Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-23 / 278. szám

1989. november 23. 4 NÉPÚJSÁG A fénykép varázsa (XI.) Továbbtanulóknak Ki volt Lengyel Lajos? Kavicshajítók 1934 Másfél száz esztendeje született szel­lemi életünk mára megszokott kísérője, a fotográfia. 1839 elején röppent fel a hír Párizsban, új képalkotási eljárást jelen­tettek be a francia akadémián, amely a fény vegyi hatását használta fel képek előállítására optikai kamerával. Joseph Niépce és Louis Jacques Mande Da­guerre találmánya azóta napjainkig hosz- szú, ellentmondásokkal is tarkított utat járt be. A jubileum méltó megünneplésé­re a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Budapesti Művészeti Hetek a fővá­rosban 12 magas színvonalú kiállítást rendezett. A nagyvonalú támogatóknak köszönhetően egy 400 oldalas ma­gyar-angol nyelvű album is őrzi a tárla­tok legértékesebb fotóit és egy-egy ava­tott szakíró tanulmányát. A magyar fo­tográfia történetét e mű segítségével is megpróbáljuk közelebb hozni olva­sóinknak. * Nem szabad belenyugodnunk abba a tévhitbe, ami kezd elterjedni, hogy a kivá­ló könyvművész, a remek nyomdai szak­ember csupán időnként - és főleg pályá­ja kezdetén - fényképezett. Ennél ő nem hanem minőségileg volt több: tudatos életet élő, alkotó ember, aki mindenkor maga választotta meg a kifejezési eszkö­zeit, egyenrangúak közül az éppen legal­kalmasabbat; és ez az eszköz - bármi­lyen meglepően hangozzék is - gyakrab­ban volt a fényképezés, mint ahogyan azt mi tudjuk vagy hisszük. Lengyel Lajos Makón született, 1904. december 5-én. Nyomdásznak tanult, s ez, mint mondta: ’’...voltaképpen fizikai adottságaim következménye. Eredetileg ugyanis lakatosinas voltam anyám sógo­rának műhelyében, de a kezem sehogy sem bírta a hideget, állandóan szenved­tem tőle. Fel kellett hagynom a mester­séggel, s akkor hoztak Makóra Buda­pestről egy nyomdát. Mindez a Tanács- köztársaság idején történt.” Végül egy másik nyomdában fejezte be tanulmá­nyait és betűszedőként szabadult fel, 1923-ban. A makói betűszedősegéd meghatározó élményeinek két jelentős forrása volt. Az egyik: nyaranként a Ma­ros árterületére jártak táborozni Rudnay Gyula festőnövendékei. Tőlük kapott kedvet a rajzolásra, festésre. A másik: mivel ő készítette a makói színház plakát­jait, minden előadásra szabadjegyet ka­pott, s így estéről estére ott volt a diákál­lóhelyen. 1927-ben Budapestre költö­zött. Itt érdeklődése és szerencséje kivá­ló társaságba sodorta. Megismerkedett Kassák Lajossal és bejáratos lett a Simp­lon kávéházba. A harmincas évek elején készülnek szociofotóinak első darabjai, amelyeket később (egészen 1938-ig) még számos követ. Lengyel Lajos fotográfiái közül mindmáig ezek a legismertebb alkotá­sok. Egy időben a szociofotókkal (1933-1939 között) készültek fotómon­tázsai, amelyekben egyszerre érvénye­sül a fotográfiában és a tipográfiában megszerzett jártassága. AII. világháború után a Független Nyomda műszaki igaz­gatója (1945-1948), aztán a Nyomdaipa­ri Igazgatóság vezetője (1948-49), majd pedig nyugdíjba vonulásáig a Kossuth Nyomda igazgatója (1949-1969). Utolsó éveiről így vall: „Ez az út vezetett a jelenlegi állomásig, vagyis nyugdíjas éveim korszakához. A mikrovilágba ha­tolás késztetett a fotóeszközök új közlé- sT’módjának kialakítására. Érdeklődé­sem a kamera nélküli fotózás felé fordult: figyelmemet a fotogram, majd a fotogram és a fotónegatív kombinációja foglalta el.” (Válogatás Gera Mihály tanulmányá­ból) Halgerinc kézzel 1974 Üvegváza árnyékkal 1969 Petőfi Sándor Gimnázium és Kollégium, Bonyhád Természettudományos jellegű osztály, fakultációként „humán blokk” Ónodi Szabolcs testnevelő tanár a gerelyhajítás alapjaira oktatja az elsősöket Nehéz dolog a pályaválasztás. Tizen- négy-tizenöt évesen kevés fiatal rendelke­zik konkrét tervekkel, pedig a döntés egyik vagy másik foglalkozási ág, hivatás mellett szinte az ember egész további éle­tét meghatározza. A csalódások, kudar­cok elkerülésének egyik legfontosabb eszköze a reális önismeret, de nem árt pontosan tudni azt sem, melyik szakmára melyik középiskola készít fel, s honnan, milyen továbbtanulási lehetőségek kínál­koznak majd a tanulmányok befejeztével. Ez utóbbiban szeretnénk segítséget nyújtani a most végző nyolcadikosoknak és szüleiknek azzal, hogy még a felvételi lapok beadásának határideje előtt bemu­tatjuk Tolna megye középiskoláit A nagy múltú középiskola neves, gyak­ran világhírű tanítványokkal is segítette már a tudományos életet, a magyar iro­dalmat. Olyan neves diákok koptatták a bonyhádi padsorokat, mint a névadó Pe­tőfi Sándor, Balassa János professzor, Lotz János világhírű nyelvész, vagy ép­pen Illyés Gyula. Ma is élő professzorok, akadémikusok bizonyíthatják a tehet­séggondozás évtizedes múltra visszate­kintő eredményeit. Az új tanévben négy osztályt indítanak, ebből általános tantervű kettő, német hala­dó egy és természettudományos jellegű egy lesz. Az is elképzelhető, ha nagy lesz az érdeklődés, esetleg másfél, netán két osz­tály is indul az új tanévben. Különösen a természettudományi tárgyak oktatásának vannak nagy hagyományai Bonyhádon, amit a tanulmányi versenyeken elért nagy­szerű eredmények is alátámasztanak. A fi­zika szakosított tantervű osztályokban vég­zett tanulók 90 százaléka tanult tovább egyetemen, főiskolán. Szakköri keretben, majd 3. osztálytól fakultációként bevezet­ték az úgynevezett „humán blokkot” mely­nek célja a humán tantárgyakban szerzett ismeretek szélesítése, elmélyítése. A ter­mészettudományos osztály iránt érdeklő­dőknek matematikából előkészítőt szer­veznek, s az itt eredményesen szereplőket a felvételnél előnyben részesítik. A fakultá­ciós rendszer bevezetése óta is magas a természettudományos tárgyakból sikere­sen felvételizők aránya. A szakosított tantervű osztályok elő­nyeinek visszaállítása a továbbtanulásra való felkészítés hatékonyabbá tétele ér­dekében 1989 szeptemberétől termé­szettudományos osztályt is indítottak, melyben az első osztályban matematiká­ból heti 2, fizikából és kémiából 1-1 órá­val, második osztályban pedig matemati­ka, fizika, biológia és kémia közül két vá­lasztott tárgyban heti 2-2 órával maga­sabb óraszámban tanulják az érdeklődé­süknek megfelelő tárgyat a tanulók. A 3. osztálytól a szokásos fakultatív rendszer­ben folytathatók a tanulmányok az első két évben magasabb óraszámban tanult tárgyakból. Az érdeklődés megváltozása esetén más tárgy is választható. Idegen nyelvként az orosz, az angol és a német választható. A fenti rendszer rendelkezik a szakosított tantervű osztály pozitívu­maival, jó az esélye a tanulónak a felvételi során is. Akit nem vesznek fel, annak se­gítheti a munkába állást a számítógépke­zelői ismeretek gyakorlati fakultációja. A természettudományos osztályokba olyan tanulók jelentkezését várják, akik e tárgyak valamelyike iránt érdeklődnek, s azt az átlagosnál eredményesebben is ta­nulták. Műszaki, mezőgazdasági pályára készülőket a tanári pálya iránt fogékonya­kat várnak, akik legalább jó osztályzattal rendelkeznek. A felvételizőket egyébként elbeszélgetésre behívják. A távolabb la­kóknak kollégiumi elhelyezést tudnak biz­tosítani. A gyakorlati fakultációs lehetősé­gek között a számitógépkezelői ismeretek mellett kémia anyagvizsgálat és testneve­lés és sportszervezői ismeret is szerepel. Bonyhád és környéke nem túl nagy, ugyanakkor a városnak három középfo­kú intéz'ménye is van. A gimnáziumba je­lentkezők száma változó, 66-90 között mozog, de volt már precedens 120 je­lentkezőre is. A Petőfi Sándor Gimnáziumban kiváló feltételeket teremtettek a sportnak, s a gimnázium nagyszérű sporthagyomá­nyokkal is dicsekedhet, s erre újfent az eredmények adnak igazolást.- szs - rz ­Most a Sajtóházban Gyönki gyűjtemény Nem a sokak által ismert néprajzi gyűjteményről lesz szó pár gondo­lat erejéig, ami Lackner Aladár munkálkodásának - immár elis­merten is - köszönhető. Képzőművészeti gyűjteménye is van a községnek. Ennek gondozó­ja, a körzeti művelődési ház és könyvtár igazgatója: Lönhard Fe­renc. Egyszerű az ötlet, amit megvaló­sított, mégis sokkal több gonddal jár, mint hinnénk. Akkor kezdődött a gyűjtemény története, amikor a jelenlegi épületbe költözött az in­tézmény. Az emeleti terem kínálta a kiállítási alkalmat. Ezzel élt az igaz­gató, aki egyben a programok szer­vezője, rendezője is. Mai magyar képzőművészeti éle­tünk neves és kevésbé ismert alko­tóinak bemutatását tervezte közel tíz évvel ezelőtt. Azóta - erről la­punk is tudósított egy-egy kiállítás kapcsán - tekintélyessé vált gyűj­teményt mondhat tulajdonának a művelődési ház. Úgy gyarapodott egytől - szám szerint - harmincnyolcra, hogy részben vásárlások, részben aján­dékozás során maradt Gyönkön egy-egy festmény, grafika, kis­plasztika. E örvendetes tényt azzal fűsze­rezte a népművelő, hogy bármely intézmény, művelődési ház, válla­lat, ezekből az alkotásokból válo­gathat és rendezhet időszaki kiállí­tást, megfelelő gondoskodás mel­lett. A gyönki gyűjtemény vándorolta­tásra készített alkotásainak egy ré­sze jelenleg Szekszárdon a Sajtó­házban látható, a Népújság Galé­riában.- decsi ­Forog-e a szellemi tőke? Pacsai László válaszol- A Magyar Hírlap ez év július 27-i szá­mában arról olvashattunk, hogy Pécsett és Szekszárdon, a szakszervezeti székhá­zak megüresedett helyisége^ közműve­lődési közösségek rendelkezésére bo­csátják. Az SZMT Központi Könyvtárának igazgatójával a „vállalkozókedvről” be­szélgettünk, mely forgathatja a szellemi tőkét is.- Azzal a feladattal alakult ez a könyv­tárunk 1960-ban - kezdi Pacsai László igazgató -, hogy az üzemek részére sze­rezze be a könyveket és központilag szállítsa ki. Jelenleg hatvan letéti könyv­tárnak vásárolunk és szállítunk. Az üze­mek hozzájárulást fizetnek ezért a szol­gáltatásunkért. Ez az összeg, 300-350 ezer forint.- Ismert, hogy Szekszárdon az egykori munkásotthon épületét bérbe vette a Ba­bits Kiadó. Ott működtek klubok, körök...- A szakszervezeti mozgalomban is bekövetkezett változások nyomán szol­gáltatásainkat tovább szélesítjük. Ide a központi székházunkba mentettük át például az orvosklubot, a kempingklubot, a nyugdíjasklubot, a sakk-kört. Szolgál­tatásainkat video- és játékfilmekkel bőví­tettük. Ezekre is szerződést kötnek a munkahelyek és ugyanúgy mint a köny­veket kiviszik a könyvtárosok. Fél év alatt 120 ezer forintot fizettek be a vállalatok. Ehhez különböző nyelvlecke videókat is kínálunk. Most indítottuk meg a munka- védelmi filmek kölcsönzését is. Téeszek- hez, ipari szövetkezetekhez, nagyvállala­tokhoz küldtük ki ajánlatainkat, 18 mun­kavédelmi filmről. Támogatásként 5 ezer forintot kérünk és a továbbiakban ingyen kölcsönözhetik a filmeket. Eddig 19 mun­kahellyel van megállapodásunk. Az 1945 előtti szakszervezeti hagyományokat akarjuk továbbfolytatni, amikor egy-egy könyvtárban nemcsak politizáltak, de ok­tatás, tanulás is volt. Fel kell készülni na­gyobb társadalmi mozgásra, mely meg­indult és profilunknak megfelelően for­gatni a szellemi tőkét.- Mennyi a bérleti dija a volt munkásott­honnak? Ezt a pénzt mire használják?- Az évi bérleti díj 1 millió 200 ezer fo­rint. Ebből 300 ezer forintot az épület fel­újítására félre kell tenni. A könyvtárunk működési költségeit a fennmaradt 900 ezer forintból fedezzük. Amit a SZOT-tói kapunk, 1 millió 345 ezer forint, nem vol­na elég még a könyvtár működésére sem. Jobb anyagi-tárgyi feltételek terem­tődtek azáltal, hogy azt az épületet bérbe adtuk. Jelenleg a SZOT nem intézmé­nyekre osztja az állami támogatás forint­jait, hanem tevékenységet díjaz, ezzel kényszerít tulajdonképpen vállalkozásra. Ez év januártól már ez az SZMT Központi Könyvtára önállóan gazdálkodik.- A klubok működéséből is van bevé­tel?- Igen. A sakk-kör például 30 ezer fo­rintot fizet, az orvosklub rendezvényei belépti díjasok. Megmaradt az alapfunk­ció - mint könyvtár -, de ennek a még színvonalasabb feladatteljesítéséhez já­rulnak hozzá egyéb tevékenységeink, szolgáltatásaink, melyekből pénz jön. Ezekre igény is van természetesen.- A munkásotthonban megteremtettek egy képző- és iparművészeti sorozatot mellyel mecénásaivá lettek az amatőr mozgalomnak. Mi lett ebből?- Ezt folytatni kívánjuk, de most még nem találtunk megfelelő kiállítási teret itt a székházunkban. Úgy tűnik, ebben adó­sak maradtunk, de az elképzeléseink megvannak. Mi nem gombát akarunk te­nyészteni, nem fagylaltot árulni, sem bá­laruhákat bontani, hanem olyan tevé­kenységet folytatni, ami a könyvtári, köz- művelődési munkával összefügg. Szoro­sabb lett a kapcsolatunk a szakszerveze­ti titkárokkal is, mert nem csupán köny­veket kölcsönzünk, hanem hétköznapi érdekeikért is tehetünk többet, mint ko­rábban. Velük közösen tervezzük szol­gáltatásainkat, így az együtt gondolko­dás is segíti a szellemi tőke forgatását. DECSI KISS JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom