Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-04 / 262. szám

II. évfolyam, 41. szám 1989. november 4. Kishenye „Fordul a világ.” Ezzel a címmel hirdeti műsorát - Koncz Zsuzsa koncertjét - a Tamásitól alig há­rom kilométerre fekvő Kishenye egyik megállító táblája. A piros betűs plakát aktualitását vesztette már, de vajon a cím gondolatisága érzékelhető-e itt, a dombok közt megbúvó településen, az ezerki- lencszáznyolcvankilencedik esztendő minden­szentek hetében? * Az ősz ágat sebez s engem sápadtra vérez, és vigaszom csak egy: a tavasz majd felérez, és a fákon újra lomb vár - de nem a régi lomb már. * Szeretem a verseket. Mondja az egyre erősödő, már-már vitává szélesedő beszélgetések zajában Csiszár Józsefné, a kishenyei 8. számú vegyesbolt vezetője. Szinte zavarba jön ettől a röpke meg­jegyzésétől. Nincs is apropója ennek a félig elnyelt mondatnak, ha csupán az nem, hogy ezzel védte a Tolna Megyei Népújságot, a Szabad Földdel és a Képes Újsággal szemben, mert a megyei lapban verseket is talál. Igaz, hogy ennek előfizetése drá­gább, mint a másik újságé, de a szombati számo­kat különösen várja. Hihető a lírai érzékenysége, mert amikor e tájról, szülőhelyéről beszél, megváltozik a környezeté­ben várakozó asszonyok tekintete is. Egyszerűen kijelenti, hogy szeret Kishenyén élni. Fehér köpe­nyén húz egyet, mikor munkájáról esik szó. Évti­zednél több már, hogy élelmiszer, háztartási, pipe­re és egyéb cikkekkel ellátja az itt élő lakosságot. Havonta 250-300 ezer forintot forgalmaz. Általá­ban asszonyok a bevásárlók a délelőtti órákban. Közülük is az özvegyek, idősek. A férfiak és a fiata­labbak a városba járnak dolgozni. Az utazás jelenti a legkevesebb gondot. Igaz, hogy pár száz métert kell gyalogolni a megállóig, de ezt senki nem tenné szóvá. Annál inkább a vi­zet! Nincs vezetékes ivóvíz Kishenyén. Nem a tisz­tasága, fertőzöttsége miatt emelnek hangot, ha­nem a tény igazgatja évről évre a kedélyeket, a mérgezőbb hangulat irányába. A bolt vezetője számokkal bizonyítja, mennyibe került a hidrofor beszerelése, ami lehetővé tette a fürdőszoba meg­építését is lakásukban. Napjainkban ez termé­szetes emberi igény lenne a minimális szinten is, ha... Kinek van erre pénze, hogy Kishenyén törpe- vízmű legyen? Ha megteremtené bárki, értékeseb­bé válna ez a vidék, melynek szépsége az üzletve­zető hite szerint mindent betölt, nem versenyezhet vele Kecskemét, de még Eger tája sem. Itt a csilla­gok is mások a nyár-őszi égen, mikor riad az álom a boltos szeméről. * Az ősz bár fényt kiolt a természet kicsalja, minden évből a volt ragyogást kicsikarja, és a fákon újra lomb vár - de nem a régi lomb már. * Újabb vevő érkezik. Ruházata sejteti idegensé- gét. A középkorúságot már átlépett nő farmernad­rágot visel, nyakában ékköves lánc lóg. Pirosra lakkozott körmei mögött az ujjain is ékszerek. Több doboz cigarettát kér, egyik dobozra ráíratja a 29,50 forintos kakaó árát. Igyekezne, mert Pestre akar utazni, aztán valami miatt mégis marad. Tiltakozik kezdetben a sajtó nyilvánossága előtti szerepléstől, de ha olyan fontos, akkor megmond­ja nevét is: Horváth Ernőné. 0 ugyan nem itt született az egykori Oncsa-so- ron, nem is tud osztozni a boltos ebbéli örömével, mert őt a sors kényszerítette ide. Budapestről, még pontosabban Kőbányáról költözött ide családjá­val, lánya gyógyulását segítve. Egy szülő - ha úgy kívánja az élet - sokat, vagy mindent föláldoz a gyermekéért. Magyarázza élete példázásával. Ott Pesten mindene megvolt. A rendőrség ahol van, annak közelében volt a lakás. Zöldséges, fodrász, lángosos, villamos, autóbusz. Minden együtt. Az­tán ... Ezt a vidéket kellett vállalni - ma már 23 éves, férjezett lánya életben maradásáért. Azért, hogy a kórház - valami ok miatt előnyben részesí­tette a vidéki lakosságot a fővárosival szemben - elvégezhesse a szívműtétet. Debrecen, Budapest szívkórházait megjárva, ma Pesten él leánya. Ő meg itt Tamási tövében a nála egy évvel idő­sebb, 54 esztendős férjével, aki a Béka Téeszben gyalogmunkát végez. Míg beszél, gyakran fordul tekintete a város felé. Oda is kellene mennie - ter­vezte - a fogászatra. Tarka mintás pulóverét ösz- szefogja. Nagyot sóhajt, mikor hasonlítja a ma­gyarországi viszonyokat Nyugat-Németországé- val, ahol idősebb lánya él. Ott még a legkisebb ta­nyákhoz is betonút vezet, itt meg... Na és a tiszta­ság ott! * Ha ismét ép az ág, a tavasz durva tőre erdők szivébe vág, és én is vérzek tőle, hogy a fákon újra lomb vár - de nem a régi lomb már. * Fejkendőjét megigazítva lép a pulthoz Sánta Györgyné. Tudakolja, van-e kenyér. Várni kell. Fél­reáll. Aztán kapcsolódik a beszélgetéshez, ami ép­pen ott tart, hogy merre is fordul a világ. Mert ugye leány korukban, ennek majdnem fél évszázada már, akkor is volt ilyen sok párt, mind vezetni akart. Itt volt a Csike, vagy mi is volt a neve a nyilaspártiak vezetőjének. Micsoda vacsorát rendezett, hogy reá szavazzanak! A Kuruc meg a kisgazdapártiaké volt. Ki tudja sorolni kik nem győzködték az embe­reket errefelé is. Mi lett a vége? Kimondani is félve lehet csak: háború! Hányán vesztek oda, aztán miért? Ki kérdezte mit akarnak? Mert ugyan soha meg nem szólaltatta ezt a 74 éves - ma özvegy - asszonyt senki, hogy mi a véleménye erről, vagy arról. Nagy kár, mert elmondta volna. Maga is meglepődik, ahogy meglódul beszélő nyelve. Nem vizet követel ő, csak legalább egy jó villanykörte lenne a háza előtt. Olyan egyedül él ott a sö­tétben, hogy akár muzsikaszó­val is elvihetné házastul bárki. Az orvos csak úgy megy föl ilyen helyeken, ha lovas kocsi a kövesútig megy érte, sáros időben. A mentő? Arról jobb nem be­szélni. Egy órát keresték a villa­nyos házak között, amikor férje rosszul lett. ö meg az isten háta mögött imádkozgatott, vajon ki­jönnek-e már. Jöttek! A tanácstól is a levelek, értesí­tések, a fizetnivalóról. Miből? A háromezer-nyolcszáz forintos nyugdíjból? Nyolcezer forintot kellett az útra fizetni, amit ő ugyan soha nem hasz­nál, de itt van földje e mellett. Mondták, a szilárd út értékesebbé teszi. Nem érdekel senkit, pedig árul­ta már. Fizetni, fizetni! Az adó is nyolcszáz forint-. Mert nem fizette ki szeptember végéig, az első félévit, már a kamatot is felszámolták. Végrehajtó­val fenyegetni? Aztán mit foglalnak le? Az öt­venhárom éves bútort, amit még az anyja vett? Vagy öt magát? * Uram, ó adj vigaszt, ha ősz prédája erdőd, és azt a Fát mutasd, mely nem e bús rögön nőtt, hol a fákon újra lomb vár - de nem a régi lomb már! * Még mindig várni kell a kenyérre. A boltos CB- rádión érdeklődik, elindult-e a kocsi. Megnyugtat­ják. Közben szaporodnak az asszonyok. Helyet adnak aki újonnan érkezik. így kerül közelebb az eladóhoz Szarka Istvánná is, aki Pincehelyről jött éppen. Ott vásár volt. Fehér Jánosné, Réti Istvánné és a többiek, akik nevük nélkül mondják sorsukat, a forduló világban. Aligha lehetne keményebben fogalmazni náluk, akik azt mondják, siralom volt az életük fiatal ko­rukban és most is az. Milyen politikai program tud ezen lágyítani? Vagy csupán erőt adó hitet kí­nálni? Mit reméljen, aki tizenhárom évesen elve­szítette apját, maradt beteg anyjával és két évvel idősebb nővérével. Erdei munkában szaggatta de­rekát, majd hat gyereket nevelt föl. Ma tizennégy unokát mondhat magáénak. Kap ő örömöt tőlük, de ami fájó, hogy nem adhat! Kérni? Tanácsi segélyt? Az akinek hat gyereke van? Soha! Ha éhen halna, akkor sem! Ilyen szé­gyent nem élhet meg, „az ember gyereke"! Feltépődött valami pár órára a kishenyei bolt­ban. Beborult az ég, szemerkélni kezdett az eső. Nem belül a lelkekben, de a természet is ilyen ar­cot váltott. Ki hallja ezt a kiáltást? Pozsgay Imre? Szűrös Mátyás? Őket emlegetik, mint a köztársaság leen­dő elnökeit. A többiek, a sorakozók arcát sem is­merik, nem tudják mit akarhatnak. Hogyan válasz- szanak közülük? Mert most már biztos, hogy vá­lasztani kell? Melyikük könnyíti az életet Kishe­nyén? Nem nyílna panaszra szájuk, ha nem halla­nák, hogy milyen magas nyugdíjakat kapnak egyesek. Régen tudták, hogy a kulák azért kulák mert... Miért is? Azt legalább látták dolgozni a saját földjén! Aztán megszüntették azt a világot! Nem is azt sírják ők vissza, de mi lett abból, amit hirdették? Ki dolgozik többet náluk? Miért nem boldogul jobban ez a markonyi nép itt a Koppány völgyé­ben, de az országban is? Hol, mikor, ki vitte ilyen rossz irányba mindazt, amiben annyira bíztak? Gondolták, öregségükre jobb lesz, takarékoskodtak, gyarapodtak, aztán mivé lett minden? * Ez itt az ősz: ha rád fúj - összetörsz! Menekülj! menekülj! ­A nap lassan lopakodik a hegyre fel és minden lépésnél pihen. Hogy meghervadt a világ! Lankadt húrokon dalol a szél: elszállt a remény - azt siratja. * Magas, fiatal férfi lép a boltba. Már messziről észrevették az asszonyok. Postás egyenruhája markánssá, hivatalossá teszi, bár mindenki csak a keresztnevén szólítja: István. Motorral járja a 24 kilométer hosszú körzetét. A Szarka-hegyen lakik. Szereti munkáját, nem is tagadhatná, bár szak- képzettsége kőműves. Kissé érthetetlen, miért nem tud megélni ilyen képesítésű ember ezen a vi­déken? Ő a máspdik, aki itt a beszélgetés során az építőiparról mond véleményt. Volt idő, amikor szakmunkástanulók Pestre mentek-iskolába in­nen. Aztán maradtak ott. Kelenföldön. Ma halottak napján, egy-egy hét végén jönnek látogatóba. ír­nak, táviratoznak. A postás jó és rossz hirt egyformán munkának könyvel el. Szerelmes levél, gyászboriték, egyre megy. Nyugdíjat talán mégis szívesebben hord. Nem rajta múlik, hogy könnyen számlálható ez. Fiata­lokkal alig akad dolga ezen a szakaszon. A boltban otthonosan mozog. Ismerője, ismerőse mindenki­nek. Harminckét éves. * A tavaly átadott út mellett új házak is épülnek. Alacsony termetű, kék szemű legényke tart a bolt irányába. A megszólítás után határozottabbá vá­lik. Hátán a bevásárláshoz szükséges tarisznya. Tizenhat éves. Oldódik egyre a beszéde. Október 30-án volt a születésnapja. Hajdics Ferencnek hív­ják. Már nem tanköteles, de nem fejezte be a nyolcadik osztályt. Az iskola a városban van. Bár most felújítják itt az egykori épületet, de nem tudni ki, miért teszi! Ha erre van pénz, lehetne a vízre is! Kerül elő is­mét a gond. Víz nélkül itt... nincs jövő! Az ifjú legény ennek ellenére ide tervezi életét. Állatokkal akar foglalkozni. Úgy ítéli, meg lehet a tenyésztésükből élni. Tanulni? Erről jobb nem kérdezni... A közel­ben dübörgő vonat dudája elnyomja a félig elnyelt válaszát, tekintetét is elviszi, amerre mozog, fordul a világ. DECSI KISS JÁNOS Gottvald Károly felvétele .

Next

/
Oldalképek
Tartalom