszoros országos bajnokként a szekszárdi Steig Csaba is megérdemelne egy ajándék bringát. Mindannyiunk örömére izmosodik, fejlődik Schneider edző „csikócsapata”. Ahhoz, hogy a Halász fivérek, Pálinkás és Sajó fémjelezte elődök nyomdokaiba léphessenek, elsősorban türelemre, a fiatalok részéről pedig fáradságot nem ismerő, intenzív edzésmunkára van szükség.- Tavaly is, most is a fenyőfa csúcsára került az ökölvívókesztyű. Mondja, ez itt a fán már az a nyolc- unciás „szerszám”, amivel Erős Lajos első profimecs- csén „eiandalította” a színes bőrű Williamst?- Nem, ez honi kesztyű, de nagy pofont ezzel is adhatnak.- Akkorát is, mint a Magyar Ökölvívó Szövetség húzott be a paksiak három válogatottjának, amikor megfosztotta őket a moszkvai világbajnoki szerepléstől?- Jó kérdés... Az tény: a MOSZ akkori vezetői furcsán édelmezték Bognár, Erős és Kalocsai távolmaradását az edzőtáborból. A paksi trió azéd nem ment, med a szakosztályvezetés ezt számukra megtiltotta. Azaz, nem a versenyzőkön kellett volna elverni a pod.- Magasra tették a fán a kosárgyűrűt is...- Édhetően, hiszen megyénk három NB l-es kosárlabda-együttesével szemben is magasra emelik a mércét a spodág szurkolói. Aztán meg egyébként is, hármójuk közül a paksi és a szekszárdi duó a felsőház tagja. Nos, az 1989-90. évi pontvadászat félidejében az Atomerőmű SE legénysége nem is vede le a magasra emelt lécet. Sikerspodággá nőtte ki magát a kosárlabda az atomosoknál. Szek- szárdon még botladozik a csapat, ahogy Szabó Ödön mesteredző fogalmazott: iszonyúan nehéz lesz megőrizni tagságukat a lecjjobb tíz között. Dombóváron új csapat formálódik, a régen áhított felsőház küszöbének átlépése újfent nagy feladatnak látszik.- Emeljünk hát le három labdát a fáról, s azok át- nyújtásával előlegezzük meg ’90-re, hogy az ASE gárdája dobogós lesz, a KSC Szekszárd a rájátszásban megdurálja magát és állandósítja tagságát, a DVMSE pedig minimum két éven belül teljesíti szurkolói óhaját.- Jó, meggyőzött. Most akkor következnek az országos bajnokok?- Ne vegye zokon, de a spodágankénti dobogósok tablóját az 1989-es év legjobb Tolna megyei spodolóinak megválasztására hirdetett közvéleménykutatás során kétszer is közreadtuk.- Igen ám, csakhogy abban az ifjúsági, junior és felnőtt korosztályúak szerepeltek.- Való igaz. Az év sommázataként: éppúgy büszkék vagyunk a gyorsmérlegben szerepeitekre, mint a fiatalabb évjáratúak országos megméretésén derekasan helytálltakra. Az atlétáktól a súlyemelőkig. Sőt, a megye spodközvéleményének elismeréseként egy-egy ajándékot nyújtunk át az ifjúsági arany-, ezüst-, és bronzjelvényes szintet teljesítőknek is. Az asztalitenisztől az úszóspodágig minden érintettnek.- Figyeljen szerkesztőkém. Tudom, nem szereti a nosztalgiát. Ezzel együtt is hadd emlékeztessem: egyike volt azoknak, akik meglehetősen türelmetlenül vádák a szekszárdi spodcsarnok felépítését. Olyannyira, hoy pesszimizmusának nemegyszer e lapban is hangot adott.- Ne tűnjön szerecsenmosdatásnak, de múltak az évek, s a csarnok falainak emelkedési ütemét rendre lekörözte a gaz magassága. Hogy emlékszem-e a türelmetlenségre? Hát, persze. Egy éve ilyenkor ezen a hasábokon éppen Kovács Kati táncdalénekes sikerszáma után szabadon így fohászkodtam: add már uram, a spodcsarno- kot... •- Májusban végre megadta az úr. Az új létesítményt azóta sokan megcsodálták. Miközben a mi fiaink és lányaink Európa versenypályáit jádák, addig a tolnai megyeszékhelyen többek között amerikai, belga, nyugat- és keletnémet kosarasokat, osztrák, jugoszláv és bolgár kézilabdázókat, belga asztaliteniszezőket köszönthettünk. Mondja, mi ez, ha nem a spod békét közvetítő nemes missziója?- Ez telitalálat. Erről jut eszembe, hogy az idei évben néhány spoddiplomáciai sikeri is bekassziro- zott megyénk.- Úgy bizony, hiszen Szekszárdról került főtitkár a súlyemelő és a triatlon országos szakszövetség élére. Az újjáalakult szövetségek vezérkarában továbbá kosaras, súlyemelő, kajak-kenus, asztaliteniszezö és kézilabdás „érdekeltségünk” is van.- Kézilabda spodágban viszont azon kevés megyék egyike vagyunk, amelynek egyetlen csapata sem tagja az NB-s női mezőnynek.- Ne feledje: ebben a spodágban nem elég csak csapatot alakítani, s máris lehet jelentkezni az NB II- be. Sőt, a megyebajnokok sem sétálnak be egyszerűen a magasabb osztály kapuján. A bejutást csak osztályozón harcolhatják ki, ez viszont az utóbbi években egyik női csapatunknak sem sikerült. Van viszont két stabil NB ll-es féríigár- dánk. A Dunaföldvári Spadacus utcahosszal lett őszi bajnok, s a Hőgyészi HSC legénysége is dobogóvárományos.- Jut még labda nekik is a fáról. Mi több, ajándékozzuk meg a pontveszteség nélküli megyebajnoki évadot zád tengelici és a szekszárdi lányokat is.- Beszélgetésünk végéhez közeledve emlékeztetni szeretném: nincs karácsony foci nélkül.- Nincs bizony. Azt azonban még a szeretet ünnepe kapcsán se kérje, hogy hozsannázásba kezdjek. A két NB ll-es csapatunk megméretett és könnyűnek találtatott. Így hát marad a reménykedés: Pakson is, Szekszárdon is tavasszal feledtetik majd a félidei gyengélkedést. A futballrajongók szívesebben vennék, ha 1990 őszén már három csapatunk küzdene a második osztályban. Három, med az Atomerőmű SE háza táján nem titkolják, egyédelmű céljuk az NB II. Ami pedig a másik három NB lll-as együttesünket illeti: a Dombóvári Vasas élcsopodos pozíciójával szép ajándékot tett a klub karácsonyfája alá. A Bonyhád és a Nagymányok adóssággal zád, de játékosállományukat tekintve egyaránt a Dráva-cso- pod középcsapatává válhatnak a tavaszi folytatásban.- Miközben az atomvárosi futballisták fél szemmel már az NB ll-re figyelnek, a sportvilág pedig az elkövetkező év rangos eseményeire.- Jövőre az olaszországi Mondiale kerül majd a földkerekség labdarúgó-szurkolóinak milliárdos tábora fókuszába. Biztosra veszem: újfent beigazolódik, hoy csodálatos játék ez a foci, ha a világbajnoki döntő 24 csapatában szereplő sztárok művelik. Ma is akkreditáltatja magát?- Mi tagadás, szívesen tudósítanék a vb-mérkőzé- sek bármelyik színhelyéről. A vágyakat és a realitásokat azonban sohasem tévesztettem össze. Beérem én jövőre is kisebb események krónikási szerepével. Annál is inkább, hiszen fülembe csengenek Avery Brundange, egykori NOB-elnök szavai: „Az élet nagy áruházában a spod a játékosztály".- Ezek után nem marad más, mint elköszönni a kedves olvasóktól. Nekik is, a megye spodolóinak is békés, szeretetteljes, kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk. FEKETE LÁSZLÓ
