Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-04 / 208. szám

1989. szeptember 4. 4 ^RÉPÜJSAG „Üveg­szobrok” Kertészti Ágnes alkotásai között Idézőjelben hív üvegtárgyak megtekin­tésére a cím. Ezt teszi a meghívójában Kertészti Ágnes is, amikor a szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Köz­pont kiállítótermében rendezett kiállítása kapcsán beszélgetünk. Egyetlen mondat csupán az idézőjel magyarázatára: a közvéleménynek más elképzelései vannak a szobrászat anya­gát illetően és ugyancsak mások az üvegből készült tárgyak rendeltetéséről. Az alkotó egyénisége szinte megkese­redett, kegyetlen harcot is vívhat néha, míg önmaga kifejezési eszközét és an­nak anyagát megtalálja, mint saját nyel­vét. Kertészti Ágnes főiskolás éveiben több anyaggal próbálkozott, az üveges szakma elsajátítása után is kísérletezett. Diplomát 1976-ban szerzett. Tíz eszten­deje, hogy a betonszobrok után az üveg­hez fordult. Pécsen él, itt saját műhelyé­ben alkot. Aki járatos a szakma titkaiban, sokat mond számára, hogy azok az üvegszobrok, melyeket bemutat Szek- szárdon, rogyasztással készülnek. Eh­hez nagyon sok gépi berendezésre van szükség. Leginkább egy nagy kemencé­re, homokfúvóra, csiszolóra... Az üveg születése is varázslatosnak tűnik, nem kevésbé a folyamat, míg ebből díszmű, szobor lesz. Egy római korból maradt legenda sze­rint: szíriai kereskedők figyelték meg a tengerparton tüzet rakva, amint a salétro- mos sziklák között finom, vékony üveg­szál csordogált. Kertészti Ágnes szekszárdi tárlatán szemlélődve, az üvegmüvesség történe­tében kezdünk kutatni ismereteink között azért is, mert a bemutatott üvegszobrok formavilága régi korok, az időszámítás előtti évszázadok díszítőművészetét hoz­za elénk emlékeztetőül. A geometrikus idomok, kúpok, gúlák azok, amelyek leg­inkább az egyiptomi piramisok, vagy az amorf formát kapott, egymásra olvasztott üvegsíkok sivatagi, homokbuckatáját jut­tatja a néző eszébe. Önmagában szí­nezett üvegre néha rá is fest a művész, Festett oszlop ezáltal fokozza gondolának mondott, megjelenített erejét. Mi az, amit az üveg közvetíthet? Ne keressünk világmegvál­tó, átformáló szándékot, de lássuk meg Kertészti Ágnes üvegszobraiban az anyaggal való játszás örömét, a szobrá- szi leleményt, tehetséget, amelyet min­den egyes kiállítási darab igazol. Az sem lehet véletlen, hogy a szekszárdi bemu­tatón egy-egy tárgyat fehér fátyoltextillel kapcsol össze. így rokonítja alkotásainak archaikus képét. Háromszögű, négyzet, vagy kör alakra vágott ablaküvegdara­bokból építi fekete, fehér, türkiszkék szí­nű plasztikáit. Közéjük, föléjük néha gömböt is elhelyez tüzetálló, kedvelő más anyagból. Művészi hitvallását, ars poeticáját olyan egyszerű törékenységgel fogal­mazza mint amilyen kedvenc anyaga: annyi csupán, hogy megmutassa ilyen is lehet az üveg. Nem hasznos fiolák, lombi­kok, vázák, egyéb edények, nyílások te­ret lezáró felületei, mint amilyeneket a császárváros Róma, vagy a chartres-i székesegyház rózsaablakában, Mátyás király renenszánsz serlegeiben, bieder­meier emlékpoharakban megismertünk. Nem is emberi figurákat ábrázoló alkotá­sok, pusztán „üvegszobrok”, melyeket szeptember 17-ig tekinthetnek meg az érdeklődők a szekszárdi Babits Mihály művelődési központban. DECSI KISS JÁNOS Fotó: GOTTVALD KÁROLY Az Andok zenéje Bátaszéken Los Andinos ­egy kis ízelítő Dél-Amerikából Bizonyára sokan emlékeznek még a tavalyi Ki mit tud? közönségdíjas csapa­tára, a dél-amerikai zenét játszó Los Andinos együttesre. A népszerű tévés megmérettetésen a Los Andinos ugyan a képzeletbeli dobogó második fokára szorult ebben a kategóriában a Budai ci- terazenekar mögött, ám a viharos tapsor­kán jól jelezte, hogy a publikum nem egészen értett egyet a „szakértő” zsűri döntésével. Szerencsére mindez nem törte le a fia­talokból álló csapatot, azóta is járják az országot jellegzetes hangulatú műsoruk­kal. Legutóbb például éppen megyénkben léptek fel, a Bátaszéki Zenés Nyár egyik rendezvényén. A nagy sikerű koncert után Tárnok Ákos zenekarvezetőtől elsőként a Los Andinos eddigi pályafutása felől, a kez­deti időkről érdeklődtünk.- Hét évvel ezelőtt, még székesfehér­vári szakközépiskolásként néhány bará­tommal együtt muzsikálgattunk, s egy­szer az osztrák televízió bemutatott egy dél-amerikai dalokat előadó társaságot. Nekünk ez a stilus szinte azonnal megtet­szett, szerencsénkre Székesfehérváron lakott több olyan chilei család, akik segí­tettek nekünk a tanulásban. Persze, ez nem ment könnyen, akkor még egyikünk sem beszélt spanyolul, ma már viszont mindannyian meg tudjuk magunkat ér­tetni ezen a nyelven, legalábbis alapfo­kon. Mindenesetre spanyol nyelvterületen még nem jártunk, bár profi chilei zenekar már meghallgatott bennünket, s vélemé­nyük alapján nem kell különösebben el­keserednünk.- Hol és mikor lépett a Los Andinos el­ső alkalommal a nyilvánosság elé, a vilá­got jelentő deszkákra?- Székesfehérváron, 1983-ban az Or­szágos Diáknapokon. A bemutatkozá­sunk meglepően jól sikerült, s ez nagy erőt adott nekünk a későbbiekben. Ezt követően 1985-ben megnyertük a Kalá­ka nemzetközi folkfesztivál nagydíját. Közvetlenül a Ki mit tud? előtt átalakult a zenekar, az eredeti felállásból csak hár­man maradtunk, s új tagokkal kellett be­gyakorolni a repertoárt.- Ez roppant érdekes lehetett, de ho­gyan reagáltak erre az arabok?- Érdeklődve, de hát ott minden olyan dolognak örülnek, amivel el lehet ütni az időt.- Mennyiben változott a Los Andinos élete a Ki mit tud? után?- Ne tűnjék szerénytelenségnek, de valóban az érdeklődés középpontjába kerültünk, számos meghívásnak tettünk eleget, bejártuk az országot. Megszerez­tük az ORI-engedélyt, bár a nyolc zene­kari tagból csak hárman élünk kifejezet­ten a zenélésből.- Ha már itt tartunk, hallhatnánk vala­mit arról, hogy kikből áll a csapat?- Juhász Zsófia most kezdi majd a ta­nítóképző főiskolát, az ő hangszere a he­gedű. Kelemen Tamás gázszerelő gitá­ron játszik, Kurdi Zoltán népművelő pán­sípon. Dr. Németh Kálmán állatorvos do­bol, Soós János szobafestő gitározik, Szőts Péter műszerésztanuló ugyancsak a pánsípot kezeli. Vörös Péter a tamburá- hoz hasonló charangot pengeti, jóma­gam pedig Tárnok Ákos malomipari gé­pész vagyok, a hangszerem a pánsíp és a furulya.- Végezetül talán az is érdekli az olva­sót, hogy egyáltalán mit jelent a Los Andi­nos?- Szó szerint azt, hogy andokiak, az Andok-hegységből valók. Az itteni orszá­gok, Ecuador, Bolívia, Chile és Peru nép­zenéjéből adunk válogatást műsoraink­ban.- Ezeket a dalokat megvásárolhatjuk majd lemezen is?- Bár a Ki mit tud? után készült velünk néhány rádiófelvétel, lemezről egyelőre nincs szó. Talán egyesek szerint nem lenne rá érdeklődés...- szá - ór ­A Los Andinos - népviseletben Dél-amerikai hangulat- Ezzel el is érkeztünk ehhez a fontos állomáshoz, azaz a Ki mit tud?-hoz. A kö­zönség elsöprő rokonszenve ellenére csak az „ezüst” jutott a Los Andinos-nak. Ezt a tényt kudarcként élte meg az együt­tes?- Egyáltalán nem, hiszen az erkölcsi győzelemtől senki sem fosztott meg ben­nünket. Őszintén szólva, közvetlenül az átalakulás után mi a tévészereplést is eredményként könyveltük el.- A jutalom pedig egy tizenhárom na­pos egyiptomi utazás volt. Ebben az or­szágban is fellépett a zenekar?- Igen, méghozzá a kairói szovjet kul­túra házában. Tehát egy egyiptomi szov­jet intézményben magyar együttesként dél-amerikai számokat játszottunk az araboknak... Könyv Bárkány György: Milyen erőmű kell most nekünk? Két választás Magyarországon Az ember már csak ilyen. Valamilyen véleményt kialakít magában a környező világból merített információk alapján minden dologról, amivel élete során kap­csolatba kerül. Ha e véleményt ki akarja fejteni embertársainak, akkor igyekszik a rendelkezésre álló ismeretek, tények közül azokat felhasználni és úgy csopor­tosítani, hogy azok e véleményt támasz­szák alá. Ez természetes. Természetesen Bárkány György is ezt teszi, amikor a „Milyen erőmű kell most nekünk?” kérdést feszegeti hasonló cí­mű könyvében. A téma iránt érdeklődők nyilván tudják, hogy manapság élénk vita folyik szakmai körökben arról, hogy mi­lyen villamosenergia-igénnyel kell szá­molnunk az ezredforduló környékén, kell-e és ha igen, milyen alaperőművet kell építenünk. A könyv első fejezetében a szerző ki­fejti, hogy a hibás prognózisok, a villa- mosenergia-igény alulbecsülése - a hi­vatalos álláspontok ma egyre inkább er­re utalnak - óriási károkat okozhatnak, akár lakossági, akár ipari áramkorlátozá­sokra gondolunk. Reális megítélés sze­rint a magyar villamosenergia-rendszer 1990-től teljesítményhiányos lesz. Ép­pen ezért a döntést nem lehet elhalaszta­ni, máris tekintélyes késésben vagyunk. Fenti megállapítás elfogadása után vé­gül azt kell sürgősen eldönteni, hogy mi­lyen legyen az építendő alaperőmű. Két lehetőség jöhet szóba: az atomerőmű bővítése két, egyenként ezer megawat­tos blokkal, vagy hőerőmű létesítése, amely a Bükkábrány térségében feltárt lignitvagyonra épülne. A könyv lényegé­ben e két megoldás előnyeit-hátrányait próbálja mérlegre tenni, valamilyen vég­következtetés kialakításának igényével. A beruházási költségeket tekintve a szerző leszögezi, hogy atomerőmű ese­tén a létesítés mintegy másfélszer drá­gább lenne, mint ligniterőmű esetében. Vitatható állítás, mert ligniterőmű esetén egyrészt a bányaüzem létesítése is hatal­mas beruházást jelent, másrészt ma már nem építhető szenes erőmű a legkorsze­rűbb környezetvédő technológiák alkal­mazása nélkül. A korszerű por- és kén- mentesítö berendezések pedig közel any- nyiba kerülnek mint maga az erőmű. Ráadásul az égéskor keletkező szén­dioxid ellen, amely felelős a földünk klí­máját hosszú távon veszélyeztető üveg­házhatásért, természetesen nem lehet védekezni. Az atomerőmű beruházási költségeit viszont csökkenti az a körül­mény, hogy már meglevő telephelyen épülne, ahol fontos kiszolgáló létesítmé­nyek rendelkezésre állnak. A szerző szerint rendelkezünk olyan tervezési, gyártási, építési, szerelési és üzemeltetési feltételekkel, hogy teljes egészében a magyar ipar bázisán kor­szerű lignitbázisú erőművet építsünk. Ugyanezt az atomerőműről nem mond­hatjuk el, itt jelentős külföldi beszállítá­sokkal kell számolni. A ligniterőmű meg­építésének egyéb előnyei is lennének. Jótékony hatást gyakorolna a nehéz helyzetben levő hazai energetikai és bá­nyászati iparra, valamint az érintett terü­let foglalkoztatási helyzetére. Ez annál is inkább igaz, mivel jóval nagyobb üzemel­tetői létszám szükséges ehhez, mint az atomerőműhöz. Kérdés, hogy ez valóban előny-e. Az üzemeltetés költségei - befeértve a fűtőanyag árát - viszont az atomerőmű esetében lényegesen alacsonyabbak bármelyik más típusú erőművel összeha­sonlítva. Sokat foglalkozik a szerző a beruházá­sok várható határidejének kérdésével. Mint tudjuk, a Paksi Atomerőmű eddigi négy blokkjának építése is három évet csúszott az eredeti határidőhöz képest. Bárkány György szerint naiv elgondolás lenne azt képzelni, hogy a tervezett bőví­tés első blokkja 1995-re elkészülhet, is­merve a KGST-be szállítók szállítási fe­gyelmét. Ha az atomerőmű bővítése mel­lett döntenek az illetékesek, akkor az üzembe állítás legkorábban 1997-98- ban képzelhető el. Ez pedig azt jelenti, hogy magas üzemeltetési költségű és csak konvertibilis valutáért megvásárol­ható gázturbinás erőműveket kellene át­hidaló megoldásként üzembe állítani. A lignitbázisú erőmű a szerző véleménye szerint egy-két évvel gyorsabban elké­szülhetne, ámbár ez is megkérdőjelezhe­tő, ismerve a hazai ipar szállítási fegyel­mét. A ligniterőmű melletti további érvként olvashatjuk, hogy „ha most lemondunk a jelentős nemzeti vagyont képező lignit hasznosításáról (amelyet szinte kizáró­lag erőművi tüzelőanyagként lehet fel­használni), úgy a nukleáris erőművi program után az gyakorlatilag már nem kerülhet szóba”. Azt azonban a szerző nem fejti ki, hogy miért gondolja ezt így­A kevesebb, mint száz oldalas, ám meglehetősen drága könyvecskében végkövetkeztetésként azt találjuk, hogy az atomerőmű bővítése helyett célsze­rűbb lenne először a ligniterőművet meg­építeni, mert ez a következő ötéves terv­ben jelentős népgazdasági megtakarí­tást jelentene. Mindenesetre az atomerőmű eddigi működésével bizonyította, hogy példás üzembiztonsággal, a környezetet nem szennyezve, messze a legolcsóbban szolgáltatja a villamos energiát, míg a bá­nyaművelés és a szenes erőművek káros környezeti hatásairól manapság egyre többet hallunk. És, bár a szerző könyvében elkötelezte magát a ligniterőmű mellett, a kötet cím­lapján mégis az atomerőmű látképében gyönyörködhetünk. ÁRKI ATTILA Az egészséges gyermekekért „Reméljük, hogy Ön nem ismeri a szü­lési agykárosodások mozgássérülési formáit, és hogy soha nem találkozott olyan gyermekkel, aki csak hatalmas, okos szemeivel fejezi ki magát, mert moz­gása és beszédközpontja bénult, az Ön életének mozgásterei elkerülik ezeket a keményen elszánt,'mindennapi heroikus küzdelmükben meggyötört anyákat. Vagy lehet, hogy találkozott már velük, de nem akarta észrevenni őket, olyankor Ön is, mint a legtöbben, szemérmesen elfordul vagy lehajtja a fejét, nem tudato­san, csak szervezete, emlékezete veti ki magából a képet, mint valami oda nem il­lő idegen testet? Most ragadja meg az alkalmat, ne for­duljon el, ne hajtsa le a fejét, segítsen. Segítsen Ön is, hogy minden rászoruló gyermek helyet kapjon a nap alatt!” A Rolitron Alapítvány kuratóriuma for­dul e szavakkal mindazokhoz, akik támo­gatni szeretnék, tudnák egy mozgáskép­Szájer Béla és Bodnár Imre festmé­nyeinek, grafikáinak munkabemutatóját rendezte a dombóvári Molnár György Ál­talános Iskola. Az érdeklődők szeptem­ber 14-ig kereshetik fel a bemutatót az is­kolában. * Matúz István fuvolakoncertjét láthatják, hallhatják az érdeklődők szeptember 4- én hétfőn este 19 óra 30 perces kezdettel zö központ felépítését, egy olyan intéz­ményét ahol elsőként biztosítanak a szü­lési agykárosodást szenvedett mozgás- sérült gyermekek Dévény-módszerrel történő gyógykezelésének feltételeit. Mi­vel a jelenlegi módszerek nem teszik le­hetővé több száz beteg gyermek megfe­lelő ellátását. Az alapítvány a létesítmény megvalósí­tásához szükséges pénzalap előterem­tése érdekében 100 forintos adományje­gyeket bocsátott ki, melyeket november végéig az Állami Biztosító fiókjaiban és ügynökeinél lehet megvásárolni. Tolna megyében már e hét elejétől. A nemes célra befolyt összeg 10 szá­zalékát decemberben kisorsolják, az adakozók között, akik lakást, személy- gépkocsit, IBUSZ-utazásokat, műszaki cikkeket nyerhetnek. Szekszárdon a Művészetek Házában. Közreműködik Szelecsényi Norbert zon­gorán. Műsoron Schubert-, Reinecke-, Busset, C. Frank- és saját művek szere­pelnek. * Ugyancsak a Művészetek Házában te­kinthető meg szeptember 25-ig Perlrott Csaba Vilmos festőművész emlékkiállítá­sa. Kiállítás, koncert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom