Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-19 / 300. szám

1989. december 19. I NÉPÚJSÁG 5 Mozaik a múltunkból Százötven éves a tamási gyógyszertár Levéltári adatok alapján 1839-ben Schmidt József állította fel a gyógyszer- tárat „Szent József’-hez címezve. Az év­könyvek helytelenül az 1836. évet jelölik a felállítás évének. Schmidt József 1814-ben született. Is­koláit és gyakornoki éveit Kismartonban végezte. Segédi idejét Bécsben töltötte, majd 1836/37-ben Pesten nyert okleve­let. 1838-ban Pécsett dolgozott segéd­ként. A tamási gyógyszertárat 1838. 24/ 12.41252. H. T. sz. engedéllyel 1839-ben állította fel a város szélén, ahol a művel­tebb lakosság élt. A patika bútorzata új, célszerű, a helységei és a patikarend­je megfelelő volt. 1873-tól Barbacsy Pál gyógyszerész vette bérbe apósától Schmidt Józseftől betegsége miatt a gyógyszertárat. Bar­bacsy Pál 1849-ben született, iskoláit Kalocsán végezte. Gyakornok és segéd Tamásiban volt. Oklevelét 1873. július 7­én nyerte el. A gyógyszertár-vizsgálatok során a tisztifőorvos kifogástalannak mi­nősítette tevékenységét, ellene panaszt nem emeltek. 1907-1922-ig László Géza lett a pati­ka tulajdonosa, gondnoka Böhm György volt. 1922-ben Váradi Borbély László okle­veles gyógyszerész erzsébetfalvi lakos Tamásiban második önálló gyógyszertár felállítását kérte. A szakközegek vélemé­nye alapján a vb törvényhatósági bizott­sága elutasította kérvényét: „Tamási kör­zete Miklósvár, Pári, Nagykónyi, részben Értény, mintegy 6-7000 főre tehető. A községnek sem kulturális intézetei, sem iparvállalatai nincsenek. A községet 15-25 km távolságra gyűrűként fogják közre működő gyógyszertárak: így Fel- sőireg, Ozora, Pincehely, Hőgyész, Döb- rököz, Szakcs és Tab. Egy új patika felállítása létfeltételeiben támadná meg a már létezőt. A gyógyszertár 1929—1931 - ig Végh István tulajdonába ment át. Rövid vezetése után 1931. Vili. 15-től jogosítvá­nyát Kilián Bélára ruházta át. Kilián, mi­után bemutatta a felsőbányái gyógyszer- tárának eladását igazoló adásvételi szer­ződést, a patika tulajdonosa lehetett. 1935-ben a második gyógyszertár felállí­tására újabb jelentkezők akadtak. Kiss István keszthelyi és Ráüss István regölyi lakosok kérvényezték. A vármegye most is elutasította a kér­vényeket: a második gyógyszertár felállí­tása közegészségügyi szempontból nem kívánatos! A patikát 1950-ig Kilián Béla vezette, majd az államosítással a Tolna Megyei Tanács Gyógyszertári Központja tulaj­donába került, és működik a mai napig is. DR. SZÖCSÉNYI JULIANNA gyógyszertártörténész A pofon elcsattant. A köztársaságot nemrég kiáltották ki. Föltehetően mindkét fél tudja, hogy nem mindent szabad - ami szabad. Például úgy előnyt szerezniaz erő jogán, ahögy ezidáig ez szokás volt. A fölállásban is van kivetni való: nem egy súlycsoportba tartoznak a felek. A pofont egy hölgy kapta, egy férfi adta... Vitájuk a szólás- szabadság gyakorlása révén robbant ki, egy harmadik személy kissé borgőzös szónoklata nyomán. A piac ugye a legalkalmasabb hely arra, hogy az em­ber sűrűn változtassa gondolatait. Talán ezt veszem meg... De mégsem! Menjünk csak a másik standhoz, ott szebb a krumpli, olcsóbb az alma. Szerencse, hogy nem adott szavunk becsülete áll a válogatáson. Bár ahogy tapasztalom, sokan tekintik mostanában ezt a ha­zát hét végi piacnak. A prominens vásárlóknak ideje lenne közhírré tenniök, hogy mi lesz a f őztjük és a hozzá való. Az idős hölgy túl van már a bevásárláson. A csarnok előtt elhaladva friss lángos illata üti meg az orrát. Szájá­ban összefut a nyál. Már odakint hallja a szitkozódást, de nincs mese, a pavlovi reflex húzza befelé. Az ottani kö­zönség most már a nő miatt is illendő röstellkedéssel pislog egy jócskán ittas, trágár ordibálóra.- Miért ad neki még italt? Nem látja, hogy részeg? - így a hölgy.- Mi köze ahhoz magának? - felel a pult mögül egy bariton, mire a részeg szitkozódás a tetőpontra hág. A közönség hallgat, többen egyszerre távoznak. Nem kedvelik a hangoskodókat. Szó szót követ, a pofon csat­tan. Rendőrök jönnek. Higgadtan konstatálják a pofont és fejcsóválással jelzik rosszallásukat. Nem történik semmi. Nem mozdult senki. Csönd, aminek leple alatt a részeg próféta felszívódhat. A helyzet nem is lehet­ne magyarabb. A pofon tulajdonosa összeszedi a szaty­rából kigurult krumplit, almát és gyorsuló léptekkel indul hazafelé. Tíz másodpercig csend, aztán újra megvastagodik a zsibongás és a cigarettafüst. Miért is jöttem én ide? Úgy érzem, abroncs szorítja a fejemet. Követve az idős asz- szonyt, sietve állok odébb... MÁNDITY PÁL Beszélgetés:- félfehér asztalnál Az vesse rám az első követ, aki még sose volt rosszkedvű. Betér az ember valahova, a fentebb (udvariasan) jelezett félfehér asztal mellé, mert fáradt, unja a világot, leg- elébb embertársait. Ezenkívül pedig szomjas és éppen ezért rendel egy korsó sört. Jön a másik kedves vendég, aki feltehetően ugyanilyen szomjas és akinek helyet kell adni, mert hely van. Az iltető leül és mert valamilyen rejtélyes, de tételekbe sose foglalt szabályok szerint ilyenkor csevegni illik, cseveg is. Megállapítja, hogy a tegnapi zegernyés időjárás mára tavasziassá változott. A tény alig vitatható, tehát helyeselni kell. Következő tézise azzal kapcsolatos, hogy a Rade­berger sör jó. Iható. Isszuk is, mindketten. Jön a következő, ugyancsak igaztény közlé­se, miszerint az ember a mi korunkban más, mint ifjontiként. Csakugyan más. Mi a helyzet a politikával? A politikával kapcsolatban más sincs, mint helyzet, tehát erre is kell kummogni valamit. Továbbá arra, hogy csak magasról lehet nagyon nagyot esni. Rossz hangulat ide vagy oda, az első ránézésre mindkettőnkről megállapítható, hogy soha nem lehettünk túlságosan magasan, tehát különösebben meg se üthettük magunkat. Ez persze személyes érzékenységen is múlik, de már csak azért is egyet­értünk, mert még mindig nincs kedvem nem egyetérteni. Közben kezdem szégyenleni magamat, mert asztaltársamról kiderül, hogy ponto­san tudja és ismeri mesterségem címerét. Nehéz-e újságot írni? Bizony nehéz. Egyéb­ként sosem volt más. Ó viszont úgy véli, hogy amikor a két macska között szaladgáló Í egér szerepét játszhatták a szakmánkbSIiek, akkor bizonyára gyatrábbul érezhették magukat, mint manapság, amikorra kiderült, hogy az egyik macska beteg. Nem fesze­getem, hogy melyik macska beteg, de mert innen a következő mondat már átvezet a