Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-13 / 269. szám

( TOLNA \ 2 KÉPÚJSÁG 1989. november 13. Hogyan mentették fel Zsivkovot? A szombati szófiai lapok részletes be­számolókat közölnek a BKP Központi Bi­zottságának pénteki üléséről, Tódor Zsivkov lemondásáról és Petar Mlade- novnak a KB főtitkárává történt megvá­lasztásáról. Mindez a „szervezeti kérdé­sek’’ megnevezésű második napirendi pont keretében történt, amelyről azon­ban a pártplénum összehívásának két hét előtti bejelentésekor még nem volt szó. Most viszont Georgi Atanaszov mi­niszterelnök azt mondta el, hogy a Politi­kai Bizottsághoz intézett levelében Todor Zsivkov már egy évvel ezelőtt kérte fel­mentését minden párt- és állami funkció­ból, a PB azonban akkor ezt nem találta időszerűnek. Az utóbbi időben Todor Zsivkov - állí­tólag - újra szorgalmazni kezdte egy év­vel ezelőtti kérésének teljesítését, azzal érvelve, hogy 80. életéve felé közeledik, hogy több mint 30 esztendeje áll a párt és az állam élén, hogy a pártfőtitkári poszt nagy energiát követel, őt pedig már kezdi elhagyni az ereje. A Politikai Bizottság­ban e kérdésről folytatott vita során „hangsúlyt kapott - olvasható a Rabotni- cseszko Delo beszámolójában -, hogy a folyamatban lévő forradalmi átalakítást, a megújuló folyamatokat komoly nehézsé­gek és problémák kísérik. A társadalom­nak nyilvánvalóan sokrétű változásra van szüksége, amelyek megvalósítása sok energiát, feszültséget, s a káderekkel kapcsolatban új döntéseket követel.” Mindezek alapján a PB egyhangúlag el­fogadta Zsivkov kérését, s ajánlatára a KB szintén egyhangúlag döntött. Egy­hangú volt Petar Mladenov főtitkárrá jelö­lése is, szavazáskor azonban egy ellen- szavazatot kapott. A bizalmat megköszönve Mladenov helyesnek minősítette az átalakítás „jú­liusi koncepcióját” csakhogy - mint mondotta - „nem gondoltunk vele, hogy ennek megvalósításában az évtizedek óta működő adminisztratív vezetési szisztéma nemcsak hogy nem segít, de teljességgel alkalmatlan lesz, fékező erő­vé válik. Nem értettük meg idejében, hogy a minőségileg új feladatok minősé­gileg új megközelítéseket és mechaniz­musokat feltételeznek’'. Mladenov beje­lentette: a Központi Bizottság a közeljö­vőben speciális ülést tart, amelyen mély­rehatóan és átfogóan megvizsgálja az or­szág állapotát és részletes programot dolgoz ki az átalakítás folyamatainak ak­tivizálására és dinamizálására. Mladenov síkraszállt azért, hogy „Bul­gária korszerű, demokratikus jogállam­má váljék”, hogy elkülönüljenek egymás­tól a párt- és az állami funkciók, hogy a glasznoszty a párt- és állami politika elveként szilárduljon meg”, s hogy a BKP ezek - nem a hatalom, hanem a tekinté­lye - alapján legyen a szocialista Bulgá­ria vezető ereje. Teljes támogatásáról biztosította a Szovjetunióban zajló folya­matokat és szoros, kölcsönös együttmű­ködést szorgalmazott a többi szocialista országgal is. Útra kelt (Folytatás az 1. oldalról.) Előzőleg Thatcher asszony rögtönzött sajtóértekezletén figyelmeztette szövet­ségeseit az „elörerohanás” veszélyeire. Hangsúlyozta, hogy „lépésről lépésre kell haladniuk” és nyomatékosan leszö­gezte: jelenleg nem a német újraegyesí­tés kérdése van napirenden, hanem Ke- let-Németország átalakítása olyan de­mokráciává, amely maradásra és a de­mokrácia építésében való részvételre tudja ösztönözni állampolgárait. * A Frankfurter Allgemeine Zeitung című lap szombati vezércikke szerint ma még elsietett lenne újraegyesítésről beszélni. A lap feltételezi, hogy az NDK nyilván­valóan egyeztette az ügyeket a Szovjet­unióval is a fal megnyitása előtt. Erre utal az a körülmény is, hogy a szovjet külügy­minisztérium szóvivője, alig néhány órá­val korábban, ismét és hangsúlyozottan a keleti nagyhatalom stratégiai szövetsé­gesének nevezte az NDK-t. A Westdeutsche Allgemeine Zeitung szerint intelligenciára, elszántságra és kockázatvállalásra van szükség ahhoz, hogy az NDK vezetése, előremenekülve, még megtarthassa kezében a kormány­kereket. A Stuttgarter Zeitung vezércikkírója úgy véli, hogy Egon Krenznek nincs any- nyi ideje, mint Mihail Gorbacsovnak. - Sőt, ha jól megfontoljuk, már egyáltalán nincs ideje: immár kikövezték az utat az azonnal végrehajtandó, elemi, mélyreha­tó változtatásokhoz és a demokratizálás­hoz, és Krenz még kitart az NSZEP vezető szerepe mellett. Az NDK feltartóztathatatlanul úton van afelé, hogy nyugati mintájú állam legyen, noha a vezető kaszt még húzódozik ettől. Ez az út elidegeníti majd az NDK-t a Szov­jetuniótól - kockáztatja meg véleményét a lap. A második világháborúban elesettek emlékére az ország egyre több falujában és városában emelnek emlékművet. A szobor, emlékmű, kopjafa felállítása zömmel közadakozásból történik. Pén­teken Szekszárdon, a Babits Mihály me­az NDK... A Süddeutsche Zeitung szerint az NDK egyetlenegy ugrással belső átalakulásá­nak új szakaszába érkezett. * Bärbel Bohley, az Új Fórum nevű ke­letnémet ellenzéki szervezet egyik alapi­tó tagja fejetlenséggel és kapkodással vádolta az új NDK-beli vezetést a Le Journal du Dimanche című francia lap­nak adott nyilatkozatában. Bohley szerint megdöbbentő káosz alakult ki: „Az em­berek megőrültek, s a kormány elvesztet­te józan eszét”. A kormány hozzá nem értéséről tanús­kodik az is, hogy a határok megnyitásáról szóló bejelentés - Bohley szerint - mint­egy véletlenül hangzott el. „A hatás olyan volt, mintha 28 év után hirtelen kinyitották volna a börtönkapukat”. Az ellenzéki politikusnö szerint a jelen­legi körülmények között katasztrófát je­lentenének a szabad választások. Az el­lenzéki mozgalomnak legalább egy évre van szüksége ahhoz, hogy megszervez­ze önmagát és megerősítse pozícióit. Éppen ezért elképzelhető, hogy a kor­mány siettetni fogja a dolgokat, és azon­nali választásokat fog kiírni - mondta Ba:rbel Bohley. * Franciaországban is a Berlini Fal kor­szakának vége a legfőbb politikai ese­mény. A lapok szombaton oldalakon át közöl­nek tudósításokat, kommentárokat, elemzéseket, nyilatkozatokat. A francia politikusok természetesen örömmel üdvözlik a történelmi fejlemé­nyeket, de a nyilatkozatok jó részéből kicsendül a hagyományos francia aggo­dalom az egységes Németország létéről. Mitterrand elnök is említést tett „új prob­lémákról”, az európai egyensúly újra­gondolását szorgalmazva. gyei művelődési központban a Néphad­sereg Honvéd Művészegyüttese adott műsort. A színházteremben minden he­lyet elfoglaltak, s adományaikat urnák­ban helyezték el a nézők. A művész- együttes, amely fellépéséért nem foga­Tomásek bíboros változásokat remél Frantisek Tomásek bíboros, Prága ér­seke egy spanyol lapnak nyilatkozva annak a meggyőződésének adott han­got, hogy a változások hamarosan Csehszlovákiában is beköszöntenek. A csehszlovák katolikus egyház fejével ké­szített interjút a Ya című spanyol lap va­sárnapi száma közölte. • A katolikus főpap a vezetés részéről pozitív gesztusként értékelte azt, hogy a prágai hatóságok több ezer katolikus számára engedélyezték a római zarán­doklatot Csehországi Ágnes szentté ava­tása alkalmából. Közéleti hírek fKz MSZP Szekszárd Városi Szerveze­tében megkezdődött a tagozatok szerve­zése. A kereskedelmi tagozat szervezője, Szebényi János 14-én, a munkástagozat szervezője, Szabó József 15-én, az ifjú­sági tagozat szervezője, Csapó Ferenc 16-án, a közművelődési tagozat szerve­zője, dr. Kaczián János 20-án (valameny- nyien délután fél öttől -, míg az egész­ségügyi és egészséges életmód tagozt szervezője, dr. Molnár Ádám 17-én dél­után fél négy órától a Mikes utcai párthe­lyiségben várja azokat, akik a tagozatok munkájában részt kívánnak venni. * Az MSZP Szekszárd Városi Vezetősé­gének tagjai naponta délután fél öttől hat óráig állnak azok rendelkezésére, akik érdeklődnek az MSZP iránt, át akarnak igazolni vagy be akarnak lépni. Napköz­ben a 12-747-es telefonszámon keres­hetők a vezetőség tagjai. dott el egyetlen fillért sem, Tolna megyé­nek három előadást ajánlott fel. Decem­berben Bonyhádon, januárban pedig Ta­másiban lépnek majd fel.- dvm - Fotó: Kíspál Mária Népszavazások A népszavazást Olaszországban az al­kotmány 75. cikkelye intézményesítette, és kizárólag azzal a körülhatárolt céllal, hogy meghozott törvények vagy tör­vény értékű jogszabályok eltörlését lehe­tővé tegyék. Vagyis az olaszországi nép­szavazás úgynevezett abrogativ (eltörlő), és nem egy kérdés ilyen vagy olyan el­döntését célozza. Nem lehet például népszavazást tartani arról, hogy milyen legyen az állam címere. Az alkotmányozók célja e lehetőség beiktatásával az volt, hogy a lakosság ke­zébe eszközt adjanak a „hivatásos tör­vényhozók” - a parlament - működésé­nek felülbírálatára. Ilyen ellenőrző és fe­lülbíráló szerv, persze, az alkotmánybíró­ság is, amely azt vizsgálja és vizsgálhatja: összhangban van-e egy új törvény az al­kotmánnyal, nem minősül-e egyes rész­letében vagy egészében ellentétesnek annak paragrafusaival és szellemével. Ha igen, visszavonhatja a vitás részt. Mi van azonban akkor, ha a törvény teljes mértékben megfelel az alkotmánynak, de a lakoság jelentős része úgy érzi, az rossz vagy számára sérelmes? Nos, ezekre az esetekre került az alkotmány­ba a népszavazás. Kiírásához 500 ezer aláírás szüksé­ges, vagy pedig az, hogy a húsz tartomá­nyi tanács közül öt egybehangzóan tá­mogassa. Bizonyos törvényeket nem le­het népszavazás tárgyává tenni (vagyis eltörlésüket kezdeményezni): így az adó­törvények, a költségvetési törvények, a közkegyelem és a nemzetközi szerződé­Olaszországban sek esetén nincs helye népszavazásnak. A köztársaság 43 éves történetében ed­dig mindössze 4-5-ször került sor al­kalmazására. Jelenleg folyik a környe­zetvédők aláírásgyűjtése a vadászati tör­vény eltörlésére. Ezzel akarják betiltani a vadászatot az országban, ám még mesz- sze járnak a szükséges számú aláírástól. Emlékezetes a válási törvény eltörlé­sére kezdeményezett népszavazás 1974-ben: óriási harcban a demokrati­kus erők megvédték a korábban parla­menti csatákkal kiharcolt válási törvényt, amelyet a katolikus egyház és a keresz­ténydemokraták el akartak törölni. Ké­sőbb hasonló csatában megmaradt az abortusztörvény is. Mindkét népszavazá- - si eredményt úgy értékelték: Olaszor­szág „európaibbá” vált. Az elmúlt évtized olasz belpolitikájá­nak egyik fordulópontja volt a mozgóbé­rek ügyében rendezett népszavazás. A Craxi-kormány a vállalkozók követelé­sére megszüntette a béreket inflációhoz igazító automatikus béremeléseket (mozgóbért) az OKP 1,6 millió aláírást gyűtött össze a törvényerejű kormány- rendelet visszavonását célzó népszava­záshoz. 1985-ben azonban* a szavazók 54 százaléka mégis a Craxi-kormány és a rendelet mellett foglalt állást. A győze­lem megszilárdította a Craxi-kormány helyzetét és súlyos vereséget mért a szakszervezetekre és a kommunista pár­tokra. Azóta sem tudtak talpra állni iga­zán. MAGYAR PÉTER (Róma) Jótékonysági est Szekszárdon Milyen megyei tanácsot akarunk? (Folytatás az 1. oldalról.) Ütközik az erős kezű vezető és a ha­gyományosan radikális humánértelmi­ség indulata. Mi lesz a lehetőségek nél­kül magukra felejtett települések sorsa megye nélkül? - kérdezi az egyik, és sze­mérmesen elhallgatja, hogy a lehetősé­geket ő maga korlátozta és korlátozná to­vább is, ha a helyzet nem változna. A vár­megye a magyar történelemben mindig is a haladás gátja volt! - csattan rá a má­sik, és nem is elemzi, hogy 1989 csendes társadalmi forradalmának zászlóvivői éppen a felindult megyék voltak, s egy ideig még ők jelenthetik a garanciát a visszafordíthatatlanságra. Milyen megyét akarunk? A kérdés így nem igazán jó. Ha valaki a célképzetet ír­ja le, már mindig a kész állapotot célozza meg. Ehhez az állapothoz viszont egy fo­lyamat vezet. A vitából eddig csak egy dolog vált egyértelművé, hogy ma még nincs egyértelműen megváltó célkép. A kérdés tehát úgy helyesebb: milyen fej­lődési vagy visszafejlödési folyamatok megindulását segítsük elő a megyék esetében? A helyes válasz pedig valahogy így hangozhat: olyan irányt válasszunk, amelyből még többfelé is ágazhat a finis szakasza! Arra a kérdésre pedig, hogy milyen megyei tanácsot akarunk, csak akkor le­het értelmes választ adni, ha külön-külön azt is meg tudjuk válaszolni, hogy milyen megyéket és milyen tanácsokat akarunk. Pontosabban, hogy megyék és tanácsok fejlődését milyen irányban gyorsítsuk fel? Vegyük sorra! 1. Városmegye? Vármegye? Régió? Tartomány? Hogy a különféle települések hálózatot alkotnak, hogy ezen belül „munkameg­osztást” alakítanak ki - ez több ezer éves tanulság. Hogy ezen belül többé- kevésbé elhatárolhatók olyan területi egységek, amelyek valamilyen szinten a „munkamegosztást" komplex egész­nek mutatják - egy Magyarország mére­tű országban ez Szent István óta köztu­dott. (Ö egyébként nemcsak a keresz­ténység felvételével, hanem a vármegye­rendszer kialakításával is az európaiság irányába vitt.) Területi tagoltságra tehát szükség van! Nem tartozhat háromezer település köz­vetlenül az országos kormányzás hatás­körébe. Legfőképpen pedig továbbra is legalább tucatnyi igen fontos feladatkör van, amelyben a területi egységek szere­pe elengedhetetlenül megmarad. Ilyenek pl. azok az ellátási ágak, ame­lyek általánosságban kivitelezhetetle- nek: többek közt a szakkórházak, a szak­képzés, a munkanélküliség kezelése, a szociális háló működtetése, az úthálózat fejlesztése és karbantartása stb., stb. Ám mekkora legyen az igazgatás területi egysége? Bibó István és Erdei Ferenc a Nemzeti Parasztpárt színeiben a városmegye mellett tették le voksukat. Tehették ezt azért, mert Trianon jóvoltából az önálló létre jogosult tartományok elszakadtak, az országtól, a megmaradt és részben összetákolt megyék részint kezelhetetle­nül nagyok, a járások sokszor ésszerűt­lenül aprók és főleg várostalanok voltak. Csakhogy...! A bibói gondolat megfogalmazásakor úgy tűnt, hogy e kis hazában valóságos városi funkciók betöltésére mintegy 60- 70 település lehetőségei adottak. Mára pedig ennek közel háromszorosa vívta ki a városi rangot. Hogy mennyire jogosan, azt most ne firtassuk! És azt se, hogy negyven év úgynevezett településfejlesz­tése jóvoltából mi lett városaink egy ré­széből! (Nagy részéből?) ( Várható, hogy az ezredfordulóra leg­alább további félszázzal (ha nem többel), gyarapszik a városi rangú települések száma. (Megyénkben erre a legnagobb esélye Bátaszéknek, Simontornyának és Hőgyésznek lehetne.) Ám már most is több olyan „miniváros” van, amely saját vonzáskörével együtt is alig adja ki egy- egy régi kisváros lélekszámát. Célszerű lenne-e ezek után minden városnak és környékének városmegye rangját kínál­ni? Aligha kivihető! Az átmenet időszaká­ban a kormány belebukna, ha ennyi vá­rosmegye tartozna közvetlen irányítása alá... Legyen akkor közbülső kormányzás tartomány vagy régió szintjén! - mondják igen sokan. Az ötlet nem rossz, csak­hogy... Megint alig vannak ketten, akik egyre gondolnának. Az ország hat-hét régióra osztása sok tekintetben mester­séges megoldásokat kívánna. Vidéki nagyvárosaink boldogan áhitják ezt, hi­szen a tizenkilenc megyeszékhelynyi irá­nyítási támogatás öt-hat helyre koncent­rálódna. Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs és Győr örülne is ennek! Több egy­kori megyeszékhely pedig hirtelen sor­vadásnak indulna. De egyébként is! Hogyan felezhető el igazságosan a Dunántúl vagy az Alföld? Akik erre nem tudnak válaszolni, a há­romrészes országot vallják. A főváros (és agglomerációja) mellett Dunántúl, Alföld és Felvidék a természetes tartományok szerintük. A három nagy - történelmileg is indo­kolható - tartományon belül azután az egészen apró és jóval nagyobb várme­gye is életképes volna, s egy tartományi kormányzás gondjaira átlag 60-70 ilyen egység jutna, ami még elfogadható. Számomra ez az elképzelés a legszim­patikusabb. Meg is kellene valósítani! Majd... Majd, ha a közlekedés és tömeg­közlés színvonala lehetővé teszi, hogy pl. egy dunántúlnyi Magyarország ügyeit egyetlen tartományi székhelyről irányít­sák. Mert ma még egy ilyen megoldás ál­lampolgárok százezreit hozná lehetetlen helyzetbe. Még Budapestnél is elérhetet­lenebb távolságba kerülne számukra az új székhely. Ám céltudatos fejlesztések­kel az ezredfordulóra a kívánatos állapot megközelíthető. Olyan irányból, amely nem egyetlen kizárólagos rögeszme megvalósulása felé visz, hanem vég­szükségben más irányokba való leága­zást is lehetővé tesz. Mi legyen ez az irány addig? Ha a me­gyéknek - valószínűleg - célszerű átme­neti szerepet szánni, talán azt kellene végiggondolni, hogy hány megyénk le­gyen. A- szétágazást is biztosító irány a megyék számának szerény mérvű növe­lése. így a mai állapot azonnali lerombo­lása sem teremt káoszt, és a megyeszét­választások már a városmegye irányába is mutatnak. Ha valamivel több kisebb mérvű megye működik, ezek olyan társu­lásokba is önként fognak belekapcso­lódni, ami a későbbi tartományok kifejlő­dését is meggyorsíthatja. Két-két külön megyévé szerveződhetnének pl. a kétpó­lusú megyék (pl. Győr és Sopron, Zala­egerszeg és Nagykanizsa, Székesfehér­vár és Dunaújváros, Kecskemét és Baja, Szeged és Hódmezővásárhely székhely­ivel.) Szétválhatnának a Trianon után ösz- szekényszerített megyerészek is (pl. Ko­márom és Esztergom, Hajdú és Bihar, Szabolcs és Szatmár, Borsod és Abaúj és Zemplén). Feltétlenül több megyévé kellene átszervezni a mai Pest megyét, és Budapest székhelységét csak a köz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom