Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-13 / 269. szám

4 NÉPÚJSÁG 1989. november 13. A fénykép varázsa Magyarok a fényképezésért, a fényképező ember Másfél száz esztendeje született szel­lemi életünk mára megszokott kísérője a fotográfia. 1839 elején röppent fel a hír Párizsban, új képalkotási eljárást jelen­tettek be a francia akadémián, amely a fény vegyi hatását használta fel képek előállítására optikai kamerával. Joseph Niépce és Louis Jacques Mande Da­guerre találmánya azóta napjainkig hosz- szú, ellentmondásokkal is tarkított utat járt be. A jubileum méltó megünneplésére a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Budapesti Művészeti Hetek a fővárosban 12 magas színvonalú kiállítást rende­zett. A nagyvonalú támogatóknak köszön­hetően egy 400 oldalas magyar-angol nyelvű album is őrzi a tárlatok legértéke­sebb fotóit és egy-egy avatott szakíró ta­nulmányát. A magyar fotográfia történetét e mű se­gítségével is megpróbáljuk közelebb hozni olvasóinknak. Az első három dagerrotípia Bécsbe került, Apponyi György császári nagykö­vet révén. Az első ma is megvan, az Országos Műszaki Múzeum tulajdonában. A másik kettőt Metternich és Ferdinánd császár kapta. Az első szakaszában a dagerrotip eljá­rás csak élettelen, mozdulatlan objektu­mok fényképezésére volt alkalmas. Idéz­zük a feltalálót: „Reményiem, hogy kevés idő múlva sikerülend arczképet is levenni a’nélkül, hogy szükséges volna előbb egy festőtől készített arczképpel bírni.” Az optimista nyilatkozat ellenére az ere­deti eljárás később is csak segédeszkö­zökkel, fejtámaszokkal, a modell leszija- zásával volt lehetséges. (Évtizedekre el­látva témával a humoristákat.) Ebben a szakaszban kapcsolódott Petzvál József munkássága a fényképezéshez (1807- 1891). A kiváló fizikus felismerte az eljárás korlátáit, s szakmájából adódóan az opti­kai javítást látta lehetségesnek. A továb­biakban olvassuk, mit írt erről maga a tu­dós: „1839 volt, amikor a daguerrei cso­dálatos találmány ismertté vált és az álta­lános közvéleményt annyira felizgatta... 1840-ben egész télen ezzel a témával foglalkoztam, analitikai tanulmányokkal, ennek eredményei ösztönöztek arra, hogy az optika új ágát átfogó elméletet dolgozzak ki, amelynek első eredménye a portrékészítéshez hasonlatos objektív volt. 1840 nyarán, Voigtlaánder készülék néven vált általánosan ismertté.” A színes fénykép utáni vágy szinte egy időben jelentkezett az első dagerrotí- piákkal. Veress Ferenc (1832. szept. 1.-1916. ápr. 3.) a színes fényképezés titkának egyik kutatója is közölt lapjában leírást pontos receptekkel a fényképeknek olaj- festménnyé alakításáról. Rájött az email kollódium titkára, égetőkemencét építte­tett, ebben állította elő fényképekkel dí­szített porcelán vázáit. Az egyszerű, mindenki számára elér­hető színes fényképezés csak a harmin­Dulovits Jenő: Szánkázás (1930) Kodak Six-20 fényképezőgép. Riszdor- fer Ödön szabadalma alapján (1938) cas évek derekán valósult meg. Mivel a színes anyagok megvilágítási terjedelme szűkebb, mint az addig használt fekete­fehér felvevőanyagoké, pontosan kellett a megvilágítási időt meghatározni. Ezen a téren jelentett meghatározóan újat dr. Riszdorfer Ödön (1893-1944) magyar feltaláló munkássága. Először egy pontos, könnyen kezelhe­tő (szelén) fényelemes kézi fénymérőt tervezett. Ezt 1934-ben szabadalmaztat­ta és különböző márkaneveken gyártot­ta. A minőség olyan jó volt, hogy a buda­pesti Riszdorfer Ödön Finommechanikai Gyár 1936-ban a németországi Kodak rendelésére Kodalux néven, 1944-ben a magyarországi Gamma Müvek részére kis módosítással Gammafot néven szállí­totta. A fotókereskedelemben megjelentek a fényképezőgépekre szerelt fénymérők. Ezek automatikus összekapcsolását Riszdorfer Ödön oldotta meg és szaba­dalmaztatta. Eljárásában a fényelem úgy kapcsolódik a pillanatzárral és a fényre­kesszel, hogy a változó világítási viszo­nyok közt ezeket vezérli, a helytelen megvilágítást kizárja. Az amerikai Kodak gyár megvásárolta szabadalmát és „Ko­dak Six-20" márkanéven 1938-ban mint a világon az első automatikus reke’szállí- tású gépet hirdette. Ezzel tulajdonkép­pen a napjainkig használatos automati­kuszár- és rekesz-állítású gépet tervezte meg. Ugyancsak a fényképezőgépek fej­lesztése terén szerzett kiemelkedő érde­meket egy másik hazánkfia, Dulovits Je­nő (1903-1972) fotóművész, filmopera- tör. 1926-tól jelentek meg képei és cikkei a hazai és a külföldi lapokban. Sajátos, az ellenfényen alapuló iskolát teremtett. „Az ellenfény szabadít fel a színek kötött­ségei alól”, fogalmazta meg egyik köve­tője. Jelentős sikerét a Lichtkontraste und ihre Überwindung című könyvével aratta, melyet a megjelenés évében, 1937-ben hat nyelvre fordítottak le. Második köny­ve, a Művészi fényképezés az előzőnél is népszerűbb sikerkönyv lett, ezt bizonylt­ja, hogy 1957-ben is kiadták magyar- nyelven így fényképezek címmel. Dulovits Jenő megtervezett és 1943- ban szabadalmaztatott egy új rendszerű fényképezőgépet. Gyártását csak a háború után, 1947- ben a budapesti Gamma Művekben kezdték el, Duflex néven. Ilyen korszerű gépet 1947-ig nem állí­tottak elő sehol. Évtizedekre meghatá­rozta a fényképezőgép-gyártást. Bízunk abban, hogy a fényképezés fejlődéséhez a jövőben is ilyen eredményekkel járul­hatunk hozzá, és hogy mindez nem pusz­ta óhaj, bizonyítja, hogy a holográfia el­méletének kimunkálása a Nobel-díjas magyar tudós, Gábor Dénes érdeme. (Válogatás Chochol Károly tanulmányá­ból.) Cinegemadár Marosi Júlia énekművész a mozgalomról- Olvasóink előtt ismertté vált ez az embléma és a vele járó népdaléneklési verseny programja. Gyűlnek, szaporodnak a jelentkezők, az éneklést a szín­padon is vállalók. Az első szakmai nap után beszélgettünk Marosi Júlia ének­művésszel. Milyennek látja, értékeli ezt a Tolna megyei mozgalmat, mely a népdalokért született?- Ha az embernek szava nincs, érzelme sincs. Az érzés megkeresi a megfe­lelő kifejezési formát is magának. Nagy baj van abban a társadalomban, ahol nem énekelnek. Itt Szekszárdon, most negyvenvalahányan gyűltek össze a közös dalolás szándékával...- Tehát nincs nagy baj...- Remélem. Ebben azért az a fontosabb, hogy ez a megye nem újszerű öt­lettel áll most elő, hanerri régtől kezdve, folyamatosan fel-felbukkán valami olyan kezdeményezés, amire érdemes figyelni, lényeges, hogy mellé álljon az ember. Azt akarom mondani egyszóval, hogy ebben nem érzem a kampány­szerűséget. Üdvözlendő, követendő.- Személyes kapcsolatát-megyénkkel mikortól keltezi?- Ezen még nem gondolkodtam, de olyan, mintha itt születtem volna. Valójá­ban én akkor figyeltem fel az itt zajló eseményekre, amikor 1978-ban a televí­zió Röpülj páva-vetélkedőjén a bukovinai székelyek menekülését bemutató, újraélő embereket megláttam a képernyőn. Elmentem a művelődési házba, ahol a pávások voltak és azt mondtam nekik: én megálmodtam, hogy ebben a versenyben győzni fognak. Azóta nagyon sokat voltam itt.- Elhangzott a tömegkommunikáció megnevezése, eszköze, mely sokat te­het a népművészetért, szűkebb körben a népdaléneklésért is.- Nem várom meg a kérdését és feltételes módra változtatom: tehetne, de nem úgy tesz, amilyen lehetőségei vannak. Sem ők, sem a rádió. Tapasztal­tam, milyen tisztátalanul történik a műsorszerkesztés. Nem egyeztethető sti- lisztikailag sem a fogalom: maffia, a beszélgetésünk tárgyával, de nincs rá jobb megfelelő. A könnyűzenei műfajok mindegyike jól pénzelt! Nem folyta­tom. Nem merülök bele. Sokkal több öröm egy ilyen Tolna megyei vasárnap délelőtt. Gondolja el. Szép őszi idő van, mindenki a természetbe vágyik, dol­gozni lehet a kertekben, kirándulni, sportolni, mindezek helyett beülnek egy terembe és énekelnek. Bizalommal fordulnak felém tanácsért, és én örömmel segítek, mert látom, hogy megfogadják, mérhető az eredmény.- Idős emberektől kezdve a legfiatalabbakig vannak a népdaléneklési ver­senyre jelentkezők között. Mindegyikkel személyesen foglalkozott, megbe­szélték a választott dalok előadásának technikai problémáit. Ezt többnek ér­zem, mint amit vállal egy előadóművész énekes. Pedagógia inkább.- Hadd javítsam a versenyt valami másra. Azt érzem, itt inkább arról van szó, szokjuk meg azt, hogy éneklünk és nem versenyzőnk, ahol a szabályok sze­rint van aki győz és van aki mögötte marad. A korosztályok közötti időbeli kü­lönbség csak szebbé teszi e mozgalmat. Az óvónőket kellene a népművészet, népdalok szeretetére oktatni, hogy ők legyenek, akik elsőként plántálják eb­béli tudásukat a legapróbbakba. Aztán később a tantervekbe is oly módon ik­tatni mindezt, hogy természetes igény legyen felnőttként is a tiszta, szép iránti éhség, szomj és ne elégedjenek meg a lakodalmas rock felszínes, silány tar­talmú muzsikájával, szórakoztató erejével. Különösen példa értékűnek érzem azt az együttműködési szándékot, am it a megyei lap, a Népújság és a Babits Mihály művelődési központ megvalósít e népdaléneklési verseny kapcsán. DECSI KISS JÁNOS Könyv: Bokor Imre: Kiskirályok mundérban (Folytatás az 1. oldalról.) A „Kiskirályok mundérban” szerzőjé­nek őszintesége miatt dobogtatja meg - elsősorban a katonaviselt - olvasói szi­vét, továbbá mert végre valaki, méghozzá igencsak kebelbeli mer szót ejteni olyas­miről, aminek jelzésére a „tabu” is szolid jelző volt eleddig. A honvédségről ugyan­is, ami valamennyiünk hadserege és ép­pen ezért már hosszú évek óta a szivünk csücske kellene, hogy legyen. Csak ép­penséggel nem az volt, amiért se a sereg, se mi nem vagyunk felelősek. A honvéd­ség egyes vezetői - akik egyébként ezt a nemzeti érzésünkhöz közel álló elneve­zést is az összehasonlíthatatlanul sem­mitmondóbb „néphadseregre” változtat­ták - annál inkább. Bokor Imre nem taka­rékoskodik a nevekkel. Czinege Lajostól lefelé a tábornoki kar tagjainak sorát ne­vezi meg, akik élen jártak az ivászatok- ban, a közpénzek prédálásában, a villa­építkezésekben, sőt 147 kilométer keríté­sül!) magánrezervátum építésében is. Saját szolgaszemélyzetüknek tekintették a hadsereget, melynek vezetéséhez alig értettek jobban, vagy még annyira sem, mint egy jutási szolgálatvezető főtörzsőr­mester. Bokor könyve vádirat, a közvéle­mény értesült már arról, hogy ilyenként is kezelik. Vizsgálat indult megállapításai nyomán. Remélhetőleg közkinccsé te­szik majd a végeredményt. E sorok írója éppúgy szolgált a fel- szabadulás utáni hadseregben, mint a fia, avagy felmenőinek tömege az előző­ben. Hadd árulja el az olvasónak, hogy „Katonasorban” címmel most fejezi be kiskatonák leveleinek feldolgozását, me­lyet laktanyájukból írtak haza. így módja van alulnézetből igazolni mindazt, amit a tudós tiszt felülnézetből állít. Az össze- csengés döbbenetes. Megerősíti abbéli véleményemet, hogy hazát sokfélekép­pen lehet árulni. Úgy is, hogy valaki pénzt fogad el külföldi hatalmaktól. De úgy nem kevésbé, hogy.pénzt vesz el itthon abból a sokmilliárdos összegből, mely a hon védelmére rendeltetett. Manapság mint­ha egy kicsit túl sokat beszélnénk hadse­regünk leszereléséről, ami persze csak magánvélemény. Egyáltalán nem lehet tudni, hogy belátható időn belül nem szo­rulunk-e rá egy hatásos visszacsapó erejű véderő létére. Természetesen tisz­tességes tábornoki kar vezetésével. Bokor védi a mundér becsületét. So­sem állítja, hogy amit leirt, az a többségre jellemző. A többség, mint mindenütt, tisz­tességes. Csak éppen a tisztességes többség az, ami nem szúr szemet. Eseté­ben a gyenge, gyakorlatlan stílus, melyet csak néhány szellemes gondolat élénkít, előny. A hitelességet erősíti és igazolja az őszinte indulatok jogosságát. Bokor ez­redesnek mielőbb kellene adni egy tizen­kettedik kitüntetést is. ORDAS IVÁN Továbbtanulóknak Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet Érettségi idegen nyelvből Is Negyedikes szakközépiskolások az iskolai tankonyhában A szakmunkásképzőbe cukrász, fel­szolgáló és szakács Szakmára jelentkez­hetnek fiúk és a lányok, általános művelt­ségükről, rátermettségükről felvételi be­szélgetésen kell bizonyságot tenniük. A felvettek többek között élelmiszeris­meretet, vendéglátó ismeretet, szakmai számításokat tanulnak, emellett egy ide­gen nyelvet - németet - sajátítanak el. A gyakorlati oktatás tankonyhán, tanétte­remben, illetve vendéglátóegységeknél történik. A diákok a 3. év végén szakmun­kásvizsgát tesznek. A felvehető 66 tanuló helyett általában háromszor annyian je­lentkeznek, a legtelítettebb cukrász szakmában a túljelentkezés hat-hétsze­res. * A szakközépiskola, mint p megye egyetlen ilyen jellegű intézménye, széles körű elhelyezkedést biztosít tanulóinak, hiszen a vendéglátás különböző szinten minden településen jelen van. A szeptemberben induló kétplső osz­tályban Tolna, Somogy, Baranya és Fejér megyei diákokat egyaránt várnak, felvé­telük elbírálásakor figyelembe veszik a kémia és a biológia tantárgyak eredmé­nyeit is. A legfontosabb szakmai tantárgyak - vendéglátóipari ismeretek, vendéglátás­technológia, szállodai ismeretek, ide­genforgalmi földrajz - mellett két idegen nyelv, az orosz és a német a kötelező. Idén először érettségizni is kell valame­lyikből. A 4. év végén ezenkívül közismereti és szakmai tárgyakból valamint gyakorlat­ból - ételkészítés, felszolgálás - kell érettségi vizsgát tenni. A szakközépiskolát sikeresen befeje­zők hálózatban üzletvezető, vagy üzlet­vezető-helyettesként, részlegvezetőként, konyhafőnökként, gazdaasszonyként, raktárvezetőként, de meghatározott gya­korlati idő után szakácsként, cukrász­ként, és felszolgáló szakmunkásként is elhelyezkedhetnek. Vállalati központok­ban az áruforgalom területén árubeszer­zőként, készletgazdálkodókénnt, terme­lés-értékesítés, ellenőrző és ügyintéző munkakörökben, a szolgáltatás területén szállodai üzletvezetőként, szállodai por­tásként, szobafőnökként, gondnokként alkalmazhatók. Kollégiumi elhelyezést a lányok számára helyben, fiúknak - korlá­tozott számban - egy másik iskola kollé­giumában biztosítanak. csi-ór

Next

/
Oldalképek
Tartalom