Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-18 / 247. szám
4 isrtEPÜJSÄG 1989. október 18. Ha száz forint akkor ellenállás? A tamási úttörőház legújabb kezdeményezésének vettem hírét a napokban. A tanácsi fenntartású intézmény baráti kört hirdetett meg azzal a céllal, hogy szabadidős rendezvényeiknek állandó törzsközönsége legyen. Körükbe várják az általános iskolásokat, a gimnazistákat és a szakmunkástanulókat - függetlenül attól, hogy tagjai-e bármelyik ifjúsági szövetségnek vagy sem -, akik száz forint tagdíj fizetése után látogathatják az úttörőház szabadidős rendezvényeit (játszóház, diszkó, videovetítés, játékkaszinó, stb., kivéve az önköltséges kirándulásokat, a színházi előadásokat, az előadóművészekkel szervezett műsorokat. Lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a meghirdetett tizenhat szakkör valamelyikében tevékenykedhessenek a fiatalok. Ez utóbbi - pestiesen szólva - nem semmi, hiszen jól felkészült vezetők közreműködésével hasznosan, kulturált körülmények között tölthető el a szabadidő akkor, ha valaki a tini-, a társastánc-, a játékmesterek, a fafaragó, a computerklub tagja lesz, vagy a honismereti, a képzőművész, a bélyeggyűjtő, a kerámia-, tűzzománc-, a sakk-, az asztalitenisz-, a madárbarátszakkörben tevékenykedik, vagy éppen a kameraiskolában ismerkedik a videózás alapjaival. Nos, engem nem is a részcél megfogalmazása lepett meg - ugyanis egykori úttörőházi tevékenységem azt diktálja, hogy ne csak törzsközönségben gondolkodjam, hanem az ismeret- szerzésen, -bővítésen, a kulturált szórakozás biztosításán kívül erősítsem a valahova, valaki(k)hez tartozás érzését is hanem egy másik hír. Tamásiban - a felnőttek - nem szívesen vették (veszik) a százforintos éves tagsági díjat. Magyarán: sokallják. Fentebb említett múltamból tudom, hogy a gyerekek az előbbi szolgáltatásokat ingyen kapták eddig. Higyjék el, nem azért van most ez az újítás, mivelhogy a föníciaiak feltalálták azt az „átok" pénzt és aztán - jó magyar szokás szerint - anélkül, hogy meggyőződnénk a hasznosságáról be is vezetjük mindjárt a találmányt. (Itt jegyzem meg: hasonló dologra volt már példa évekkel ezelőtt, éppen Tamásiban is.) Röviden szólva: a gazdasági helyzet követelte kényszerű lépésről van szó. Az úttörőház költségvetése nem emelkedik, a rendezvényeké, a fenntartásé viszont igen. Ezt ismerte fel az intézmény vezetősége - reméljük időben - és ezért döntött a szekszárdi, a pécsi, a veszprémi, az esztergomi és a komlói - hogy csak néhányat említsek a sok közül - példa alapján úgy, hogy tagdíjat szed. (Elárulom, a megyeszékhelyen kétszáz forintot fizetnek a szakköri tagok.) Felvetődhet a kérdés, hogy a rohamosan csökkenő életszínvonal mellett, amikor sok családnak még a megélhetés is nehéz, miért kell kérni száz forintot? Miért zárják ki ezzel éppen a legrászorultabbakat a kulturált, hasznos szabadidő-eltöltés lehetőségéből? Szó sincs azonban erről, ugyanis az az összeg egyébként is „elmegy” - igaz apránként. Lehet, hogy így köny- nyebb?! Számoljunk csak utána! A napközisek havonta egyszer moziba mennek 15 forintért, ha még kedvük van hét végeken, akkor évi négy-öt alkalommal az úttörőházi diszkóban is rophatják 10-15 forintért. Ha csak azt veszem, hogy a tanév tíz hónapot és tíz mozit jelent, akkor már könnyű belátni, hogy igaz az előző állítás. Ki kell mondani: az úttörőcsapatok tevékenysége megkérdőjelezhető. A pedagógusok nem szívesen vállalják a túlmunkát, így hiányoznak a személyi feltételek is. Úttörővezetők körében általános az a vélemény, hogy nincs koncepció se fent, se lent. Kérdezem: szenvedhet-e hiányt a gyermek ezért? Ha van egy intézmény - ahol igény alapján nyitnak az alternatív mozgalmak előtt is - és annak vannak hasznos tevékenységet biztosító - szakzsargonnal szólva - szervezett rendezvényei, akkor miért kell az iskola kapuját becsukni? Mit tudnak helyette adni egy nevelővel, a megszokott - megunt - falak között? Tudom, a pénz nagy úr. No, de ennyire?- él Művek, alkotók Plasztikai történet Pál Zoltán szobrász ismét álmodozik. A pécsi belváros sétálóutcáját, a Kossuth Lajos utca utolsó húsz méterét építi be gondolatban egy olyan plasztikával, mely sík szobrokkal, háztól házig tartó szélességben népesítené be a kopár macskakövet. Húsz méter szobor - rajta lehetne sétálni - van ilyen Európában? A fiatal pécsi alkotó nemrég jött haza Japánból, ahol majd három hónapot töltött egy szimpózium résztvevőjeként. Sendai város, mely 100 éves ünnepségét hatalmas virágkiállítással tette még színesebbé, örömmel fogadta az ír, a holland, s a magyar művészt. A Tokiótól 230 kilométerre lévő milliós „kisvárosban” volt, hogy nyolcvankétezer látogató fordult meg egy nap, az ünnepség idején.- Zavart-e a másság, a különlegesség érzése?- A munkában nem, illetve csak pozitív értelemben. Elképzelhetetlen ugyanis számunkra az az udvariasság, másik iránti tisztelet, a körültekintő bemutatás, illetve bemutatkozás, ami ott a mindennapi élet kultúrájához tartozik. Borzasztóan nyitottnak kell lennünk ahhoz, hogy megértsük azt a fegyelmet, a munkához való viszonyt, amely koreografálja az életet. Minden nap számon kérődik, s az adott szónak súlya van. Többet ér mint nálunk tizenöt pecsét és három ismerős. Annyira más minden, hogy szinte kulturális sokk éri az embert.- Milyen a japán férfi, s a női viszony?- A japán nők csodálatosak, nem akarnak emancipálódni, s ettől sokkal jobb és konfliktusmentesebb a családi életük is. Pál Zoltán szobra- Mennyire sikerült a japán művészetet s művészeket megismerned?- A szimpóziumon részt vevő öt japán művész közül volt már, akit ismertem, együtt dolgoztunk Jugoszláviában, Ausztriában, Olaszországban. Kortárs művészeket, s építészeket is megismertem, akik a szimpózium idején tartott fórumon részt vettek. Az építész szemlélete mellett integrálni kell a városszervezetek megtervezésekor például a szobrász látásmódját is, több dimenzióban kell végigvinni a terveket.- Messze vagyunk mi még ettől, sajnos, különösen, ha új lakótelepeinkre gondolok.- Ezt a szemléletet el kell kezdeni valamikor, mindenütt.- Milyen szobrok készültek a szimpózium idején?- Összesen nyolc szobor készült. Hatot annak a golfklubnak a területén helyeznek el, mely az esemény szponzora volt. Bár a városban angol nyelvű újság is van (a szobrászokat is rábírták, Írjanak ők maguk a szimpóziumról) csupán hatszáz a külföldi. Többségük nyelvtanár, főleg Ausztráliából. Jó lenne visszamenni - mondja Pál Zoltán -, s hosszabban maradni. A mi több ezer éves európai szemléletünk, manapság is divó dekadenciánk ember központú szelídséggé válhatna, s a homo endens arcát mutathatnánk.- csefkó Múzeumaink kincsei Avar fülbevaló 10. Önmaga felékszerezése az embernek ősidők óta tulajdonsága. Ennek érdekében fokozatosan egyre ritkább, tehát értékesebb és jól megmunkálható anyagokat használt. Ilyen az arany éppúgy, mint az ezüst. A megyei múzeum földszinti második - népvándorlás kori leleteket bemutató- kiállítótermében gazdag válogatás látható különböző ékszerekből, melyek legtöbbjét ma is szivesen viselné, aki tehetné. Az avar kori leletek egyik szép darabja a képünkön is bemutatott, madármintás fülbevalópár. Gyönkön találták az ottani kiterjedt ásatások során. Fotó: GAÄL A. Megint jön a Z’ZI Labor Z’ZI LAPPR Nwv r«k Riportok, erőlködés, magyarázatok helyett új lemezt készített a Z’ZI Labor. Lemezük 1989 október végén jelenik meg. Két számban ismét mellettük az asz- szonykórus is. Minden a régi, csak az idő nevelte bokrosabbá a megkezdett kísérletet. Anita hangja, a sok vokál és a roc- kosabb, helyenként élő zene, élő dobok még jobban emberközelbe hozták a stílust. Meglepő, hogy Máté Péter is megszólal a lemezen, de az ötlet nem lehetetlen csak technika. Janicsákkal énekelnek duettet! Rendőr van a járdán - énekli az asszonykórus, de ezen még a rendőr is elámul. A Naiv Rock megméretik, reméljük „könnyűnek” találtatik. Ifjúság illegalitásban? „Lapunk, a Mégis, dacból született. Kettős dacból. Egy kisebből és egy na- gyobból. A kisebbik dacot azok a KISZ- es, Demisz-es vezetők váltották ki, akiknek politikai pápaszemkeretébe a szódásüveg talpa jár. Máskülönben hogyan hozhattak volna olyan döntést, miszerint felszámolják a harmincadik évfolyamában járó Magyar Ifjúságot” - indul Adonyi Sztancs János főszerkesztő szavaival a rotációst elhagyva első útjára, a fiatalok közé az új, független ifjúsági lap október 7-én. A százezres példányszámot meghaladt lapelőd nem kellett a KISZ-nek, nem kellett a Demisz-nek. Ne tekintsük jelképesnek, hogy a kiadvány a Magyar Ifjúság címet viselte fejlécén... Minthogy már megszűnt, nem kérdezhetjük senkitől, hogy kinek kell a Magyar Ifjúság. Egyetlen kérdés merülhet fel jogosan: az utódlapnak sikerül-e képviselni dacos Mégis-ével a fejlécről eltörölt két szót? Reméljük, a „Mégis” azt jelenti: dacára mindennek, ami eddig történt, ezen fog igyekezni. A beköszöntő vezércikk azt ígéri: „Lapunk az újkeletű vagy ismételten felmerülő ,|mégisekkel” kíván foglalkozni. Mégis Európa, mégis magyarság, mégis embernek való élet.” Nem lehetne - mégis -, hogy senki se tegyen úgy, mintha maga az ifjúság vonult volna illegalitásba?-os -er Nemes Tihamér • országos középiskolai számítástechnikai verseny A Művelődési Minisztérium felhívására társaságunk ifjúsági bizottsága és oktatási szakosztálya a korábbi évek gyakorlatának megfelelően ismételten megrendezi a Nemes Tihamér országos középiskolai számítástechnikai tanulmányi versenyt. Az I. fordulót 1990. január 16- án (kedden) 14 órától tartjuk a versenyre jelentkező iskolákban. AII. forduló Budapesten lesz 1990. március 10-én (szombaton). A versenyen a középfokú iskolák III—IV. osztályos tanulói vehetnek részt (de versenyen kívül indulhatnak l-ll. osztályosok is). A versenyre legkésőbb 1989. október 31-ig nevezhetik be az iskolák tanulóikat az alábbi címen: NJSZT Nemes Tihamér Verseny 1368 Budapest 5. Pf. 240. A nevezésnek tartalmaznia kell- az iskola nevét, cimét és telefonszámát,- a résztvevő tanulók számát évfolyamonként,- a versenyért felelős tanár nevét. A nevezést ajánlottan szíveskedjenek postára adni. A nevezést beküldő iskoláknak a verseny menetéről és a követelményekről tájékoztatót küldünk. Az első tíz helyezett az érettségi vizsgára matematika tárgyból jeles osztályzatot kap, továbbá számítástechnikából mentesül a felvételi vizsga alól. A verseny hivatalos meghirdetése a Művelődési Közlöny 15. számában az 1088. oldalon jelent meg. Tévénapló Sánta Ferenc világa Az éjszaka című tévéjáték Az áruló változata, ezt láttuk előbb, majd másnap hallhattuk azt a beszélgetést, amit még áprilisban vettek fel. Jobb lett volna fordítva, mert Sánta világos, emberségtől áthatott szavai, melyek akár vezérfonálul is használhatók napjainkban, jó bevezetést jelentenek műveihez. Egy nagy írót és felelősségtől áthatott igaz embert hallhattunk, s közben mégis csak arra kellett gondolnunk, miért kellett fél esztendeig várni Sánta Ferenc vallomásának vetítésével, pedig az elmúlt hónapokban sokat segíthetett volna az útkeresésben, az eszmék tisztázásában, a követésre érdemes gyakorlat kialakításában. Sánta Ferenc az elmúlt negyven esztendőt foglalta össze, annak minden tanulságával. A forradalom figyelmeztetett, aminek 1945-ben is tanúi voltunk, mindig történelmi szükségszerűség eredménye, amelynek megvan a maga etikája. Nálunk munkások, parasztok történelmi felelősségtudattal fogtak sorsuk intézéséhez, ezt árulta el Rákosi és csoportja, ezt számolta fel a sztálinista gyakorlat. A forradalom etikáját felváltotta az önkény, a politikai kizárólagosság, márpedig minden monopólium a butaság szervezett formája, amelyben nincs helye az értéknek, a kontraszelekció szabályoz mindent, s többé nem a szabadság az uralkodó eszme, mert a parancsuralom nem tűr ellentmondást. 1956 után Kádár is, külső ösztönzésre, a forradalom ellen fordult, megtartotta a régi berendezkedést, ami a kontraszelekció fenntartását jelentette. A szabadság és reform, mondta Sánta Ferenc, egymást feltételező fogalom, minden jó a szabadságból ered, de a szabadság - s ezt megismételte - az erkölcsi normák betartását jelenti, a szabadság nem kötetlenség, önkény, mert a szabadság megértést is jelent, a más vélemény tiszteletben tartását, tehát divatos szóval tolerancia. Megszívlelendő szavak, méltók immár klasszikus értékű művei, a Húsz óra, az Ötödik pecsét, Az áruló szerzőjéhez. Sánta munkásságában a központi gondolat a szabadság kérdése, erről szól az Éjszaka is, melyben a történetnél, magánál a cselekménynél fontosabb a szituáció, ami válaszút elé állítja hőseit. A történet a huszita háborúk idején játszódik, de történhetnék a keresztes háborúk korában vagy Mohács után, mert az ember számára a végső dilemma az, hogy sorsa politikai érv lesz, s végtére közömbös, kiknek oldalán áll Václáv Jásek és Jan Zsitomir, mert akkor is egymás ellen játsz- szák ki őket, ha helyet cserélnek. A Paraszt pedig, aki tehetetlenül vergődik a hatalmi szándékok között, úgy védekezik, ahogy tud, megszökik a harcból, hogy felszánthassa földjét, s ha úgy adódik elhajtja a katonák lovát, mert fontosabb számára, hogy enni adhasson mindig éhező családjának. Keserű parabola Sánta Ferenc története, amelynek középpontjában a múlt árnyait idéző író áll, nem az igazságtevés, hanem az igazságkeresés tiszta szándékával. Jó a tévéváltozat, a rendező Gaál Istvánt, aki a forgatókönyvet is írta, a nagy mű iránti alázat vezette, filmje nem több és nem is jobb, mint Sánta alkotása, hanem annak ábrázolása, s ez legfőbb erénye. A szereplők is ezt szolgálják, Tolnai Miklós, Papp Zoltán, Rátóti Zoltán, Nagy Attila, Almási Albert. Az éjszaka bemutatója így lett a Budapesti Művészeti Hetek emlékezetes eseménye. Cs. L