Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-18 / 247. szám

1989. október 18. Képújság 5 Földi és mennyei kapcsolat A mennyei minden bizonnyal sikeresebb, ugyanis a Miszla központjában lévő kettős telefonfülke egyikében se készülék, se könyv nincs, ahol pedig van, onnan a távhí­vást nem sikerült nyélbeütnünk. Fotó: ÓTÓS RÉKA Lakossági fórum - rendhagyó módon Szekszárdon a Tavasz, a Mátyás király és a Tormay utca által határolt három­szögbe az egyik telek tulajdonosa lakást szeretett volna építeni, olyant, amely két lakást foglal magába, az egyik az eredeti tulajdonos idős házaspáré, a másik pe­dig a fiataloké és azok családjáé lenne. Ez az úgynevezett többgenerációs lakás, ahol a két család teljesen el tud különül­ni, de az egymásrautaltság olyan normá­lis családi, közösségi állapotot hoz létre, amit oly sokan hiányolnak manapság. A fiatalok tudják kire hagyni a gyermeke­ket, adott esetben az idős szülő be tud segíteni a háztartásba, a másik oldalon: nem maradnak magukra ők sem, ha esetleg magatehetetlenné válnak. Az úgynevezett rendezési terv ezt nem igazán tette volna lehetővé, szinte az egész lakótömböt, a jelenlegi tulajdonvi­szonyokat háborítva alakított ki olyan ter­vet, amit az ott lakók nem tudtak elfogad­ni. Közel négyhónapos huzavona után, október 3-án a leginkább érintett 7 telek tulajdonosa jelenlétében, rendhagyó la­kossági fórumot tartott a városi tanács műszaki osztályának vezetője és a terület műszaki ügyintézője. Korrekt tájékoztatást adtak az érintet­tek részére a rendezési terv szerinti elő­nyökről, hátrányokról. Az állampolgárok döntöttek: nem kérik a rendezési tervsze­rinti megoldást! Balázs Csaba, az új mű­szaki osztályvezető tudomásul véve a döntést, jegyzőkönyvfelvétellel nyugtázta a lakosság álláspontját és ígérete szerint, intézkedik a Pécstervnél a terv módosítá­sára. Annyiszor írtam, beszéltem erről, nem akarom ismételni, csak annyit: Ez ilyen egyszerű! Egyszerűbb csak akkor lett volna, ha a terv készítői eleve megkérdezik a lakos­ságot, igaz, ezt Pécsről nehezebb meg­tenni... No de ezt ne írjuk a remélhetőleg új szellemű városi műszaki osztály számlá­jára! RÁCZ ZOLTÁN Szekszárd-Ért klub Mécsfény, gyertyaláng Vannak korok, amelyek nem szeretik a fényt. Sötétségben máglyákkal világíta­nak. Élő gondolatokat égetnek. Halhatat­lan szellemek fizikai burkát. Legyen az akár emberi test, akár könyv. Táltos paripákkal dogma-parazsat etetnek, hogy kiégett, ütött-kopott ge­békké váljanak. Pegazusoknak szárnyát nyesegetik, hogy földön-futókká tegyék őket. Amikor egy ilyen kor végetér, meg kell becsülni minden lámpást, mécsfényt, gyertyalángot: az egyéni gondolatok fé­nyeit. Hiszen kisebb-nagyobb fényekből adódik össze az a világosság, amelyben szembe lehet nézni a valósággal. S ha csakugyan világosság lesz, hiába villannak fel itt-ott a lidércfények. DOMOKOS ESZTER A Tolna Megyei Népújság általam nagyrabecsült és tisztelt író-újságíró té­vékritikusa részletesen beszámolt az „Utolsó szó jogán’’ címen bemutatott két- részés dokumentumfilmről. Amint a film is, a kritika is azt sugallta, hogy a hivatalos egészségügy ott gátolta és gátolja a zseniális feltalálót, ahol csak lehetséges, természetesen kizárólag ér­tetlenségből és presztízsféltésböl. Sze­mélyes véleményem szerint a Béres- csepp a rosszindulatú daganatos meg­betegedések kezelésére és főleg sikeres gyógyítására nem alkalmas. Nem alkal­mas a bemutatott és idézett vélemények ellenére sem, mert a rosszindulatú meg­betegedésről kiadott zárójelentés az esetek többségében nem halálos ítélet, ugyanis ezeknek a betegeknek ma jelen­tős része véglegesen gyógyítható, szű- kebb szakmámban a gyógyulási arány 95% felett van. Én magam számos Béres- cseppet szedő beteget ismerek, ha vala­ki azzal a céllal készítene egy filmet, hogy bemutassa a Béres-cseppek hatástalan­ságát, ezt különösebb nehézség nélkül megtehetné. Természetesen ez egyéb aktuális csodaszerekre is vonatkozik. Ér­demes, azonban felidézni egy, szintén a tévében korábban elhangzott monda­tot; „Jó tudománnyal, jó pénzért mindent be lehet bizonyítani”. Ez egyaránt vonat­kozhat egy csodagyógyszerre, egy izo- toptemető elhelyezésére, Petőfi sírjára, vagy például Bős-Nagymarosra. Rös- tellem bevallani, de én azon kevesek kö­zé sorolom magam, aki még utóbbihoz sem értek. A tömegkommunikáció azon­ban nagyhatalom és úgy gondolom, hogy ennek nincs mindig kellő mérték­ben tudatában és gyakorta fontosabb a szenzáció mint a valóság. Engedtessék meg röviden felvázolni egy példa értékű történetet. Az Egyesült Államokban 15-20 évvel ezelőtt az egészséges életmód népsze­rűsítése érdekében kampányt folytattak többek között a cukorfogyasztás vissza­szorítása érdekéban. Az akció olyannyi­ra sikeres volt, hogy rövidesen felhalmo­zódtak a cukorhegyek a termelők és ke­reskedők legnagyobb bánatára, jelentős anyagi veszteséget okozva. Hogyan le­het eladni a cukrot? Az ötlet pofonegy­szerű: be kell bizonyítani, hogy a sokkal olcsóbb és egészségesebb mestersé­ges édesítőszerek ártalmasak. Hamaro­san felröppent a hír bizonyos mestersé­ges édesítőszerek rákkeltőek. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy egyedül ezek a rák okai. Jellemző például, hogy a magyar sajtóban akkoriban megjelent egy olva­Magán­vélemény sói levél, aminek körülbelül az volt a lé­nyege, hogy az édesítők rákkeltő hatása már kedden ismert volt, és Magyarorszá­gon még csütörtökön is árulták. Mire ki­derült hogy az inkriminált készítményből a szerencsétlen egerek a szokásos adag negyvenszeresét kapták és ezt természe­tesen nem bírták ki, a felhalmozott cukrot sikerült eladni. Hogy az ügyben ki járt jól? Ennek eldöntését az olvasóra bízom. A si­keres vállalkozó mindenképpen. Egyébként megfelelő módon a csap­vízről vagy a konyhasóról is be lehet bi­zonyítani, hogy halálos méreg a szerve­zet számára. A Béres-cseppek gyártását és a forgalmazását a hivatalos egészség­ügy engedélyezte, erről az Egészségügyi Közlönyben évekkel ezelőtt rendelet is megjelent, ami a szer ártalmatlanságát is kiemeli. Az már ismét magánvélemény, hogyan lehet hatásos egy mellékhatás nélküli készítmény. Egyébként a Herba­ria boltjaiban eddig is bárki számára kor­látlan mértékben beszerezhető volt. A sikeres orvosi kezelés egyik legfon­tosabb feltétele mind a kezelőorvos, mind a beteg részéről a gyógyszerbe ve­tett hit. Vannak azonban sajnos olyan esetek, amikor már csak tüneti kezelés jöhet szóba és ezzel nagyon könnyű visz- szaélni. Egy biológus vagy mérnök külö­nösebb kockázat nélkül ígérhet javulást vagy gyógyulást, ugyanez azonban egy felelősen gondolkodó és cselekvő orvos részéről több mint etikátlan: erkölcste­len! A gyógyulásra váró beteg többnyire kiszolgáltatott helyzetben van, és a re­méltgyógyulás érdekében gyakran min­den áldozatra hajlandó. Egyik volt kollé­gámra hivatkozom, aki nagyon jól képzett és kizárólag bizonyított gyógyító eljárá­sokat alkalmaz, bizony elutazott Kisvár- dára és sorba állt a cseppekért, amikor édesanyja súlyosan megbetegedett. So­raimmal a legkevésbé szeretném a Her- bária üzletét rontani, ráadásul egy konk­rét ügy kapcsán hálával is tartozom a tol­nai kirendeltségnek, de úgy vélem, ha ez a néhány sor megjelenik, nem fogja visz- szatartani a lehetséges vásárlókat, annál is inkább, mert a készítmény szerintem is teljes mértékben ártalmatlan. A kritika kapcsán igazán csak köteke- désnek tűnik és a dolog lényegéhez nincs köze, hogy a feltaláló nem orvos, ezt sem ő, sem más nem állította. Termé­szetesen ez nem minősítés, hanem tény. Kifogásolni lehetne azt is, hogy a felta­láló keresztneve kétszer Ferenc, egyszer József, a látható többség a Ferenc mel­lett szólna, legjobb tudomásom szerint mégiscsak József. Soraimmal a legke­vésbé sem kívántam sem a kritikust, sem az olvasót véleményétől eltéríteni, csu­pán saját meglátásaimat vázoltam. DR. SZILÁGYI ISTVÁN megyei bőrgyógyász szakfőorvos Híres nevek viselői Mottó: Az egész ember az, aki egyszeri és megismételhetetlen. Hangját, mozdula­tait, tulajdonságait átörökítheti utódaira, nevével még évszázadok múltán is talál­kozhatunk. Velük, a névrokonokkal. A szigetvári hős. Állandó küzdelemben állt a bécsi udvarral és az osztrák tábor­nokokkal, mert nem támogatták, sőt aka­dályozták törökellenes vállalkozásait. Lemondott báni tisztségéről és Szigetvár kapitánya lett. A Bécs ellen irányuló szul­táni sereget feltartóztatta és a rommá lőtt várból, maradék csapatával kitörve hősi halált halt. Hősiességét dédunokája a Szigeti ve­szedelem című eposzában énekli meg. „Honfi, ha föllépendsz düledék várára Szigetnek / Ott hős Zrínyi körül bátor da­liái nyugosznak.” A szigetvári védő Zrínyi Miklós (1620-1664) A költő, hadvezér, politikus, a 17. századi magyar irodalom legna­gyobb alakja. A független magyar ki­rályságért harcolt. Életének fő célja, politikai koncepciója az volt, hogy a magyar népnek magának kell kiver­nie a törököket, Habsburg-segítség nélkül. Céljai meghatározták hadve­zért tevékenységét, politikai lépéseit, és egész írói működését. Tragiku­san halt meg, egy vadkan áldozata lett. „De híremet nemcsak keresem pennámmal / Hanem rettenetes baj­vívó szablyámmal.” „Sem az ég ha­ragja, sem vas el nem ronthat / Sem az nagy ellenség, irigység nem árt­hat.” Zrínyi Péter (1621-1671) Horvát bán. A költő öccse. A Wes- selényi-összeesküvés egyik vezető­je. Kivégezték. Testvére dédapjukról szóló eposzát horvátra fordította. Zrínyi Ilona (1643-1703) Munkács hős védője. II. Rákóczi Ferenc édesanyja, a költő Zrínyi Mik­lós unokahúga Apja Zrínyi Péter A törökök ellen több mint két évig védte Mun­kács őrségé­nek élén a vá­rat. Saját embe­re árulta el Száműzetés­ben halt meg. Történelem­formáló család. Az ősök hősiességét méltató méltó utódok. Zrínyi Miklós Decs, Váci Mihály lakótelep 13. Négy Zrínyit - egy csapásra - is­merhettem meg egy vasárnap délelőtt Decsen. Idősebb Zrínyi Miklós az apa, fiai Zrínyi Miklós és Zrínyi Péter és a család otthon lévő hölgytagja Zrínyi Anna. Akár a szigeti várban, csak oda a törökök ütöttek be, a Zrínyi családnál viszont én dúlom fel a vasárnap dél­előtti nyugalmat. Azért a törököknél sokkal szerencsésebb vagyok. Nem karddal és haraggal, de jókedvvel, fi­nom kávéval és nagy-nagy kíváncsi­sággal fogadnak. Az apuka mesél, a srácok büszkén figyelnek, látszik raj­tuk, itt az apu a „hadvezér”. Jó apród A költő módjára fényképek után kutatnak, az egész lakást feldúlják. Ha hazajön az anyu, lehet, hogy megkérdezi- Mi volt itt, tatárjárás? Aztán elcsendesül a „hadsereg” és áhítattal figyeljük id. Zrí­nyi Miklóst.- Tudatosan választották szüleim nekem a Miklós nevet és én is iker­fiaimnak a Miklós és Péter nevet Kislá­nyunk, Anna az édesanyja nevét kap­ta, viszont nem maradt a család Zrínyi Ilona nélkül, mert a bátyám kislánya ezt a nevet viseli. Jómagam fiatal ko­romtól - és most már a gyerekeket is belevonom - minden Írást elolvasok, ami a híres Zrínyi családról szól. Na­gyon sok élményem van a nevemmel kapcsolatban, szívesen mesélek belő­lük.- Szigetvárott voltunk látoga­tóban és amikor megtudták a szi­geti napok ren­dezői, hogy van ott egy Zrínyi család, kaptunk meghívót a szi­geti rendezvé­nyekre. A faluban nem volt a nevem olyan nagy szenzáció, hisz a gyere­kek, akik velem nőttél fel, megszokták. Később mikor ipari iskolás lettem és táborozni mentünk, kicsit „hátrány” is volt. A több száz gyerekből az én neve­met elsőre minden tanár megjegyezte. Igaz, hogy a lányok is. Bemutatkozás­kor sokszor hitték, hogy viccelek. A KISZ IX. kongresszusán - a nevünk ki volt írva az ingünkre - velem készített beszélgetést egy riporternő. Azzal in­dokolta, hogy egy Zrinyi Miklósból, re­méli, hogy kitör az igazság. Hát el is mondtam a véleményemet Ha a törté­nelemnek egyszerre lett volna két Zrí­nyi Miklósa meg egy Zrinyi Ilonája a tö-' rök hadak biztos félúton megfutamod­nak. Jó a decsieknek, legalább a törö­köktől nem kell félniük. SAS ERZSÉBET A decsi Zrínyi Miklós Zrínyi Miklós (1508-1566) Az ifjú Zrínyi Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom