Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-12 / 215. szám

1989. szeptember 12. NÉPÚJSÁG 3 Kiárusítás vagy modernizálás? Kiárusítják az országot! - kiáltják vád­lón az egyik oldalon, mig a másikon azért sopánkodnak, hogy nem jön be elég kül­földi működő tőke, csak töredéke érkezik annak, amennyit más elmaradott gazda­ságoknak sikerült magukhoz vonzaniuk. Hol hát az igazság, és mi felel meg Ma­gyarország érdekeinek? A kiárusítás aligha reális veszély: a modern gazdaság történetében nem akadt ország, ahol a külföldi tőke érdek­lődése és érdekeltsége meghaladta vol­na a 10-15 százalékos részesedést a gazdaság egészéből. Ettől függetlenül maga a megfogalmazás - „kiárusítás” - visszaélés a szavakkal. Azt sejteti, hogy idáig a magyar munkásé volt a gyár, most pedig a kglföldi tőkés kezére kerül. De vajon valóban a munkásé, a népé a gyár? Miközben a jelszavak ezt sulykol­ták az emberekbe, valójában senki sem érezte magáénak még azt a gyárat sem, amelyikben dolgozott. Nem is érezhette, hiszen a döntések mindig a feje fölött születtek. Arról, hogy miként hasznosít­sák a termelőeszközöket, hogy mire for­dítsák a megtermelt jövedelmet, mindig kisebbségi csoportok döntöttek, melyek felett még formálisan sem gyakorolt el­lenőrzést az úgymond népképviseleti Or­szággyűlés sem. A nemzeti vagyon tisz­tán magyar tulajdonban sem gyarapod­hatott az elvárható mértékben, viszont sok tekintetben - például a megalomá­niás nagyberuházások révén - gyakran pocsékolódott. Ha viszont most a magyar nemzeti vagyon egy része - kis töredéke - külföldi közreműködéssel hasznosul, akkor a döntések ugyan továbbra is ki­sebbségi csoportok hatáskörében ma­radnak (a naturális gazdasági döntések­hez olyan szakértelem szükségeltetik, amilyennel a nép egésze nem rendelkez­het), de akkor mindenekelőtt a magyar nemzet számára hasznosul és gyarap­szik. Hogyan, ha a külföldi tőkés kiviszi az országból az őt megillető nyereségrészt? Úgy, hogy a vegyes vállalati termelésben létrehozott jövedelemből a tulajdonosok mindenekelőtt bért fizetnek a magyar munkásoknak, mérnököknek, alkalma­zottaknak. Márpedig a bérköltség nagy­ságrendekkel múlja felül az elérhető tisz­ta jövedelmet; annak sok tízszerese, vagy akár sok százszorosa. (Nem vélet­len, hogy kevés a tőkés és sok a mun­kás.) A megtermelt jövedelemből a tulaj­donosok a bérfizetés után adót fizetnek a magyar államnak. Fizetnek továbbá használati díjat az infrastruktúráért, tehát az áram, a víz, a csatorna, a gáz, a telefon, a telex, stb. használatáért, ami szintén a magyar gaz­daságot gyarapítja. Vásárolnak a ter­meléshez nyersanyagokat, alapanyago­kat, alkatrészeket, gépeket - ezek is le­hetnek a magyar gazdaság termékei. Az országból kikerülő nyereséghányad mindehhez mérten elenyésző. A magyar gazdaság szempontjából vi­szont számottevő az az érték, ami a mű­ködő tőke importja révén ide bekerül. S nem elsősorban maga a tőke, aminek ösz- szege valóban csekély, sokkal inkább az a technika, technológia, know-how, mar­keting ismeret, piaci kapcsolat jelentené számunkra az értéket, amelyet a külföldi tulajdonos tulajdonának eredményes hasznosítása érdekében magával hoz. Ez az ismeretanyag, ami magában foglal­ja a munka szervezésének, a vezetés módszereinek, a piaci értékesítés forté­lyainak, az ergonómiának és sok más modern gyakorlatnak az ismeretét is, nem áll meg a vegyes vállalati üzem ka­pujánál. Ez az ismeretanyag onnan kiszi­várog, és lassan de biztosan beáramlik a gazdaság egészébe. így modernizálódik, és csakis így mo­dernizálódhat az a magyar gazdaság, amely nagyrészt éppen elszigeteltsége folytán szakadt le az élbolytól. A nemzet­közi munkamegosztás mai szintjén ez a lemaradás törvényszerű: szűk pemzeti keretek között tartva a gazdaságot, lehe­tetlen a többinél előbbre jutni, de a többi­vel lépést tartani is képtelenség. Ha fej­lődni akarunk, be kell kapcsolódnunk a világgazdaság áramkörébe, s ehhez jó lehetőséget kínál a működő tőke import­ja, a vegyes vállalati együttműködés for­mája. Ez a felismerés mondatja sokakkal, hogy elégtelen mértékű a tőkeimport, túl azon, hogy a magyar gazdaság két­ségtelenül a tőkeszegénység állapotá­ban van. Ám a tőkeéhséget csak kissé csillapíthatja a külföld: bár a világ jó né­hány prosperáló gazdasága aktív tő­keexportőr, és keresi a befektetésre al­kalmas pontokat, azokat nem elsősorban Magyarországon fogja megtalálni. Egy társadalmi, gazdasági, politikai válsággal küzdő ország nem a legvonzóbb befek­tetési terület; az általános labilitással járó kockázatot az egyébként exportra törek­vő pénztulajdonosok nagyon is ponto­san érzékelik. A jelen körülmények kö­zött ezért nem is várható, hogy dollármil- liárdokra rúgjanak a külföldi befekteté­sek, de az igen, hogy néhány tíz- és száz­millió dolláros tőkeinjekciók ismeret­anyag-mellékhatásuk következtében se­gítik talpra állítani a sokféle betegségben szenvedő magyar gazdaságot. (Folytatás az 1. oldalról.) Fogja kedves uram, jobb ez, mint egy új, csak a rugóját kellene kicse­rélni - adja vissza a köszörűs be- csattantva a borotvaélessé vált szer­számot, aztán rögtön egy kisollót vesz munkába. Van kihez szólnia, hi­szen mindig kisebb csődület van Du- naföldváron, a pályaudvarhoz „veze­tő” sarkon Lord, a köszörűs körül, ha dolgozik. Nem csoda, hiszen alapos, precíz, ráadásul szórakoztató.- Persze hogy ez az igazi nevem, a Lord, - bizonygatja. - Az anyukám angol volt, a királyi családdal is kap­csolatban állt. Beleszeretett az apu­kámba, csak az nem vehette el, mert szegény volt, így aztán az anyukám nevét örököltem. - Igazolásképpen mutatja személyigazolványát, ami­ben nagy betűkkel LOHR áll vezeték­név gyanánt. Kis jóindulattal olvas­hatnánk Lordnak is... A barátok, az ismerősök minden­esetre lordként tartják számon. A megjelenését is ehhez igazítja, puló­ver, dzseki, karperec, kereszt a nyakban. A haja fekete.- Magának is lehet ilyen - nevet rám -, ötven forintért a sarki fodrász megcsinálja. - Tudja, aki szereti az életet meg a nőket, mint én, az nem akar megöregedni, - simít egyet mű­vészfrizuráján. Márpedig Lord szereti. Tizenegy gyereke van.- Nem nekem - szabadkozik - ha­nem a páromnak. Nem mentünk paphoz, nem szabad az asszonyt el­kényeztetni. A köszörű szünet nélkül forog, egymás után jönnek a kuncsaftok. A Lord ujjhegyei szélesebbek az át­lagosnál. Kérdezem, hogy talán bő- gőzött?- Hárfaművész voltam csókolom - mondja, majd látva a kétkedést so­rolja a helyeket, hogy hol. - Pesti új­ságíró is jött hozzám, kérem szépen, olyan unikum voltam.