Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-21 / 302. szám

1989. december 22. 2 inEPÜJSÄG Bukarestben is tüzet nyitottak a tömegre és harckocsikat vetettek be (Folytatás az 1. oldalról.) és véget vessenek rRománia szocialista fejlődésének”. „E rendkívül súlyos hely­zetben - írja a lap - a kommunisták, az egész ország lakosai elítélnek minden próbálkozást, amely a szocialista Romá­nia területi épsége, függetlensége és szuverenitása ellen irányul". A továbbiakban a Scinteia kifejti: a leg­jobb válasz az imperialista körök próbál­kozásaira az, hogy nemzetiségre való te­kintet nélkül az ország minden dolgozó­jának a legjobb feltételek között kell ele­get tennie a haza sokoldalú fejlesztési terveinek és programjainak megvalósítá­sáért. ' Végül a Scinteia úgy összegez, hogy a gyűléseken elfogadott határozatokban a dolgozók felhívják Temesvár munkásait, összes dolgozóit: „Tegyenek meg min­dent, zárják szorosabbra soraikat a párt körül, hogy így mielőbb felszámolják a városbeli események következményeit”. * Csütörtök délután a román hadsereg automata fegyverekkel tüzet nyitott a bu­A magyar külügyminiszter utasítására a New York-i magyar ENSZ-misszió ve­zetője levélben fordult a Biztonsági Ta­nács elnökéhez, amelyben kéri: a BT el­nöke intézzen felhivást a román hatósá­gokhoz az emberi jogok, az alapvető sza­badságjogok tiszteletben tartása, Romá­nia nemzetközi kötelezettségeinek be­tartása érdekében, s vizsgálja meg a Biz­tonsági Tanács esetleges összehívásá­nak lehetőségét. Ezt Horn Gyula külügy­miniszterjelentette be a csütörtöki parla­menti ülésnap szünetében tartott nem­zetközi sajtótájékoztatón, amelyen részt vett Berecz János, az Országgyűlés kül­ügyi bizottságának elnöke és Réger An­tal, a testület titkára is. Horn Gyula tájékoztatta a sajtó képvi­selőit arról, hogy szerdán este Magyaror­szág bukaresti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivőjét magához kérette a ro­mán külügyminiszter, és közölte vele azt a román álláspontot, miszerint az ország­ban kitört zavargásokat a határokon kí­vülről szervezték, azzal a céllal, hogy megsértsék Románia függetlenségét, megbontsák területi egységét. Miként Ceausescu elnök szerda esti tv-beszé­karesti utcákon tüntetőkre. A TASZSZ szovjet hírügynökség helyszíni beszá­molója szerint a katonák harckocsik tá­mogatásával igyekeznek szétszórni a tö­meget. A román fővárosban előzőleg balul si­került hivatalos tömeggyűlést szerveztek, amelyen Nicolae Ceausescu beszédet mondott. Szavait azonban az elégedetlen tömeg morajlása többször megszakítot­ta. A nagygyűlés után az emberek nem oszlottak szét, hanem rendszerellenes jelszavakat kiáltoztak. Nyugati diploma­ták több robbanást hallottak, majd men­tőautókat láttak. A szovjet hírügynökség jelentése arról számolt be, hogy a hadsereg tüzet nyitott a tömegre. Az emberek pánikszerűen ke- resnek'menedéket a kapualjakban. A Tanjug jugoszláv hírügynökség je­lentése szerint a rendőrség harckocsik támogatásával több ezer embert, több­ségében diákot és tanulót, bekerített. A rendőrség a bekerített emberek tömegé­re tüzelni kezdett. Szemtanúk szerint so­kakat megsebesítettek, és valószínűleg megöltek. dében, a román külügyminiszter is Buda­pestet jelölte meg mint azt a központot, ahonnan az eseményeket ösztönzik, irá­nyítják, és követelte az állítólagos be­avatkozás megszüntetését. Hazánk dip­lomáciai képviselője határozottan visz- szautasította a román állításokat. A külügyminiszter utalt a véres megtor­lások nyomán mind széleskörűbbé váló nemzetközi tiltakozásra, s rámutatott, hogy a Bécsben zajló európai konferen­cián a román lépéseket elítélő véleményt fejtett ki a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia és Bulgária küldöttségve­zetője is, követelve az emberi jogok tisz­teletben tartását. Horn Gyula ugyanak­kor leszögezte: minden külső katonai beavatkozás csak további, veszélyes konfrontációt idézhetne elő; á magyar kormánynak nincs ilyen szándéka. Ez összhangban van elvi álláspontjával, amely szerint sem itt, sem másutt a vilá­gon, így Panamában sem oldhatók meg a problémák külső katonai beavatkozás­sal, ezért az ilyen lépéseket Magyaror­szág határozottan ellenzi. A sajtótájékoztatón szóba kerültek a magyar politikát ért súlyos román yádak George Bush amerikai elnök a pana­mai beavatkozással elérte azt, ami - ha nem is nyíltan - egyik fő célja volt: a sok­szor határozatlansággal vádolt elnök most kemény, határozott vezető képében jelent meg. Egy szerdai felmérés szerint az amerikaiak 91 százaléka helyesli az akciót. A tv-riportokban csak egy-két sí- rós anya és feleség panaszolta, hogy ka­rácsony előtt vitték harcolni szeretteiket - s ki tudja, mikor látják őket viszont, ha egyáltalán viszontlátják. Amerika a vietnami háború elvesztése óta nem viselt hadat, ha leszámítjk a pa­rányi Grenada-sziget 1983-as elözönlé- sét. A katonai erő alkalmazása amerikai életek és tulajdon (azaz a csatorna) vé­delmében szemmel láthatóan ismét nép­szerű ügy. A lelkesedés érthető, hiszen Vietnam idején még soroztak, most vi­szont jól fizetett zsoldosok viszik a vásár­ra bőrüket. Aligha fér kétség ahhoz, hogy Manuel Noriega panamai diktátor megérdemli sorsát. Azt viszont kevés amerikai tudja, hogy valójában Washington régi bizal­masáról, a CIA egykori fizetett ügynöké­ről van szó, aki egy időben amerikai meg­bízásból a nicaraguai kontrákat is támo­gatta. A gond, hogy utóbb önállósította magát... Bizonyítottnak tűnik, hogy a tá­bornok, miközben politikailag Kuba és Nicaragua felé orientálódott, tevékeny részese volt a Kolumbiából az Egyesült Államokba irányuló kábítószer-kereske­delemnek, abból óriási magánvagyonra tett szert. is. Ezzel összefüggésben a külügymi­niszter leszögezte: a magyar területi kö­vetelésekkel kapcsolatos állításokat kor­mányunk a leghatározottabban elutasít­ja, ezek olyan vádak, amelyekkel „egy roskadozó hatalom próbálja ijesztgetni a román hazafiakat”. A további magyar vá­laszlépéseket, így a magyar hadsereg készenlétét firtató kérdésekre reagálva hangoztatta: tények egyelőre nem tá­masztják alá a Magyarország biztonsága miatt a közvéleményben, főként a Romá­niával határos vidékeken érzékelhető aggodalmat, nincsenek birtokunkban új, esetleges román katonai fenyegetésre utaló adatok, nem tudunk ilyen fejlemé­nyekről. Természetesen a magyar fegy­veres erők - ha szükséges lesz - felké­szülnek majd a fenyegetések elhárításá­ra. A jelenlegi romániai helyzetről érdek­lődő újságíróknak a külügyminiszter el­mondta: a tömegmegmozdulások folyta­tódnak, s nem korlátozódnak Temesvár­ra. Több más városra is kiterjedtek a tün­tetések, amelyek mindinkább a román politika, a jelenlegi zsarnoki rendszer el­len irányulnak. Hiteles információk sze­rint kisebb összecsapásokra került sor a biztonsági erők és a hadsereg egyes egységeinek állománya között. Az új fej­leményekhez tartozik az is, hogy immár átfogó jellegű politikai mozgalom létezik Romániában, amely a Ceausescu-rend- szer ellen lép fel, ám e mozgalom erejé­ről, kiterjedtségéről pontos információk még nincsenek. Horn Gyula elmondta azt is, hogy megbízhatónak tekinthető ada­tok szerint az összecsapások halálos ál­dozatainak száma eddig ezer és kétezer között van. A bukaresti magyar kolóniát, a nagykövetség diplomatáit eddig köz­vetlen atrocitások, incidensek nem érték, de román részről igyekeznek elszigetelni a Bukarestben élő magyar állampolgáro­kat környezetüktől. Ami Tőkés Lászlót il­leti: a legutóbbi hírek szerint életben van, egy, a szovjet határhoz közeli román falu­ban tartják fogva feleségével együtt. Egy kérdésre válaszolva Horn Gyula optimista véleményt fejtett ki a Ceauses- cu-rendszer esetleges közeli összeom­lásának lehetőségéről, Berecz János pe­dig arra hívta fel a figyelmet, hogy a rend­szer nemzetközi elszigetelése gyorsít­hatja ezt a folyamatot. A külügyminiszter nyomatékosan aláhúzta, hogy nem vala­miféle magyar-román ügyről van szó, kérve a sajtót, a közvéleményt, hogy ne is így tekintse az eseményeket, hiszen ez csak a feszültségek további, felesleges éleződéséhez, hisztériakeltéshez vezet­ne. Washington, amelynek a víziút, Pana­ma stratégiai helyzete miatt mindig is meghatározó szerepe volt a kis ország életében, már évek óta próbálkozott a ve­szélyessé vált egykori bizalmas eltávolí­tásával. Még nem is olyan régen hajlandó lett volna mindent elfelejteni, ha Noriega ma­gától, békésen távozik. A tábornok azon­ban ellenállt, abban bízva, aminek most tanúja a világ: a panamai lakosság jelen­tős része, még olyanok is, akik szemben állnak Noriegával, elutasítják a nyílt ame­rikai katonai beavatkozást s a kormányt, amelyet a beavatkozásssal egy időben, amerikai támaszponton eskettek fel - egyébként szomorúan ismerős jelenet a kelet-európaiaknak. A latin-amerikai államok veszélyes precedenst látnak az amerikai lépésben, akárcsak sok nyugat-európai szövetsé­ges. Aligha méltányolják James Baker külügyminiszter sajátos humorát, misze­rint a Szovjetunió most azzal segíti a de­mokráciát, hogy nem avatkozik be - az Egyesült Államok azzal, hogy beavatko­zik. Az ügy súlyosan csorbítja az Egye­sült Államok nemzetközi tekintélyét és csak előnytelenül befolyásolhatja az ép­pen új sikereket ígérő szovjet-amerikai kapcsolatokat is. Magyar szempontból külön kárt okoz, hogy a panamai ügy elhúzódó vitája megosztja, eltereli a figyelmet a romániai helyzetről mind az Egyesült Államokban, mind a nagyvilágban. Heltai András (Washington) Erkölcsileg nem igazolható a magyar-román barátsági és együttműködési szerződés léte Drága „győzelem” Panamában A parlament jóváhagyta a jövő évi költségvetést (Folytatás az 1. oldalról.) nos és részletes vitában felvetett módosí­tó javaslatokról kellett dönteniük a képvi­selőknek. Ezt követően - a már megsza­vazott módosító javaslatokkal együtt - a költségvetés egészéről határoztak. Az 1990. évi költségvetésről szóló törvényt 252 igen, 23 nem szavazattal, 52 tartóz­kodás mellett elfogadta a Tisztelt Ház. Ugyancsak elfogadták a képviselők a társadalmi szervezetek jövő évi költség- vetési támogatásáról szóló határozatot. Az ügyrendi kérdésben felszólaló Ki­rály Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) vissza­utalt Raffay Ernő előző napi indítványára, amelyben a képviselő egy országgyűlési bizottság létrehozását javasolta, hogy ez a testület január 23-ig állítsa össze azok­nak a politikusoknak a névsorát, akiket felelősség terhel az ország jelen gazda­sági helyzetének előidézésében. Sérel­mezte, hogy az elnök e javaslatról nem szavaztatta meg a képviselőket. Horváth Lajos erre válaszolva elmondta: az Or­szággyűlés tisztikara reggel foglalkozott Raffay Ernő javaslatával, s kéri a képvise­lőt, hogy önálló indítványként írásban nyújtsa be felvetését. Ezután a fogyasztási adókról és a fo­gyasztói árkiegészítésekről szóló tör­vényjavaslattárgyalásával folytatta mun­káját az Országgyűlés. Békési László pénzügyminiszter fűzött szóbeli kiegé­szítést a törvényjavaslathoz. A képviselők ezután arról döntöttek, hogy részletes vitára bocsátják a tör­vényjavaslatot. Mivel hozzászóló nem je­lentkezett, a soros elnök az általános vi­tában elhangzott javaslatok véleménye­zését kiadta az illetékes szakbizottsá­goknak, s az ülést a bizottságok munká­jának idejére felfüggesztette. A szünetet követően az elnöklő Fodor István bejelentette, hogy az illetékes bi­zottság állásfoglalásának sokszorosítá­sa még nem fejeződött be, s indítványoz­ta, hogy - a tárgysorozat némi módosítá­sával - térjenek rá az ülésszak egyik leg­fontosabb témája, az Országgyűlés meg­bízatási idejének lerövidítéséről szóló ja­vaslat megvitatására. Utalt arra, hogy a sarkalatos törvények elfogadásával, a köztársasági elnöki in­tézményről, valamint az alkotmánybíró­ságról szóló törvények megalkotásával, és más döntéseivel is az Országgyűlés azonosulását fejezte ki a politikai egyez­tető tárgyalásokon született megállapo­dással, az új Országgyűlés megválasztá­sáig megtervezett politikai menetrend­del, és elviekben a választások időpont­jának előrehozatalával is. A politikai pártokról, valamint az or­szággyűlési képviselők választásáról szóló törvények azt biztosítják, hogy Ma­gyarország következő parlamentje a de­mokrácia klasszikus szabályai szerint, a jogi kereteket és a tényszerű helyzetet il­letően is többpártrendszerű politikai struktúrában legyen megválasztható. A november 26-án megtartott népsza­vazás eredménye az Országgyűlés által elképzelthez képest eltérő politikai hely­Két kulcsos és egy tételes adó egy pohár sörre A szemet találó tyúk örömét éltem át, amikor rádöbbentem a fogyasz­tási adó és árkiegészítéssel kapcso­latos javaslat vitáját követve, hogy gazdasági látóköröm oly mértékben kiszélesedett az utóbbi két nap fo­lyamán, hogy képes vagyok felmér­ni, milyen országos következmé­nyekkel jár ezentúl esetleg egy po­hár sör elfogyasztása. Ha a javaslaton nem eszközölnek változtatást, akkor sok sörnek kell még lefolynia a Dunán, míg ezt le­nyelik a fogyasztók. De ha nem nye­lik le, az azt jelenti, hogy megáll az idő - ugyanis akkor sör nem folyik a fent nevezett folyamba... Bár több is veszett Mohácsnál, mint a sörfogyasztás által befolyá­solt vízállás csúcsértékei, és na­gyobb horderejű kérdésekben is éri bosszúság a fogyasztókat. De valamivel komolyabbra fordít­va a szót: tekinthetjük oly értelem­ben fogyasztáscsökkentő tényező­nek a javaslatot eredeti formájában, hogy több pénzért kevesebb sört le­het majd fogyasztani - és fogyasz­tásnövelő tényezőként is elkönyvel­hetjük, hiszen kevesebb sörtől ke­vésbé fogunk elhízni... Miért nem mosolyog a pénzügyminiszter? Békési László szemmel láthatóan tetszést aratott az Országgyűlésen, amikor Ghurchillt idézte: a nagy ál­lamférfiú szerint ugyanis a parla­ment arra való, hogy pokollá tegye a kormány életét. Aztán álmairól tett említést, no meg arról, hogy miért is nem moso­lyog az utóbbi időben a pénzügymi­niszter. Nyilván nem azért, hogy Churchill mondását beigazolja. Inkább azért, mert éppúgy tudja, mint az ország bármely állampolgára, hogy - Béké­si Lászlót idézzük - „A magyar pénz­ügyminiszternek se oka, se kedve nincs mosolyogni mostanában”. Hát - nekünk se sok. Bár kedvünk lenne méltányolni nem is annyira száraz angolos, mint inkább skót jel­legű humorát. zetet teremtett, ezért az Országgyűlés ré­széről kívánatos a politikai menetrend ér­tékelése, s állásfoglalás kialakítása a vá­lasztások célszerű időpontjáról. Emlékeztetett arra, hogy december 8. és 10. között az Országgyűlés tisztségviselői és a kormány vezetői találkoztak az ország- gyűlési bizottságok elnökeivel, a politikai pártok és az érdekképviseleti szervek ve­zetőivel. Az értekezlet-sorozat résztvevői­nek nagy többsége egyetértett az előreho­zott, március második felében tartandó vá­lasztásokkal. Ennek megvannak a jogi fel­tételei; az alkotmány 28. szakaszának (2) bekezdése módot ad az Országgyűlés megbízatásának rövidítésére, és arra is, hogy a feloszlás napja lehet egy, az erről szóló döntést követő későbbi időpont is. Ennek megfelelően nincs akadálya annak, hogy 1990. március 16-át követően kerül­jön sor az előrehozott országgyűlési képvi­selőválasztásokra, melynek kitűzésére - fi­gyelembe véve az országgyűlési képvise­lők választásáról szóló, törvényben előírt 90 napos felkészülési időt - a köztársaság ideiglenes elnöke jogosult. Mindezekre figyelemmel javasolta, hogy az Országgyűlés az alkotmány 28. szaka­szának (2) bekezdése alapján 1990. már­cius 16-i hatállyal mondja ki feloszlását. A vita végén a képviselők először Bállá Éva indítványáról döntöttek, s elutasították azt a javaslatát, hogy az Országgyűlés már a mai nappal mondja ki feloszlását. Az elnöklő Fodor István ezután feltette a kérdést: egyetértenek-e azzal, hogy az Országgyűlés 1990. március 16-val osz­lassa fel önmagát. A kérdésre a képvise­lők egyenként, ábécésorrendben, feláll­va válaszoltak, a jegyző név szerinti szóli- tására. A név szerinti szavazás eredményét Fo­dor István megbízott házelnök jelentette be: az Országgyűlés 320 igen szavazattal és 2 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy 1990. március 16-i hatállyal kimondja fel­számolását. Az elfogadott határozatban az Országgyűlés a köztársaság ideiglenes el­nökének javasolja, hogy az alkotmány elő­írásainak megfelelően tűzze ki a képviselő- választások időpontját. Felkéri az Ország- gyűlés megbízott elnökét, hogy a Miniszter- tanács elnökével együttesen tegyen javas­latot a parlament hátralévő megbízatási idejének törvényalkotási programjára. Ab­ban vegyék figyelembe, hogy a megalko­tandó törvények biztosítsák az országgyű­lési választások megfelelő előkészítését, az ország gazdasági működőképességének megőrzését és a kormányzás folyamatos­ságát. * Visszatérve a korábbi napirendre, 172 egyetértő, 28 ellenző szavazattal, 45 tar­tózkodás mellett elfogadták a fogyasztási adókról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló törvényjavaslatot. * A decemberi ülésszak befejezésekép­pen Németh Miklós, a kormány elnöke kért szót, s köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy elfogadott költ­ségvetése legyen az országnak. Ezzel a döntéssel - mondotta - a képviselők esélyt adtak arra, hogy fen nmaradjon a gazdaság működőképessége. Fodor István, az Országgyűlés megbí­zott elnöke délután 4 órakor befejezett­nek nyilvánította az idei utolsó üléssza­kot, s bejelentette, hogy a következő ülésre várhatóan január 23-án kerül sor. A CSKP rendkívüli kongresszusa Ladislav Adamecet választották meg szerdán pártelnöknek és Vasil Mohoritát első titkárnak a CSKP rendkívüli kong­resszusán. A rendkívüli kongresszus küldöttei szerdán úgy határoztak, hogy megszün­tetik a főtitkári tisztséget, késő este titkos szavazással döntöttek az újonnan létre­hozott pártelnöki és első titkári poszt be­töltéséről. A kongresszus tagjai hét jelölt közül választhatták meg az új elnököt, a szavazatok 59 százalékát Ladislav Ada- mec volt miniszterelnök kapta és ezzel ő lett a CSKP elnöke. Az első titkári posztra kilenc jelöltet állítottak, Vasil Mohorita, eddigi KB-titkár a szavazatok 57 százalé­kával nyerte el az első titkári tisztet. A volt pártfőtitkár, akit mind az elnöki, mind az első titkári posztra javasoltak, a pártelnö­ki választásnál a harmadik, az első titkár választásánál pedig a második helyen szerepelt. Adamec megválasztása után mondott rövid beszédében megköszönte a bizalmat, hogy pártelnökké választot­ták, s azt hangoztatta, őszintén segíteni akar a pártnak, hogy megoldják a súlyos problémákat és ebben támaszkodni fog minden becsületes kommunistára. Ladislav Adamec hatvanhárom éves. Bányászcsaládból származik, eredeti foglalkozása munkás, 1946-tól párttag. Adamec 1960-ig különböző gazdasági funkciókat töltött be, legutoljára az egyik frenstati vállalat igazgatója volt. Adamec 1961-ben végzett a CSKP politikai főis­koláján. Ezután kerületi tanácselnök-he­lyettes, majd 1963-1969-ben a CSKP KB osztályvezetője. Adamecet 1966-ban a CSKP Központi Bizottságának tagjává választják, 1969-től 1986-ig a cseh kor­mány elnökhelyettese, 1986-1988-ban a cseh kormány miniszterelnöke, 1988 őszétől 1989 decemberi lemondásáig csehszlovák szövetségi kormányfő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom