Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-16 / 272. szám

4CÜÉPÜJSÁG 1989. november 16! Jubileumi koncert A jubileumi koncerten a régi tagokkal is kiegészült a Szélkiáltó együttes Tízéves a Szélkiáltó. A neves pécsi együttes annak idején a Ki mit tud?-on tűnt fel, s az azóta eltelt másfél évtized munkája érlelte ki a mai sajátos „szélkiál- tós” stílust. Repertoárjukon a pécsi köl­tők versei - Csorba Győző, Bertók Lász­ló, Pákolitz István, Galambosi László - mellett meghatározók és közismertek Weöres Sándor megzenésített költemé­nyei, a József Attila és Ady Endre-ver- sekre írt zenék. Hamar elfordultak a het­venes években oly divatos politikai dalok műfajától, s igazi hangjukatakkortalálták meg, mikor saját élményeikre építkező műveket komponáltak. A szeretettel előadott, játékos-bohókás és tréfás gyermekdalok, gyermekműsorok tették népszerűvé az együttest az országban. Tizenöt évvel ezelőtt, a tanárképző kol­légiumának folyosóján még nem kellett szórólapokat, meghívókat nyomtatni. Elég volt egy hang: szélhámosaink fog­nak a klubban kiáltozni! Eljöttök? Min­denki eljött, a barátok, a csoporttársak, az évfolyamtársak. Mint ahogy mindenki megérkezett most a Liszt-terembe, jubi­leumi koncertjükre, ahol az azóta kivált alapító tagok is felléptek: Takaró Mihály (ma a budapesti Kossuth Gimnázium ta­nára és több fővárosi kórus tagja) és Né­ma Frigyes. A mai csapat - Lakner Ta­más, Keresztényi Béla, Fenyvesi Béla, Horváth József és Rozs Tamás - Sólyom Katalin pécsi színművésznő közreműkö­désével több népszerű gyermekműsor­ral - köztük a 150 előadást megért Cso­dák és furcsaságok - örvendeztette meg a kis közösséget. A Szélkiáltónak ismét készülőben egy lemeze, a jubileumi koncert anyagát pe­dig kazettán is megjelenteti a Pannonion kiadó. Aki részt vett a forró hangulatú előadáson, bizonyára szívesen megveszi az „élő” lemezt vagy kazettát. Aki nem tu­dott eljönni, de kedveli az együttes finom humorral, jókedvvel előadott zenéjét, az otthonába viheti, s gyermekével együtt dúdolhatja Dinnye Döme dalát (Bertók László versét), .melyet ezen az estén a nézőközönség is a zenészekkel énekelt.- csefkó - Fotó: TÓTH LÁSZLÓ Pályaválasztási hírek A Tolna Megyei Pedagógiai Intézet és a Tolna Megyei Tudományos Isme­retterjesztő Társulat a középiskolás fiatalok pályairányításának segítése ér­dekében előadás-sorozatot rendez, naponta 14.30 órától. November 20-áp, hétfőn: A szekszárdi Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskolában a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karáról. Tájé­koztatást ad: dr. Herman Sándor egyetemi docens. Továbbtanulóknak 505. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola Bukottakat nem vesznek fel Nehéz dolog a pályaválasztás. Tizen- négy-tizenöt évesen kevés fiatal rendel­kezik konkrét tervekkel, pedig a döntés egyik vagy másik foglalkozást ág, hiva­tás mellett szinte az ember egész továb­bi életét meghatározza. A csalódások, kudarcok elkerülésének egyik legfonto­sabb eszköze a reális önismeret, de nem árt pontosan tudni azt sem, melyik szak­mára melyik középiskola készít fel, s honnan milyen továbblépési lehetősé­gek kínálkoznak majd a tanulmányok befejeztével. Ez utóbbiban szeretnénk segítséget nyújtani a most végző nyol­cadikosoknak, és szüleiknek azzal, hogy még a felvételi lapok beadási ha­tárideje előtt bemutatjuk Tolna megye középiskoláit. A megye legnagyobb szakmunkás- képző intézete, Szekszárd központjában található 450 személyes korszerű kollé­gium, tanműhely, sportpálya tartozik hozzá. Fiúk számára választható szakmák: hegesztő, szerszámkészítő, gépjármű- technikai szerelő, autószerelő, csőháló­zat- és berendezésszerelő, központifű- tés-és csőhálózatszerelő, csőhálózat- és berendezésszerelő, vízvezeték- és ké- szülékszerelö, gépszerelő, és karban­tartó géplakatos, gépszerelő, és karban­tartó mezőgazdasági gépszerelő, szer- kezetlakatos-könnyűszerkezet-lakatos, villanyszerelő-erősáramú berendezés szerelő, villanyszerelő-épületvillamos­sági szerelő, ács-állványozó-magasépí- tő-ipari ács-állványozó, szobafestő és mázoló (tapétázó), építő-épületburkoló, építő-kőműves, bádogos, tetőfedő, asz­talos-épületasztalos. Fiúknak és lányok­nak egyaránt ajánlott szakmák: gépi for­gácsoló-esztergályos, mechanikai mű­szerész-műszergyártó, és karbantartó, könyvkötő, szövetkészitő-szövő, bőr- diszműves, ruhakészítő-nőiruha-készí­tő, fodrász. A felvehető tanulók száma 700, az is­kola bukottakat nem fogad. A jól tanulók számára a német nyelv elsajátítására is lehető­ség van, ezenkívül egyéb jogosítványok is szerez­hetők, például gépkocsi- vezetésből, programve­zérlési illetve légtechni­kai ismeretekből, ívhe­gesztésből. A gyakorlati oktatás az iskolai és vál­lalati tanműhelyekben, valamint üzemi körülmé­nyek között történik. Szakmunkástanulók ismerkednek az iskolai tanműhely modern számítógép-vezérlésű esztergagépeivel A szakközépiskolai és technikus osztályokba azok jelentkezzenek, akik legalább „jó” ered­ménnyel végezték az ál­talános iskolát, különös tekintettel a fizika tan­tárgyra. Magasépítő szakon egy 36 fős technikus osz­tály indul, képzési ideje 5 év. Az ide felvett fiúk és lányok a közismereti tan­tárgyakon kívül építés­ügyi ismereteket, építés­tant, szilárdságtant, épületgépészeti is­mereteket, földméréstant, műszeres kitű­zést, építésszervezést és gépesítést, tar­tószerkezetek tantárgyat tanulnak, az ér­deklődők középfokú német nyelvvizsgá­ra is felkészülhetnek. A 4. évet érettségi vizsga zárja, ekkor kőműves szakmun­kás képesítés is szerezhető. A sikeres vizsga felsőfokú intézmé­nyekbe való továbbtanulásra illetve az 5. év elvégzésére jogosít fel, amely techni­kusi minősítő vizsgával fejeződik be. Az itt végzettek kisebb lakó- illetve gazdasági épületeket, garázsokat ter­vezhetnek, azok építésének művezetői, építésvezetői lehetnek, de a tanácsoknál, gazdasági egységeknél építésügyi elő­adóként is dolgozhatnak. Elhelyezkedé­sük a közeljövőben biztosítottnak látszik, mert e területen szakemberhiány van. A szakmunkásképzési célú 4 éves au­tószerelő szakra csak fiúk jelentkezhet­nek. Egy 36 fős osztály indul. A tanulmá­nyi idő végén együttes érettségi és szak­munkásvizsgát kell tenni, érettségi után egy év alatt nappali tagozaton technikus minősítés szerezhető. Az e szakon vég­zettek Szakmásított jogosítványt is kap- - hatnak, Az iskola kapcsolatot kíván felvenni nyugatnémet autógyárakkal, s az együtt­működés keretében jövő szeptembertől új osztály indítását és saját tanműhely működését tervezik. csi-ór Tildy Zoltán politikai eszmélésének forrásvidékénél Születésének századik évfordulójára 1989. november 18-án, amikor születése centenáriumán Tildy Zoltánra gondolunk, a fa­lusi református lelkész, a kisgazdapárti politi­kus és a harmadik magyar köztársaság első elnöke életútjának egésze jut eszünkbe. Ezt a hetvenkét esztendős (1889-1961) életpályát teljességgel fölidézni egy újságcikk termedel- mü kis emlékező írásban lehetetlen. Pályakez­dése: világnézete kialakulásának, politikai eszmélésének forrásvidékére utalva most olyan, eddig kevésbé vagy egyáltalán nem is­mert, de életének jelentős szakaszára emléke­zek, emlékeztetek, amelyik öt megyénkhez, je­lesül: Dombóvárhoz köti. A századforduló tí­zes, az ö életének húszegynéhány esztendős évei ezek, amikor először félénken, később otthonos gyakorisággal kopogtat a dombóvári állami elemi iskola földszintjén lévő igazgató- tanítói lakás ajtaján. A belépő fiatal szennai, majd őrei református lelkészt az iskola nagyhí­rű igazgatója, Gyenis Antal barátsággal fo­gadja. TILDY ZOLTÁN- DOMBÓVÁR - GYENIS ANTAL: ám hogyan is kerül a csizma az asz­talra? Első találkozásuk tanúja a magyar pe­dagógia évszázados nagy műhelye, a pápai gimnázium és kollégium. Tildy korábbi pápai és belfasti teológiai tanulmányai után volt al­ma materének ifjú tanáraként, Gyenis igazgató úr pedig elsőszülött leánya, Erzsébet nevelte­tése okán parolázhatott egymással először ott. A nagyszerű pápai „Nátus” szellemi hatása s a fiatal tanár, Tildy Zoltán műveltsége meg­határozó élménye volt a Kapos menti szülői házból Bakonyba szakadt tízegynéhány éves Gyenis Erzsébetnek. A két értelmes fiatal egy­másra találása, kibontakozó szerelme vezeti el Tildyt ezután Dombóvárra, Gyenis igazgatóék iskolai lakásába. Ezen családi fedél alatt Tildy Zoltán Erzsébetben jeles irodalmi képzettsé­gével méltó, szigorú, ám jóságos neveltetésé­vel hű élettársat, apósában pedig igaz szelle­mi mentort talál. (1916. szeptember 12-én van az esküvőjük.) A húsz-huszonöt éves lelkész­tanítvány és a nála tizenkilenc esztendővel idősebb tanítómester között itt és így bonta­kozik ki az az igaz atya-fiúi barátság, amely egy évtizedet is alig érve, 1919 augusztusá­ban oly fájdalmasan megszakad. Hogy milyen társadalmi eligazodást segítő eszméket tarisznyázott föl s miféle emberi ma­gatartást szemlélhetett közvetlen közelről a Gyenis-iskolába, -otthonba oly sokszor haza­látogató fiatal lelkész? Az ebbéli tények teljes fölsorolására egyálta­lán, de még azok válo­gatására is alig vállal­kozhat ez az írás. Most csak tanúként arra emlékezek, amelyekre a köztársasági elnö­keként 1947 őszén Dombóváron járva maga Tildy Zoltán így emlékezett s emlékez­tetett a Gyenis Antal Népi Kollégium falai között: „Annyi esztendő után újra itt vagyok Dombóváron és elfog­nak személyes emlé­keim. Életem legbol­dogabb korszaka itt telt el. Itt találkoztam azzal, aki életem jó és hű tár­sa lett. Itt találtam először mélységesen jó, be­csületes és magasszellemű barátra. Ez a jó és becsületes barát Gyenis Antal volt, kitől bár­húsz év választott el engem, mégis mélységes baráti kapcsolat fejlődött ki közöttünk. Emlék­szem az iskola udvarán és a szőlőhegyre ve­zető úton folytatott hosszú beszélgetéseinkre. Bennem akkor forradalmi lángok égtek. Ugyanez a tűz égett Gyenis Antalban is, csak mélyebben és higgadtabban. Nevelni, tanítani és szabaddá tenni az em­bert. Ezek a szent eszmék fűtötték nemes lel­két. Most ugyanezért a nemes eszméért har­col a népi kollégium, itt: az ő nevét viselő kollé­gium. Boldog és szép idő volt. - De Dombóvár­hoz kötnek életem legszomorúbb emlékei is. Föltámadt az emberirtó gyűlölség és meggyil­kolta azt az embert, aki csßk szépet s jót akart. Gyenis Antal mártírhalált halt eszméiért. De nem lehet megölni az emberi eszményt, nem lehet meggátolni a haladást. Példa rá az itt lé­tesített és virágzó középiskolai kollégium. Gyenis Antal mindenkiben az embert nézte és szerette volna bennünk is felgyújtani az egész emberiség szeretetének lángját. Itt, ezek a gyerekek a népből jöttek, de - ha innen majd kikerülnek is - meg kell maradniuk a népben. A múltban is voltak, akik a népből föl­emelkedtek, ám később felejtették, honnan jöttek. A népi kollégiumok feladata, hogy az onnan kikerültek ottmaradjanak egy sorban a néppel. Egységes nemzetté kell nevelnünk ezt a népet. Elpusztult országot vettünk át, sok az építeni- s tennivaló. Ám mi nemcsak romokat akarunk takarítani, hanem annál sokkal többet. Egyenlő jogot, a muhka megbecsülését és egyenlő részesedést a magyar kenyérből - ahogyan azt Gyenis igazgató úr is akarta s taní­totta. A népi kollégium munkájával a demok­rácia szellemi alépítményét készíti elő - amint az országban mindenütt - itt is. A demokráciá­ról, annak megvalósításáról ma elég sokat beszélünk, azonban a demokráciáért most már cselekednünk kell. Demokrata az, aki nemcsak vallja, hanem éli is a demokráciát. Még sokat kell áldozni a kollégiumért, de ezen áldozatun­kat gazdagon visszafizeti majd a kollégium, annak tiszta szemű s-szabad lelkű diákjai. Boldog vagyok, hogy itt lehetek ezen a na­pon, hogy járhatok ezeken a jól ismert utcá­kon. Örülök, hogy láthattam ismét a Gyenis-is- kolát, hol forradalmi tűztől hevítve annakidején folyosóin s egy-egy terme'előtt megállva oly sokat beszélgettem bölcs tanítómesterünkkel, hol magam is »külsős öregdiákként« oly sokat tanultam, tanulhattam Gyenis Antaltól. Legyetek hűek ahhoz, aki értetek, értünk élt és mindnyájunkért meghalt. ...Délután a temetői Gyenis-slrnál pedig né­mán imádkozik a szeretett vő, Tildy Zoltán. Egyszerű síremlékénél a Kapós-vidéken Tildy Zoltánnal együtt sok százakat, ezreket tanító a nevelő iskolamesternek. Amikor 1945. októ­ber hatodikán - a magyar vértanúk napján - Gyenis Antal 1919. augusztus 19-én Tamási­ban kivégzett holttestét a dombóváriak haza­hozatták, hogy ott, ahol az emberi kötelesség- teljesítés mintaképe volt, ahol mindenki be­csülte és szerette, ott temessék el, akkor Tildy Zoltán akaratából a síremlék márványtáblájá­nak jobb sarkába egy újszövetségi jelzet is föl- vésetett: „Lukács ev. 12:4." Az evangélista Írása pedig így szól: „Mondom pedig néktek, az én barátimnak, ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, és azután többet nem árthat­nak." A harmadik magyar köztársaság első el­nöke ekkor könnyet törül szeméből; gondolja, érzi, érezheti tán, Lukács evangélista figyel­meztető igaz tanítása majdan az ő halálának - életének - is örök mementójává lehet? - Mert, „akik a testet ölik meg, azután többet nem árt­hatnak.” SIMON KÁROLY A Magyar Szabadság Érdemrend, amelyet Tildy Zoltán köztár­sasági elnök 1947 jú­niusában posztu­musz adományozott a mártírhalált halt Gyenis Antalnak Negyvenhét Romániából áttelepült író találkozója Milyen ügyet szolgál a Jószolgálati Tanács? November 10-re találkozót szervezett a Magyar írók Szövetsége kebelében működő Magyar-Román Jószolgálati Tanács. A Cseres Tibor elnök és Kocz- kás Sándor főtitkár aláírását viselő meg­hívókat annak a negyvenhét magyar író- nak-tollforgatónak küldték szét, akik Ro­mániából települtek át Magyarországra. Az írószövetségnek erről a létszámról van tudomása, de lehetnek még olyanok is, akik nem léptek kapcsolatba az iro­dalmárokkal. A tanácskozás célul tűzte ki a román értelmiség jobb részével való kapcsolatteremtés, kapcsolattartás le­hetőségeinek áttekintését, valamint az áttelepült toliforgatók beilleszkedési gondjainak megbeszélését írószövetségi tagok, valamint a Művelődési, a Belügy- és Külügyminisztérium képviselőinek je­lenlétében. A Magyarországon élő erdélyi magyar írók kulturális értékek menekítői, ennek ellenére nem egy közülük egzisztenciális gondokkal küzd, vagy a szűkös publiká­lási lehetőség nehezíti meg számára az újrakezdést. A Magyar írók Szövetsége lehetőséget nyújtott számukra a kapcso­latteremtésre; az írószövetségen belül a közeljövőben várható átalakulások ked­vezőbb helyezetet teremtenek számukra, hiszen fölmerült, hogy a határokon túl élő kisebbségi magyar írók is tagjaivá lehes­senek az írószövetségnek. Azt, hogy szükség van a kapcsolatte­remtésre, kapcsolattartásra a Romániá­ban élő mind román, mind magyar hala­dó tollforgatókkal, élénken jelzi az a se­gítségért folyamodó üzenet, amit Sütő András nem levélben, hanem szóban intézett valamennyiünkhöz, és ami pén­teken reggel hangzott el a magát meg nem nevező szóbeli tolmácsoló ajkáról a Kossuth adóban. Bátran kiálló jelentős írók, költők körül sűrűsödik a veszély szorongató légköre a határon túl: Sütő Andrást életveszélyes fenyegetés bírta rá, hogy üzenjen, Ana Blandiana, a mai román irodalom egyik legjelesebb költő­je férjével együtt állás nélkül tengődik, írásaikat nem közük, beteg lévén gyógy­szerhez nem jut, mert épp oly bátran föl­emelte szavát a terror ellen, mint Cornea asszony, de irodalmi értékkel és anélkül, hogy a nacionalizmus árnyéka rávető­dött volna... Némi vita övezte annak a nyilatkozat­nak a megszövegezését, amelyben a kül­földi szervezetek által Nobel-békedíjra javasolt Doina Cornea asszony mellé a találkozón egybegyűltek Tőkés László temesvári református lelkészt is javasol­ták. A vita nem Tőkés László, hanem Cor­nea asszony személye körül folyt... S ha egyáltalán fölmerül, hogy ezen vi­tatkozni kell, csak azért történt, mert a Magyar írók Szövetsége kebelében mű­ködő Magyar-Román Jószolgálati Ta­nácsnak kizárólag a jó ügyet, a naciona­lizmus-, sovinizmusmentes, kulturális ér­tékeket hordozó és közvetítő, szabad emberi és szellemi kapcsolatokat sza­bad csak szolgálnia. D. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom