Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-06 / 210. szám
1989. szeptember 6. NÉPÚJSÁG3 Ellentmondások Az emberek többsége változásokat akar, gazdasági változásokat. Mindenki azt szeretné, ha jobban élhetnénk. Kevesen vannak, akik nem irigykedve beszélnek az osztrák, nyugatnémet, vagy svéd dolgozók jövedelméről, életszínvonaláról, autóikról, mindenhol szívesen elfogadott pénzükről. Éppen ezért szinte mindenki elfogadja az új jelszavakat: a piacgazdaságot, a vállalkozó társadalmat, a tulajdonreformot és egyebeket. Elfogadja, mert mindenki tudja, érzi, hogy a régi módon nem juthatunk ki a kátyúból, ha valaha jobban akarunk élni, akkor végig kell járnunk ezt az általunk nem ismert utat. Újságíróként gyakran járok a legkülönbözőbb rendezvényekre, ahol többnyire előkerül ez a téma. És tapasztalom, hogy mennyire ellentmondásosan kavarognak az új jelszavak a négy évtized régi beidegződéseivel az emberek tudatában. Szavakban elfogadják az új célokat, melyeket magunk elé tűztünk, az ezekkel járó jelenségeket viszont elutasítják, felháborodnak rajtuk, esetleg félnek tőlük. A reakciók végső soron érthetők. Ma, amikor egyre több embernek vannak megélhetési gondjai, nehéz elviselni a nagy vagyonok, luxusautók és luxusvillák látványát. Azt mondják: lehetetlen ekkora pénzeket tisztességes munkával megkeresni, ezért ideje lenne megpiszkálni a gazdagokat egy kicsit, hogy honnan származik a vagyonuk. Az rendben van, hogy nálunk ma lehet vállalkozni, de a kormánynak (vagy a pártnak) azt nem szabad megengedni, hogy ezek a vállalkozók túlzottan megerősödjenek, hogy még nagyobbak legyenek a jövedelemkülönbségek Magyarországon. Továbbra is biztosítani kell az állami tulajdon meghatározó szerepét, ez lehet az alapja annak is, hogy ne legyen túlzott munkanélküliség és kizsákmányolás. Ezt mondják. Vagyis azt, hogy akarjuk a jobb létet, a gazdasági fellendülést, a piaci viszonyokat, de úgy, hogy ne legyen munkanélküliség, ne legyen magántőke, legyen viszont egyenlőség. Attól tartok, hogy ez ugyanaz az utópia, amit negyven évig eredménytelenül kergettünk, és amelyről állítólag felismertük, hogy nem vezet sehova. Egy jól működő piacgazdaságban az ügyes vállalkozók meggazdagodnak, de pénzüket újra és újra jövedelmező üzletekbe fektetik (ettől jó vállalkozók), ami azt jelenti, hogy munkahelyeket teremtenek, egyre több adót fizetnek és ezzel növelik az egész társadalom jólétét. Negyven évi tapasztalatunk (és nemcsak a miénk) azt mutatja, hogy az állam nem képes ezt a vállalkozói szerepet eljátszani. Ezért azt kell kívánnunk a magyar vállalkozóknak is, hogy gazdagodjanak, tőkéjüket forgassák ügyesen, építsenek új üzemeket, gyárakat és húzzák ki a bajból ezt a beteg gazdaságot. Mert más ezt nem teszi meg. És, ha mindezek mellett Mercedesszel járnak, bocsássuk meg nekik. Árki Menedzserképzés indult Budapesten A budapesti Nemzetközi Menedzser Központban az előzetes terveknek megfelelően a hét elején megkezdték a fiatal vezetők képzési programját. A tízhónapos, angol nyelvű tanfolyam résztvevői a piacorientált menedzsment és az üzleti munka általános ismereteit, tudnivalóit sajátítják el. A programot a külföldi egyetemekkel közösen.alakították ki, és a tanfolyamot nemzetközileg elismert magyar és külföldi professzorok vezetik. Az első szemeszterben a hallgatók a menedzsment több funkcionális területén (például a számviteli ügyintézés, a szervezetek makro- és mikroszintű tevékenysége, a számítógépek alkalmazása a marketing terén) kapnak alapismereteket. A második szemeszterben a pénzügyekről, a termelésirányításról, az emberi erőforrások menedzseléséről szereznek információkat, a harmadik szemeszterben pedig az elsajátított ismeretek összefoglalására és alkalmazására kerül sor. A program küldöldi vállalatoknál helyszíni gyakorlatokkal zárul. A hallgatókat az Egyesült Államokban, Franciaországban, Olaszországban, Finnországban, Ausztriában, Dél-Koreában és Kanadában fogadják. A sikeres vizsga után a hallgatók lehetőséget kapnak arra, hogy az Egyesült Államokban a pittsburgi egyetemen folytassák tanulmányaikat. Az első alkalommal indított programra több mint hetvenen jelentkeztek. A felvételi vizsga után 28 hallgató kezdte el tanulmányait. A tandíj 600 ezer forint (mintegy 10 ezer dollár), ennek felét a Magyar Hitelbank Rt. visszatéríti azoknak a szponzorvállalatoknak, amelyek a banknál vezetik számlájukat. A menedzserképzést ösztöndíjjal támogatja a Magyar Gazdasági Kamara és az Ipari Minisztérium is. Dél-dunántúli Regionális Gazdasági Kamara alakul Elnökségi ülés a PAV-nát A Magyar Gazdasági Kamara ma nem tölt be olyan szerepet Magyarországon, mint amilyet egy piacgazdaságban be kell töltenie. Ez azonban nem maradhat így. A jövőben a vállalatok arra kényszerülnek, hogy egységesen lépjenek fel a kormányzattal szemben, ehhez kell a Kamarának szervezeti kereteket nyújtania. Ha a Kamara nem megy elébe ennek a folyamatnak, akkor bizonyos, hogy a vállalatok másutt keresik meg ennek lehetőségét. Ez volt az egyik gondolata annak a vitának, amely tegnap zajlott a Paksi Atomerőmű Vállalat irodaépületében, a Magyar Gazdasági Kamara Dél-dunántúli Bizottságának elnökségi ülésén. Megújulás előtt áll a Kamara, ennek egyik lépése a szervezet decentralizálása, amelynek során regionális kamarák jönnek létre. így az itteni bizottság is átalakul Dél-dunántúli Regionális Gazdasági Kamarává, önálló jogi személyként. Ehhez azonban az előírások szerint szervezeti és működési szabályzat szükséges, amelynek elkészült tervezetét ezen az ülésen fogadta el az elnökség. A szervezeti átalakítástól a tagvállalatokkal és a külső partnerekkel fenntartott kapcsolatok élénkülését várják. A regionális kamarán belül a megyei elnökségek is nagyobb jogkört, tágabb mozgásteret kapnak. Ahhoz, hogy a vállalatok bizalmát ezek a szervezetek megnyerjék, hatékony érdekképviseleti munkára van szükség, a kormányzati szervekkel támadt vitás ügyekben segíteniük kell őket, el kell érni, hogy jelentős szavuk, befolyásuk legyen a területükön - a megyékben - történő események alakítására is. A vitában szóba került, hogy a tájékoztatáspolitika, a sajtónyilvánosság terén is van mit tenni. A regionális kamarának jobb kapcsolatokat kell kiépítenie a térség napilapjaival, hogy a kamarai állás- foglalások, közlemények mihamarabb megjelenhessenek a sajtóban. A széles rétegek tájékoztatása azért is elsőrendűen fontos, mert ha megvalósul a piacgazdaság Magyarországon, akkor a Kamarának mindenhez köze lesz, mindenben hallatnia kell a hangját, ami a gazdálkodással összefügg. A Kamara megújulási szándéka nyilvánvaló, ám a viszonyok ma annyira képlékenyek, hogy ehhez a munkához csak nagyon laza kereteket lehet szabni, ami nem gátolja a jövőbeni mozgásteret. Sokan azt mondják, hogy igazából csak akkor lehet előrelépni, ha az országban a politikai hatalom kérdése eldől és világosabban körvonalazható lesz a jövőképünk. Az elnökség többségének azonban az volt a véleménye, hogy lépni kell mielőbb, a Kamarának is részt kell vennie a körülmények alakításában, még akkor is, ha ez időnként szélmalomharcnak tűnik. -áaKérdőjelek kifliből A kapacitás egyharmadával üzemel a szakcsi pékség egészen a dagasztástól a sütésig. Szakcson úgy gondolják, hogy a dombóvári áfész üzletpolitikája miatt - kicsit innen, kicsit onnan - nem rendelnek többet a dombóvári kereskedők, pedig az egyik illetékes határozott ígéretet tett arra, hogy orientálja majd a boltosokat Szakcs felé. Nem tudni, hogy ezt megtette-e, egy biztos, a községben nagyon komolyan gondolják a fejlesztést is. Egymillió forint beruházással egy olyan gőzkemencét építettek, amiben „kézi vetés” után sülhetett a nagyméretű, 2-3-5 kg-os alföldi kenyér, csak éppen az nem volt, aki megvette volna. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a fajta kenyeret Szakcson sem vették, mert ott mindennap hozzájuthatnak a friss, meleg 1 kg-os kenyérhez is. Mészáros János kemencés a „mindennapival” Kétségtelen, hogy - főként az utóbbi időben és nem is alaptalanul - sokat panaszkodunk az ellátás színvonalára, az emelkedő árakra, Dombóvár élelmiszer- boltjaiban ennek ellenére többféle és igen jó minőségű pékárut, kenyeret talál a vásárló - természetesen nem ezen áruféleségekhez számítva á lassan miniatűr- nyíre zsugorodó kifliket és zsemléket. Igen keresett az a házi jellegű kenyér, amit az alig félkapacitással dolgozó szakcsi pékségben sütnek. A kenyérüzem a szakcsi termelőszövetkezet gesztorsága alatt működik 1981 -tői. Az egyesítési törekvések talajvesztését követően kialakult mikrokörze- tesitési programban épült fel, mint gazdasági társulás a naki, a várongi, a ko- csolai, a szakcsi termelőszövetkezetek, a dalmandi, akkor még állami gazdaság és a dombóvári áfész pénzalapjaiból. A szakcsi termelőszövetkezet elnökének, Besenyei Zoltánnak szívügye volt a pékség - és az ma is -, ezért az elhatározást követően hirdetéseket adott fel, és munkatárséival szinte az egész Alföldet bejárta. Meggyőződése, hogy az alföldi kenyérgyártási kultúra - és ebben a meggyőződésében nyilván nincs egyedül - az országban a legjobbak egyike, nem is szólva arról, hogy ilyen kisüzemek jobbára csak azon az országrészen találhatók. A feladat adva volt és van. Ellátni az említett községeket jó minőségű kenyérrel és kielégíteni Dombóvár igényeinek egy részét is. Pár év alatt nyilvánvalóvá vált, hogy akár az egész Dombóvár kenyérellátását is vállalni tudnák, csakhogy erre nincs igény. Az üzem kapacitása jelenleg 60 mázsa körüli, de megrendelés hiányában ennek csak egyharmadát termeli. Összehasonlításul annyit: ez a pékség alig több mint 5 millió forintba került, ugyanakkor a komlói kenyérgyár közel 80 millióba, holott a napi gyártható mennyiség ott is alig nagyobb napi 80 mázsánál. A boltosok és a vásárlók szerint a szakcsi kenyér lényegesen jobb minőségű és ennek a magyarázata is egyszerű. Sok a kézi elem, a hagyományos fázis Holló Szabó Péter * Holló Szabó Péter öt évvel ezelőtt jött Szakosra családostól. A szakmát 1971 óta gyakorolja, akkor lett szakmunkás Hajdúböszörményben. Hirdetésre jelentkezett. Amikor Szakcson kezdett, 13-15 ezer forintot is megkeresett, ugyanúgy mint a többiek is. Igaz, sokáig csak két szakképzett pék dolgozott akkor az üzemben, ezért gyakran 12-16 órát dagasztott, sütött egyfolytában. Aztán jött az adórendszer és azóta még egyetlenegy alkalommal sem keresett egy hónapban 9800-nál többet. Mint mondta, ő nem számol bruttóban és nem számolnak igy a többiek sem, nem is tudják, hogy azt hogy kell, csak azt tudja, mennyit tehet le a család asztalára. Hiába emelték majdnem kétszeresére az órabérét, elviszi az adó. Nem titkolja, hogy nincs jó viszonyban Szilvási János üzemvezetővel, akit szerinte nem nagyon érdekel az üzem, és hogy mennyit keresnek a dolgozók. Pedig az üzemvezető is alacsonynak tartja a fizikai munkát végzők bérét, azért a munkáért, amit végeznek. A szakmunkások havi 7-11, a betanított munkások 4-6 ezer forintot vihetnek haza. Holló Szabó Péter előző havi fizetését pár napig nem volt hajlandó felvenni, így tiltakozott. A fizetésnapot megelőző szombaton pedig az előírt 18 mázsa helyett csak 8 mázsát sütött le a műszakjában. Azt mondta, hogy nem tagadta meg a munkát, csak annyit dolgozott, mint amennyit szerinte a fizetése ér. Bent volt a munkahelyén este nyolctól másnap reggel hatig. Nem érti, hogy amikor any- nyira keresett az üzem pékáruja, akkor miért nem gyártanak többet, ő szívesen dolgozna, akár napi 16 órát is, ha többet kereshetne. Szerinte a tsz-nek nem érdeke, hogy többet süssenek, mert a pékség egy gazdasági társulásé, a kis haszon öt felé osztódik. Az országban kevés a pék, sok a hirdetés, egy éppen a múlt héten költözött el, vissza az Alföldre, ahol 20 forinttal magasabb órabért ígértek neki, mint ami itt volt. Holló Szabó Péter öt évvel ezelőtt, amikor Szakosra jött ugyanannyit keresett a vállalatnál, mint itt most. Itt nincs túlórapénz, nem fizetik a vasárnapokat pluszba, bár az elnök, amikor nála járt, azt mondta, utánanéz, de nem történt semmi.- Sajnálnám, ha elégedetlenek lennének - mondja Besenyei Zoltán a termelő- szövetkezet elnöke. - Itt van Holló Szabó Péter is, aki azt biztosan nem mondta el, hogy a tsz lakásában lakik havi 200 forint lakbérért. Ö is tsz-tag, így ugyanúgy, mint mások, megkapja a háztájit és az év végi nyereségrészesedést, ami tavaly legalább 20 ezer forintot jelentett. Nem termelhetünk többet, ha nem tudjuk eladni, pedig igazán kiváló a minősége. Pékjeink olyan kuglófot sütnek, ami párját ritkítja. Rendszeresen rendelnek lakodalmakba és nagyobb rendezvényekre, csak Dombóvárnak nem kell. Többször telefonálnak olyan ismerősök, akiknek nyugati vendégeik vannak, hogy kellene kuglóf, mert tavaly óta nem felejtették el az ízét. * A délutános műszakban négyen dolgoznak. Szívesen beszélgetnék velük, de szemmel láthatóan nincs rá idejük, mint ahogy nincs egy felesleges mozdulatuk sem. Teszik a dolgukat, hogy holnap reggel a pirosra sült, ropogós kenyér a boltokba kerülhessen. Már ahol rendeltek... MOLNÁR ISTVÁN Négy kérdés négy kérdés négy kérdés Válaszol: Tölösi Péter távközlési igazgatóhelyettes :- Sikerült-e zökkenőmentesen áttérnünk a budapesti hét számjegyű telefonokra.- Igen, az átállás várakozáson felül jól sikerült. Úgy látszik, hatott az óriási reklámhadjárat, s így semmilyen fennakadás nem volt a szeptember 2-i átállást követően.- Voltak-e a terhelés tekintetében kritikus időperiódusok vagy térségek?- Bennünket elsősorban a dél-dunántúli régió érint. Sem Szekszárdon, sem Paks térségében nem lehetett különbséget érezni. Amitől tartottunk, az a szombati telefonos televíziós társasjáték és a hétfői első munkanap. Csak jó tapaszÉ- lataink vannak. ' ,,n...- Mikorra várható egy újabb lényeges változás, fejlesztés? -1993-ban éri el a vidék azt a szituációt, amikor a jelenlegi öt számjegy már nem lesz elég.- Megoldható-e ez a változás a budapestihez hasonló egyszerű formában?- Hasonló módszerre kell törekednünk, olyanra, ami szakmailag is kivitelezhető. CSEFKÓ JUDIT
