Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-07 / 237. szám
4 Képújság 1989. október 7. Társközségek fejlődése Romániával nincs összeköttetés Egy diplomata a magyarságért Interjú Randé Jenővel Félő, hogy a fenti cim nem az, ami különösebben felkelti az olvasó érdeklődését. Némi újságírói ravaszságból éppen ezért tettünk melléje egy hét névtáblát tartalmazó fényképet, ami az év eleji állapot szerint 5403 megyénkbelit kellene, hogy kíváncsivá tegyen. Ugyanők az 1980-as népszámláláskor még 6831-en voltak, ami annyit jelent, hogy az egykori járási székhely, Gyönk, és társközségeinek lélekszáma alaposan megfogyatkozott. Hiszen az eltávozott 1428 lélekkel be lehetne népesíteni egy közepes falut. Ez az ötödénél nagyobb lélekszám- csökkenés érthető módon Gyönkön volt a legkisebb (7,5%), Miszlán szinte kísértetiesen nagy (43,9%), de mindenhol máshol is jócskán felette járt a 20 százaléknak. A helyi lakos persze nem százalékszámokban gondolkodik, bármennyire tükrözik is azok az életkörülményeiről alkotottvéleményét. Manapság elég sokat olvashatunk arról, hogy egészen kis települések is igyekeznek visszanyerni az olykor államhatalmi úton, tehát megkérdezésük nélkül felszámolt önállóságukat. Sokszor joggal, máskor alaptalanul, hiszen van egy olyan lélekszámhatár, mely alatt egy település már nem képes eltartani saját vezetését. A megyében Gyönknek van a legtöbb társközsége, és bármennyire csökkent is - Bátaszéket és az ide tartozó falvakat nem számítva - itt élnek mindmáig a legtöbben. Hogyan? Több, mint valószínű, hogy a helyiek véleménye nem mindenben egyezik majd az alább elmondandókkal. Ha ezt tárgyilagosan fejtik ki, örömmel adunk helyt bárkiknek. Egyelőre Fekete József tanácselnök rendkívül higgadt, számunka objektívnek tűnő közléseire támaszkodunk, akitől azt kértük, hogy ne beszéljen Gyönkről, de arról annál inkább, amit a társközségek az utóbbi időben kaptak. Amivel gazdagabbak lettek, persze nemcsak az Állam Bácsi jóvoltából, hanem a maguk erejéből, összefogásuk eredményeként is.- A legutóbbi időt értsem tervidőszaknak? - kérdezte.- Miért ne? - feleltük. - Bár az átlagos honpolgár nem tervidőszakokban gondolkodik...- így azonban áttekinthetőbb! Áttekintettük. I Gyi 5nk] • ■ ■ I J 1- * nk • Diösbf írény Mis zla 1 Szak 1 i l * , : , :: adat * Szárazd 1 ............... ........—1 U dv 1 Ml V—----------:— V ar sadj Valamennyi településre jellemző a szilárd burkolatú utak építése. Amíg ezt betonból csinálták, akkor bárki besegíthetett, a fejlettebb technológiát igénylő és emellett olcsóbb aszfaltutaknál azonban már nem. 1000 méter épült Diósberényben, 800 Miszlán. Szakadáton rendbe hozták az Iskola és Kossuth utcákat, amibe jócskán besegített a helyi termelőszövetkezet éppúgy, mint Udvariban a Szövetkezet utcánál. Varsádon a Kossuth utcára került sor. Hasonlóan fontos a vízellátás, ami általában mindenhol portánként 30 ezer forint vállalását igényli, igaz, hogy sokéves részletre. így Diósberényben, Miszlán, ahol nagyjából e sorok megjelenése idején kezdenek munkához a kútfúrók. Ugyanígy Szárazdon, ahol már teljes a vízellátás, vagy Varsádon, ahol egyelőre még részleges. Szakadáton már megvan a mélyfuratú kút, de még szárazon, mert a kiemelőberendezés építése hátravan. Kivétel Udvari, ahol a helyiek messze megelőzték korukat, mert már réges-ré- gen megépítették vízhálózatukat. Fontosak a tanügyi létesítmények is, ami gyönyörű magyar kifejezés. így a szakadáti óvodafelújítás, vagy az, hogy Varsádon most bővítik az eredetileg 30 személy ellátására képes óvodai konyhát a duplájára, ami ezután már az időskorúak ellátását is szolgálni tudja majd. Megöregedni nem kellemes dolog, és természetesen befolyásolja azt is, hogy melyik faluban hányán és mit tudnak tenni a köz érdekében. A szépszámú tisztes öregkorút felmutató Miszlán ezt bajos lenne elvárni. Szakadáton az összefogás mintaszerű, sőt olykor bosszúságot is okoz. Tanácsnak és helyieknek egyaránt. Amikor például a 2500 négyzetméterfelületű Iskola utca betonozásához napi 30 személy részvételét kérték, akkor megjelent a duplája. Aztán támasztotta a szerszám nyelét, mert az anyag szállítására hivatottak jó magyar módra alaposan késtek. Hasonlóan mintaszerű volt a diósberényiek összefogása a tavalyi nemzetiségi nap szervezésekor, amire a tanácselnök önkritikus szavai szerint:- Korábban is lehetett volna építeni! Bízzunk benne, hogy a jövőben majd megteszik. Gyönknek egyébként 13 tanácstagja, Diósberénynek, Miszlának, Udvarinak és Varsádnak 4-4, Szakadátnak és Szárazénak 3-3. A végrehajtó bizottságban a társközségek közül Varsád, Szárazd, Szakadát és Miszla képviselteti magát 1-1 személlyel. Együtt igyekeznek szolgálni a társközségek fejlődését. ORDAS IVÁN- Talán nem veszi rossz néven az olvasó, ha beszélgetésünket egy személyes jellegű emlékkel kezdem. Gyermekkorom egyik első olvasmányai közé tartozott A világvégétől a Szent öbölig című útikönyv. A kötet Angliát mutatta be, annak érdekességeivel, furcsaságaival együtt- Ez volt a második könyvem. Az első a New Yorkból jelentem címet viselte, ez az 1957-es ENSZ-közgyűlésen szerzett élményeimet összegezte. 1960-tól 1963-ig viszont már Nagy-Britanniában tartózkodtam, s onnan hazatérve írtam meg ezt a három évet. Szívesen emlékszem ezekre az időkre, ugyanis nagyon jól lehetett dolgozni ebben az országban.- Ez a vonzódás mindig megmaradt Anglia iránt?- Igen. Egyszer az Egyesült Államok Seattle nevű városában megkérdezte tőlem valaki, hogy hol élnék a legszívesebben. Természetesen Magyarországon - válaszoltam. És azt leszámítva? Rövid gondolkodás után Angliát említettem, amivel nagy meglepetést okoztam az érdeklődőnek, mivel ő azt hitte, hogy hét év ausztriai nagyköveti munka után az osztrákok mellett szavazok.- Még mielőtt újabb országok kerülnének sorra, arra kérném, röviden ismertesse elindulásának körülményeit ezen a pályán.- Rádióbemondóként kezdtem, azután újságíró lettem, majd rádióriporter. Ezt követte az angliai kiküldetésem, visszatérésem után pedig a televízió főszerkesztőjeként tevékenykedtem négy évig. Nagyon nehéz volt ez a munka, így le is mondtam: sokakkal ellentétben én ma sem tartom magam áldozatnak, egyszerűen nem jöttem ki a televízió vezetőivel. Jobb is, hogy így történt, mert rövidesen a külügyhöz kerültem, mint a sajtófőosztály vezetője. Az 1973-ban kitört arab-izraeli háborút Egyiptomban, kairói nagykövetként éltem át. 1978-tól 1985-ig pedig Bécsben teljesítettem szolgálatot, ugyancsak nagyköveti minőségben.- Éppen ezek az évek hozták meg a nagy fellendülést Ausztria és Magyarország kapcsolatában.- Ekkor írtuk alá a vízummentes utazásról szóló megállapodást, még Kreisky kancellár idejében. Tapasztalataim szerint azokon az osztrák területeken, melyeket egykor a magyarok, még a honfoglalás idejében, illetve Mátyás király alatt elfoglaltak, szimpatizálnak hazánkfiaival. Ha Ausztria nyugati része nem is, de keleti vidéke mindenképpen sorsközösséget érez a magyarokkal.- S vajon a hetvenes években mit jelentett egy arab országban magyar nagykövetnek lenni?- Az akkori egyiptomi vezetés, Nasszer idejében, szocialista orientációjúnak vallotta magát. Ez azt jelentette, hogy jó kapcsolatokat tartottak a Szovjetunióval, de ugyanakkor egyfajta tartózkodás is jellemezte ezt a viszonyt. Magyarország iráfit sok szempontból rokonszenvet éreztek, mert hazánk már a hetvenes évek elején is bizonyos különutat jelentett a többi szocialista országhoz képest.- Miképpen lesz egy elismert diplomatából 1985-ben a Magyarok Világszövetségének ugyancsak elismert főtitkára?- Az nem véletlen, hogy éppen egy hazatérő nagykövetre esett a választás, hiszen a külügy befolyása főtitkár elődeimet illetően is tetten érhető.- Kiket tömörít ez a szervezet?- A Magyarok Világszövetsége olyan szervezet volt mindeddig, mint a többi hasonló: azaz nem volt tagsága. Léteztek nemes célkitűzések, minta külföldi magyarok kulturális támogatása, a kapcsolatok fenntartása és így tovább. A problémát mindig is - az 1938-as megalakulás óta - a szomszédos országok magyarságával való kontaktus jelentette. Igaz, az utóbbi években e tekintetben is eredményesen fejlődtek a kapcsolatok. Az elnökségi tagok között ott van például Dobos László Író Csehszlovákiából, a választmányban pedig jugoszláviai és szovjetunióbeli magyarok is helyet foglalnak - először a szövetség történetében.- Románia ezek szerint kivétel.- A romániai, erdélyi magyaroknak fenntartottunk három helyet az elnökségben. Kapcsolataink azonban - sajnos - egyen- lőek a nullával. Korábban megkerestünk néhány ismert magyar személyiséget, de választ a mai napig nem kaptunk. Románia egyébként nem is ismeri el a Magyarok Világszövetségét, úgyhogy arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem érdemes - a jelenlegi körülmények között - tovább erőltetni a meddő próbálkozásokat. A három helyet mindenesetre nem töltjük be... SZERI ÁRPÁD Drog-dolgok Petricsésze a macskagyökérnek? Nem sikerült egy üzlet: a természetes gyógymódot, a rekreációt, a rendterápiát Magyarországon elterjeszteni kívánó Kneipp-Biomedica osztrák-magyar vegyes vállalat nem jutott egyezségre a gyógynövényeket termeltető nagydorogi áfésszel. „Nagydorogon korrektül megmondták: képtelenek megfelelni a követelményeknek” - nyilatkozta a vegyes vállalat igazgatója, Molnár József lapunk egyik számában. Ezek után felkerestük az áfész ügyvezető igazgatóját, Jaksa Jánost, és Kovács Istvánt, a szövetkezet felvásárlási osztályvezetőjét, hogy megtudjuk: miért és miben nem tudnak megfelelni a követelményeknek? A levél, amelyet ez év februárjában postáztak Nagydorogról Budapestre, az árajánlat mellett a következőket tartalmazza: „Az európai gyógyszerkönyvekben előírt hatóanyag-tartalmat vállalni nem tudjuk, valamint a mikrobiológiai csíraszámot sem. Arra viszont van lehetőség, hogy az árura vonatkozó átlagmintának megfelelő minőségű árut szállítunk. Természetesen a mintát a vevő részére előzetesen vizsgálat céljára rendelkezésre bocsátjuk. Sugár-nyilatkozatot, illetve -vizsgálatot el tudjuk végezni”.- Macskagyökér, majoránna és kakukkfű érdekelte volna leginkább a vegyes vállalatot - de összesen tizenegy gyógynövényféleségről adtunk árajánlatot. Tárgyaltunk személyesen is, de sajnos nem sikerült megegyeznünk. Pedig felajánlottuk azt is, hogy Szekszárdon a Mészöv-székházban kiállítást rendezünk a Kneipp-készítményekből, s ezt a kiállítást megtekinthették volna a három déldunántúli megye gyógynövénytermeléssel, illetve termeltetésével foglalkozó gazdálkodószervezetei - mondják- a nagydorogi áfész képviselői. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy ma Magyarországon nem szokás például a mikrobiológiai tisztaság, a csíraszámvizsgálat, erre sehol sincsenek felkészülve. Tudniillik ahhoz, hogy alaposan megvizsgáljuk a növényeket, laboratórium kell, mikroszkópok, drága és zömmel import eredetű laborberendezések. Ilyen vizsgálatokat el lehetne végezni ugyan korszerű laboratóriumi eszközökkel felszerelt intézetekben, ez azonban rendkívül drága és ha kis tételben szállítanák bárhová is, nem éri meg - mondják. A régóta megszokott magyar gyakorlat szerint átlagmintát küldenek a termeltetők a vásárlónak, s az vagy megfelel, vagy sem. A megrendelő legtöbb esetben a Herbária, amely eddig nem kérte, hogy petricsészében tenyésszék ki például a macskagyökér-szárítmányon található mikroorganizmusokat. Gyógynövényeket termelni rendkívül munkaigényes. Ahogy mondani szokták: közel van a földhöz, hajolva, tördelve kell gyomlálni, zsákokban a padlásra vinni, megszárítani, aztán újra lehozni, a majoránnát például morzsolni, poros, nehéz és babrás munka tehát. Nem is igen vállalnak nagyobb területet 100-400 négyszögölnél a Nagydorogon és környékén élő családok. Annál is inkább, mivel például egy 200 négyszög- öles terület évi árbevétele 13-20 ezer forint körül mozog. A gyógynövénytermesztés jövője a szakemberek szerint bizonytalan. Mert nem lehet előre tudni, hogy lesz-e az embereknek pénzük arra, hogy drogokat vásároljanak, viszont az is előfordulhat, hogy a gyógyszerárak emelkedése következtében mind nagyobb lesz a drogok iránti kereslet. Ha az ember ezekben a napokban figyelmesen hallgatja és látja, hogy milyen óriási a Béres-csepp iránti kereslet, hogy napokat képesek sorban állni beteg emberek és hozzátartozóik a gyógyulást ígérő cseppekért, mindenképpen azt prognosztizálhatja, hogy a gyógynövénytermesztés kifizetődőnek Ígérkezik. Ám: versenyhelyzet is van, a világhíres magyar kamillát például fokozatosan kiszorítja az európai piacról az Egyiptomban termesztett székfű. Ilyenkor fölmerül az emberben a kérdés: vajon nem érné meg egy-egy mikro- körzetben több üzemnek közösen laboratóriumot fölszerelni? D. VARGA MÁRTA FOTÓ: KISPÁL MÁRIA Zsákokba gyűjtik a majoránnát Árki István parcelláján