- Kommen Sie hier, meine Schöne Frau! - felkiáltással csalogatja köze­lebb a potenciális vevőnek látszó nyugati turistát, aki a kopott pelenka­szárítón kiállított, felújított régi kése­ket, ollókat nézegeti. A kérdésre, hogy honnan tud né­metül, nemes egyszerűséggel vála­szol.- A nagyapukámnak Ausztriában volt földbirtoka, tőle tanultam meg németül. Hogy oroszul honnan tanult meg, ahogy a csellengő lengyelekhez szólt, azt ezek után már meg sem mertem kérdezni. F. KOVÁTS ÉVA Fotó: GOTTVALD KÁROLY területén jelenik meg árualaphiányként, amely a hosszú évtizedek óta kialakult kiegyensúlyozott húsellátásban idézhet elő súlyos zavarokat. A vágósertés-termelésben a szövetke­zeti és állami szektor a maga 67 százalé­kos részarányával meghatározó, azon­ban a háztáji jelenlegi egyharmados részaránya ebben a nehéz közgazdasági helyzetben a vágóalapanyag biztosítása terén sok bizonytalansági tényezőt hor­doz. A sertésfelvásárlás mennyisége év­ről évre csökken. Ez a tendencia jellemző a nagyüzemekre és a kisgazdaságokra egyaránt. Ez utóbbi szektorban bekövet­kezett csökkenés 1986-tól a legerősebb, 10 százalék körüli, de további termelés- vissza-esést jeleznek ez év első félévé­nek adatai is. A korrekt termeltetés he­lyett az utóbbi években, de különösen ez évben egyre nagyobb mértékben játszott szerepet a más megyéből történő felvá­sárlás, amelynek oka az volt, hogy ked­vezőbb árkondíció mellett tudta több Tol­na megyei üzem az állatait megyén kívüli felvásárló szervezeteknek értékesíteni, igy az előállott alapanyaghiányt idegen megyéből történő beszerzéssel volt kénytelen a Szekszárdi Húsipari Vállalat mérsékelni. Ennek következtében előál­lott kaotikus és áttekinthetetlen állapot végső soron az alapanyag drágulását eredményezte, amelyet a feldolgozó vál­lalatok kigazdálkodni már nem tudtak, és az igy előállott költségnövekedést a hús- készítmények árnövekedésével a fo­gyasztókra volt kénytelen áthárítani. A háztáji és kisegítő gazdaságokban is fokozottan visszaesett a termelés. Az egységnyi, egy munkaórára jutó bruttó jövedelem csökkent - amely a háztáji gazdaságokban reálisan jelzi az érde­keltséget - olyan alacsony szintre zu­hant, hogy a munkaidő más formában történő hasznosításával magasabb jöve­delem érhető el. Roppant irritáló és a ter­melés jövedelmezőségét kedvezőtlenül befolyásolja, hogy 1988. szeptember 1- jétől napjainkig már három alkalommal emelték a tápárakat, amelynek mértéke összességében megközelíti a 20 száza­lékot, ugyanakkor a sertésátvételi árakat csupán egy alkalommal korrigálták, amelynek mértéke 9-10 százalékos át- vételiár-növekedést eredményezett. A jelenlegi állapot tartós fennállása esetén megvan annak a veszélye, hogy a jövő évben a vágósertés-termelés olyan ala­csony szintre esik vissza, amely sem az exportkötelezettséget, sem a zavartalan hazai ellátást nem tudja biztosítani. A birkatürelem elfogyott A juhágazat a meglévő közgazdasági szabályozás közepette továbbra is a több éve kialakult megyei képet mutatja. Csökken a létszám, és a termelés, amely a nagyüzemi szektort érinti elsődlege­sen. A háztáji és kisegítő gazdaságokban a létszám növekszik ugyan, de ez a nö­vekmény a megyei összlétszám csökke­nő trendjét csak mérsékelni tudja. Me­gyénkben a