Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-18 / 274. szám
1989. november 18. TOLNA 4 KÉPÚJSÁG Első számú közellenségünk: a légy Ötezer éves zöldségnövény Az idén is jó a termés Az embernek szinte mindennapos ellensége a légy. Sokszor nem is gondoljuk, milyen ártalmas ez a kis, körülöttünk röpködő megszokott állat. Legfeljebb bosszankodunk, ha ellepik a szobát, sétálgatnak a megtérített asztalon, csiklandozzák a bőrünket és álmunkból felébresztenek bennünket. A magának élő, jámbor emberről mondják, hogy „a légynek sem árt”. A légy pedig nagyon is árt az embernek, jó- nak-rossznak egyaránt. Gyakran végzetes veszedelmet hoz. A rengeteg légyfaj közül a házi légy irtózatos tömegben lepi el a lakott területeket. A kutatók vizsgálatokat végeztek számuk viszonylagos megállapítására. Sok lakást megvizsgáltak, és nyáron egy lakásban 800 legyet fogtak (a többi elröpült). De olyan konyhára is akadtak, ahol 5500 legyet számoltak meg a légypapi- ron. Hogy falun, az istálló és a disznóól közelében hány légy nyüzsög, arról jobb nem is beszélni. Ezek a hatalmas számok akkor keltenek igazán iszonyatot, ha figyelembe vesszük, hol tanyáznak és szaporodnak a legyek. A legtöbb légy a trágyadombon, főleg a sertés- és a lótrágyában születik. Nemcsak kifejlődnek ott, hanem a kifejlett legyek is fogyasztják a trágyát. Minden légyfaj szívesen szörpöli a trágyalét. Éppen magyar kutatók mutatták ki először, hogy a korábbi vélekedéstől eltérően, az emberi székletet, az árnyékszéket a házilégy csak ritkán látogatja. Ez a A dohány őshazája Közép- és Dél- Amerika. Fajai közül gazdasági jelentősége a közönséges dohánynak (Nicotia- na tabacum) és a kapadohánynak van. A termőföld, az éghajlat és a művelés különbözősége több fajtát hozott létre, melyek közül egyeseket élvezeti cikként vagy technikai célokra, másokat pedig kertészeti vagy növénytani célokra termesztenek. A dohányt hazánkban a spanyol segédcsapatok hozták be, melyek I» Ferdi- nánd és Miksa császárok alatt (1550, illetve 1576) táboroztak az országban, és végvári magyar katonákkal is annyira megkedveltették, hogy rövid idő alatt többfelé elterjedt. Mások szerint Bornemissza Pál erdélyi püspök 1568-ban hozta be először Erdélybe, majd Magyarországra. Olyan leírásokat is ismerünk, melyek szerint I. Apafi Mihály, erdélyi fejedelem a budai pasától kapott ajándékba először dohányt, melynek élvezetét másoknak megtiltotta. A krónika őt magát erős dohányosnak tünteti fel, de az udvari prédikátor által írt 1663. évi útikönyv szerint „utóbb megutálta ezt az élvezetet”. A dohány ezt követően igen gyorsan terjedt el. Általában káros hatásúnak tartották, és számos rendeletet, sőt még testi büntetést is hoztak ellene. Szószékről is tiltották a dohányzást, és az egyház bűnnek minősítette. 1670-ben a gyulafehérvári országgyűlés törvényt hozott „A tubák tilalmazásáról és aki behozná, anlégyfaj hazánkban vadon nem él, megmaradását kizárólag a ház, főként a konyhának és az istállónak a melege biztosítja. Lárvái javarészt sertéstrágyában, kis részben konyhahulladékban fejlődnek. A petéből kifejlődő nyűvek egyáltalán nem hasonlítanak szüleikre: nincs szemük, nincsenek végtagjaik. Ez érthető, hiszen a legyek - miként általában a fejlettebb rovarok - teljes átalakulással, metamorfózissal fejlődnek. Ez azt jelenti, hogy a petéből kikelő lárva - a legyek lárvája a nyű - többszöri átalakulással éri el a fejlett állat alakját. A legyek, a rovarok többségéhez hasonlóan kétivarú állatok, nőstények és hímjeik vannak. A nőstény és a hím egymásra találása után megtörténik a megtermékenyítés, a him ivarsejtjei behatolnak a petékbe. Ezt követően - fajonként eltérően: azonnal vagy hosszabb idő eltelte után - a nőstények petét raknak, néha csak egyet, de sokszor ezret is. A petékből kifejlődő nyűvek, ha elegendő táplálékuk van, rohamosan fejlődnek, eközben többször „kinövik” bőrruhájukat, vedlenek. . A házi légy a kórokozó baktériumok széthurcolásával terjeszti a tífuszt, a gü- mőkórt, a kolerát, a vérhast, a trachomát és még sok más betegséget. A legyek szerepére a betegségek terjesztésében már nagyon régen rádöbbentek. Ez a betegségterjesztő szerep azonban jelentősen különbözik a többi rovar, például a szúnyog betegségterjesztésétől. nak büntetéséről", kijelentvén, hogy „aki akár pipával, akár pórul él vele, ha nemes ember 50, ha pap 12, ha paraszt 6 magyar forintot fizessen”. Kevés foganatja volt a törvénynek, ezért 1686-ban megújították a tilalmat a gyulafehérvári, majd 1689-ben a segesvári országgyűlésen. Élvezetét még szigorúbb pénzbírsággal sújtották, termesztését pedig jószágvesztéssel büntették. Erdélyben a törvényhozás még 1698-ban is tiltotta a dohányzást. II. József császár már pártolta a dohánytermesztést. Bánsági községekbe eredeti amerikai dohánymagot hozatott, ennek termése lett a nevezetes „császárdohány”. 1851-ig az országban feltételhez és engedélyhez nem kötött, szabad dohánytermesztés volt. (Az 1848-as szabadságharc előtt mintegy 55 000 holdnyi dohánnyal beültetett terület volt Magyarországon, melyről 50 ezer mázsa dohányt értékesítettek.) 1851-1867 között az osztrák egyedárusítási intézmény korlátozta a jogokat, majd a Magyar Dohányjövedék váltotta fel azt. A Magyar Dohányjövedék megalakulásakor főként csak szivar- és dohányfogyasztás volt az országban, így azokat gyártották; a cigaretta fogyasztása ekkor még nem volt jelentős. Ez utóbbi csak 1882-től kezdett elterjedni, így a cigarettagyártást kiterjesztették, francia cigarettagyártó gépeket szereztek be, hogy az egyre növekvő igényeket ki lehessen elégíteni belföldi áruval. Folt hátán folt, soha benne tű nem volt - írja körül a magyar szórejtvény a káposztát, amely az emberiség egyik legrégibb kedvelt zöldsége. Szint egész évben fogyasztható, mert a káposztafajták egy része télen is tárolható. H. Warning saarbrückeni orvosprofesz- szor egy egészségügyi konferencián hangsúlyozta: a savanyú káposztában nagy bőségben lévő tejsav és C-vitamin kedvezően hat az emberi szervezet savbázis háztartására. Különösen egészséges a ballasztanyagokat - rostokat - tartalmazó savanyú káposzta azoknak, akiknek idült emésztési zavaraik vannak. A benne lévő tejsav a bélflórát is feljavítja, s mert ez a sejteket oxigénfelvételre serkenti, a bélrák megelőzésében szintén hasznos lehet. Leghatásosabb a nyers savanyú káposzta: ha ugyanis megfőzik, C-vitamin tartalmának egy része a hőtől Az állatvilág különféle csoportjait tanulmányozva minduntalan érdekes jelenségeket figyelhetünk meg. Ritkán hallunk például egy állatcsoportról, amelynek már a neve is felkeltheti figyelmünket: a százlábúakról. Valóban élnek olyan állatok, melyeknek száz vagy száz pár lábuk lenne? Nevük bizony egy kis túlzáson alapul, mint ahogy rokonaik, az ezerlábúak elnevezése is túlzás a lábaik számát illetően. Annyi csupán az igazság, hogy sok tábuk van, de a százlábúa- ké nem éri el az 50 párat, az ezerlábú elnevezés pedig csak azt jelenti, hogy még az előbbieknél is több lábat használ a tulajdonosa. A százlábúak élete A hazánkban élő százlábúak igénytelen kis állatok, semmilyen tulajdonságuk nem hívja fel magukra harsányan a figyelmet. Ha erdei kiránduláson elmozdítunk a helyéről egy követ vagy korhadó fadarabokat, rájuk bukkanhatunk - bogarak, poloskák és egyéb rovarok társaságában. Már messziről megkülönböztethetők társaiktól, hiszen nem rovarhoz, inkább sárgásbarna színű féreghez hasonlítanak. Megzavart nyugalmukat másik kődarab alá menekülve igyekeznek folytatni: menekülnek a fény elől, a sötétség, illetve a félhomály kellemes számukra. Ez a tulajdonság azonban nem gyávasággal magyarázható. Természetük meglehetősen harcias, ragadozó életmódot folytatnak. Megtámadnak minden, számukra elérhető kisebb állatot, nagy pusztítást végeznek különösen a rovarokban, csigákban, férgekben. A trópusokon élő százlábúak még az emberre is veszedelmesek lehetnek. Testükön két részt különböztethetünk meg: fejet és törzset. Lapított törzsük szelvényekből áll, ezért külsejük a gilisztához hasonlít. Egyik, Magyarországon is nagyon elterjedt fajnak, a barna százlábúnak a teste 2-2,5 centiméter hosszú, és körülbelül 19 törzsszelvény építi fel. Bőre azonban már nem a gilisztáéra, hatönkremegy. Télen különösen sok káposztát és nyers savanyú káposztát kellene ennünk, de mindkettőnek már napi kis adagja is egészségünket szolgálja. A káposztának gazdasági jelentősége is nagy, mert kis ráfordítással termeszthető és szép jövedelmet biztosít. Kedvező évjáratban igen nagy termést hoz, ilyenkor értékesítési gondokat is okoz. Az ilyen évet követően a termőterület csökken, ekkor hiány mutatkozik belőle. Ez a hullámzó vetésterület egyetlen más zöldségnövényünknél sem tapasztalható ilyen mértékben. Szabadföldön kora tavasztól - a tenyészidőtől függően - július közepéig ültethető, s így júniustól novemberig folyamatosan lehet a piacot friss fejes káposztával ellátni. Novembertől márciusig viszont tárolt és savanyított káposztát fogyasztunk. Az utóbbi években a korai fajtákat fűnem a rovarokéra emlékeztet: kitin borítja. Mindez nem is lenne túl érdekes, ha több fajnak nem lenne különös szervük az állkapcsi lábak tövénél. Ez a szerv egy méregmirigy, amelynek kivezető csöve a láb - a testhez képest hatalmas karommá alakult - utolsó izénél végződik. Az állat innét lövi ki gyilkos mérgét áldozatába, abba a sebbe, amelyet karmával ejt Gáztámadás Megfigyelték, hogy egyes százlábúfajok keserümandulára emlékeztető szagúak Meglepő volt a felfedezés, hiszen régóta ismeretes egy vegyszer, amelynek szintén ke- serűmandula-szaga van, és rettentően erős méreg. Ez a méreg a ciánhidrogén, más szóval a kéksav; 60 milligrammos adagja már halálos az ember számára is. Megfelelő óvórendszabályok megtartása esetén azonban kártevők irtására jól használható. Gáz halmazállapotú anyag, amely behatol a legkisebb repedésbe is, és elpusztítja a megbúvó hívatlan vendéget A kutatók vizsgálni kezdték a titokzatos módon keserümandula-s2a- gú százlábúakat valóban ciánhidrogéntől származik-e illatuk, és ha igen, hogyan került oda, mi a rendeltetése. Aránylag egyszerű kémiai módszerekkel bebizonyosodott hogy a szag valóban ciánhidrogén eredetű. Nincs azonban mindig jelen, csak akkor, ha az állatot ingerli valami. Ez az inger lehet egy másik állat de egy közönséges csipesz is, amellyel a kutató piszkálja a százlábú bőrét Ilyenkor hamarosan érzékelhetővé válik a jellegzetes illat A méreg megismerése után a kutatóknak az volt a feladatuk, hogy megállapítsák, vajon mikor nyúl a százlábú a gáztámadásnak ehhez a gyilkos fegyveréhez. Kiderült hogy a méregtermelés mértéke egyenesen aránylik az inger nagyságához: minél erősebb az inger, annál nagyobb a méregtermelés. De óvakodik is az állat „ellőni puskaporát”, mert ha a mirigy kiürült, napokba telik, mig ismét használható mennyiségű utánpótlás termelődik. Legtöbbször a zsákmány kicsinysége miatt nem is kell az egész méregkészletet elfecsérelni, hiszen tetlen fólia alatt is hajtatják az ország déli körzeteiben. Az így termesztett káposztát külföldre is szállítják. Jelentőségét növeli az is, hogy a különböző tenyészidejű fajták kiválasztásával lehetőség van a termelőterület többszöri hasznosítására, házikertekben ész üzemekben egyaránt. A káposzta őse valószínűleg a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partvidékén honos vadkáposzta 4-5000 éve ismert. A termesztett káposzta kétéves növény. Az első évben óriásira megnövekedett rügyét, a káposztafejet fogyasztjuk. Második évben fejleszti virágzatát és termését. Hazánkban mintegy 500 éve van szántóföldi termesztésben, főleg a Nyírségben, a Hajdúságban, valamint Budapest, Győr és Szentes környékén. A vöröskáposztát a fejes káposztától nagy antocián festéktartalma különbözteti meg, melytől levelei biborlila színűek. a kisebb testű „ellenség”, például egy hangya ellen kis gázadag is elegendő A védekezés taktikája Sok kísérletet állítottak be azzal a céllal, hogy megvizsgálják a gáztámadás taktikáját. Ha sok hangya közé helyeztek egyetlen százlábút kis faemelvényre, a hangyák kezdték a támadást. Mégis tüstént menekülni kezdtek, amint a százlábú néhány mozdulatot tett. Ez az állapot 20 percig tartott: a százlábú sértetlen maradt, megvédte őt a mindent pusztító ciánhidrogén-felhő. A 20 perc pedig bőven elegendő volt ahhoz, hogy elmeneküljön a túlerő elől. Jó védelmet jelent a százlábúaknak e tulajdonsága a nagyobb testű ellenség ellen is. Kipróbálták, hogy a békák, madarak pusztítják-e a hozzájuk képest parányi soklábút. Közismert, hogy a békák nyelve, melyet kiölthetnek a szájüregükböl, ragadós váladékot termel. Játszi könnyedséggel fogja így el a rovarokat, de nem így a százlábút. Ha véletlenül hozzátapad ragadós nyelvéhez, undorodva kiköpi, szabadulni igyekszik tőle. Ugyanígy tesznek a madarak is. A százlábúak további vizsgálata arra derített fényt, hogy nem mindegyik faj termel ciánhidrogént. Gyakran előfordul más fajoknál, hogy valamilyen egyéb méreganyag látja el ugyanezt a feladatot. A ciánhidrogént termelő százlábú nem is a legveszedelmesebb közülük. A dél-amerikai, trópusi területeken élő óriási szkolopendra majdnem 30 centiméterre is megnő, és az útleírók szerint harapása még az ember számár is halálos lehet. Rokonságukba tartozik a szintén melegebb vidékeken élő öves rinya. Csípése - különösen meleg időjárás esetén - égő fájdalmat okoz, és a sebhely környéke megdagad. Kissé távolabbi rokonuk a nálunk is élő légyölő pókszázlábú. A nappalt rejtekhelyen tölti, éjjel jár vadászatra. Szorgalmasan fogdossa a legyeket, más rovarokat, ezért kimondottan hasznos. A százlábúak pontosabb megismerése az elmúlt néhány év, illetve évtized eredménye. De még mindig nem teljes a kép róluk. Sok titkuk megfejtése még a jövő biológusainak a feladata lesz. Szárításhoz fűzik fel a dohányleveleket A dohány elterjedése hazánkban Különös gyilkosok
