Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-28 / 256. szám
1989. október 28. '' tolna ' | NÉPÚJSÁG 3 Mire képes ma az építőipar? Csatári csalogány A hazai realitásokon nem tudtak átlépni Nincs vevő az összefogásra Konferencia után, kongresszus előtt Mint gumicsont a zápfogon Csalogány utca (Folytatás az 1. oldalról.) Ha már ilyen drága, a vevő joggal elvárhatja, hogy a legjobb minőséget kapja a pénzéért. Hogy mennyire sikerült a TÁÉV-nek az árral arányos színvonalú lakásokat produkálni, azt a már néhány hónapja bentlakó tulajdonosoktól igyekeztünk megtudni. * Gyimesi Gyula és családja az elsők között költözött az utcába az év elején:- Vegyes képet tudok festeni az eddigi tapasztalatainkról. Nagyon elégedettek vagyunk a tervezők munkájával. A lakás egy normális méretű család igényeit jobban kielégíti, mint az eddig megszokott panellakások. Különnemű gyermekeinknek végre saját külön szobájuk lehet, és a nagyobb méretű konyha-étkező is nagyon hasznos, itt kényelmesen leülhet a család ebédelni. Szóval praktikus az elosztás, jobb komfortérzést nyújt, otthonosabb, mint a régi tömblakások. Az épületek külső képe sem mellékes, azt hiszem nagyon esztétikus, változatos homlokzatot sikerült kialakítani. A távfűtéshez képest áldás az itt megvalósított egyedi gázfűtés, magunk szabályozhatjuk a lakás hőmérsékletét tetszésünk szerint, arról nem is beszélve, hogy olcsóbb. Külön dicséretet érdemelnek a nyílászárók. Szépek, praktikusan használhatók és tökéletesen zárnak. A sok pozitívum mellett azért vannak problémák is. Az étkezőben, előszobában rosszul rakták le a padlóburkolatot, fel kellett szedni és újat lerakni. Itt-ott görbék a falak, hibás a glettelés. Sajnos, erősen átszűrődnek a zajok föntről és oldalirányból is. A fürdőszobában szép a csempe, de pocsék a burkolómunka, a lapok ferdén állnak, a sarkuk kiáll. Apróságok ezek, de bosszantó apróságok, a szakemberek igénytelenségét mutatják. A lakás négyzetmétere 23 ezer forintba került, ennyi pénzért az ember jobb minőséget várt. Voltak gondjaink a gázbojlerrel, most már úgy-ahogy használható. Most éppen a kert van napirenden. A TÁÉV azt ígérte, hogy a lakás alapterületének megfelelő nagyságú területet kapunk hátul, de úgy néz ki, hogy csak 20 négyzetméter jut családonként. Nem különösebben nagy horderejű dolog, de nem is tisztességes eljárás. * Kovács Róbert és családja márciusban költözött ide:- A lakás elrendezése jó, praktikusan használható, otthonos. A TÁÉV általában jó minőségű anyagokat épített be, de nem minden esetben. Én az átadás előtt két hónapot itt töltöttem, igyekeztem felügyelni, segíteni, hogy minden tökéletes legyen, mégis végeztek trehány munkát, a műszaki átadáson is voltak hiányosságok. Persze, mindenki szeretne mielőbb beköltözni az új lakásba, így aztán némi huzavona és veszekedés után az ember beletörődik az apróbb hibákba. Érték- csökkenés fejében valamennyit visszatérítenek ugyan, de ez nincs arányban a lakás árával és a hiányosságokkal. Az építkezés közben jó volt a TÁÉV együttműködési készsége, minden extra igényt igyekeztek kielégíteni, de a lakás átvétele után már kevésbé udvariasak. A nem igényelt szerelvények, anyagok után járó visszatérítésről nem adnak tételes elszámolást, úgy tűnik, mintha hasraütéses alapon menne a dolog, persze nem a mi előnyünkre. A kertre vonatkozó ígéretét nem teljesítette a TÁÉV, kisebb terület jut családonként, mint amire számítottunk. Talán hiba volt a szórólapok, ígéretek és a magas ár alapján arra számítani, hogy itt minden tökéletes lesz. * Rajcsányi Imre és családja májusban költözött, előtte panelházban laktak:- Mi maximálisan elégedettek vagyunk az új lakással. A mai korszerű követelményeknek megfelel a tervezés és a kivitelezés is. Nagyon jó például a hőszigetelés, szinte alig kell fűteni. Voltak persze apró hibák, amelyek trehányságra vezethetők visz- sza, de hát tisztában kell lenni a realitásokkal. A romhányi padlóburkoló minősége hagy kívánnivalót és a szerelvények is lehetnének jobbak. Ennek ellenére mindenképpen minőségi ugrást jelentenek ezek az épületek a hagyományos panellakásokhoz képest. Csak dicsérni tudom a TÁÉV szolgálatkészségét. Bármilyen egyéni igényt kielégítettek akár az utolsó pillanatban is. Az átadás után is segítettek például a képeknek lyukakat fúrni a betonfalba. Most már fél éve, hogy ideköltöztünk és elégedettek vagyunk. Csendes, nyugodt, szép kis utca ez, a lakások megfelelő otthont nyújtanak az ittlakó, általában több- gyermekes családoknak. Természetesen a TÁÉV véleményére is kíváncsiak voltunk. Mire képes ma a hazai építőipar? A fizetőképes kereslet csökkenéséből és a magas négyzetméterárból arra következtethetünk, hogy a TÁÉV mindent elkövetett, hogy lehetőségeihez mérten a legmagasabb színvonalú, legjobb lakásokat kínálja a vevőknek. Ezek szerint mondhatjuk azt, hogy a hazai építőipar ma arra képes, amit a Csalogány utcában tapasztalhatunk? Ezt kérdeztük Huszti Pál- nétól, a létesítmény főmérnökétől:- Igen, az nagyjából így van. Mi hiánypótló szándékkal kezdtünk nagyobb családok számára is megfelelő, komfortosabb, magasabb minőségű, igényesebb kialakítású lakásokat építeni és azt hiszem, ez lényegében sikerült. Ezt mutatja az, hogy a már bentlakók többsége alapjában elégedett a munkánkkal, valamint az is, hogy nem jelentett gondot az értékesítés, akár kétszer ennyi ilyen lakást is el tudtunk volna adni. Éppen ezért folytatjuk ezt a programot. Az ár valóban magas volt, ez azzal magyarázható, hogy egyrészt új technológiákat, a megszokottnál jobb minőségű anyagokat alkalmaztunk, másrészt nekünk kel- letta közművesítésről is gondoskodnunk, a tanács mindössze 50 ezer forintot adott ehhez lakásonként, pedig a közműköltség ennek sokszorosa volt. Emellett a legtöbb családnak nem jelentett különösebb anyagi megterhelést a magasabb ár, mert egyrészt átvettük a régi lakásaikat, másrészt jelentős szociálpolitikai támogatást és kedvezményes hitelt tudtunk biztosítani. Nem egy esetben készpénz nélkül jutottak így új lakáshoz a többgyermekes családok. A mai magyar realitásokon persze mi sem tudtunk átlépni. Abból építkezhetünk, amit az építőanyag-ipar kínál. Mindent elkövettünk, hogy a legjobb minőséget szerezzük be, gyakran importárut használtunk, ennek ellenére akadtak problémák. Az építőipari szakemberek munkamorálja is hagy kívánnivalót, az elmúlt évtizedekben leszoktak a minőségi munkáról. Ennek meg kell változnia, de tudni kell, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. Jó szakemberekből ma is hiány van az építőiparban. A drága lakások minősége tehát még nem tökéletes, de az is kétségtelen, hogy emelkedett a színvonal. - árki Fotó: KM (Folytatás az 1. oldalról.)- A mezőgazdasági termelők viszont mindinkább fogynak, s ráadásul a legújabb statisztikai felmérések szerint havonta 1700 forinttal keresnek kevesebbet másoknál. Hallani arról, hogy a téesz- tagok háztájiból származó jövedelmét is adóztatják s hogy egyre több a fizetés- képtelen üzem.- Az 1261 szövetkezetben alaptevékenységgel mindössze 350 ezer főállású ember foglalkozik, ennyien dolgoznak a földdel és az állatokkal. A téesztagok a 70-es évek közepén igenis magukénak érezték a szövetkezetét. A szövetkezeti mozgalom 1975-ben,' az MSZMP XI. kongresszusa után kapott gellert, ekkor az volt a jelmondat, hogy a fejlettebb tulajdonosi forma felé kell törekedni -, az állami tulajdonforma ez. Amikor 1978- ban a jövedelemszabályozás kimondta, hogy mennyit oszthatunk fel - a téeszpa- rasztok bérmunkásokká váltak, s nem voltak érdekeltek abban, hogy többet dolgozzanak a közösben. A vezetőség nem tudott alapkérdésekben dönteni -, az állam például azt is szabályozta, hogy hány kilométert futhat egy autó... Ma nem mondhatjuk, hogy mélyponton van a mezőgazdaság, hisz nincs élelmiszerhiány, azonban györtő helyzetben vannak az üzemek, hisz a mezőgazdasági termelés egyre kevésbé kifizetődőbb. Az 1700 forinttal kevesebb kereset, sajnos, igaz, s bizony igen sokat, nem nyolc órát kell dolgozni.- Kamara, agrárpárt, parasztszövetség, reformkor, a különböző pártok agrárprogramjai - mind az agrárszféra változtatását akarja. Milyen hatással van ez az agrártársadalomra?- A hat mikrokörzeti ülés arról győzött meg, hogy érdemes és kell fórumot teremteni arra, hogy mindenki elmondja a véleményét, ezt az emberek igénylik is. Az bizonyos: esztelenség lenne ezt a mai gazdaságot szétvagdalni, s a politikusok némelyike, aki nyúl a vidékért ezt akarja. Hagyni kell pedig a szövetkezeteket, hogy önállóan demokratikus módon saját maguk dolgozzanak. Most a tulajdonkérdést rágják sokan, mint gumicsontot a zápfogon, s megoldhatatlannak tartják. Holott sok egyéb, a gazdálkodás szempontjából lényegesebb dolgot kellene mielőbb megoldani, azért, hogy működjön a gazdaság. Azt, hogy a vagyont felosztják, vagy sem, bízzuk a falusi lakosságra, mert mindenütt úgy kell ezt csinálni, ahogy az helyben célszerű. A nemzet- gazdaságnak az az érdeke, hogy minél hatékonyabban működjön a mezőgazdaság, az eszközállományt fölösleges lenne szétforgácsolni.- Nem fordulhat az elő, hogy egy meglehetősen kilátástalan helyzetben a béketűrő, hallgatag parasztság is elveszti türelmét, s sztrájkolni kezd?- Ennek nagyon reális a veszélye, s volt már rá példa. Ma nincs olyan hatalmi fenyegetettség, mint pár éve még volt, tehát szabadabban mondhatják el véleményüket, fejthetik ki nemtetszésüket az emberek. Az érdekérvényesítésnek ez a formája is lehetséges.- Most decemberben lesz a TOT- kongresszus, holnapután, hétfőn pedig Teszöv-küldöttgyűlés. Milyen változás várható, ha most összeül, értekezik száznál több téesztag, a kongresszuson pedig több száz téeszvezető?- Azt, hogy mit hoz a kongresszus, nagyon nehéz prognosztizálni. Az események annyira felpörögnek, hogy szinte hetente változik minden, és nincs időtálló gondolat. Én azt várnám, hogy az országos szervezet olyan legyen, amely a területi szövetségeket egy szövetségek szövetségében fogná össze, ahol nyílt lapokkal lehetne kártyázni. ATolna megyei szövetség működését pedig úgy képzelem el, hogy a kis térségekben, mikrokör- zetekben - ahol azonos adottságok mellett, egymás szomszédságában él tíz, tizenegy téesz - fogalmazzák meg az igényüket, hogy mit várnának az érdekképviselettől. D. VARGA MÁRTA Az eketaligától az Ikarus 256-osig Az úton menni kell Az emberek ki se látszanak a munkából. Keveset keresnek, sokat adóznak, késve indulnak, korán halnak. A mai világban isteni kegy, ha valaki olyasmiből élhet meg - olyasmit dolgozhat, olyasmiért kap fizetést - amit szívesen csinál. Szabján József a kiválasztott kevesek egyike. Több mint 30 éve buszsofőr. Szereti ezt a munkát, a volán mögött érzi igazán jól magát. Számára még most is kikapcsolódást jelent a vezetés.- Ötvennégy éves vagyok, és 1957 óta dolgozom a Volánnál. Még néhányan biztosan emlékeznek azokra a „bódés buszokra”, amiket Csepelen gyártottak. Majdnem úgy nézett ki, mint egy teherkocsi. Ahogy az ajtót nyitottuk, úgy nyílt a leszállólépcső is. Na, olyanon kezdtem. S aztán az Ikarus minden típusát hajtottam sorban, egészen a legmodernebb, a 256-os változatig. Csukd be az ajtót, adj gázt, csavard egy kicsit jobbra a kormányt. Eltávolodva a járdaszegélytől, hozd egyenesbe a kocsit! Közlekedj balesetmentesen! Hányszor csinálhatta már végig ezt a Szabján József mozdulatsort Szabján József?! Hányszor a 32 esztendő alatt, hányszor az 1 millió 750 ezer kilométeren?! Mert annyit vezetett idáig. Méghozzá balesetmentesen.- Júniusban terjesztettek fel, jelezve a pesti központnak, hogy a megyében elsőként elértem ezt a teljesítményt. Eddig mindig november 7-én volt a jutalmazás, most nem tudom, hogy lesz, mert változnak az idők, változnak az ünnepek. (Legutóbb akkor kaptam 7 ezer forintot a plakett és az igazolvány mellé, mikor az 1,5 millió kilométerem összegyűlt.) * Meg kell adni az eseményeknek a lehetőséget, hogy olykorolykor magukkal ragadjanak bennünket. Különben elkezd velünk - hosszú távon - semmi sem történni. Aki fiatal korában megtalálja a helyét, üstökön markolva szerencséjét, az szerencsés. (Nincs rá jobb szó.) Szabján Józsefet a véletlen mindig a számára legmegfelelőbb irányba lökte, lendítette. (Vagy „csak a szépre emlékszik”.)- Valamikor 10 hold földünk volt Felsőnánán. Apám elment szántani, és meg ebédet vittem neki. Amíg evett, leakasztottam az ekéről a taligát, odahúztam a partoldalba, és legurultam vele. Azt gondoltam: milyen jó volna, ha kormányozni lehetne... így kezdődött. Aztán - 1953-ban - megtudtam, hogy Pécsett gépjárművezetői tanfolyamot indítanak. Elmentem. Egy Fotó: Ritzel Z. pesti cég embere bejött az oktatásra, munkát ajánlott, és azt, hogy átvállalják a képzés költségeit. Jelentkeztem, így kerültem a Földmunkát Gépesítő Vállalathoz. A katonaságnál is sofőrködtem, majd leszerelés után sikerült a Volánnál elhelyezkednem. Közel 44 „föld körüli útra” lenne elegendő Szabján József muníciója. Havonta 15 pihenőnapja van és 15-öt vezet a Felsőnána-Budapest-Felsőnána útvonalon. Utazva dolgozik. Viszont azért, hogy dolgozzon, nem utazik. Már 30 éve ott fejezi be a munkát a háza előtt és reggel ugyanonnan indul, a menetrend szerinti 4.30-as járattal.- Ketten váltjuk egymást Becze Gáspárral, szomszéd falubeli kollégámmal. Az az igazság, hogy közeledik a nyugdíj, de nem tudom elképzelni, hogy leálljak. Amikor átadom a buszt, mindig nézek utána, amíg csak látszik. Számolgattam, hogy úgy 58 évesen érném el a 2 millió kilométert. Aztán... Talán veszek valami járgányt, és otthon maszekotok*.. De abbahagyni nem bírom. Egy életen át ezt csináltam. Wessely Az 1986-os trófea