nagyüzemi baromfiállomány nem képvisel jelentős nagyságrendet, változása a kereslet-kínálatnak megfele­lően alakult, a pillanatnyi jövedelempozí­ciójának megfelelően. Összlétszám te­kintetében egyedül a szövetkezeti szek­torban mutatkozik létszámnövekedés, míg az állami és háztáji szektor vonatko­zásában tartós létszámcsökkenés figyel­hető meg. Az állattenyésztésben tapasztalható gazdasági helyzet -, mint látható -, nem teszi lehetővé, vagy csak nagyon korláto­zott mértékben, hogy az üzemi vezetés az egyes ágazatok fejlesztéséről döntsön. A beruházások, fejlesztések, rekonstruk­ciók magas bekerülési költséggel járnak, melyhez a szükséges saját erőt az ágazat önmagából kigazdálkodni nem képes. Mindezt hátrányosan befolyásolja az ál­lattenyésztési ágazathoz nyújtott állami támogatás lehetőségének és mértéké­nek csökkenése. Ezt támasztja alá, hogy az 1989. évi beruházási fejlesztések elbí­rálását és a támogatás odaítélését MÉM- jogkörbe utalták, és 30 százalék alatti tá­mogatási igényű kérelmek elfogadására került csak sor. A benyújtott 4 sertéstele­pi rekonstrukcióból kettőt, a szarvasmar­hatelepi rekonstrukcióból a benyújtott 6- ból mind a hat pályázatot elfogadták. A helyzethez hozzá tartozik, hogy je­lenlegi árrendszerünk a kialakult, nyo­mott növénytermesztési árak, az erre épülő állattenyésztés még kedvezőtle­nebb átvételi árai - a megépített épületek és az ehhez alkalmazkodó tartástechno­lógia - az állandóan növekvő ipari anya­gok, termékek, gépek áraival nem képe­sek lépést tartani. Az agrárolló növeke­dése, az esetenként rövidebb-hosszabb időn keresztül el nem adható, át nem vett állat, állati termék gondja, az ebből kelet­kező mennyiségi, minőségi veszteségek, amely pénzben, kiesésben jól mérhető, mind a termelőre hárul. A nagyüzemek egy ideig kénytelenek termelésüket fenntartani, vagy az ésszerűség határain belül csökkenteni, de a kisüzemek, a háztáji és kisegítő gazdaságokban a ter­mékelőállítás rentabilitásának romlásá­val párhuzamosan hagynak fel a terme­léssel, amelynek újbóli elkezdése sokkal nagyobb feladatot hárit az irányításra, mintha azt még kellő időben rendezték volna. d. ­Mire büszkék: Kétyen?- Kis falvak tartoznak a mi tanácsunk közigazgatási hatósugarába - mondja Bo­gos Ferenc tanácselnök - tehát országos jelentőségű, nagy dolgokkal nem büszkél­kedhetünk. Nekünk fontosakkal azonban talán mégis. A kéty-felsőnánai közös víz­művel, és azzal, ami a csöppnyi Murgát lát­ja el vezetékes vízzel. Legelsősorban azon­ban az új óvodával, amit a falun átszáguldó autósok nem láthatnak, mert a régi iskola udvarán nyílt meg. Négy óvónő mellett még Már-már mindennapossá váló, saj­nos többnyire cseppet se jogtalan, kesergéseink során könnyen megfe­ledkezünk arról, hogy történnek eb­ben az országban jó dolgok is. hatan dolgoznak itt, ötven gyerek számára van hely, méghozzá bőséges, jó hely. Ne­künk nem egészen 4 millió forintunk volt az építkezésre, de megmozdult az egész falu és kétmilliós értékű társadalmi munkát végzett. Ami egy 800 körüli lélekszámú községben talán nem Csekélység- Fényképünk is bizonyítja, hogy nem az. O. I. Fotó: K. M. Lord, a köszörűs Lord, az életművész Közlekedési és munkaeszköz a bicikli

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom