Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-18 / 247. szám

4 isrtEPÜJSÄG 1989. október 18. Ha száz forint akkor ellenállás? A tamási úttörőház legújabb kezdeményezésének vettem hírét a napokban. A tanácsi fenntartású intézmény baráti kört hirdetett meg azzal a céllal, hogy szabadidős rendezvényeik­nek állandó törzsközönsége legyen. Körükbe várják az általá­nos iskolásokat, a gimnazistákat és a szakmunkástanulókat - függetlenül attól, hogy tagjai-e bármelyik ifjúsági szövetség­nek vagy sem -, akik száz forint tagdíj fizetése után látogathat­ják az úttörőház szabadidős rendezvényeit (játszóház, diszkó, videovetítés, játékkaszinó, stb., kivéve az önköltséges kirándu­lásokat, a színházi előadásokat, az előadóművészekkel szer­vezett műsorokat. Lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a meghirdetett tizenhat szakkör valamelyikében tevékenyked­hessenek a fiatalok. Ez utóbbi - pestiesen szólva - nem sem­mi, hiszen jól felkészült vezetők közreműködésével haszno­san, kulturált körülmények között tölthető el a szabadidő akkor, ha valaki a tini-, a társastánc-, a játékmesterek, a fafaragó, a computerklub tagja lesz, vagy a honismereti, a képzőművész, a bélyeggyűjtő, a kerámia-, tűzzománc-, a sakk-, az asztalite­nisz-, a madárbarátszakkörben tevékenykedik, vagy éppen a kameraiskolában ismerkedik a videózás alapjaival. Nos, engem nem is a részcél megfogalmazása lepett meg - ugyanis egykori úttörőházi tevékenységem azt diktálja, hogy ne csak törzsközönségben gondolkodjam, hanem az ismeret- szerzésen, -bővítésen, a kulturált szórakozás biztosításán kívül erősítsem a valahova, valaki(k)hez tartozás érzését is hanem egy másik hír. Tamásiban - a felnőttek - nem szívesen vették (veszik) a százforintos éves tagsági díjat. Magyarán: sokallják. Fentebb említett múltamból tudom, hogy a gyerekek az előbbi szolgáltatásokat ingyen kapták eddig. Higyjék el, nem azért van most ez az újítás, mivelhogy a föníciaiak feltalálták azt az „átok" pénzt és aztán - jó magyar szokás szerint - anélkül, hogy meggyőződnénk a hasznosságáról be is vezetjük mind­járt a találmányt. (Itt jegyzem meg: hasonló dologra volt már példa évekkel ezelőtt, éppen Tamásiban is.) Röviden szólva: a gazdasági helyzet követelte kényszerű lépésről van szó. Az úttörőház költségvetése nem emelkedik, a rendezvényeké, a fenntartásé viszont igen. Ezt ismerte fel az intézmény vezető­sége - reméljük időben - és ezért döntött a szekszárdi, a pé­csi, a veszprémi, az esztergomi és a komlói - hogy csak néhá­nyat említsek a sok közül - példa alapján úgy, hogy tagdíjat szed. (Elárulom, a megyeszékhelyen kétszáz forintot fizetnek a szakköri tagok.) Felvetődhet a kérdés, hogy a rohamosan csökkenő életszín­vonal mellett, amikor sok családnak még a megélhetés is ne­héz, miért kell kérni száz forintot? Miért zárják ki ezzel éppen a legrászorultabbakat a kulturált, hasznos szabadidő-eltöltés le­hetőségéből? Szó sincs azonban erről, ugyanis az az összeg egyébként is „elmegy” - igaz apránként. Lehet, hogy így köny- nyebb?! Számoljunk csak utána! A napközisek havonta egy­szer moziba mennek 15 forintért, ha még kedvük van hét vége­ken, akkor évi négy-öt alkalommal az úttörőházi diszkóban is rophatják 10-15 forintért. Ha csak azt veszem, hogy a tanév tíz hónapot és tíz mozit jelent, akkor már könnyű belátni, hogy igaz az előző állítás. Ki kell mondani: az úttörőcsapatok tevékenysége megkér­dőjelezhető. A pedagógusok nem szívesen vállalják a túlmun­kát, így hiányoznak a személyi feltételek is. Úttörővezetők kö­rében általános az a vélemény, hogy nincs koncepció se fent, se lent. Kérdezem: szenvedhet-e hiányt a gyermek ezért? Ha van egy intézmény - ahol igény alapján nyitnak az alternatív mozgalmak előtt is - és annak vannak hasznos tevékenységet biztosító - szakzsargonnal szólva - szervezett rendezvényei, akkor miért kell az iskola kapuját becsukni? Mit tudnak helyette adni egy nevelővel, a megszokott - megunt - falak között? Tudom, a pénz nagy úr. No, de ennyire?- él ­Művek, alkotók Plasztikai történet Pál Zoltán szobrász ismét álmodozik. A pécsi belváros sétálóutcáját, a Kossuth Lajos utca utolsó húsz méterét építi be gondolatban egy olyan plasztikával, mely sík szobrokkal, háztól házig tartó széles­ségben népesítené be a kopár macska­követ. Húsz méter szobor - rajta lehetne sétálni - van ilyen Európában? A fiatal pécsi alkotó nemrég jött haza Japánból, ahol majd három hónapot töl­tött egy szimpózium résztvevőjeként. Sendai város, mely 100 éves ünnepségét hatalmas virágkiállítással tette még szí­nesebbé, örömmel fogadta az ír, a hol­land, s a magyar művészt. A Tokiótól 230 kilométerre lévő milliós „kisváros­ban” volt, hogy nyolcvankétezer látoga­tó fordult meg egy nap, az ünnepség ide­jén.- Zavart-e a másság, a különlegesség érzése?- A munkában nem, illetve csak pozitív értelemben. Elképzelhetetlen ugyanis számunkra az az udvariasság, másik iránti tisztelet, a körültekintő bemutatás, illetve bemutatkozás, ami ott a minden­napi élet kultúrájához tartozik. Borzasz­tóan nyitottnak kell lennünk ahhoz, hogy megértsük azt a fegyelmet, a munkához való viszonyt, amely koreografálja az éle­tet. Minden nap számon kérődik, s az adott szónak súlya van. Többet ér mint nálunk tizenöt pecsét és három ismerős. Annyira más minden, hogy szinte kultu­rális sokk éri az embert.- Milyen a japán férfi, s a női viszony?- A japán nők csodálatosak, nem akarnak emancipálódni, s ettől sokkal jobb és konfliktusmentesebb a családi életük is. Pál Zoltán szobra- Mennyire sikerült a japán művésze­tet s művészeket megismerned?- A szimpóziumon részt vevő öt japán művész közül volt már, akit ismertem, együtt dolgoztunk Jugoszláviában, Ausztriában, Olaszországban. Kortárs művészeket, s építészeket is megismer­tem, akik a szimpózium idején tartott fó­rumon részt vettek. Az építész szemlélete mellett integrálni kell a városszervezetek megtervezésekor például a szobrász lá­tásmódját is, több dimenzióban kell vé­gigvinni a terveket.- Messze vagyunk mi még ettől, saj­nos, különösen, ha új lakótelepeinkre gondolok.- Ezt a szemléletet el kell kezdeni vala­mikor, mindenütt.- Milyen szobrok készültek a szimpó­zium idején?- Összesen nyolc szobor készült. Ha­tot annak a golfklubnak a területén he­lyeznek el, mely az esemény szponzora volt. Bár a városban angol nyelvű újság is van (a szobrászokat is rábírták, Írjanak ők maguk a szimpóziumról) csupán hat­száz a külföldi. Többségük nyelvtanár, főleg Ausztráliából. Jó lenne visszamenni - mondja Pál Zoltán -, s hosszabban maradni. A mi több ezer éves európai szemléletünk, manapság is divó dekadenciánk ember központú szelídséggé válhatna, s a homo endens arcát mutathatnánk.- csefkó ­Múzeumaink kincsei Avar fülbevaló 10. Önmaga felékszerezése az embernek ősidők óta tulajdonsága. Ennek érdekében fokozatosan egyre ritkább, tehát értéke­sebb és jól megmunkálható anyagokat használt. Ilyen az arany éppúgy, mint az ezüst. A megyei múzeum földszinti máso­dik - népvándorlás kori leleteket bemutató- kiállítótermében gazdag válogatás látha­tó különböző ékszerekből, melyek leg­többjét ma is szivesen viselné, aki tehetné. Az avar kori leletek egyik szép darabja a képünkön is bemutatott, madármintás fül­bevalópár. Gyönkön találták az ottani kiter­jedt ásatások során. Fotó: GAÄL A. Megint jön a Z’ZI Labor Z’ZI LAPPR Nwv r«k Riportok, erőlködés, magyarázatok helyett új lemezt készített a Z’ZI Labor. Lemezük 1989 október végén jelenik meg. Két számban ismét mellettük az asz- szonykórus is. Minden a régi, csak az idő nevelte bokrosabbá a megkezdett kísér­letet. Anita hangja, a sok vokál és a roc- kosabb, helyenként élő zene, élő dobok még jobban emberközelbe hozták a stí­lust. Meglepő, hogy Máté Péter is meg­szólal a lemezen, de az ötlet nem lehe­tetlen csak technika. Janicsákkal éne­kelnek duettet! Rendőr van a járdán - énekli az asszonykórus, de ezen még a rendőr is elámul. A Naiv Rock megméretik, reméljük „könnyűnek” találtatik. Ifjúság ­illegalitásban? „Lapunk, a Mégis, dacból született. Kettős dacból. Egy kisebből és egy na- gyobból. A kisebbik dacot azok a KISZ- es, Demisz-es vezetők váltották ki, akik­nek politikai pápaszemkeretébe a szó­dásüveg talpa jár. Máskülönben hogyan hozhattak volna olyan döntést, miszerint felszámolják a harmincadik évfolyamá­ban járó Magyar Ifjúságot” - indul Adonyi Sztancs János főszerkesztő szavaival a rotációst elhagyva első útjára, a fiatalok közé az új, független ifjúsági lap október 7-én. A százezres példányszámot megha­ladt lapelőd nem kellett a KISZ-nek, nem kellett a Demisz-nek. Ne tekintsük jelképesnek, hogy a kiad­vány a Magyar Ifjúság címet viselte fejlé­cén... Minthogy már megszűnt, nem kérdez­hetjük senkitől, hogy kinek kell a Magyar Ifjúság. Egyetlen kérdés merülhet fel jo­gosan: az utódlapnak sikerül-e képvi­selni dacos Mégis-ével a fejlécről eltörölt két szót? Reméljük, a „Mégis” azt jelenti: dacára mindennek, ami eddig történt, ezen fog igyekezni. A beköszöntő vezércikk azt ígéri: „La­punk az újkeletű vagy ismételten felme­rülő ,|mégisekkel” kíván foglalkozni. Mé­gis Európa, mégis magyarság, mégis embernek való élet.” Nem lehetne - mégis -, hogy senki se tegyen úgy, mintha maga az ifjúság vo­nult volna illegalitásba?-os -er Nemes Tihamér • országos középiskolai számítástechnikai verseny A Művelődési Minisztérium felhívására társaságunk ifjúsági bizottsága és okta­tási szakosztálya a korábbi évek gyakor­latának megfelelően ismételten megren­dezi a Nemes Tihamér országos közép­iskolai számítástechnikai tanulmányi versenyt. Az I. fordulót 1990. január 16- án (kedden) 14 órától tartjuk a versenyre jelentkező iskolákban. AII. forduló Buda­pesten lesz 1990. március 10-én (szom­baton). A versenyen a középfokú iskolák III—IV. osztályos tanulói vehetnek részt (de ver­senyen kívül indulhatnak l-ll. osztályo­sok is). A versenyre legkésőbb 1989. ok­tóber 31-ig nevezhetik be az iskolák ta­nulóikat az alábbi címen: NJSZT Nemes Tihamér Verseny 1368 Budapest 5. Pf. 240. A nevezésnek tartalmaznia kell- az iskola nevét, cimét és telefonszá­mát,- a résztvevő tanulók számát évfolya­monként,- a versenyért felelős tanár nevét. A nevezést ajánlottan szíveskedjenek postára adni. A nevezést beküldő isko­láknak a verseny menetéről és a követel­ményekről tájékoztatót küldünk. Az első tíz helyezett az érettségi vizs­gára matematika tárgyból jeles osztály­zatot kap, továbbá számítástechnikából mentesül a felvételi vizsga alól. A verseny hivatalos meghirdetése a Művelődési Közlöny 15. számában az 1088. oldalon jelent meg. Tévénapló Sánta Ferenc világa Az éjszaka című tévéjáték Az áruló vál­tozata, ezt láttuk előbb, majd másnap hallhattuk azt a beszélgetést, amit még áprilisban vettek fel. Jobb lett volna for­dítva, mert Sánta világos, emberségtől áthatott szavai, melyek akár vezérfonálul is használhatók napjainkban, jó beveze­tést jelentenek műveihez. Egy nagy írót és felelősségtől áthatott igaz embert hall­hattunk, s közben mégis csak arra kellett gondolnunk, miért kellett fél esztendeig várni Sánta Ferenc vallomásának vetíté­sével, pedig az elmúlt hónapokban sokat segíthetett volna az útkeresésben, az eszmék tisztázásában, a követésre érde­mes gyakorlat kialakításában. Sánta Ferenc az elmúlt negyven esz­tendőt foglalta össze, annak minden ta­nulságával. A forradalom figyelmeztetett, aminek 1945-ben is tanúi voltunk, mindig történelmi szükségszerűség eredménye, amelynek megvan a maga etikája. Ná­lunk munkások, parasztok történelmi fe­lelősségtudattal fogtak sorsuk intézésé­hez, ezt árulta el Rákosi és csoportja, ezt számolta fel a sztálinista gyakorlat. A for­radalom etikáját felváltotta az önkény, a politikai kizárólagosság, márpedig min­den monopólium a butaság szervezett formája, amelyben nincs helye az érték­nek, a kontraszelekció szabályoz min­dent, s többé nem a szabadság az ural­kodó eszme, mert a parancsuralom nem tűr ellentmondást. 1956 után Kádár is, külső ösztönzésre, a forradalom ellen fordult, megtartotta a régi berendezkedést, ami a kontrasze­lekció fenntartását jelentette. A szabad­ság és reform, mondta Sánta Ferenc, egymást feltételező fogalom, minden jó a szabadságból ered, de a szabadság - s ezt megismételte - az erkölcsi normák betartását jelenti, a szabadság nem kö­tetlenség, önkény, mert a szabadság megértést is jelent, a más vélemény tisz­teletben tartását, tehát divatos szóval to­lerancia. Megszívlelendő szavak, méltók immár klasszikus értékű művei, a Húsz óra, az Ötödik pecsét, Az áruló szerzőjéhez. Sánta munkásságában a központi gon­dolat a szabadság kérdése, erről szól az Éjszaka is, melyben a történetnél, magá­nál a cselekménynél fontosabb a szituá­ció, ami válaszút elé állítja hőseit. A törté­net a huszita háborúk idején játszódik, de történhetnék a keresztes háborúk korá­ban vagy Mohács után, mert az ember számára a végső dilemma az, hogy sorsa politikai érv lesz, s végtére közömbös, kiknek oldalán áll Václáv Jásek és Jan Zsitomir, mert akkor is egymás ellen játsz- szák ki őket, ha helyet cserélnek. A Pa­raszt pedig, aki tehetetlenül vergődik a hatalmi szándékok között, úgy védeke­zik, ahogy tud, megszökik a harcból, hogy felszánthassa földjét, s ha úgy adó­dik elhajtja a katonák lovát, mert fonto­sabb számára, hogy enni adhasson min­dig éhező családjának. Keserű parabola Sánta Ferenc törté­nete, amelynek középpontjában a múlt árnyait idéző író áll, nem az igazságtevés, hanem az igazságkeresés tiszta szándé­kával. Jó a tévéváltozat, a rendező Gaál Ist­vánt, aki a forgatókönyvet is írta, a nagy mű iránti alázat vezette, filmje nem több és nem is jobb, mint Sánta alkotása, ha­nem annak ábrázolása, s ez legfőbb erénye. A szereplők is ezt szolgálják, Tolnai Miklós, Papp Zoltán, Rátóti Zoltán, Nagy Attila, Almási Albert. Az éjszaka bemuta­tója így lett a Budapesti Művészeti Hetek emlékezetes eseménye. Cs. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom