Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-09 / 266. szám

1989. november 9. >íÉPÜJSÁG 3 SZDSZ-vélemény Egy vélemény az MSZP-ről Anyagias, de „új MSZMP” ATolna Megyei Népújságban megjelent közlemény szerint Tolna megyében zászlót bontott az „új MSZMP”. A közleményből kiderül, hogy e szervezetet kommunisták ala­pították meg. Nyilvánvalóan látszik, ha kommunista pártként jegyzik be magukat, akkor semmilyen jogcímen nem tarthatnának igényt a „régi MSZMP” vagyonára. A jogcím Így is vitatható, mivel a „régi MSZMP” alapszabálya szerint a legmagasabb szintű döntés­hozó fóruma a kongresszus. Mivel az MSZMP legutóbbi kongresszusán egyetlen kül­dött sem vállalta fel az MSZMP melletti kiállást és ezáltal a pártszakadást, így az MSZP az egyetlen jogutód. Egyébként az MSZP Elnöksége október 25-én a fentiekkel kapcsolatban állásfog­lalást tett közzé, melyet az MTI-nek is eljuttattak, és a Tolna Megyei Népújság október 26-i számában is megjelent. Ezzel az állásfoglalással nincs összhangban az MSZP Tolna megyei szervezőirodája november 4-én megjelent állásfoglalásának 2. pontja, mely szerint nem zárkózik el az új kommunista párt működési feltételeinek biztosításá­ra vonatkozó tárgyalások elől. Ez a finom megfogalmazás nyilván nem jelent mást, mint a „régi MSZMP"-vagyon egy részének kettőjük közötti felosztását. Szeretnénk felhívni az MSZP Tolna megyei szervezőirodájának a figyelmét, hogy működésük, mint állampárt, megszűnt! A fenti vagyonmegosztáshoz - még tárgyalási szinten sem! - nincs joga, és ez irányú tevékenysége alapvetően ellentétes az MSZP Elnökségének október 25-i állásfoglalásával. Természetesen az „új MSZMP"-nek, mint új pártnak, a párttörvény alapján meghatározásra kerülő normatívák szerint joga lesz az anyagi támogatásra, mint minden, jelenlegi és szerveződő-létező bejegyzett pártnak. A névhasználat az MSZP állásfoglalása alapján kizárt. Az „új MSZMP” gazdasági elképzelései szerint piacgazdaságot és az államadósság egy részének leírását tartja szükségesnek. A piacgazdaság mechanizmusából adó­dóan, az adósságnak ilyen módon történő leírása az ország piacgazdaságból való ki­zárását vonja maga után. Ez alapján nyilvánvalóan látszik, hogy az „új MSZMP” gazda­sági koncepciója még finomításra szorul. A szerveződő demokratikus pártoktól elté­rően az „új MSZMP” nem az alkotmányhoz, a Magyar Köztársasághoz, a diktatúrához és a békés átmenethez való viszonyát tartotta szükségesnek kinyilatkozni, hanem a párt működési és anyagi feltételeinek megteremtését tartotta fontosnak. Történelmi tapasztalatok alapján az SZDSZ a fenti problémák tisztázását alapvetően fontosnak és ezért feltétlen tisztázandónak tartja. SZDSZ szekszárdi alapszervezete A tömegek elszegényedését mindenáron meg kell akadályozni (Folytatás az 1. oldalról.) A Kereszténydemokrata Néppárt kép­viselői úgy gondolják, hogy a szociálpoli­tikai célokat az állami újraelosztási rend­szer zsugorításával, nem pedig kiterjesz­tésével kell elérni. Ehhez legjobb eszköz­nek az egyéni és közösségi kezdemé­nyezések, erőfeszítések ösztönzését, a kisebb közösségek és önkormányzatok szerepének növelését tartják. Elsősor­ban nem segélyt akarnak adni azoknak, akiknek eltartottjaik vannak, gyermekek­ről, öregekről, betegekről kell gondos- kodniok, vagy azoknak, akik családot, egzisztenciát akarnak alapítani, hanem azt kívánják, hogy a társadalom például az adózás mérséklésével, annak átcso­portosítása útján segítse elő, hogy ar érintettek maguk tudják megoldani prob­lémáikat. Ám bármennyire is nagyra tart­ják az egyéni és kisközösségi erőfeszíté­seket, és az önkormányzatok szerepé­nek növelését, tisztában vannak azzal, hogy számosán különböző okok miatt egyáltalán nem, vagy csak kevésbé ké­pesek önmagukról, családjukról gon­doskodni. A kereszténydemokraták sze­rint az ő segítésük és támogatásuk jelenti a szűkebb értelemben vett szociálpoliti­kát. Itt kétféle módszer együttes alkalma­zását tartanák célszerűnek: egyrészt bő­víteni kellene azt a kört, ahol a kisközös­ségek megoldhatják saját problémáikat - például nagyobb, több generáció együttélésére alkalmas lakások építésé­nek lehetőségével -, másfelől pedig az államnak arra kellene ösztönöznie - pél­dául adózási kedvezményekkel - az ön­kéntesen működő társadalmi szerveze­teket, egyházakat és más intézményeket, hogy a rászorulókat segítsék. A Magyar Demokrata Fórum le kívánja szűkíteni a szociálpolitika fogalmát. Még­pedig oly módon, hogy az öregség, a be­tegség, a több gyermek nevelésével, il­letve a lakás fenntartásával járó kiadások ne tartozzanak a szociálpolitika kereté­be. A kifejezetten szociálpolitikai problé­mák - elsősorban rendkívüli esetek - megoldásában az MDF is nagyobb sze­repet szán a jövőben a szakszervezetek­nek és az egyházaknak. Nem tartják jó­nak a társadalombiztosítás jelenlegi rendszerét, véleményük szerint 3-4 biz­tosítóintézetre lenne szükség, ami a va­gyoni viszonyok reformjával együtt, már 5 éven belül megvalósítható. A Fidesz is úgy látja, hogy a gazdaság jelenlegi átalakulása széles rétegeket hoz egyre reménytelenebb helyzetbe, akik saját erejükből már nem képesek a kilábalásra. Megoldásként azonban nem az egyedi segélyezést javasolják, hanem egyebek között oktatással kombinált közmunkák szervezését. Szorgalmazzák a szociális munkások hálózatának kiépí­tését, akik közreműködhetnének a nehéz élethelyzetek felderítésében, és az el­esettek érdekképviseletében is. A Fidesz javasolja a családi pótlék kiterejesztését alanyi jogon a pályakezdő munkanélkü­liekre is. Indokolatlannak tartják a mun­kanélküli segélyre való jogosultság elbí­rálásánál, hogy'megkülönböztetik a fel­mondással kilépetteket. Jövedelemfenn­tartási szempontból elengedhetetlennek ítélik bizonyos szociálpolitikai juttatások, például a családi pótlék munkaviszony­tól való függetlenítését. Az SZDSZ véleménye szerint a szűkös erőforrásokat elosztó állami szociálpoli­tika intézményrendszere már nem képes garanciát nyújtani arra, hogy megakadá­lyozza széles néprétegek elszegényedé­sét. Úgy ítélik meg, hogy a kiszolgáltatott­ság ellen az alulról szervezett ellenőrzés nyújthat valamelyest védelmet. Ezt a fel­adatot a helyi vagy területi szinten szer­veződő szociális érdekvédelmi csopor­tok láthatják el, amelyek létrejöhetnek egy-egy független politikai szervezet ke­retein belül, vagy több szervezet össze­fogásával. Az elmúlt hónapokban már több ilyen csoport alakult, például a Haj­léktalanokért Társadalmi Bizottság, az Egri Szociális Unió, a Miskolci Gettóelle­nes Bizottság és a XIII. kerületi SZDSZ Is­kolaétkeztetési Alapítvány. Működésük tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a nyil­vánosság erejére támaszkodva olykor jelentős eredmények érhetők el. Szük­ség van azonban az önszerveződésen túl pótlólagos forrásokra is. Megengedhe­tetlen, hogy a betegek ne juthassanak hozzá a szükséges gyógyszerekhez csak azért, mert a felemelt árak számuk­ra megfizethetetlenek; hogy gyerekek éhezzenek csak azért, mert szüleik nem tudják befizetni a gyermekintézmények megemelt étkezéstéritési díjait; hogy vil­lany nélkül maradjanak lakások, mert a bennük élő családok nem tudják kifizetni a számlát, vagy hogy a lakbérhátralék miatt kilakoltassák őket; hogy tartós jö­vedelemkiesés sújtson családokat, mert a társadalombiztosítás malmai lassan őrölnek. Mindezt figyelebe véve addig, amíg az új parlament új szociális döntéseket nem hoz, az SZDSZ több azonnali intézkedést köve­tel. Haladéktalanul szükségesnek tartják a 70 éven felülieknek, a létminimum szintje alatt élő családoknak, a súlyos, krónikus betegségben szenvedőknek, valamint a három és több gyermeket nevelő családok gyermekeinek ingyenes gyógyszerellátá­sát. Ugyancsak alanyi jogon, térítésmentes közétkeztetést követelnek a létminimum szintje alatt élő családok gyermekeinek. Mindez - több más követeléssel együtt - akkor lenne megvalósítható, ha a városok­ban kialakulnának a tanácsi apparátustól teljesen független társadalmi bizottságok, amelyek felmérik a lehetőségeket, s kidol­gozzák a megoldás módjait. A szociálpoliti­kai teendők pénzügyi forrásait az SZDSZ elsősorban a tanácsok segélyezési kere­teinek növelésében, a személyi jövedel­mek legmagasabb sávjának nagyobb mér­tékű adóztatásában, s a lakásépítési hite­lek kamatainak növelésében látja. Mindezt persze differenciáltan, mert például csak a 60 négyzetméteresnél nagyobb lakások építése esetén kívánják emelni a kamatter­heket. Becsléseik szerint a személyi jöve­delemadó legmagasabb sávjának emelé­séből 5 millárd, a nagyobb lakások építési kölcsöneinek kamataiból pedig mintegy 6 milliárd forintot lehetne szociális támogatá­sokra fordítani. Aki tovább politizál a munkahelyén kor. Ami pedig az MSZMP és az MSZP közötti lényeges eltérést illeti: mi vállaljuk a különbözőképpen gondolkodás gya­korlatát, ami szándékunk szerint a plat­formok szövetségét eredményezi. A művi úton létrehozott alapszervezeti közössé­gek helyett igyekszünk az azonos lak­hely, az életkor, az érdeklődés és más is­mérvek alapján valóban összetartozó kö­zösségeket kialakítani. Ezeknek a plat­formoknak a szövetsége az ésszerű másként gondolkodás esélyét adja meg, s ebből következően nem uniformizált módon, egy fölülről diktált minta alapján, hanem a szabad véleménynyilvánítást napi aktualitásként tiszteletben tartva kí­vánunk tevékenykedni. Hallgatva Ferencz Dénes meggyőző­déssel előadott szavait, nehéz elképzel­ni, hogy munkahelyén véka alá rejti néze­teit. Ez pedig manapság, amikor annyian hangsúlyozzák, hogy a munkahelyek ne váljanak a politikai csatározások színte­reivé, nem minden esetben találhat osz­tatlan egyetértésre.- Igen, én politizálok a vállalatnál. A pártszerveződéseknek a munkahelyek­ről történő kivonulása nem jelenti azt, hogy a munkahelyi politizálás megszűnt. Az jelen lesz ezután is, az esztergagép, a satupad mellett vagy éppen a folyosón. Hiszen politizálásnak nevezhetjük a véle­ményalkotást is: s azt hiszem, ezt senki sem kívánja kitiltani a munkahelyekről.- szá - gk ­Bosch kobakja, Klapp kedveltje „Anitát” a nagypapa nemesítette Ilyenkor, az őszi telepítések idején a bölcskei faiskolai lerakat tulajdonosa he­tente kétszer az utánfutót a kocsijához kapcsolja, s az alsótekeresi, vagy az elő- szállási faiskolához visz az útja, ahol megpakolja díszfákkal, gyümölcs- és szőlőoltványokkal a pótkocsiját. Lubik István - aki egyébként az atom­erőműnél marós és a felesége, aki ugyanott könyvelő - három éve foglalko­zik facsemete-árusítással - másodállás­ban. A csemetéket az ősszel kiszedett vetemények helyén vermelik el. A válasz­ték igen bőséges, a legkeresettebb a sárga- és őszibarack, a germersdorfi cseresznye, az érdi bőtermő, valamint az érdi nagy gyümölcsű meggy. Újabban szívesen telepítenek sokan körtefákat, közülük a legkedveltebb a Bosch kabakja, a Klapp kedveltje és a Vilmoskörte. Bőséges a választék futó- és tearó­zsákból, és csemegeszőlőkből is. A meg­szokott fajták mellett árulják az idősebb Lubik István nemesítette „Anita" fajtát, amely egyébként a legidősebb unokáról kapta a nevét. A* bölcskei, hivatalosan már bejegyzett fajta a cardinálhoz ha­sonló, nagy szemű, édes csemegeszőlő - valamivel később érik mint a cardinál. A telepítési szezon, ha a mostanihoz ha­sonlóan enyhe lesz az idő, remélhetőleg a hónap végéig tart, s kedvükre válogat­hatnak a környék lakói a bölcskei cse­metekertben.- dvm - Fotó: Kispál M. Fejlettek, egészségesek az oltványok, nagy a választék a bölcskei csemetekertben Ferencz Dénes, a Szekszárdi Húsipari Vállalat számítástechnikai részlegének munkatársa mondhatni már akkor tagja lett az MSZP-nek, amikor ez a párt hiva­talosan még meg sem alakult. Nem várva meg az új formáció létrejöttének bejelen­tését, már az MSZMP kongresszusa köz­ben megkezdte - néhány hasonló néze­tet valló társával együtt - a Magyar Szo­cialista Párt szervezésével kapcsolatos ténykedését. Politikai éleslátás, melynek köszönhetően Ferencz Dénes és társai megelőzték korukat? Az ironizáló kér­désre a kockás inges, farmermellényes rendszerszervező így válaszol:- A kongresszus előtt nyilvánosságra hozott dokumentumok már alternatíva­ként említették az MSZP-t. Mi egyetértet­tünk ezzel a lehetőséggel, s igyekeztünk minél minimálisabb lépéshátrányba ke­rülni az idővel. S hogy megelőztük volna korunkat? Inkább azt mondanám, hogy jobban tudatosultak bennünk azok az okok, melyek az új párt létrehozását sürgették. Az MSZMP eltávolodott a tag­ságától, megfoghatatlan maradt a párt- munka, megkérdőjeleződött az ideoló­giája - többek között ezek vezettek oda, hogy szükségessé vált a Magyar Szocia­lista Párt megalakítása, mely nagyon hangsúlyozottan nemcsak névváltozást jelent. Aki átolvasta a programnyilatkozatot, jól érzékelheti az MSZMP és az MSZP kö­zötti különbséget. Ferencz Dénes Sokakban persze tovább élnek a két­ségek, s ismerve a múlt szomorú tapasz­talatait, ez nem is meglepő. Önmagukban mit sem érnek a mégoly szépen fogalma­zott programnyilatkozatok. Amikor erre hívom fel Ferencz Dénes figyelmét, egyetértőleg bólogat:- Ez igaz. Mielőtt a lényegre térnék, közbevetőleg hadd utaljak egy sok gon­dot okozó tényre: Az MSZP programnyi­latkozata, mint efféle politikai dokumen­tum - sajnos - nem a köznyelvnek meg­felelően íródott. Sokszor „tolmácsra” volt szükségünk az írott szöveg értelmezése­Fordított szalámitaktika...? Aki egy esztendővel ezelőtt felteszi a kérdést, hogy „Hány párt van Magyarországon?”, az köznevetség tárgya lett volna. Mára joggal arathat tapsot, aki valamennyit felsorolja, pedig elég sokat hallatnak magukról. Vannak nagy múltúak mint pél­dául épp a minap kétfelé szakadt szociáldemokraták. Vannak közös jogelődöt vallók, mint a Magyar Szocialista Párt, az MSZMP, sőt úgy tudom a Magyar Kommunista Párt is, bár ez már nem egészen biztos. Egyes csoportosulások meghalt poli­tikusok nevét vették fel (Münnich Ferenc Társaság), netán an­nak ellenére is, hogy ezt a néhai özvegye kikérte magának, (Ká­dár János Társaság). Frissen járt megyénkben a Magyar De­mokrata Fórum rokonszenves köztársaságielnök-jelöltje. Azé az MDF-é, mely tavaszi első pesti nagygyűlésén még egyáltalán nem volt egységes abban, hogy párttá alakuljon-e, avagy sem, vagy ha igen, akkor mikor. A „Mai Nap”-ban csak az elmúlt va­sárnap olvastam, hogy Voks Humánánk is van már, mely az eljö­vendő zöldek csírája. Neve mindenesetre így a voksolásra utal, mert latinul a hangot „x”-szel illő írni. A pártok sok mindenben különböznek, másban egységesek, így abban is, hogy kevés kivétellel elhatárolják magukat a volt MSZMP jogutódaitól, európai Magyarországot kívánnak és pa­naszolják a sajtónyilvánosság hiányát. Az előbbi kettő érthető, az utóbbi már mérsékeltebben. Hiszen ahogy a pártok felsoro­lására is bajos lenne vállalkozni, a frissen felbukkant sajtóter­mékekére még nehezebb. Ezek fejlécében ugyan sűrűn szere­pel a „független”, a „demokratikus”, vagy a „liberális” jelző, de azért nem kell nagy fantázia annak kihüvelyezéséhez, hogy me­lyik fölött és mögött kinek, vagy kiknek a szelleme leng, netán pénze húzódik meg. Ha én valaha is őszinte, meggyőződéses, tisztességes és nem karriervágyból pártba lépett kommunista lettem volna, most nehezen térnék magamhoz a döbbenettől, hogy 40 év alatt mekkora csendes gyűlöletet sikerült a fejemre gyüjtenem. Sosem voltam párttag (ami egyébként nem érdem, de mégis többségi állapot volt és marad ebben a hazában), így nem kell ocsúdnom. Ami a jelek szerint egyébként a jogutódoknak is ne­hezen megy. De ha azt hallom, hogy kik voltak azok, akik kiszol­gálták az állampárt rendszerét, akkor a mellemet kell vernem. Nem úgy, mint Grósz Károlynak, aki arra a kérdésre, hogy kik csinálták az 50-es éveket, még egyáltalán nem túl régen mell­döngetve válaszolta, hogy ő is. Az én mea culpázásom bizonyá­ra alázatosabb, amiben nyugodtan osztozhat velem valamennyi mai párt valamennyi tagja, ugyanis mindannyian ezt tettük. Tisz­telet a csakugyan fél illegalitásba vonult, szorult, kényszerült igazi ellenzék talán száz-kétszáz képviselőjének. Akiknek most minden bizonnyal az a fő baja, hogy az ismeretlenségből a színre lépvén, nem ismeri őket senki sem. Ők meg a politizálás technológiájában kezdők, éppen ezért néha meglehetősen ot­rombák. Amit teljes joggal kifogásolt lapunk november 6-i szá­mának utolsó oldalán jegyzetírónk. Mindez idáig csak afféle hangosan gondolkodás volt. Abban a reményben, hogy gondolataim itt-ott talán másokéval is találkoznak. Amire alább sor kerül, az már félelem. Elég idős va­gyok ahhoz, hogy emlékezzek arra az időszakra, amikor az 1945/47 közt létezett és a százalékszámok szerint komoly hata­lomra esélyes pártokat felszeletelte Rákosi. Ezt nevezik utólag szalámitaktikának. (Egyébként hasonló módszerrel szüntette meg Hailé Szelasszié hatalmát Mengisztu Hailé Mariam). Most félő, hogy fordított szalámitaktika következik. A nem túl szelle­mes kifejezés az enyém, de bárkinek rendelkezésére bocsá­tom. A pártok tömegének létrehozásával mi magunk szeleteljük fel egy működőképes parlament létrehozásának lehetőségét. Ez az ország - sok jel van rá - már most is erősen emlékeztet egy olyan gályára, melyen kormány és kormányos van ugyan, de a kormányállásból a kormánylapátig vezető összeköttetés egy kócmadzagon lóg. Ami, ha megmarad, vagy éppenséggel elszakad, az lesz az igazi katasztrófa. " ORDAS IVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom