Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-08 / 265. szám
1989. november 8. 4 NÉPÚJSÁG A fénykép varázsa III. Háborús album Másfél száz esztendeje született szellemi életünk mára megszokott kísérője a fotográfia. 1839 elején röppent fel a hír Párizsban, új képalkotási eljárást jelentettek be a francia akadémián, amely a fény vegyi hatását használta fel képek előállítására optikai kamerával. Joseph Niépce és Louis Jacques Mande Daguerre találmánya azóta napjainkig hosz- szú ellentmondásokkal is tarkított utat járt be. A jubileum méltó megünneplésére a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Budapesti Művészeti Hetek a fővárosban 12 magas színvonalú kiállítást rendezett. A nagyvonalú támogatóknak köszönhetően egy 400 oldalas magyar-angol nyelvű album is őrzi a tárlatok legértékesebb fotóit és egy-egy avatott szakíró tanulmányát. A magyar fotográfia történetét e mű segítségével is megpróbáljuk közelebb hozni olvasóinknak. * Az Érdekes Újság 1913. március 23- án látott napvilágot. Az első harctéri fotópályázatot (3000 korona a legjobb felvételért) hirdette meg szerkesztősége 1914. december 26-án. Olyan felvételeket vártak erre, amelyek a Monarchia háborús tevékenységére vonatkoztak. Követelmény volt, hogy csak olyank képpel pályázhatnak a résztvevők, amely még másutt nem jelent meg. A háború ideje alatt az Érdekes Újság kapta és közölte a legszenzációsabb harctéri felvételeket. A bécsi, a berlini, a hágai, az amszterdami és a madridi sajtóorgánumok is kértek és" kaptak képeket utánközlésre. A pályázat mennyiségi szempontjából is minden várakozást felülmúlt. 1599 pályamű érkezett be. A sikeren felbuzdulva, az Érdekes Újság meghirdette újabb, második 3000 koronás harctéri pályázatát. ' A második pályázat sem volt kevésbé sikeres, mint az első: több mint 1400 mű érkezett be rá. Ez újabb pályázat kiírására ösztönzött. A harmadik pályázatot lezárván, értékeléskor a lap szerkesztői kifejtették, hogy a beérkezett képek megörökítették a háború eseményeit. Minden fontosabb harci eseményről, előrenyomulásról bi- zonyitékszerűen hírt adtak, valamint lefestették a háború hatását mind a katonákra, mind a civilekre. A képek „a nagy háborúnak legszebb és legérdekesebb” emlékeit őrzik. Már az első, nagy sikerrel Hol vagy, tálján? (Révész és Bíró felvétele) lebonyolított harctéri pályázat után valami különlegességet ígért a lap. „...a május végén eldöntött harctéri pályázatra 1600 elsőrangú felvétel érkezett be hozzánk. Ebből a páratlanul gazdag anyagból” kívánta az újság elkészíteni „...az Érdekes Újság legfrissebb kedvezményét: az Érdekes Újság háborús albuma című történelmi gyűjteményét.” A háborús album 12 képből álló sorozatokban jelent meg, 10 alkalommal. A képek 19x36 cm nagyságúak voltak, nyomdai úton sokszorosították őket, 12- 12 darabonként sötétszürke kartonból készült tokban terjesztették, amelyen finoman megrajzolt betűk hirdették, hogy az Érdekes Újság háborús albumát tartja kezében az olvasó. A háborús albumban közreadott anyag olyan egységes egészet képez, amelyen túl a lap szerkesztőinek világszemléletén és óhaján, a magyartársadalom, a korszak háborúról alkotott felfogását is tükrözi. A vezérkartól 3 tiszt pályázott, köztük egy vezérkari ezredes. Szerepel köztük 3 kapitány, 4 százados (a rangfokozatokat a képek alján jelzett leírás nyomán közöljük), 14 főhadnagy, 4 hadnagy, az altisztek közül 1 őrmester, 1 tűzmester. Ezenkívül 4 hadapród, 2 zászlós. A tisztek közül még 1 honvéd főhadbiztos, 1 tüzértiszt, 1 parancsörtiszt vett részt. A közlegények számát nem ismerjük, csak egy helyen található utalás arra, hogy a fotós vártüzér. A felvételek készítői között találunk orvosokat, állatorvost, hivatásos fényképészt, és nagy arányban egy bécsi hír- ügynökség, a Kilophot felvételeit. A képek többségükben 3 frontról tudósítanak: az orosz, a szerbiai-monteneg- rói és az olasz frontról. 37 darab közvetlenül vagy közvetve az orosz fronttal, 7 az olasz és 6 a szerb-montenegrói frontokkal hozható kapcsolatba. (Válogatás Szilágyi Flóra tanulmányából) Átkelés a San folyón (Essigmann kapitány felvétele) Srácok az Arénában Hűvös októberi este van. Fényárban úszik a szekszárdi sportcsarnok. Tíz óra felé jár. Azt mondják, előbb nem is érdemes kijönni, ilyenkor kezdődik csak az élet a diszkóban. Valóban. A farsangot idéző színes szalagokkal, feliratokkal dekorált előtérben még csak most gyülekezik a közönség. A büfében hosszú sor áll kóláért, sörért, szendvicsért, de a fal melleti székeken bőven akad még hely. A levegő várakozással teli. A mai vendég, Flipper Öcsi csak éjfélkor érkezik. Addig a popvilág többi nagyjait ontják a hangfalak. A discjockey pultja melletti asztalon fiatal go-go girl táncol. Rojtos szélű fekete blúzban, fekete harisnyában, mezítláb mutatja a kunsztokat a csupasz deszkán. Egyedül az ütemre figyel, ügyet se vet a vetkőztetö pillantásokra. Bömbölnek a decibelek, rockra rezo- nál a kezembe a papirpohár. A portás üvegkalitkájából valahova hátra mene- . kül. Molnár Péterrel és Fajszi Lajossal az egyik földszinti öltözőbe húzódunk beszélgetni. A két huszonéves srácaz Aréna gmk. tagjai, ők üzemeltetik a hasonló név alatt futó diszkóklubot. Az elnevezés, eredetileg nem az ő ötletük volt, de szerintük jó. Nem kifejezetten a küzdőtérre utal, inkább azért választották, mert köny- nyen kimondható, megjegyezhető. Elég hamar el is terjedt a híre a városban, jönnek a tiniktől a harmincasokig százával a szórakozni vágyók. Szombatonként egy- egy vendégművész is fellép a bulin, volt már a Pa Dö-Dö, D. Nagy Lajos, Vincze Lilla, mára a Step énekesét várják. Hosz- szú tortúra után végre megvan az engedély, hamarosan videovetítés is lesz. Közben benépesült a terem. Az emeletre kétoldalt felvezető lépcsőn fürtökben lógnak a bámészkodók. Főleg fiúk. Szemük egy-egy kivillanó combon, kellemes dekoltázson legel, de nemigen moccannak. Átvergődünk a táncolókon, a büfé előtt egy fehér szoknyás, szőke copfost figyelek. Méla unalommal rágózik, a sokadik csikket nyomja el. Odébb mint egy filmvászon előtt három srác üldögél. Szó nélkül bámulják a műsort, úgyse hallanák egymást. A monoton ritmusba egyszer . csak bombaként robban a Lambada. Az egyik asztaltól imbolygó fiatalember ugrik fel, körülnéz, látja-e valaki, aztán delejes csipőmozdulatokkal belejt a tömegbe. Ott is marad, beáll a körbe és Chubby Chackerre is ropja. Mindörökké a barátnőm maradsz, énekli később egy másik sztár, mire aranyláncokkal teleaggatott szomszédom jelentőségteljesen rákacsint a hozzábújó kis vörösre, s mintegy nyomatékül szerelmesen rácsap a feszülő minire. Öcsi, az unicum És ekkor a porondom megjelenik az est fénypontja, mindenki kedvence, az utánozhatatlan énekes: Flipper Öcsi. Ötéves születésnapját ünneplő együttese nevében köszönti a publikumot, s már bele is vág új lemezük bemutatásába. A „Ginával” kezd, majd a „Bel Ami” következik. Legalább tizen-húszan tombolnak előtte, páran még meg is tapsolják, mikor virtuóz mozdulattal levegőbe dobja aztán meg elkapja a mikrofont. Ezután leereszkedik egyet twistelni, s mikor már kerek tizenegy perce szórakoztatja rajongóit, előadja a búcsúszámot. Bánatos legyintéssel köszönnek el tőle a közelben állók, mikor a „Ciao” elhaló dallamára kivonul a színről. Máskor is szeretettel várunk benneteket - kiáltja utána a diszkós, szavai természetesen a - legalábbis hangjukkal jelent volt - együttesnek szólnak. Ciao, Öcsi, intünk „pá”-t mi is gondolatban. Háromnegyed tizenkettőtől egészen éjfélig a miénk voltál... A péntek ezres nap De hát az élet megy tovább. A vasárnapot egy újabb számmal kezdjük, aztán jön megint a népszerű „Americanos” és „Az elveszett személyek hivatala”. Már vagy hatszázan tolonganak a sárga, lila, kék, zöld fénykarikákkal simogató lámpák alatt.- Pedig a szombat a gyengébb nap. - Péntek esténként ezren-ezerkétszázan is jegyet váltanak ide. A Dózsa-meccsen kívül ez az egyetlen rendezvény Szek- szárdon, ahol ennyi ember egyszerre ösz- szegyűlik - mondja Klein József, a csarnok ma esti ügyeletese. Tőle tudom meg azt is, hogy az emeleti játéktermet azért kellett bezárni, mert az illetékesek kiderítették: magánszemélytől tilos az automatákat bérelni. Van viszont szerdánként tánctanfolyam - hirdeti ezt már a lemezlovas - sokat mulasztottak, akik legutóbb nem jöttek el. Egy barátnőjével lötyögő piros pulcsis lány szédületesen riszál erre. Minimum középhaladó lehet... Jóképű, elegáns kamasz áll a közelben.- Odamentem hozzá, hogy felkérjem, de csak vihogott - morogja a haverjának a pulcsisra bökve - inkább gyújtsunk rá. Az ajtóban svájcisapkás, bőrmellé- nyes férfi jelenik meg. Körülnéz, belehallgat a muzsikába, aztán sarkon fordul. Rá se hederítenek. Egy sárga pólós, rövidre nyírt hajú fiú meg a barátnője, a zene mindén sokadik ütemére mozdulva pihentető táncba kezd. Lazitani kell. Messze még a záróra. CSER ILDIKÓ Fotó: ÓTÓS RÉKA Az egyik go-go girl Mint a moziban Rajongók Sebesültszállítás (Csanak József felvétele) Tele a küzdőtér