világpolitika részletezésébe, sejteni vélem, hogy melyik macskára gondol. I Arra. Ismerem-e valamelyik ifjú kollégámat? Az utánam következő harmadik nemzedék elején tipródik ugyan, de persze ismerem. Ugy-e az illetőnek egyetemi diplomája van? Nem tudtam, de mert most kiderül, hogy mérnök, így az is bajjal vitatható, hogy „sok az iskolája”. Ami persze rangot, rangkórságot és a mi szakmánkban rangtaianságot éppúgy jelenthet, mint a remélhetőleg eljövendő rang Ígéretét. O, mármint az asztaltársam, egyébként „egyszerű ember, tehát nem politizál”. Már korábban is közel voltam hozzá, de itt elkezdtem magamba szállni. Ez másként fordítva ugyanis annyit jelent, hogy a politika valamiféle úri huncutság, a kisemberek hiába igyekeznének, úgyse tudnak beleavatkozni abba, ami „odafenn" történik. Kezd rázni a hideg, mert hinni vélem, hogy kéretlen asztaltársam sokak véleményét össze­gezi. Egyszerűen és tömören. Tulajdonképpen honnan veszem én azt a bátorságot, hogy ennyi szakmai évtizeddel a hátam mögött zordonkodom és nem ügyelek a másik szavára? Elkezdek ügyelni. Mint annyiszor, pillanatok leforgása alatt kiderül, hogy ha hátunk mögé hajítjuk a közhelyeket, úgy ismeretlen ismerősöm elkezdi ontani a kin­cseket. Ugyanis méhész. Ötven éve az, bár mostanában már „csak” hatvan családdal dolgozik. Nagyboconádi kaptárban, természetesen. Éppúgy tisztában van a nyílt Hasí­tásnál fellépő egyszerű, mint a zártnál előforduló nyúlós költésrothadással. Az atkák­kal nem kevésbé, továbbá az egyszerű anyaneveléssel, amiről egykor volt Kossuth- díjas professzorom, néhai dr. Orösi Pál Zoltán máig figyelemre érdemes könyvet írt. Kezdjük felfedezni egymást és azt, amit nem neki, hanem nekem illett volna már a kezdet kezdetén tudnom. Azt ugyanis, hogy az emberek mindig tudnak közös témát találni. Ha figyelnek a másikra... ORDAS IVÁN Bátorság... Mielőtt beléptek a fehér ajtón, az asszonyka bátorítóan megszorította férje reszkető kezét. A doktor kezet mosott a falikúinál, a nővérke szor­galmasan adminisztrált. Mind a ket­ten fáradt mosollyal néztek a belépő idős házaspárra.- Bocsánatot kérünk, doktor úr! - mondta a férfi.- Mi a gond? - kérdezett rá a dok­tor. A férfi asszonya szemébe nézett, hiszen most is szüksége volt a meg­értő bátorításra.- A kutyánk! - sóhajtott fel az asz- szony.- Történt vele valami? - kérdezte a doktor nem túl izgatott hangon. Majd így beszélt: - Délelőtt voltak itt vele. Megkapta a veszettség elleni szérumot.- Pontosan így volt, doktor úr - bólintott a férfi kissé gyámoltalanul. - Igazából nem is a kutya miatt jöt­tünk vissza. Csak azt szeretnénk, ha helyesbítenék az igazolványát. A nővérke csodálkozott.- Én pontosan úgy töltöttem ki fél évvel ezelőtt, ahogyan maguk diktál­ták. Tessék, itt a karton. Hát nem Gusztinak hívják a kutyát?- Gusztinak Guszti! - mondta az idős férfi kissé megszeppenve.- Nos? - nézett rá az orvos barát­ságosan. v- Csakhogy nem ivei, hanem ypszilonnal a végén! FRITZ ISTVÁN Jogszabályokról- röviden A munkavégzéssel ösz- szefüggő egyes kérdések­ről szól a mezőgazdásági és élelmezésügyi minisz­ter 16/1989. (X. 8.) MÉM számú rendelete, amely a saját gépjármű hivatalos célú hasz­nálatáért járó költségtérítésre vonat­kozóan kimondja, hogy azokban a munkakörökben, ahol ilyen átalány- térítés fizethető, a munkáltató adó­mentesen, legfeljebb havi 2000 km-t meg nem haladó távolságra állapít­hat meg költségátalányt. A munkál­tatónak az átalány mértékét munka­körönként a munkakörhöz tartozó működési terület alapulvételével a kollektív szerződésben (munkaügyi szabályban) kell meghatározni. Nyomatékkai hívjuk fel a figyelmet a jogszabálynak a nem telepített munkahelyek szociális előírásaival kapcsolatos rendelkezéseire, ame­lyek szerint az ott megjelölt körülmé­nyek és feltételek esetén „az időjárás ártalmai ellen védelmet nyújtó, az öl­tözködéshez, a tisztálkodáshoz és az étkezéshez a vonatkozó egészség- ügyi, biztonságtechnikai és tűzvé­delmi előírásoknak megfelelő helyi­séget, továbbá a dolgozók részére napi egyszeri meleg étkezést kell biztosítani.” A rendelet, amely a Magyar Köz­löny idei 68. számában jelent meg, kihirdetése napján - 1989. október 8-án - hatályba lépett. A Magyar Közlöny idei 70. számá­ban jelent meg a módosított Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló 1989. XXV. törvény. Minthogy meg­ítélésünk szerint ez a jogszabály ol­vasóink túlnyomó többségét közvet­lenül a jövőben sem fogja érinteni, csupán utalunk arra, hogy a módosí­tás elsődlegesen az állam elleni bűn- cselekményekre, valamint más, poli­tikai jellegű bűncselekményekre vo­natkozó rendelkezéseket érinti, in­kább csak tájékoztatásul idézzük a törvény indoklásából, hogy: „a társa­dalmi-politikai átalakulás, a jogállami garanciák következetes megterem­tésének igénye folytán” vált szüksé­gessé az állam elleni bűncselekmé­nyek szabályozásának felülvizsgála­ta.” A külföldre utazásról és az útlevél­ről szól a Magyar Közlöny idei 71. számában megjelent 1989. évi XXVIII. törvény, amely szerint: „A kül­földre utazáshoz, a hazautazáshoz és az útlevélhez való jog a magyar ál­lampolgár alapvető joga, amely csak kivételesen, az e törvényben meghatározott esetekben korlátoz­ható." A törvény tételesen felsorolja, hogy ki nem utazhat külföldre (pl. a büntetésének letöltéséig, illetve vég­rehajthatóságának megszűnéséig az, akit végrehajtandó szabadság- vesztésre ítéltek), kimondja, hogy az útlevél a magyar állam tulajdona, s hogy az a világ összes országára szól, öt évig érvényes és érvényes­ségi ideje meghosszabbítható. Az út­levél iránti, valamint érvényességi idejének meghosszabbítása iránti igényt formanyomtatványon szemé­lyesen kell bejelenteni, előírja a tör­vény azt is, hogy ehhez mit kell csa­tolni, az útlevelet mely esetekben kell visszavonni, s itt csupán példálózva említjük meg, hogy vissza kell vonni az útlevelet ha azt meghamisítot­ták, vagy bűncselekmény elköveté­séhez használták fel. Jó tudni, hogy az útlevél kiadását elutasító, illetőleg a visszavonását el­rendelő határozat ellen annak közlé­sétől számított tizenöt napon belül fellebbezésnek van helye, a másod­fokú államigazgatási határozat köz­lésétől számított harminc napon be­lül pedig a bíróságtól kérhető annak felülvizsgálata. Ez a törvény 1990. január hó 1. napján lép hatályba. DR. DEÁK KONRÁD A baba és a mama Fotó: KISPÁL MARIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom