Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-07 / 211. szám
2 KÉPÚJSÁG 1989. szeptember 7. Megalakult az MSZMP megyei kiildöttcsoportja (Folytatás az 1. oldalról.) A kongresszusi bizottságokba is delegált tagjai közül a küldöttcsoport: a mandátumvizsgáló bizottságba Szentes Antalt, a Bonyhádi Zománcárugyár géplakatosát, a szervezési és technikai bizottságba Hunyadi Istvánt, a tengelici általános iskola tanárát, az ügyrendi bizottságba dr. Simon Jánost, madocsai tanácselnököt, a fellebbviteli bizottságba Hajdics Józsefet, a Tamási Állami Gazdaság főkönyvelőjét, a szavazatszedő bizottságba pedig Právics Józsefet, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgató-helyettesét. A szerkesztőbizottságokban a szóvivők képviselik a megyei küldöttcsoportot. A küldöttek arról is határoztak, hogy tanácskozási joggal megbeszéléseikre meghívják a megye központi bizottsági tagjait is. A kongresszust előkészítő ügyrendi bizottság kérésére állást foglaltak abban, hogy a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai milyen jogosítvánnyal vegyenek részt a kongresszuson. Egyöntetű volt a vélemény, amely a megyei pártbizottság korábbi, a párttagság véleményét figyelembe vevő döntésével azonos: a testületek jelenlegi tagjai mandátumuk lejártáig, azaz felmentésükig szavazati joggal, majd ezt követően meghívottként, tanácskozási joggal vegyenek részt a pártkongresszus munkájában. Végül dr. Kiss József tájékoztatta a küldötteket a szervezeti szabályzat és a kongresszusi ügyrend eddigi vitáiról. KAMARÁSNÉ A gazdasági helyzet a mielőbbi választást igényli (Folytatás az 1. oldalról.) leményét, miszerint a gazdasági helyzet a választások mielőbbi kiírását igényli. Még az idén meg kellene rendezni a választásokat, hogy az új kormány a lehető legrövidebb időn belül elkezdhesse a gazdaság talpra állítását. Mint mondta, a kialakult nehéz helyzet nemzeti összefogást sürget, s ennek megteremtéséért egy koalíciós kormány tudná tenni a legtöbbet. Barabás János a stabilitás érdekében szükségesnek tartja a köztársasági elnöki intézmény bevezetését; véleménye szerint az elnököt a legdemokratikusabb módon, népszavazással kellene megválasztani.A pártvezető válaszainak egyikében szólt október 23. megünnepléséről is. Elmondta: szerinte az évfordulónak a nemzeti megbékélés napjává kell válnia. Ne ünnepnap legyen, hiszen a tragédiát nem illő ünnepelni, hanem emléknappá nyilvánítsák, amikoris megemlékeznek 1956 áldozatairól. A Magyar Vöröskereszt nem foglalkozik a kiutazás megszervezésével (Folytatás az 1. oldalról.) sége fennáll - mindenképpen el kell kerülni. A sajtótájékoztatón jelen lévő újságírók közül többen is ez utóbbi gondolat részletesebb kifejtésére kérték a főtitkár- helyettest, illetve Kovács Andrást, a csillebérci tábor vezetőjét. Elmondták, hogy kedden érzékelhetővé vált a nyugtalanság a táborban a nyugati sajtóban közzétett illúziókeltő cikkek magyar cáfolata nyomán. Voltak olyanok, akik éhség- sztrájkot kívántak szervezni, a kezdeményezést azonban a táborlakók többsége csírájában elfojtotta, nem értve egyet az akcióval. A Magyar Vöröskereszt vezetőinek nincs tudomása arról, hogy a táboron belül az NDK-beli titkosrendőrség tagjai is „meghúzódnának”, zavarkeltő céllal. Csillebércen egyébként NDK-beli állampolgárok ügyelnek a rendre, s a táborlakók kifejezett kérése volt, hogy a különböző tévétársaságok ne forgassanak a táborban, s ne is fotózzák őket. Személyiségi joguk védelme érdekében nem lehet tehát a táborba bemenni - közölte Kovács András. Az ott-tartózkodók- nak igyekeznek táboron belüli elfoglaltságot biztosítani, a gyermekeknek foglalkozásokat szerveznek, s volt már két esküvői bankett is, vasárnaponként pedig istentiszteletet tartanak. Arra a kérdésre, hogy kedvező döntés esetén mennyi idő alatt lehet kiüríteni a tábort, dr. Alföldy Árpád konkrét választ Tovább háborognak a kedélyek Mol- davában. A moldován nyelv állami rangra emelését kimondó törvény előkészítéséről hónapok óta folyó vita politikai és társadalmi feszültségekben tetőzött, amikor múlt héten a köztársaság törvényhozása a tervezetekről vitatkozott. Az események menete fő vonalakban ismert: kétnapos helyett négynapos lett a moldavai legfelsőbb tanács vitája; több módosítás sem volt képes csillapítani az egymással messzi szélsőségekről összeütköző nemzeti és nemzeti színbe öltözött politikai indulatokat. Látszólag igazán új dologról nincs szó, hiszen Moldava korántsem az első a Szovjetunió szövetséges köztársaságai közül, amelyben a köztársaságnak nevet aqfó nemzet nyelvét állami státusúnak nyilvánították ki. Igaz, a többiektől elté- r^gn.Moldavában a többségi nemzet nyelvét több szempontból is kiváltságossá tették az eredeti elgondolások, s ez már nemcsak ürügyet, hanem okot is adott az elégedetlenségre. Az eredeti előterjesztés a moldován állami státusa mellett kimondta volna azt is, hogy a köztársaságban élő nemzetiségek közvetítő nyelve is a moldován lett volna. Másutt ezt a szerepet a föderáció minden pontján beszélt orosz nyelv töltötte be. Végül nem csekély viták eredményeként az a kompromisszum győzött, amely először is kivette az első tervezet szövegéből ennek deklarálását, s a harmadik tervezetbe, a nemzetiségek nyelvhasználatáról szólóba utalta át. A nem adott. Közölte viszont, hogy fel kell készülni erre az esetre, az indulási időpont bejelentése ugyanis stresszhangu- latot válthat ki. Már kijelölték azt a parkolót, ahonnan a csillebérci táborban lévő 700 autó gond nélkül elindulhat, ameny- nyiben az NDK-beli állampolgárok gépkocsival hagyják el Magyarországot. Egy további kérdésre válaszolva szóltak arról, hogy a Magyar Vöröskeresztet felkereste az NDK budapesti konzulátusának képviselje is, tudakolva, milyen lehetőségük van a táborlakókkal való találkozásra. Közölték vele, hogy az ottlakók szívesebben látnák az NSZK nagykövetségének képviselőjét, mert hazautazni már nem kívánnak. Ilyen körülmények között nehéz lenne szavatolni az NDK illetékeseinek biztonságát a látogatás során. Azt az információs anyagot mindenesetre átadták a csillebércieknek, amelyben arról olvashatnak, hogy minden hátrányos következmény nélkül visz- szatérhetnek az NDK-ba. A Magyar Vöröskeresztet az NDK-beli testvérszerve- zet nem kereste meg, ennek ellenére a hazai szervezet az elmúlt héten tájékoztatást adott eddigi tevékenységéről. A sajtótájékoztatón elmondták azt is, hogy a Vöröskereszt székházában működő romániai menekülteket segítő iroda két hét alatt 1256 menekült ügyével foglalkozott. Ötszázkilencvenheten a napokban érkeztek Magyarországra, közülük 106-an nem magyar anyanyelvűek. második tervezet arról szólt, hogy a román nyelvekhez tartozó moldován visszatérjen a negyvenes évek elején adminisztratív döntéssel megszüntetett la- tinbetüs írásmódhoz. A mai Szovjetunióban nincs olyan megmozdulás, akció - legyen az valójában bármilyen célú -, amely legalábbis a felszínen ne az átalakítás politikájának támogatójaként hirdetné meg önmagát. Moldavában is így volt ez a múlt héten is, ahol a politikai csatákhoz jó alkalmat adott a nyelvtörvény vitája. Mind a moldován népfront, mind a más anyanyelvűek sztrájkbizottságai a másik oldalt vádolták peresztrojkaellenesség- gel. Ami a népfrontot illeti, az tény, hogy az évtizedeken át lefojtott, de meg sosem fojtott nemzeti öntudatnak a feléledését elősegítette, ösztönözte az átalakítás politikája. Viszont az is tény, s erre mutatnak rá a moldovánok közül is a józan erőkhöz tartozók, hogy a más nemzetiségek rovására „öntudatosodó” erők akarva-aka- ratlan a félmúlt háborítatlan társadalmi nyugalmát visszasírók kezére játszanak. Akadtak, akik már a parlamenti ülésszak előtt formai kifogásokkal éltek, mondván, hogy 9 nap kevés a tervezetek alapos áttanulmányozásához. (Az ülésszak augusztus 29-én kezdődött, a törvényhozók pedig csak 20-án kapták meg a dokumentumokat.) Az mindenesetre tény, hogy a moldavai sajtó hónapok óta naponta foglalkozott a törvény- tervezetekkel, azokról szinte össztársadalmi véleménynyilvánítás folyik. Csehszlovákia elkeríti a Dunát? (Folytatás az 1. oldalról.) tározót. Mivel a magyarországi beruházók már augusztus elején közölték a csehszlovák féllel, hogy a budapesti kormány utasítására a bősi szakaszon is egy évig szüneteltetik a munkát, Oblozinsky szerint Csehszlovákiának nincs más választása, mint az, hogy új műszaki megoldást alkalmazva tegye lehetővé a körtvé- lyesi tározó feltöltését. Oblozinsky szeptember 1 -jén a pozsonyi Pravdának kijelentette: az alternatív megoldás már tervezési szakaszban van, így akarnak megmenteni 9,5 milliárd korona értékű csehszlovák beruházást a bősi szakaszon. Oblozinsky kedden a csehszlovák televízió esti fő híradásában konkrétan is megjelölte, hogy csehszlovák területen, a Somorja közelében levő Gutornál akarják elkeríteni a Duna-medret. Mint mondotta, ehhez akarják igazítani a körtvé- lyes-dunakiliti tározó jobb oldali gátját, hogy lehetővé tegyék a víz átirányítását a felvízcsatornába. A nem moldován anyanyelvűek közül - az itt élők 35-40 százaléka - sokan itt születtek, itt nőttek fel, saját otthonuknak tartják a köztársaságot. Vannak olyan városok, ahol az orosz nemzetiségűekkel szemben a mo^dovánok 25-30 százalékot tesznek csak ki. Főleg ezeken a helyeken élnek olyanok, akik nem tudnak szinte egy mukkot sem moldovánul, s most állásukat, otthonukat féltik - még akkor is, ha végül a nemzetiségek közvetítő nyelveként a moldován és az orosz a törvény szerint egyenrangú. Velük szemben jogosan vetődik fel a kérdés: elítélendő-e, hogy egy köztársaságban rákényszerülnek a többségi nemzet nyelvének elsajátítására? A parlamenti vita jól érzékeltette, hogy a sztrájkolok által kikövetelt szovjet legfelsőbb tanácsi különbizottságnak akad majd mivel foglalkoznia. A parlamenti vitában felszólaló egyik küldött - történetesen egy költőnű - egy Moszkva támogatásával működő „titkos maffiáról” beszélt, más honatya pedig állítólagos tiraszpoli autodaféről szónokolt, később maga ismerve be, hogy csupán vaklárma volt vádaskodása. A Moldavai Népfrontnak a nyelvtörvényt lelkesen és aktívan támogató hívei saját tevékenységükkel akarták bebizonyítani, hogy nyelvében él a moldován nemzet is. A következő napok, hetek kérdése azonban az, hogy - a mögöttes politikai és társadalmi feszültségek enyhítésével - megteremthető-e a béke a nyelvi háború frontján. Szántó András, MTI-Panoráma Moldava: nyelvi háború Idén közel egymillióan emigrálnak Kelet-Európából Ebben az évben közel 1 millióan fognak emigrálni a Varsói Szerződés hét tagországából - erre számít az ENSZ menekültügyi főbiztosának hivatala. Ez a legnagyobb kivándorlási hullám Kelet- Európából a második világháború óta. Az NSZK-ban azt várják, hogy összesen 90 ezer keletnémet érkezik hozzájuk legálisan vagy illegálisan az idén, szemben a tavalyi 39 ezerrel. A Szovjetunióból, Lengyelországból és Romániából körülbelül 300 ezer német áttelepülésére számít a nyugatnémet belügyminisztérium. A Szovjetunióból és Lengyelországból áttelepülő németekre könnyített bevándorlási előírások vonatkoznak, a romániai kivándorló németekért pedig az NSZK fizet Romániának. Romániából 20 ezren (nem németek) menekültek eddig Magyarországra és Jugoszláviába. A legnagyobb exodus Bulgáriában zajlik. Eddig több mint 310 ezer bulgáriai török menekült Törökországba az erőszakos kulturális asszimiláció elől. A Szovjetunióból 50 ezer zsidó fog kivándorolni az idén. Összehasonlításul: az eddigi legnagyobb menekülési hullámokban, vagy az* 1956-os magyar felkelés leverése után 170 ezer magyar, az 1968-as prágai tavasz elfojtása után pedig csaknem 100 ezer csehszlovák menekült a Nyugatra - írja a Reuter brit hírügynökség. A MU0SZ elnökségének közleménye A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége sajnálattal értesült róla, hogy augusztus 9-i állásfoglalásának a megyei napilapokra vonatkozó része ellen több megyei szerkesztőség és kollektíva is nyilvánosan tiltakozott. A MUOSZ elnöksége e kérdésben nem döntéshozó testület. Őszintén sajnáljuk, hogy egyes kollégáink úgy érzik, róluk döntöttünk volna - az ő megkérdezésük nélkül. Hangsúlyozzuk: megítélésünk szerint állásfoglalásunk nem döntés, hanem javaslat az átmeneti időszak tájékoztatási esélyegyenlőségnek megteremtésére. Az elnökség semmiképpen nem az érintett lapoknál dolgozó kollégákkal kívánt vitatkozni, még kevésbé szakmai sorsukról dönteni. A Magyar Szocialista Munkáspárt legfelső vezető testületének egy döntését vitattuk és vitatjuk. Állásfoglalásunk - ahogyan ez abban olvasható - kizárólag az átmeneti állapotra vonatkozott. Úgy gondoltuk, az elnökség nem kompetens a tulajdonviszonyok megítélésében, a tájékoztatási esélyegyenlőség' megteremtését azonban mindenképpen szorgalmazandó feladatunknak érezzük. Állásfoglalásunk sem a megyei lapok önállósodásainak lehetőségét nem zárja ki, sem azt, hogy - a körülmények alapos, nyilvános és követhető tisztázása után - az érintett lapoknak új tulajdonosai legyenek, avagy maradjanak a jelenlegi tulajdonos kezében. A tulajdonviszonyok tisztázása a háromoldalú nemzeti tárgyalások egyik témája, ezért éppen hogy nem ebben kívántunk állást foglalni. A magunk részéről nem a - kétségkívül meglehetősen összetett - probléma azonnali megoldását kívántuk, hanem annak gyors biztosítását, hogy a megyei napilapok - az átmeneti és csakis az átmeneti, tehát a választásokig tartó időszakban - a hatalom és ellenzékének nézetei számára is teret biztosítsanak, társadalmi ellenőrzés mellett, az esélyegyenlőség érdekében. Ezt a véleményünket, remélhetőleg kollégáink többségének egyetértésével - fenntartjuk. (OS) Háromoldalú politikai tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) alapmegállapodást kiterjesztő módon. Ezt követően Huszár István (harmadik oldal) úgy vélekedett, hogy a Jószolgálti Bizottság keddi nyilatkozatának szellemében konszenzust lehet kialakítani, és nyitva áll az út a SZOT visszatéréséhez. A háromoldalú középszintű megbeszélésen, amelyen szerdán első alkalommal voltak jelen megfigyelőként a parlamenti bizottságok képviselői, először a választójogi törvénnyel összefüggő nyitott kérdéseket tekintették át. A szakbizottság ezzel kapcsolatos munkáját Tóth András (MSZMP) ismertette. Elöljáróban elmondta, hogy a bizottság modellezte a középszinten már konszenzussal jóváhagyott kétfordulós választási rendszert, amelynek lényege, hogy egyenlő arányban oszlanak el majd a mandátumok az egyéni választókerületekben és a megyei listákon, továbbá kontingenst hagy a töredék szavazatok visszaszámlálására. A modellezés során kiderült, hogy a kis megyékben keletkezhetnek arán^alanságok. Ennek kiküszöbölésére az alapelemeket - érintetlenül hagyva a bizottság ajánlotta a kompenzációra fenntartott helyek számának növelését. Ennek fényében a parlament létszáma az eredetileg szereplő 350-ről 374 fősre nőne. A mandátumok közül 152 egyéni választókerületekben, 152 megyei, fővárosi listán dőlne el, 70 mandátumot pedig meghagynának a töredék szavazatok összeszámlálása után arányos szétosztásra. Ezzel a kis módosítással megszüntethetők a rendszer aránytalanságai. A bizottság ugyancsak kidolgozta a megyei listán, illetőleg az országos kompenzációs listán való indulás feltételeit. Ennek értelmében megyei listát a párt állíthat, amely a megyében az egyéni választókörzetek 25 százalékában indított jelöltet. Az országos kompenzációs listán való részvétel feltétele hét megyei lista állítása. Ezt követően a jelöltállítás kérdéseit vitatták meg. A bizottság eredetileg azt indítványozta, hogy a törvényjavaslatban két vázlatot kellene a parlament elé terjeszteni. Ezek egyike azt tartalmazná, hogy jelöltet pártok és állampolgárok állíthatnak. Ezt a másik verzió kibővítené a társadalmi szervezetek és mozgalmak jelöltállítási lehetőségével. Az erről folytatott vitában az Ellenzéki Kerekasztal képviselői kifejtették, hogy továbbra is szilárd véleményük a korporációs parlamenti szisztéma alkalmazásának elvetése. Ezzel kapcsolatban rámutattak: listán csak azok a szervezetek állíthassanak jelöltet, amelyek vállalják a pártokra vonatkozó majdani jogszabályi kritériumokat. így eleget tesznek az olyan követelményeknek, mint a vagyon átvilágítható- sága, illetőleg a zárt tagság. E feltételek esetén az EKA nem látja akadályát annak, hogy szervezetek is indulhassanak a listán. Ugyanakkor megjegyezték, hogy továbbra is megvan a lehetőség arra, hogy az ilyen feltételeknek eleget tenni nem tudó szervezetek - például a munkahelyeken működő érdekvédelmi szervezetek - egyéni indulókat támogassanak. Az elmondottakra hivatkozva az EKA úgy foglalt állást, hogy nem lenne célszerű a törvényjavaslatban kétféle változatot a parlament elé terjeszteni. A munkahelyi pártszerveződésekkel kapcsolatban az Ellenzéki Kerekasztal előterjesztette álláspontját, amely a korábbiakhoz képest nem változott. Az EKA nevében Pethö Iván megismételte, hogy a választások előtt 90 nappal már nem működhetnek pártok a munkahelyeken, kivételt jelentenek a fegyveres erők, amelyek esetében az EKA tudomásul veszi az MSZMP által megszabott 1990. december 31-i határidőt a pártszervezetek megszüntetésére. Pozsgay Imre egy elmúlt- ülésen felvetett kérdésre adott választ, amely úgy hangzott, hogy ha nincs megállapodás a munkahelyi pártszerveződésekkel kapcsolatban, akkor a kormány milyen álláspontra helyezkedik. Az MSZMP delegációjának vezetője elmondta, hogy a kormány a párt álláspontja szerint terjeszti elő a törvényt, de az EKA eltérő véleményét az ellenzék megfogalmazása szerint feltünteti. Ezt követően heves vita alakult ki az MSZMP és az EKA között a munkahelyi pártszerveződésekről. Orbán Viktor hangsúlyozta: ha az MSZMP nem mozdul ki a munkahelyekről, sőt az új pártok bevonulnak oda, akkor az pártharcot jelent, a termelés szétverését. Fejti György (MSZMP) jogelméleti kérdésnek tartotta a munkahelyi pártszervezetek működését, mert szerinte a politika nem szorítható ki a munkahelyekről, még tilalom esetén sem. Ezért kell korlátozni a pártszervezetek ottani működését, mint ahogy azt az MSZMP KB legutóbb elfogadta. Pozsgay Imre megállapította, hogy nem közelednek az álláspontok ez ügyben. Hangsúlyozta, hogy nem lehet egy csapásra lebontani a még működő rendszereket, a régi és az új között meg kell teremteni az átmenetet. A vitát a levezető elnök As- bóthné Thorma Judit azzal zárta le, hogy nem közeledtek az álláspontok. A tárgyalás lapzártakor még tartott.
