Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-11 / 268. szám
4 ^EPÜJSÄG 1989. november 11. Olcsó és jó Fejlődő kubai gyógyturizmus Kubában számos híres gyógyforrás található. A balneoterápia újabb lehetőségeket kínál a gyógyidegenforgalomnak az elkövetkező években A sztálini önkény bolgár emigráns áldozatainak és üldözöttéinek 416 nevet tartalmazó listáját tették közzé Szófiában, politikai rehabilitálásuk alkalmából, s fél éven belül újabb listát ígérnek, mintegy félezer névvel. Eközben az egyik szófiai bizományos kereskedéssel foglalkozó árusánál az ismerős arcéi és bajusz gipszbe öntött sorozatát fedezte fel a népszerű Pogled hetilap egyik újságírója. Meglepte a dolog, kíváncsi lett az árusra is, megkérdezte hát tőle: „Hogy kél Dzsugasvili?” - „Mi hogy kél?" - kérdezett vissza az, amiből világos lett: a középkorú, falusias külsejű ember nem tudja, hogy Dzsugasvili nem „mi”, hanem „ki” volt - 1953-ban bekövetkezett haláláig. Mindez azonban nem akadálya, hogy Dzsugasvili képmásával egyes szófiai taxikban is találkozzék az utas. Sőt, Sztálin képmása matricaként némely magánautók ablakában is látható, s az újságíró úgy hallotta: az ilyen autók könnyebben mennek át a műszaki vizsgán Nosztalgia” döntött a jelenségről a Pogled riportere, s ezzel a címmel jelent meg írása. Mivel manapság divat a nosztalgia, egyebek között javasolja: szervezzenek társasutazásokat a Dzsu- gasvilivel kapcsolatos „emlékhelyekre”. Persze, az ő szellemében - marhavagonban. Aztán a nosztalgiázók valamely - egykor Dzsugasvili szellemében működtetett - tábor helyén egy kicsit foglalkozhatnának kőtöréssel, farönköket áshatnának'ki, s így tovább - szárnyalt a Pogled munkatársának fantáziája. A lap egy későbbi számában olvasói levél jelent meg, amelynek írója Nikola Jancsev, Gabrovo, Ohrid utca 5. szám alatti lakos - erélyesen kikéri magának, hogy ilyen hangon beszéljenek Sztálinról, aki „megismételhetetlenül nagy ember” volt, és „hiábavaló kísérlet, hogy kitöröljék őt az emberek millióinak emlékezetéből”. A levélíró maga is a tárcájában őrzi a fényképet, mesél róla gyerekeinek... A Pogled munkatárssai kíváncsiak lettek Nikola Jancsevre - már a bátorsága miatt is -, felkeresték hát a megadott gabrovói címen. Ahol is kiderült, hogy nem lakik, nem lakhatott ott senki: az üres telken most kezdtek egy ház építéséhez. Jancsev nevű embert pedig az egész környéken nem ismernek. Csattanós befejezése lenne ez a történetnek, ha ezzel véget érne. Csakhogy a lap szerkesztőségébe valósággal áradnak az olvasói levelek és telefonok, s nem kerülhette meg, hogy ismét visszatérjen az ügyre. Az, hogy a bennük megfogalmazódó észrevételek ellentétes tartalmúak - vagyis még mindig vannak Sztálint dicsőítők - csak-csak érthető. Ám a szerkesztőség nem mehet el szó nélkül amellett, hogy többen rossz néven vették és már-már illetéktelen nyomozással vádolták a Pogledet, amiért a megadott cím után megpróbálta Nikola Jancsevet felkutatni. A szerkesztőségnek jó oka volt erre, mert a kitalált név, illetve a névtelenség mögé nem ritkán a nyilvánvaló rossz szándék, a személyes bosszúvágy bújik. De még ennél is fontosabb - írta a lap -, hogy „pontosan az a félelem leplezi magát így, amelyet a sztálini időktől örököltünk, s mind a mai napig bennünk él. N. K. Tavaly több mint kétezer külföldi páciensnek nyújtott orvosi ellátást és különböző rehabilitációs kezeléseket a Cu- banacán nevű gyógyidegenforgalmi cég. Napjainkban az alig két éve alapított Ser- vimed vállalat segítségévéi bővíteni szeretné a gyógyidegenforgalom kínálatát, hogy a század végére Kuba a Karib-tér- ség nemzetközi gyógyközpontjává válhasson. Jelenleg a legnagyobb sikere a műtét nélküli vesekőzúzásnak, a visszéroperá- cióknak és a különböző betegségek in- terferonos kezelésének van. Mindezek, valamint az orvosi kivizsgálások, a laboratóriumi-, fogászati-, röntgen- és ultrahangvizsgálatok, a dietetikai tanácsadás és más szolgáltatások elsősorban a Cira García kilinikán zajlanak, Havanna egyik legjobban felszerelt kórházában, az elegáns Miramar negyedben. Külön említést érdemel a Placenta Hisztoterápiás Központ, ahol az emberi méhlepényben található hatóanyagokat elemzik és használják fel betegségek gyógyításában. Az itt előállított gyógyszerek és készítmények alkalmazásuk előtt szigorú farmakológiái, toxikológiai és klinikai vizsgálatokon mennek keresztül, garantálva ezzel hatékonyságukat és ártalmatlanságukat. Példaként említhetnénk a Melagenint, az egyetlen létező gyógyszert, ami mellékhatások nélkül gyógyítja a bőr mela- nirthiányát (leucodermia). Az intézetben évente több száz külföldi beteget fogadnak. A komputeres vizsgálatok elvégzése után kezdődik a kezelés a módszert kidolgozó Carlos Miyares Cao doktor vezetése alatt. Egy üveg Melagenin mindössze 3 dollárba kerül, míg egy vizit, 20-80 dollárba. Egy ideje a Kanári-szigeteken is működik egy ilyen pigmenthiánykezeléssel foglalkozó kubai rendelőintézet és nemsokára egy újabb nyílik Madridban; tárgyalások folynak új központok létesítéséről Franciaországban, Panamában, a Dominikai Köztársaságban, Indiában és Olaszországban. A nemzetközileg elismert minősége mellett a kubai orvosi ellátás az olcsósága miatt is vonzza a külföldieket. Az USA-ban a lézeres vesekőzúzás körülbelül 40 ezer dollárba kerül és egy szívműtét akár 50-60 ezerbe; Kubában ugyanezek a beavatkozások nem kerülnek többe 6 ezer, illetve 12-13 ezer dollárba. A Latin-Amerikából érkező betegek ennél általában kevesebbet fizetnek és nemegyszer előfordul, hogy kispénzű páciensek ingyen kezelésben és ellátásban részesülnek kísérőikkel együtt. A Servimed és a Cubanacán igen hamar megvalósította kitűzött terveit és most nagyobb beruházásokat kíván véghezvinni, hogy bővítse az egészségügyi idegenforgalom kapacitását és kínálatát. A tervek többek között több gyógyfürdő építését is tartalmazzák, olyan helyeken, ahol évszázadok óta elismert minőségű gyógyvizek találhatók. Szintén tervbe vették az úgynevezett revitalizációs központok építését. Az első kettő Varadero és Santa María del Mar tengerparti üdülőközpontokban létesül. Ezekben a tornateremmel, szaunával, gőzfürdővel és más berendezésekkel ellátott létesítményekben régi, de jól bevált módszerek (tengervíz- és algaterápia, masszázs, gyógytea- és vitaminkúra stb.) segítségével új erőre kapnak a vendégek. A Servimed új kínálata többszörösen egészséges: egyfelől lehetővé teszi, hogy a világ minden tájáról jöjjenek Kubába a gyógyulást és természeti szépségeket kereső betegek, másfelől a kubai idegenforgalom egy nemes és nem utolsósorban igen jövedelmező ágazattal bővül. Alberto Salazar (AIN-MTI-Press) A BAM sorsa Az évszázad anyagi csődje? Megépítéséről már a két világháború között terveket gyártottak, a konkrét mérnöki munkákhoz mégis csak a hatvanas évek végén fogtak hozzá. Az első „kapavágásokat” 1974-ben tették meg, s akkor egy egész ország ünnepelte a komszo- molisták gigantikus munkáját. Tizenöt éve, hogy útnak indították az „évszázad vasútvonalának” kikiáltott Bajkál-Amur vonalon az első sínpárt. A 3100 kilométeres pályaszakaszt a nyugati és keleti irányból érkező brigádok 1984 végén kapcsolták össze. A jelképes „aranysin” letételét az egész világnak megmutatták, s akkor sokan azt hitték, hogy 1985 végéig készen áll majd az egész pálya. Nos, nem így történt, sót a BAM- on a legújabb határidők szerint még 1992-ben is dolgozni fognak. Néhány szovjet közgazdász pedig felteszi a roppant kényes kérdést: vajon nem az évszázad anyagi csődjét jelenti az évszázad vasútépítése? 1985 februárjában, moszkvai tudósítói koromban magam is végigutazhattam a BAM nyugati szárnyán, egy héten át majdnem 1600 kilométert zötykölődtem társaimmal. Most mégis nehezen tudom elképzelni, hogy az akkori lelkesedésnek alig találni nyomát, a hőskorszak végeztével a kihalás veszélye fenyegeti a szibériai vasútvonalat. Azonban, ha azokra a statisztikákra pillantok, amelyek azt igazolják, hogy még ma is az építők egyharmada a régi barakkokban, komfort nélküli faházakban lakik, kezdem megérteni az emberek elkeseredését. Ehhez jön még hozzá az akadozó élelmiszer- és fűtőanyag-ellátás, a munkához szükséges elavult technikával folytatott hétköznapi küzdelem, a szervezetlenség és a konkrét tervek hiánya. A BAM-on évek óta súlyos a helyzet, s erről beszámoltak Mihail Gorbacsov főtitkárnak is a Szibériában tett látogatásai alkalmával. A vasútvonal helyzete és megítélése sokban hasonlít a távoli hatalmas országrész egész jövőjének gondjaihoz. Nem kevés azoknak a szakembereknek a száma, akik a brezsnyevi pangás újabb hibás döntését látják a szupervasútvonalban. Szerény szovjet becslések szerint eddig már 15 milliárd rubelt áldoztak a vasútra, s többször is átlépték a módosított költségvetési határokat. Nyugati szakemberek és a térségben érdekelt japán üzletemberek azonban tudni vélik, hogy az összeg még csil- lagászatibb, 25 milliárd dollár! A BAM-on nem is abban látják a legnagyobb hibát, hogy csupán egyetlen sínpár lefektetését végezték el, amely ilyen hosszú szakaszon képtelen biztosítani a problémamentes forgalmat, hanem a koncepció hiányát emlegetik. Újra dúl a csata, a pragmatikusok és a reformerek között. Az előbbiek Szibériát, s így a vasút vonzási körzetét is kizárólag nyersanyagbázisnak tekintik. Míg az utóbbiak amellett hadakoznak, hogy a kis települések iparközpontokká nőjék ki magukat, vagyis helyben teremtsék meg a bányászattal együtt a feldolgozást is. A jelenleg kilátástalan harc eredményeként a BAM fővárosában, Tindá- ban már 60 ezren élnek (a vasút előtt néhány ezres kis település volt), illetve napjainkban a vasútból nem tudnak megélni. Szibériában mindig is problémát jelentett a munkaerő-vándorlás, a kemény klímát és a ma már csökkenő fizetéseket egyre kevesebben szokják meg, de a BAM-on, ha így megy tovább, kritikus ponthoz ér a munkaerőhiány. Az egykor fiatal komszomolista önkéntesek is 15 évet öregedtek, és az alapítók közül egyre többen adják fel a küzdelmet, visszamennek Európába. A reformerek legújabb kísérlete arra irányul, hogy önfinanszírozó, szövetkezeti rendszert honosítsanak meg, hiszen az államkasszába már alig tudnak belenyúlni. Nagy a valószínűsége, hogy a kísérlet még a bevezetési stádiumba sem kerül, hanem elakad a bürokratikus engedélyező hivatalokban. Pedig a reformereknek igazuk van, ha most nem teremtik meg a munkások érdekeltségét, akkor a vasút egyik évről a másikra kihal. Az emberek között az elkeseredés szemmel láthatóan növekszik, ma már csak kevesekben lobog a lelkesedés hajdani tüze. Tulajdonképpen egyetlen komolyabb sikerről számolhatunk be. A jelek szerint a „kis BAM”, a Tindától Ja- kutszk irányába vezető északi szárny sokkal jobban működik nagy testvérénél. Ebben a térségben, Nyerjungri város medencéjében elképesztően gazdag széntelep húzódik alig néhány méternyire a föld felszíne alatt. Innen évente ötmillió tonna, kokszolásra kiválóan alkalmas szenet szállítanak Japánba, amelyért cserébe a szigetország biztosítja a legmodernebb technikát. A vasút a tervek szerint Szibéria gyémántfővárosáig, Jakutszkig kúszik fel, ezzel újabb nagy központot kapcsolva a Szovjetunió vérkeringésébe. Sz. Cs. Az asztrológus tanácsai Ronald Reagan volt amerikai elnök és felesége kétmillió dolláros tiszteletdíjat fogadott el egy tokiói cégtől azért, hogy néhány napig a japán nyilvánosság előtt szerepeljen. Nancy Reagan honoráriuma, most megjelent emlékirataiért, ugyancsak milliókban méretik. Vajon arányban van-e a teljesítmény a díjazással? Maga a szerző - nemalap- talanul - így válaszol: a piac ennyit kínált, s én elfogadtam... Nehéz volna elképzelni, hogy például egy brit kormányfő vagy francia köztársasági elnök felesége vaskos kötetben megírja férje hivatali idejének és magánéletének sok intimitását- beleértve a feleség véleményét férje munkatársairól is. Ráadásul mindezt röviddel azután, hogy a férje lelépett a politikai színről. Amerikában ez nem szokatlan, sőt, a Reagan-kormány egykori tagjai közül többen már meg is előzték Nancy aszónyt. Aki azt hinné, hogy a feleség könyvéből a történészek tanulnak valamit, alkalmasint csalódik. Az emlékiratok csak a felszínen érintik a politikát, de így is szolgálnak nem érdektelen adalékokkal. így például azzal a hitelesnek tűnő közléssel, hogy a férjére nagy befolyással bíró feleség is kezdeményezte annak idején a nyitást a Szovjetunió felé. Nancy megírja, hogy már a Mihail Gorbacsowal tartott első találkozón, Genfben, kiderült, milyen jól megérti egymást a két férfi. Gorbacsov az első vacsorákon kissé merev volt, írja a szerző, ám később felengedett, s kiderült, hogy remek humora van... Egészen más hangnemben ír Nancy vetélytársáról, Raisza Gorbacsováról. Tapintatosnak, jóízlésűnek aligha nevezhető beszámolója szerint a szovjet vezető felesége szóhoz sem engedte jutni, állandóan leckéztette... Az ellenérzések valódi oka meglehetősen nyilvánvaló: a Gorbacsovánál sokkal idősebb, piros ruhái ellenére szemmel láthatóan hervadt egykori színésznő nem tudta elviselni, hogy a másik, képzett, intelligens, vonzó megjelenésű asszony nyilvánvalóan jobban hat a világ képernyőin. Annak ellenére, hogy Nancy Reagan rendre nagy divatszalonok egyedi modelljeiben jelent meg. Igaz, azokat nem vette, hanem „kölcsönkapta" - nyilvánvaló reklámcélokból. Nem talál kivetnivalót a dologban, írja most Nancy Reagan, hiszen reprezentálnia kellett... A memoár szerint elnöksége nyolc esztendejében Reagan egyszer, az Irán-kontra válság idején érezte rosszul magát, de eredendő derűlátása túlsegítette a válságon. Akárcsak a merényleten, amelyet az akkor már idős férfi bámulatosan gyorsan hevert ki. A férjét betegesen féltő Nancyt egyébként ez a merénylet tette egy csillagjós rabjává, s talán ez az egyetlen igazi újdonság könyvében. Hollywoodi barátja hozta kapcsolatba a város egyik divatos asztrológusával, bizonyos Joan Quigleyvel. A hölgy (utólag) elmondta, hogy annak idején meg tudta volna jósolni a Reagan elleni merényletet: ha az elnök azon a napon nem megy az utcára, nem lőnek rá... Nancy Reagan ezek után rendszeres kapcsolatban állott a hölggyel, megvitatta vele az Egyesült Államok elnökének bel- és külpolitikai programját... Ha a csillagjós előnytelennek ítélte az utazást vagy a cselekvést bizonyos napokon, Nancy fellépett a program módosításáért - gyakran sikerrel. A konzultációk megnyugtatták a feleséget, és sok ezer dollárral tették gazdagabbá az asztrológust. Milyen ember voltaképpen Ronald Reagan? A feleség válasza valószínűleg közel áll az igazsághoz: alapjában békés, derülátó, jóindulatú ember, akinek fő hibája, hogy túlságosan bízik környezetében. Nancy súlyosan elmarasztalja Donald Regan volt pénzügyminisztert és fehér házi kabinetfőnököt csakúgy, mint Haig egykori külügyminisztert. Mindkettő hiú törtető volt, írja. Becsvágyónak jellemzi (alkalmasint jogggal) James Bakert, a jelenlegi külügyminisztert, aki ugyancsak dolgozott Reagan mellett a Fehér Házban. Nancy Reagan végül bevallja, hogy négy gyermekük (kettő Reagan korábbi házasságából) nem igazán sikerült. Egyikük sem tanult tovább, nem futottak be sikeres pályát, s mind a négyen elidegenedtek a szülőktől, amikor azok a Fehér Házban éltek. Ez nem lehet csekély ár ezért a nyolc évért, de Nancy Reagan emlékirataiból nem csendül ki a legcsekélyebb sajnálkozás sem. Örömmel és büszkeséggel emlékezik a washingtoni évekre. A házaspár most Los Angeles-i házában lakik, amelyet barátaik vettek számukra. Akkor még nem tudhatták, hogy a volt elnök és felesége üzleti vonatkozásban is sikeres lesz. Most már ők is megvehetnék maguknak a rangjukhoz illő házat Hollywoodban. Heltai András (Washington)
