Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-18 / 274. szám

1989. november 18. Hépüjság 5 Sípszó előtt NB II: Szekszárdi Dózsa-Volán SC: 13 óra. V.: Varga L. Teszler Vendel: - Figyelemre méltó eredményeket produkált az elmúlt hetekben a listavezető csapat. Minden sorozat azonban egyszer véget ér, így nem tartom elkép­zelhetetlennek, hogy éppen Szekszárdon kapjon „defektet” a Volán együttese. Ez az elmúlt években már többször is előfordult. Kíváncsian várom, hogy hazai pályán egyenlő feltételekkel tudunk-e megküzdeni a fővárosiakkal a bajnoki pontokért. Kal­már és Süveges eltiltása lejárt, de a sok sérülés miatt így is több kérdőjel van a vasár­napi összeállítást tekintve.- Hujber vagy Mausz - Nagyfalusi, Varga F., Kalmár, Kasza - Bozsér, Szabó, Far­sang, Horváth Cs. - Varga L, Süveges. Tapolcai Bauxitbányász SE-Paksi SE: 13 óra. V.: Balajti. Bagó Béla megbízott edző: - Az Ajka elleni mérkőzésen küzdeni tudásból jelesre vizsgázott a csapat. Ha ez a szellem kiegészül kulcsjátékosaink formajavulásával, ak­kor Tapolcán a siker reményében léphetünk pályára. Néhány poszton változást terve­zek, ezért összeállítást csak mérkőzés előtt hirdetek. NB III: Atomerőmű SE-Marcali: 13 óra. V.: Kovács. Pusztai László: - Hazai pályán szeretnénk jó játékkal búcsúzni közönségünktől. Csak a győzelem lesz az egyedüli elfogadható eredmény.- Szlanyinka - Erdélyi, Debreceni, Nagy Z., Lauer - Mikolics, Porga, Nagy L, Szabó - Juhász, Vörös. Mázaszászvár-Bonyhádi SE: 13 óra. V.: Polecsák. Mucska Gyula: - A Szigetvár ellen kellemes délutánt szereztek a fiúk a még kitartó lelkes szurkolóinknak. Ez a győzelem remélem, visszaadja játékosaink megcsappant önbizalmát. A Mázaszászvár elleni szomszédvári rangadón mindig küzdelmes mécs­eseken dőlt el a bajnoki pontok sorsa. Sportszerű, kemény, férfias játékot várok, s ha játékosaink leküzdik kishitűségüket, akkor nyerhetünk is. Beke és Révész sérült, Mukli pedig sárga lapok miatt nem játszhat.- Heizler - dr. Alföldi, Hűber, Stumpf, Darabos - Vendég, Keresztes, András - Pfei­fer, Kiss, Pozsár. Somberek-Dombóvári Vasas: 13 óra. V.: dr. Csapó. Olasz János: - A legutóbbi fordulóban küzdelmes mérkőzésen, javuló játékkal nyer­tünk. Vasárnap idegenben szeretnénk folytatni eddigi eredményes vidéki sorozatun­kat. Sérülések és betegség miatt összeállítást csak a találkozó előtt hirdetek. Csurgó-Nagymányoki Brikett SE: 13 óra. V.: Vavika. Szám Frigyes: - Ahhoz, hogy megőrizzük helyünket a szoros középmezőnyben, mindenképpen pontot kellene szereznünk Csurgón. Nehéz 90 perc elé nézünk, hiszen a házigazdák csapata rutinos, megjárta az NB ll-t is. Ennek ellenére az idei öszön nem rukkoltak ki huszáros teljesítménnyel, három ponttal szereztek többet nálunk. Remé­lem, a Marcali elleni siker önbizalmat kölcsönzött játékosainknak és elszántan küzde­nek a pontszerzés érdekében. Összeállítást csak Csurgón hirdetek. A kézilabda Sopiana Kupa második fordulójában Telt ház és magyar győzelem Szekszárdon Marosi (a labdával) jó teljesítménnyel és nyolc góllal járult a magyar válogatott sikeréhez Ha valahol, akkor Szekszárdon igazán ismerik a közmondást: a jó bornak nem kell cégér! Ezt bizonyította tegnap este a VII. Sopiana Kupa nemzetközi férfi kézi­labdatorna második fordulója, hiszen a négy nemzet válogatottjának vendégsze­replésére - sporteseményen először - megtelt a sportcsarnok. Jugoszlávia-Bulgária 32-22 (16-11). V.: Hummel, Kiss. Jugoszlávia: Sztojano- vics - Jelcsics 3, Saracsevics 4, Smaila- gics 2, Kliajics 7, Babies 4, Tomlianovics 6. Csere: Prokics 1, Trbojevics, Kneze- vics 3, Perics, Buttulia 2. Edző: Sztanko- vics Jezdimir. Bulgária: Vaszilev - Cveta- nov 1, Nikolov 3, Davidkov 2, Atanaszov 7, Kolailakov 2, Todorov 3. Csere: Mari- nov 1, Aleiszev 2, Hrisztov 1, Kirov. Edző: Valcísev Totu. Idegesen, kapkodva kez­dett mindkét válogatott. Az első hat perc­ben így fölöttébb rossz volt az irányzék, vagy éppen a kapusok hárítottak reme­kül. Sovány 2-0-ás jugoszláv előnyt kö­vetően a 8. percben egyenlítettek a bol­gárok. Masszívan védekeztek a bolgá­rok, a világbajnoki cim védője és olimpiai bronzérmes Jugoszlávia több ziccert hi­bázott, így a 16. percben egyenlítettek Atanaszovék, sőt 7-6-ra a vezetést is át­vették. Húsz perc után belelendültek a plávik, felpörgették a tempót, s fokozato­san ráerőltették akaratukat az ellenfélre. Szünet után Nikolov bombagóllal avatta fel a jugoszláv cserekapust, de Kliajics vá­lasza sem késett: 17-12. Szemlátomást na­gyobb sebességre kapcsoltak déli szom­szédaink, s bár egy ideig előnyüket 4-5 gólnál nem tudták jobban növelni, ám az 50. perctől a fáradni látszó bolgárok min­den védekezési hibáját góllal büntették. A találkozó összképe alapján az egysége­sebb, kombinativabb játékot felvonultató világbajnok rászolgált a győzelemre. Ezer néző lelkes buzdítása fogadta a második mérkőzésen pályára lépő ma­gyar és az osztrák válogatottat. Magyarország-Ausztria 28-18 (12- 10). V.: Gulas, Ritter (mindkettő cseh­szlovák). Magyarország: Bíró - Bordás 2, Borsos 3, Marosi 8, Sibalin 1, Putics 1, Füzesi 2. Csere: Szatmári, Gávai, Lehel 2, Iváncsik 5, Győrffy 3, Kovács M. 1. Edző: Csik János. Ausztria: Humenberger - W. Higatzberger 1, Mülthaler 4, Dittert 3, Frimmel, S. Higatzberger 4, Wuchterl 2. Csere: Kasütz 1, Raimann 2, Gangéi, Möstl, Ripper 1. Edző: Vinko Kandija. A 4. percben W. Higatzberger nyitotta a gólok sorát, majd a lányos képű, hosszú hajú Mülthaler növelte a „sógorok” előnyét. Füzesi akcióból, Iváncsik büntetőből volt eredményes, aztán a 9. percben már vá­logatottunk vezetett 4-2-re. Férfiasán ke­mény, de sportszerű küzdelem folyt, mindkét kapus több bravúros védéssel érdemelte ki a közönség tapsát. Előbb 8­3-ra, majd 9-5-re húzott el a magyar csa­pat. Az elszántan küzdő osztrákok nem adták fel, a 24. és a 27. percben két gólra felzárkóztak, de a hajrá Marosiéké volt. Szünet után gyors góllal kezdett váloga­tottunk, majd W. Higatzberger kétperces kiállítását követően 14-10-re nőtt az előny. Támadásban maradtak a magyarok, a 39. perc elején már hat góllal vezettek. Zárt, szoros védekezésből gyors akciókat ve­zetve, látványos gólokkal 23-13-ra módo­sult az állás a félidő derekán. Nem csök­kent az iram, a közönség élvezte a lüktető tempót és a látványos gólokat. A mérkőzés végén pedig zúgott a vastaps és a „Szép volt, fiúk”. Fegyelmezett, jó teljesítménnyel nyert a magyar válogatott, s esélye van a kupa elnyerésére is. Igaz, ahhoz ma Pé­csett le kell győzni a jugoszlávokat.- fekete ­Egy család Simontomyán „A sport nélkül nem is tudnánk elképzelni az életünket” Anya és lánya egy csapatban Simontomyán a női kézilabdának je­lentős hagyományai vannak. A szakosz­tály 31 éve alakult meg és ez idő alatt a csapatnál több generáció cserélődött ki, illetve váltotta fel egymást. Huszonkét évvel ezelőtt itt kezdte pályafutását egy tehetséges kislány is, aki ma már két­gyermekes családanya. Sok minden vál­tozott körülötte az elmúlt több mint két évtized alatt, de egyvalami ugyanaz ma­radt. Molnár Istvánná még ma is a sipiontor- nyai csapat aktiv játékosa, és hogy a Molnár név a későbbiekben .se tűnjön el a nagyközség csapatának összeállításá­ból, arról lánya, Brigitta gondoskodik. Velük beszélgettünk családról és kézi­labdáról.- Hogyan kezdődött ez a hosszú pá­lyafutás? - kérdeztük Molnárnét.- Tulajdonképpen az általános iskolá­ban „fertőződtem” meg a kézilabdázás­sal Vincellér István tanár úr testnevelési óráin. Abban az időben a tanítás mellett ő volt a kézilabdacsapat edzője is. Iskola után lettem igazolt játékos. Kapusként kezdtem és 18 éven át én voltam a csapat cerberusa, majd immár négy éve átvet­tem az irányító szerepkört.- Mi volt az oka ennek a nem minden­napos váltásnak?- Egyrészt kapusként mindig is a me­zőnybe vágytam, másrészt akadt helyet­tem egy jó kapus, Baskiné, így kikerültem a mezőnybe játékosnak, hogy tapaszta­latommal, tudásommal segítsem ezt a nagyon fiatal csapatot.- Hány korosztály váltotta egymást amióta ön a csapatnál szerepel?- Körülbelül öt. Olyan játékosokkal szerepeltem együtt, mint Németh, Her- czeg, Zsolnai, Szilágyi, Farkas és még sorolhatnám. Egyébként a csapatnál a Molnár név egy külön fejezet - mondja nevetve. - Nem hiszi el, de volt olyan idő­szak, amikor hat(!) Molnár is szerepelt nálunk. És ami az érdekes, kettőt kivéve nem volt köztünk rokoni kapcsolat. Az új­ságírónak lehetett velük elég gondja...- Tudomásom szerint volt egy időszak, amikor úgy tűnt, befejezi a pályafutását.- Igen, amikor felkerültünk az NB ll-be, nagy volt az öröm, de mint kiderült, túl erősnek bizonyult számunkra ez az osz­tály. A sorozatos vereségek eléggé el­kedvetlenítettek, azonkívül a gyerekeim is még kicsik voltak és sok törődést igé­nyeltek. Ezért egy időre szakítottam a ké­zilabdázással. Később megkerestek az egyesülettől, hogy szükség van rám és én szívesen jöttem vissza.- Hány edzőt „fogyasztott el” a 22 év alatt?- Szinte hihetetlen, de Vincelléren és Várni Istvánon kívül nem volt más edzőm. Időközben előkerült Brigitta is. Róla el kell mondanunk, még csak most töltötte be a 14. életévét, de már a felnőttcsapat tagja az átlövő poszton. Tavaly még a megyei úttöröbajnokságban volt gólki­rály.- Milyen érzés anyukád mellett játsza­ni?- Eleinte furcsa volt, de már megszok­tam. Szeretek vele játszani, sőt a példa­képemnek is tekintem.- Szülői indíttatásra kezdtél el kézilab­dázni vagy valami más ok vezérelt? Hosszan elgondolkodott, majd korá­hoz képest meglepő komolysággal vála­szolt.- Anyuék soha nem beszéltek rá, de eleve olyan környezetbe kerültem, ami hozta magával, hogy ezzel a sportággal foglalkozzam. Én erre már nem emlék­szem, de a szüleim mutattak néhány olyan fényképet, amelyek 3-4 éves koromban készültek rólam és már akkor is a pályán szaladgáltam. Tehát törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb kézilabdázó leszek.- Hova jársz iskolába?- A sárbogárdi gimnázium első osztá­lyos tanulója vagyok. Egyébként az osztá­lyomban többén is sportolnak, így könnyen megtaláltuk a közös hangot. Az iskolának is van kézilabdacsapata, természetesen itt is játszom, ami a fejlődésem szempontjából nagyon jó, hiszen így heti két edzés helyett négyen vehetek részt. Idővel majd szeret­nék magasabb osztályban szereplő csa­patban is játszani.- A család többi tagjának milyen kap­csolata van a sporttal? - fordultunk ismét Molnárnéhoz.- A férjem régebben igazolt labdarúgó volt. Simontomyán, Dombóváron és a PVSK NB ll-es csapatánál rúgta a labdát. A sporttól azóta sem távolodott el, a helyi sportlövő klub vezetője. Természetesen ott van minden foci-és kézilabdamérkőzésen, akár csak a fiam Bálint, aki most tízéves. Ő is labdarúgó szeretne lenni, de még túl fia­tal ahhoz, hogy igazolt játékos legyen. Tag­ja a nemrég beindult edzésközpontnak és futásban már elég jó eredményeket ért el. Szóval, mi ilyen „sportcsalád” va­gyunk, ez a szenvedélyünk, ebben nőt­tünk fel, és azt hiszem, sport nélkül nem is nagyon tudnánk elképzelni az életün­ket. Én idén befejezem az aktív pályafutá­somat, de ez nem jelenti azt, hogy eltávo­lodom a kézilabdától, továbbra is járok mérkőzésekre és ha a lányom igényli, szívesen átadom neki tapasztalataimat. Hogy van mit átadni, annak a legfőbb tudója Várni István, aki már 17. esztende­je a Simontornyai BTC edzője. Ő a legille­tékesebb arra, hogy szakmai oldalról mutassa be két játékosát.- Molnárnéval kezdeném. Rendkívül jól lát a pályán, mindig ki tudja választani az adott szituációban a legjobb megol­dást. Lelkesedése, akaratereje azt hi­szem, példaként szolgálhat a mai fiata­loknak. Brigitta nagyon tehetséges, korá­hoz képest jól helytáll a felnőtt mezőny­ben is. Természetesen idő kell, míg be­érik a játéka. Nemcsak testben kell meg­erősödnie, hanem lélekben is, hiszen még gyakran előfordul, hogy egy-egy rossz megoldás után elsírja magát. De hát ez a korral jár és ha továbbra is így fejlődik, akkor szép jövöt jósolok neki. Remélem, szerez neki annyi örömet ez a sportág, mint amennyit az édesanyjának.- krasznai - Fotó: Bencze István Az új elnök: Sziklenka László November 16-án Pakson tar­totta küldöttközgyűlését a Tolna Megyei Kajak-Kenu Szövetség. Kuhl Mihály, a Tolna Megyei Ta­nács V. B. ifjúsági és sportosztály vezetője tájékoztatta a jelenlévő­ket a sportági szakszövetségek újjáalakulásának jelenlegi hely­zetéről, a szövetségek feladat- és hatásköreik növekedéséről. Egyben elismeréssel szólt a szö­vetség eddigi munkájáról, vala­mint a megyében működő két ka­jak-kenu szakosztály eredmé­nyeiről. A küldöttközgyűlés hétta­gú elnökséget választott. Elnök­nek Sziklenka Lászlót, titkárnak Barina Józsefet választották meg. Kerékpáros Suli Kupa A Tolna Megyei Kerékpáros Szövetség ma délelőtt 10 órakor a szekszárdi városi sporttelepen rendezi meg a hagyományos Suli Kupa versenyét. Nevezéseket a helyszínen is elfogadnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom