Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-16 / 272. szám
1989. november 16. KÉPÚJSÁG 5 Völgység! emberek, 1939-1943 Ahogyan Felden látta A Bonyhádon székelő Völgységi Múzeum fenti címmel kiállítást nyitott. Anyaga egy lebontásra került ház padlásán felfedezett - feltehetően egykoron elrejtett már enyészetnek indult mintegy 550 üvegnegatívból álló halmaz megmentett példányairól készült nagyméretű nagyítások. Mint kiderült, a felvételeket Felden Albert volt bonyhádi fényképész készítette. A nedvességtől jórészt már tömbbé ösz- szetapadt negatívokból 520-at szakszerű munkával Kapitány Ferenc fényképészmester restaurátornak sikerült újbóli felhasználásra és további tárolásra alkalmassá tenni. Szőts Zoltán múzeumigazgató jó érzékkel felkarolta a lelet sorsát és belőle válogatta a kiállítás anyagát. Megnyitására - amelyre Nyugat-Né- metországból megjelent Felden veje és unokája is - Kapitány Ferencet kérték fel, aki egyben a Független Kisgazdapárt megyei elnöke. Szakmai és politikai ötvözetből álló, gondolatébresztő beszédéből idézünk: ...fényképkiállitást nyitunk. Ha ez csak ö nmagáért van, ma már nem jelent különleges eseményt, hiszen annyi sok szebbnél szebb fényképpel találkozunk az életben, hogy könnyen átsiklunk felette. Ez a gyűjtemény nem vizuálisan hat, hanem elgondolkodtat. Nekünk szól, e táj népének, minket okit és emlékeztet. Már 150 év óta nézi és rögzíti az ember az optikán keresztül a világot és azt a pillanatot, amikor a fény az emulziót éri, egyben átmenti az utókorra. Ezt a pillanatot, az exponálás pillanatát mindenkor a fotográfus szabja meg. Van akit a művészet, van akit a tudomány, különleges esemény, vagy csak egyszerűen a pillanat varázsa ösztökél. Van, aki a megrendelő óhaját követi. A mi képanyagunk ez utóbbi szüleménye. Felden Albert itt, Bonyhádon állt megrendelői szolgálatára és - a még múlt századi technikával dolgozva - belevitte egyéniségét, személyes meglátásait is a megrendelői kívánalomba. Történelmi idők tanúja volt! A feltárt üveglemezek 1939 és 1944 között készültek itt Bonyádon és környékén, ahol a lakosság túlnyomó többsége német anyanyelvű volt és jó részük - az 1941es népszámlálás során - német nemzetiségűnek is vallotta magát. Ebbe a közegbe tudott belefészkelni a militarista métely. Magyarországon a Bonyhádhoztar- tozandónak tekinthető Cikón bontott zászlót a Volksbund és annak ifjúsági szervezete, a Hitlerjugend. Ezek teljes mértékben kiszolgálói voltak a német fasiszta gépezetnek. Alapítók és vezetők az akkor ebben a városban lakott dr. Muhi orvos és dr. Basch ügyvéd voltak. Az emberi gondolkodásban mérhetetlen károkat okoztak. Szerencsénkre voltak normális gondolkodású, hazánkhoz hű német nemzetiségűek is és ezek voltak többségben. Ők sem maradtak tétlenek! Örömmel mondhatjuk, hogy ebből a városból indult az országos, sőt határainkon túl is eljutó, Hűséggel a Hazához mozgalom is. Büszke lehet e város nagyszerű fiaira, akik a német elnyomással szemben, minden veszélyt vállalva létrehozták és szervezték: dr. Perczel Béla nyugalmazott főispán - a legendás Perczel Mór unokája - (életével fizetett érte), Bauer József apátplébános, dr. Krasznai István főszolgabíró, dr. Lehmann István orvos, valamint Kunszt Henrik, Gömbös Miklós és Tomka Gusztáv tanárok szellemi irányításával. A német ajkúak lelkesedése tette hazafias mozgalommá. Ezek a képek erről is vallanak. Láthatjuk a Volksbund által szervezett SS önkéntesek besorozottjait, de láthatjuk a magyar honvédséghez besorozott ünneplő, magyarhű ifjakat is. Ne vegyék szerénytelenségnek tőlem, ha pártom életének itteni epizódjaira is rávilágítok. A Független Kisgazdapárt szervezetei voltak a Hűséggel a Hazához mozgalom melegágyai, párttagjaink pedig a mozgatórugói. Sokan életükkel fizettek érte! Voltak, akiket az emberi mivoltukból kivetkőzött volksbundisták agyonvertek. Másoknak a házát, mezőgazdasági udvarát gyújtották fel. Nem volt tanácsos magyar érzelmű legénynek a Volksbundtól támogatott kocsmába belépni, vagy közéjük tartozó lányt hazakísérni. Magam is mindenkor nagy tiszteletben tartottam a Hűséggel a Hazához mozgalom miatt meghurcoltakat. Felejthetetlen emlék számomra dr. Perczel Béla bonyhádi temetése, ő is egy áldozat volt. A háború végével szabadult Sopronkőhidáról. Halálos betegen csak a győri püspökségig tudott eljutni, ahol börtönben szerzett betegségében meghalt. Hamvait évek múlva hozták haza és itteni temetését egykori rabtársa, Mindszenty József hercegprímás celebrálta óriási részvét mellett. Pártomat képviseltem a temetésen. Itt említem meg dr. Klein Antal volt kisgazdapárti képviselő nevét, aki német származása ellenére kimagasló alakja volt a németellenes tömörülésnek. Például: a tolnai választókerület képviselői mandátumának biztos várományosa volt, amikor önként vállalta a bonyhádi kerület kisgazdapárti képviselőjelöltségét, hogy német nyelvű kortesbeszédeivel megbontsa a kezdeti időszakban különösen nagy Volksbund nyomást. Előre vállalta a bukást! Egyébként ő volt az, akit a Rajk-perben ártatlanul 12 évi börtönre ítéltek, mert biritói gazdaságában találkozott „elméletben” Rajk a jugoszláv Brankovits- csal. Elmondhatom, hogy később, 1942-től számíthatón már menekültek volna a volksbundisták is az SS-be sorolás elől a magyar honvédség kötelékébe. Az akkori államvezetés ezt nem tette lehetővé. Sőt: szabad kezet adott a németek által tartott sorozásokhoz és így nagyon sok hűségmozgalmi fiatalt is erőszakkal német egyenruhába bújtattak. Látjuk ezeken a képeken a frontról szabadságra hazatért SS és Wehrmacht katonát a családja körében éppen úgy mint a magyar honvédet. Elszorul a szív, amikor a hat, még kiskorú gyermekével látjuk a magyar katonaruhás apát! Nem feltételezhetjük, hogy önkéntes volt! De megjelenik egyik képen az államhatalom kihelyezett őre, a csendőr is. A témák széles skálájával találkozunk. Vannak iparosok, gabonacséplők, lakodalmazók, bálozók, fiatalok és öregek, polgári ruhások és népviseletben lévők. Látjuk - a képek készítőjének szülei személyében - a vidéki manufaktúra úttörőit, az „Első bonyhádi géppel berendezett gőz vegyészeti ruhatisztító és ágy- tölltisztító intézet” munkajelenetét ábrázoló, ma már úgy mondjuk, riportképet. Számomra azonban a legdöbbenetesebb pillanat az volt, amikor munkám során felismertem dr. Mühl házát. Még a lélegzetem is elállt - talán azért, mert fogékony vagyok politikai jelenségekre és magam is végigéltem ezt az időszakot. Orvosi táblája igazolja, hogy Volksbund-zászlóbontóról, van szó. Ennek falára nagy betűkkel, kátrányos kefével ráfestették magyarul: „hazaáruló piszok”, németül pedig: „Du bist ein Schwein”, vagyis „Te disznó”. Önmagáért beszél a kép. Benne van piktorának minden indulata, gyűlölete. Tán a tehetetlen düh „tetette” vele, a megmaradt kátrányt ráborította az ablakra. Ez az ember tettével „halálra ítéltette” magát a volksbundisták részéről. Az egész gyűjteményben kimagaslóan a legtöbb mondanivalója ennek a képnek van. Sajnálom, hogy a megmentett képek között nem találtam az itteni volt kereskedő- és iparosréteget zömmel visszaidéző, zsidóságra utaló képeket. Köztudott, hogy a magyar települések között - a számarányt tekintve - Bonyhádon élt a legtöbb. Túlnyomó többségük nem érhette meg a háború utáni időket éppen úgy, mint az önként, vagy kényszerrel besorozott magyar és német katonák sokasága. Ez lett az osztályrésze Felden Albertnek is, akit ismeretlen tettesek, ismeretlen okból 1945-ben a saját lakásán meggyilkoltak. Szeretném remélni, hogy ez a kiállítás az itt lakó népek bemutatásában csak dicséretes kezdet Szeretnék olyan kiállítást is együtt látni, amely bemutatja a nagy „nép- vándorlások” idejét. Láthassunk anyagot a környékünkre ugyancsak döntő súllyal jellemző, a győztes nagyhatalmak által kötelezett kitelepítésekről, az oly sok viszontagságot megért székelység, a Felvidékről kiebrudalt magyar családok idetelepülé- séről. Vissza van a mezőgazdasági jellegű vidék embereinek további szenvedéseit jelentő vagyonelkobzásainak, földönfutóvá tételének, a családok szétszaggatásának képi ábrázolása. Jó volna láttatni a „közös” próbálkozásait, az iparbővítést és benne az emberek küzdelmes életét. Mindennapjaink viszontagságait. Remélem, hogy most is vannak és maradnak „optikán át nézelő- dők”, akik megfelelő alkalmakkor nyomják meg az exponáló gombot és az ÉLET nagy pillanatait megörökítik a maguk örömére és a mi tanulságunkra”.
